Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 49. szám
1913. június 22. ESZTERGOM és VIDÉKE3 Bizony, akkoriban még a torna sem volt kötelező iskolatárgy ; nem versengtünk magasugrásokból,- kör- forgásokól,- kúszásokból,- bukfencekből,- tótágasokból álló akrobata-mutatványokkal. Mégis meg tudtuk szerezni az életben szükséges mozgékonyságot és testi ügyességet. Elég volt hozzá egy kabátzsebbe dugott és marokra fogható kis lapda, melyet akárki is hulladékbőrből vagy apró posztódarabkákból maga is összevarrhatott és otthon, e célra már előbb összegyűjtött sertés-szőrrel kitömve, zsineggel hálószerűén bekötve ingyen állíthatott elő. Aztán ablaktávolon kívül bárhol, kimérve a métát egy darabka karó — a kiütőfa — segítségével kapós- dit, sinterest, kifutóst rendeztünk annak arányában, ahány résztvevő jelentkezett hozzá. Az elsőhöz legalább ketten : a ki dobta és a ki elkapta a lapdat. A másodikhoz legalább hárman-négyen kellettek, mert a lapdaadogatón és kiállón kívül minden kiütőnek azonnal át kellett szaladni a métára, miközben vagy az adogató vagy a kiálló suhintott utána s eltalálva, annak a helyére került; míg ha a dobást kikerülte, újra ő volt az ütő. A kifutósnál ugyanígy volt, de csoportonkint beosztva juthattak a célhoz és vissza, mikor egyik másik jobb kiütő rendkívül magasan, vagy lőtávolon kívül röpítette a lapdát. De viszont ha egyet is találtak a kifutók közül, akkor az egész szaladó csapat a kiállók helyébe került s újra kezdődött a partié az ellenkező csoport hasonló működésével. S amellett hogy örömrepesve rózsapirosra ki- futkároztuk magunkat, nem történhetett egyéb baleset, legfeljebb egy- pár nadrággombleszakadás, vagy egy- egy erőteljesebben célzott dobástól ejtett folt a testen nagy néha ; de amit mások előtt gondosan eltitkoltunk ; és betegség sohasem szár mazhatott belőle. Pedig akkor is akadtak hevesebb vérü nebulók, akik nem nagyon respektálták a kimé letet, ha versengésről volt szó. De viszont azt is tudom, hogy nem egyszer a tanáraink is belévegyültek a derűs játékba személyesen ; s nagy volt a kölcsönös hahotázás, ha őket is hátba találta a repülő lapda ! Ha úgy került, leánykákkal is lapdáztunk. Itt azonban csak a ka- pósdi járta, melynél azé volt a dicsőség, aki legmagasabban volt képes a lapdát felütni, miben természetesen rendszerint a fiuk domináltak. Miután már a világ teremtése óta úgy vagyunk megalkotva, hogy a nőket el nem kerülhetjük, sőt nélkülük nem is létezhetünk, tehát reátérek arra is, hogy kissé később a bajusz-szálak pelyhedzésével előállott az az időszak is, midőn a színes nőiruhák nyomában elsajátítottuk a tánctudományt. Akkoriban is voltak ugyan tánciskolák és sok mindenféle alkalom, ahol és amikor úgy, mint a szabaduszást, harangozást s harmonikálást, mindenki megtanulhatta — ha kedve volt reá — a táncot is ; de azt hiszem, hogy oly originális módon, mint ahogy én jutottam a tánctudományhoz, nem igen sikerült másnak. A lapdázókból felcseperedett süldő legénykékből és a megközelítő korbeli ismerős leánykákból álló társaság véletlenül felfedezett egy éltes kisasszonyt, ki amellett, hogy rendes foglalkozásképen baromfitenyésztéssel foglalkozott, még versköltéssel is szórakozott, sőt a hárfázás művészetében is jártas volt. Egy kis horpadt hátú nadfödeles házikó képezte a tulajdonát, melyet eperfával beárnyékolt. elég nagy és simára taposott földes udvar egészített ki, licium-sövénykeritéssel körülfogva, ott a Szenttamás-hegy egyik magaslatán. O maga vékony szikár alakjával, apácásan viselt fejkendős viselettel s beszédmodorában a műveltség határozott nyomaival árulta el a jobb neveltetést és képviselte egyszersmind letűnt korának romantikáját. Ide csalogatott a hárfa zengő hangja bennünket. Különösen