Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 46. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. június 12. pap a Családi Lapok-ban kezdte meg irodalmi működését útirajzai közlésével 1856-ban. 1857-ben szen­telték pappá, 2 évig még Bécsben az egyetem bölcsészeti fakultásán készült a gimnáziumi tanárságra. 1859-ben foglalta el tanári állását Nagyszombatban. 1871-ben eszter- gom-belvárosi plébánosnak válasz­tották. Pozsonyi kanonok 1880-ban lett. 1872-ben Hellas földirata s a hellén állami régiségek művével a magyar tudományos akadémia leve­lező tagja lett. 1875—1881-ig két cikluson szülővárosa országgyűlési képviselője volt. Történetírói mű­ködése az 1880-as évekkel indul, mikor a Vatikáni Okmány tár-ban (Monumenta Vatikana) Fraknói fel­szólítására megírta Geutilis bibor- nok, magyarországi pápai követ mű­ködését. Pór lelke erre lángot fogott az Anjou kor történetével foglalkozni s teljesen belemélyedt ezen korszak történetének megírásába. Aki jellemző egyénisége ezen kornak a magyar történetben, azzal mindegyikkel fog­lalkozik s koronája ebbeli munkás­ságának Nagy Lajos élete (1892.) s az Anjoiik kora (1895.) Az előb­bivel nyerte meg az akadémiai ren­des tagságot. 1895-ben esztergomi kanonoknak nevezték ki. Az a kor- j szak amelyet stúdiumának válasz­tott, Magyarország legdicsőbb s leg- daliásabb ideje. Amit Arany a köl­tészet szépségével s bájaival tele­szőtt e korról Toldyjában, azt Pór a valóság képeivel a rekonstruálva megjelenítette. Sok munkája között vannak olyanok is, amelyek Eszter­gommal speciálisan foglalkoznak, meg­írta több esztergomi érsek (Boleszló, II. Tamás, Készéi Miklós, De Surdis II. János) életrajzát, a városok és vármegyék monográfiájában Eszter- gommegye Anjou korát, a St. Ist­vánról nevezett prépostság történe­tét, a háborúságot mely kitört Esz­tergom városa s a káptalan között az esztergomi piac vámja körül. Mint történetiró első sorban adat­gyűjtő, aki azonban a száraznak látszó halmaznak élő és színes tes­tet ad. A kombinátió történetírástól tartózkodik. A hű előadás a vezér­elve. A történetírás nála nemes szen­vedély volt, mely nemcsak fokozta, de úgyszólván alkotta tehetségét. A művelődés-történeti adatokra nagy súlyt helyezett munkáiban, hogy lássuk, mekkora szellemi kincs van a magyarban. Esztergomban magá­ban egy kultúrpalota élt lelkében, ahova az egyházmegye a főegyházi könyvtárt, a főkáptalani levéltárt s az egyházmegyei múzeumot szerette volna összegyűjteni. A papság azon előkelő csoportjához tartozott Pór Antal, melynek tagjai a munkás iro­dalomszeretet ideális régióiba emel­kedve, ebből a szempontból tekintik hivatásukat. Ennek az igazságnak felismerésével indult idejekorán irói pályájának. Az akadémia tagságra nemes értelemben büszke volt. Mi­kor ő lett, kath. papot nagyon ke­veset választottak akadémikusnak az akadémiában akkor divó előítéletek miatt. Mikor bemutatkozott mint kép­viselőjelölt Gorove Istvánnál, a sza- badelvüpártí végrehajtó-bizottság el­nökénél, csak azzal tudott előtte Pór imponálni, hogy akadémikus volt. Megjelenéséből a természetes egy­szerűség s a jó ízű magyarosság beszélt. Előadása magvas, magyaros, s nem egy helyütt bizonyos ősi ódonszerüség üti meg fülünket. Pór Antal egyéniségével s történetírói működésével bőven foglalkozó be­szédét Keményfy bizonyos lendü­lettel igy fejezte be : „Előttünk áll a tudós és az ember képe, akiben mindkettő erős nemzeti érzéssel egyesült. Egy szép, egy befejezett életet látunk benne megjelenítve, melyben az ifjúság álmát a férfikor érettsége s szárnyaló törekvése meg­valósítja. A sír nem adja többé vissza halottját, nekünk kell tehát őt mint tudóst és irót mintegy ereklye­tartóban megőrizni és emlékeinkben ébren tartani. Ez annál könnyebb, mert alig van valaki közöttünk, ki őt ne ismerte volna. Önöknek éppen azért elég az a vázlatos vonás, mit róla adtam, hogy ez ünnepélyes órában, egész elevenségében ébred­jen fel lelkűkben Pór Antal szellemi alakja. . . egy pár akkord, mely viszhangja a szívben érzett vesztes­ség fájdalmának. Az Esztergomból kikerülő történetírásnak valósággal atyamestere Pór, a kihez elzarándo­kol, a kire feltekint mindenki, a ki mint iró, a történelem mesgyéjére lép. Felfogását mai felfogás válthatja föl, de az általa kijelölt utak, az ő kulturrendszere mindenkor a magyar történetírás jelzőoszlopai maradnak. Ha felfogjuk munkásságának igaz becsét, szellemének egy-egy szikrája, szivének egy-egy vonzóbb érzelme, tudásának egy-egy töredéke olvad át lényünkbe. Az emlékezés ezen koszorújának nem az adja meg az I értékét hogy én fontam, hanem a hely a honnan nyújtom, önök ne­vében, akik Pór Antalnak legközvet­lenebb szemlélői voltak s igy szi­vükbe zárva értékelhetik az ő törté­netírói jelentőségét. Ezen meggyőző­dés nevében áldjak ajkaink Pór An­tal irói emlékét. A beszéd mély benyomást tett a jelenvoltakra és a szónokot számo­sán üdvözölték. Dr. Molnár Szulpic, a társulat régészeti osztályának igazgatója ter­jesztette elő azután megokolt javas­latát a régészeti muzeum felállítására és berendezésére vonatkozólag, ame­lyet a közgyűlés egyhangúlag el is fogadott. Azután Osváth Andor főtitkár a társulat folyó évi költségelőirányzatát ismertette; végül Sinka Ferenc Pál muzeumőr indítványára a közgyűlés Némethy Lajos volt muzeumőrt, Rózsa Vitái volt társulati titkárt, dr. Wertner Mór járásorvost, történetírót a társulat körül szerzett érdemeik elismeréséül tiszteletbeli tagokká választotta meg. Ugyancsak tiszteletbeli tagjai lettek még a társulatnak: Báró Forster Gyula v. b. t. t., a Műemlékek Or­szágos Bizottságának elnöke; báró Szalay Imre, a Magyar Nemzeti Mu­zeum igazgatója, múzeumi és könyv­tári országos főfelügyelő; dr. Fejér- pataky Imre egyet, tanár, a Magyar Nemzeti Muzeum Széchenyi-könyv- tárának igazgatója ; Kollányi Ferenc praelatus, jáki apát, ugyanazon könyv­tár igazgató őre ; végül Bella Lajos régiségtudós, a Magyarországi Bar­langkutató Bizottság alelnöke, aki jelenleg éppen Esztergom vármegyé­ben, a bajóti Öregkő barlangjait ku­tatja. Az újjáalakuló gyűlésen a „Ma­gyar Történelmi Társulat“-ot dr. Ivá- nyi Béla titkár és dr. Holub József r. t. képviselték. Üdvözlő táviratot küldtek az „Országos Régészeti és Embertani Társulat“ és a „Muzeutnok és Könyvtárak Országos Főfelügyelő­sége.“ A nevezetes közgyűlésen jelen­voltak emelkedett hagulatban oszlot­tak szét; mi is a polgármester beszéd­jének zárószavaíval kívánjuk : Éljen, virágozzék és gyarapodjék ez egyesületünk ! HÍREK. A hercegprímás Pozsonyban. Megírtuk, hogy dr. Csernoch János hercegprímás, titkára dr. Lépőid An­tal kíséretében Pozsonyba utazott, hol nagy ünnepélyességgel fogadták. Az állomáson a társas káptalan, a pozsonyi papság és a városi ható­ság élén Brolly Tivadar polgármes­terrel fogadták a prímást, ki szívé­lyes szavakkal üdvözölte a tisztel­gőket. Majd a rendelkezésére álló udvari fogaton Frigyes főherceg pa­lotájába hajtatott. Este megtartotta a Pozsonyban már évek óta szoká­sos Jézus Szentséges Szive körme­netet, melyen tömérdek nép vett részt. Vasárnap reggel fél nyolc órakor a jezsuiták templomában mi­sét mondott a hercegprímás és en­nek folyamán 300 hívőt megáldoz- tatott. Mise után kongregációi tag­avatás volt, melyet szép beszéddel vezetett be, majd 30 férfi mellére tűzte a Mária-érmet. A templomból a hercegprímás a Kath. Kaszinóba ment, ahol különféle küldöttségeket fogadott. Delben Frigyes főherceg és Izabella főhercegasszony ebédet adott az egyházfő tiszteletére. Az ebéden a főhercegi páron kívül részt vettek Gabriella és Alice főherceg­nők, Albrecht főherceg és még szá­mosán. Déiután 3 órakor Izabella főhercegasszony a palota kertjében cukorkaünnepélyt rendezett a pozso­nyi tüzkárosultak javára. Este hat óráig szabad bejarata volt a kertbe az egész város közönségének és megjelent ott dr. Csernoch János hercegprímás is. A délután folya­mán a hercegprímás különféle intéz­ményeket látogatott meg. így a Zichy-féle Mária arvaházat, az Er­zsébet templomot, a főgimnáziumot, a Notre Dáme apácák házát, az Or- solyitákat, az Erzsébet