nyári vasárnapok délátánjain gyülekeztünk itt össze 8—10 páran az akkor szokásban lévő ártatlan társasjátékokra és figyeltük a kellő taktusban lejátszott táncmelódiákat, vagy kisértük énekszóval azokat. Egyszer csak előáll közülünk egyik élelmes fiú és azt mondja! Tudjátok mit! — én leszek a táncmester, ki akarja a legújabb táncokat betanulni, melyeket én otthon — (vendéglős fia lévén) — megfigyeltem ? — Persze mindnyájan vállalkoztunk. A többnyire rokon meg ismerős leánykák mind a táncmester nyakába ugrottak örömükben. Es az olimpuszi hangulat gyorsan megtermetté a maga nemes gyümölcsét ! — Azontúl a libák és baromfiak bevonultak a félszer alá, mert mi foglaltuk el helyeiket az udvaron. A libás-kisasszony, ki ezen a néven volt ismeretes városszerte — kiült egy kidöntött eperfa törzsére ; és mi a százhúros ósdi hárfa kellemes hangjainál, a lícium jótékony árnyában illanó lengéssel roptuk és toptuk a különféle táncokat majdnem sötét estékig, még a vacsora időt is elmulasztva. Ha pedig valamelyik hibát tett, pár krajcár büntetéspénzt volt köteles hozni a hárfahúrok felújítására. Es csodák csodájára, néhány hét alatt elsajátítottunk minden tourtán- cot, jártuk a kvadrillt, a magyarkört, a kottilliont, stb. annyira, hogy felváltva mindegyik táncmester sőt rendező is lehetett és volt is egyszersmind ! A szülők pedig nagyot néztek, midőn például a nővérünk lakodalmán, egyszerre csak előtán- cosként szerepeltünk ! Az öreg kisasszony azóta már rég az angyalok társaságában hár- fázik, az itteni lakásánál is magasabb régiókban. Onnét vélem hallani hébe-korba, a szél zúgásába vegyülő buzgó jambusainak pengését, mely ilyféle verselményeiben nyilvánult: „Zengedez a csillag Lovagol a kecske Sziporkáz a gyémánt Harmatoz a fecske Csörömpöl a lánchid Sóhajtoz a tégla S a csálogány sikolt Igen gyakran néha . ..“ De ez mit se von le ama tiszta kegyeletből, mellyel reá és azóta, ahány, annyifelé elszéledt s nagyrészben el is hunyt akkori társaimra visszagondolok . . . A mostani fiatalság meg csak hadd biciklizzék, tenniszszezzék, footballozzék, bakkarázzék, —------ — rontsa az amúgy is gyöngült idegzetét tovább ! Kecskeviéthy János. HÍREK. Esküvő. Dr. Klug Emil f. hó 29-én déli 12 órakor esküszik örök hűséget Horn Lujza úrleánynak, dr. Horn Károly fővárosi ügyvéd leányának Budapesten. Papszentelés. Ma van a Bazilikában a papszentelés, melyet dr- Csernoch János hercegprímás végez. Huszonnégy végzett theológust szentel fel e napon a prímás áldozópapokká a szokásos ünnepségek között. Szerenád a hercegprímás tiszteletére. Keresztelő szent János ünnepének előestéjén, tegnap este a Primás-téren szerenádot rendeztek városunk dalosai ifj. Buchner Antal főszékesegyházi karnagy vezetésével a hercegprímás tiszteletére. A műsor a következő volt: 1. Bogisich Mihály : Dicshimnusz. Négyszólamú férfikar. 2. Wargha : Jubileumi dal. Négy szólamú férfikar. Előadja az Esztergomi Turista Dalarda, kiegészítve a főszékesegyházi énekkar férfitagjaival. 3. Üdvözlő dal. Nagy vegyeskarra szerezte ifj. Buchner Antal, szövegét irta Rácz Miklós. A főszékesegyházi vegyeskar, kiegészítve a Turista dalárdával és a helybeli műkedvelő hölgyénekesekkel. A mai országos evezősverseny. A mai országos evezősverseny | igen látogatottnak ígérkezik. A nagy- becskerekiek egy négyes csapata napok óta itt van s szorgalmasan — s úgy látszik a siker reményében — dolgozik. A többi csapatok vasárnap reggel érkeznek. A verseny délután 4 órákor kezdődik. A közönség csekély belépődíj mellett a Magyar Folyam kikötőjén jó nézőteret találhat. A rendezésre Budapestről több motor csónak érkezik, — közöttük Szacelláry Györgyé is. Kitüntetés. A főgimnázium Gyorsíró köre Parcsamy Henrik tanár vezetésével pünkösdkor 5 taggal részt vett az országos Gyorsíró versenyben Budapesten. A verseny bíráló bizottsága most hozza meg ítéletét, mely szerint a körülbelül négy száznyi egyetemi és középiskolai versenyző közül Magos Lajos és Gallovics Ambrus VII. o. tanulókat elismeréssel, s Magost külön is elismerő oklevéllel tüntette ki. A szép eredmény díszére válik mind a vezető tanárnak, mind a gyorsíró tanulóknak. Érdekes látogatás. A múlt hét csütörtökének délutánján érdekes látogatója volt lapunk szerkesztőségének : Pastinszky János, a háromszoros (állam, jog és bölcselet) doktor, kiről június 1-i számunkban irtunk „Egy arab fiú magyar tanára“ cimmel. A pilismaróti származású tudós férfiú, ki alsóbb iskoláit városunkban végezte, most készül Törökországba hosszabb tartózkodásra, hogy az ottani törvénykezést tanulmányozza. Látogatása alkalmával sok érdekes dolgot hallottunk tőle a kis- ázsiai török nép életéről; s határozott ígéretét vettük, hogy ezentúl többször fel fogja keresni lapunkat utazási élményeiről való cikkeivel. Orvosválasztás. A farnadi körorvossá Farnad, Ersekkéty, Nagyöl- ved, Kúrál községek választó bizottsága Palkovics László főszolgabíró elnöklete alatt három pályázó közül egyhangúlag dr. Darvas Géza városunk szülöttjét választotta meg. Nyugalomba vonuló tanító. Geiger Miksa az esztergomi izr. hitközség elemi iskolájának igazgató tanítója 37 évi eredményes működés után egészségi állapotára való hivatkozással nyugdíjaztatását kérelmezte a hitközségtől. Az izr. hitközség képviselőtestülete dr. Áldori Mór elnöklete alatt a héten foglalkozott a kérelemmel és tekintettel Geigernek városszerte elismert buzgó tanítói munkásságára, a nyugalomba vonuló tanítónak nemcsak a nyugdiját ítélte meg, hanem azonfelül teljes eddig élvezett lakbérét is folyósítja a nyugdíjaztatás idejére. Az izr. hitközség eme követésre méltó tettével igazi becsülését nyilvánította az emberöltőn keresztül kifejtett tanítói munka iránt. Halálozás. Dr. Simonyi Adolf esztergomi orvos f. hő 17 én este hosszas szenvedés után elhunyt életének 61 évében. Orvosa volt a kér. betegsegélyző pénztárnak, az izr. betegápoló egyesületnek és pályaorvosa az esztergomi vasútnak. Mintegy két év óta betegeskedett s azóta visszavonult az orvosi gyakorlattól. Temetése csütörtökön d. u. 4 órakor volt nagy részvét mellett a helybeli izraelita temetőbe. Közgyűlés. Az „Esztergomi Érseki Kath. Tanítóképző Segítő-Egyesülete“ ma d. e. fél 11 órakor tartja rendes évi közgyűlését a tanítóképző helyiségében. Koszorúk Brunner Ferenc koporsóján. Ott nyugszik már Brunner Ferenc a kir városi temetőben és sírján hervadoznak a virágok, az elmúlás eme illatos hirdetői. Az igazi szeretet halmozta el velük a szomorú sirt és a mélységes kegyelet jegyezte fel a hervadozó virágokat elborító sza'agok feliratait, az utolsó üzeneteket a távozóhoz. A koszorúk felírásai a következők : Viszontlátásra hű Gizid. — Felejthetetlen jó fiamnak, megtört édes anyád. — Szeretett jó apus- kánknak, Giziké és Feri. — Isten veled, Linka és Franci. — Jó Feri bácsinak, szeretettel Bucika. — Felejthetetlen jó apuskánknak, Margit és Fritzi. — Igaz szeretettel Ilonka, Árpád és Mariann. — Édes Ferink, Isten veled, Brutsy Gyula és családja. — Felejthetetlen Feri bácsinak, dr. Szegedi József és felesége. — Felejthetetlen kedves szeretett vőnknek és áldott jó sógorunknak, Szecskay Kornél és családja. — Utolsó üdvözlet Mátyástól. — Felejthetetlen sógornak, dr. Oravetz Kálmán és családja. — Ferinek, Laci es Ilonka. — Szeretettel gondolunk reád, Lina néni és Miska bácsi. — Szeretett unokafivérünknek, Rudolf testvérek— Isten veled Francikám, Tucsi. — Régi hű barátjának Frey család. — Szeretetük jeléül Etelka és Károly. — Kedves Kománknak, Kartaly csa-