apácákat, a Gyermekotthont, az Irgalmasokat s végül este a Kath Szövetség helyi­ségét, hol tiszteletére ünnepélyt is rendeztek. Hétfőn reggel 8 órakor a prímás a dómban mondott szent misét, melyen megjelentek a hatósá­gok fejei, majd személyesen vé­gezte Kazacsay Árpád kanonoknak plébánosi installációját, mint azt már múlt számunkban jeleztük volt. A Gaibl Sándor pr. kanonoknál adott reggeli után a prímás résztvett a kapucinusoknál tartott euchariszti­kus papi kongresszuson, amely igen nagy látogatottság mellett folyt le. A kongresszus után a hatóságok fejei­nél és egyes előkelőségeknél tett lá­togatásokat, majd a papság körében ebédelt a kapucinusoknál. A prímás hétfőn délután utazott vissza szék­helyére. Búcsúvétel céljából Brolly Tivadar polgármester, Kumlik Tódor hitközségi elnök, Kutsera István fő­kapitány, Komlóssy Ferenc prépost és a társaskáptalan tagjai jelentek meg a pályaudvaron. Eljegyzés. Gyarmathy Dénes esztergomi rendőralkapitány elje­gyezte Oláh Ilonkát Nagykálnáról. Gratulálunk. Kezdődik az érettségi. Teg­nap délután 4 órakor érkezett vá­rosunkba Szölgyémy Ferenc minisz­teri érettségi elnök, a Ferenc József in­tézet kormányzója, ki a bencés szék­házban szállt meg. Ma kezdődik a szóbeli érettségi vizsgálat, melyre ezúttal 52 tanuló (szokatlanul sok !) jelentkezett. A vizsgálat 5 napig fog tartani. Acsay Ferenc arcképe. Hogy ki volt a nyőri főgimnáziumnak bol­dogult Acsay Ferenc igazgató, vá­rosunk nagynevű szülöttje, arról minden szónál ékesebben beszél a fő­gimnázium idei maturusainak kegye- letes elhatározása. A győri főgim­názium VIII. osztályt végze't növen­dékei ugyanis felejthetetlen emlékű igazgatójuk iránti hálából lemondtak az idei mátúrai bankettről s ennek költségeit arra szánták, hogy meg­festetik a boldogultnak arcképét. Közigazgatási bizottsági ülés volt szerdán délelőtt, melyen a ren­des havi ügyek kerültek elintézés alá. Nagyobb érdeklődést a nánai és az esztergomi vasúti hozzájáró utak kikövezésének ügye keltett. Úgy a főispán, mint Brutsy János indítványára a hercegprímás felké­retnek ezen utak ügyében a minisz­tériumnál való közbenjárásra, hogy a miniszteri döntés után mielőbb rendbe lehessen hozni e két fontos útvonalat. Tornavizsga a főgimnázium­ban. Kedden délután volt a főgim­názium tornavizsgálata a Primásszi- geti játszótéren, nagy és előkelő kö­zönség jelenlétében. Ott volt maga a hercegprímás is, ki igen elgyö­nyörködött a fiúknak pompás rend- és szergyakorlatain. Egyáltalán igen jól sikerült a vizsgálat, mely becsü­letére válik Werner Gyula tornata­nárnak. Fiatalkorúak biráinak tanfo­lyama. Az igazságügyminiszter Bu­dapesten tanfolyamot rendezett azon bírák és ügyészek számára, akik fiatalkorú bűnösök ügyében Ítélkez­nek. Jönnek a színészek. F. hó 24­én vonul be társulatával dr. Patek Béla, a győri színház igazgatója vá­rosunkba és a saskerti nyári szín­körben megkezdi az 5 hétre terjedő sziniévadot. Megnyitóul az „Asszony­faló“ 3 felv operett kerül előadásra. Az igazgató gazdag műsorral és mintegy 50 tagú személyzettel kö­szönt be hozzánk, hogy enyhítse kissé az uborkaszezon rettegett unál- masságát. A kőhidgyarmat-köbölkúti út ügye. A megye törzényhatósága legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a köbölkút-kőhidgyarmati vicinális körútnak a törvényhatósági utak há­lózatába való felvétele tárgyában fel- terjesztést intéz a kereskedelmi mi­niszterhez. A nevezett út a köböl­kúti illetve a kőhidgyarmati állomá­soktól Gyiva és Sárkányfalva köz­ségekhez vezet és a folytonos hasz­nálat folytán mostanában már any- nyira járhatatlanná lett, hogy az ér­dekelt községek saját erejükből nem is bírják teljesen jókarba helyezni. A kedvező miniszteri elintézés ese­tén az út 1915. január 1-én kerül a törvényhatósági utak sorába. A közigazgatás államosítása. Köztudomású, hogy a vármegye mindenkori főispánját, a belügymi­niszter előterjesztésére, mindenkor a király nevezi ki. A főispán a kor­mány képviselője a törvényhatósági közigazgatásban. Hatáskörét az 1886. XXI. te. szabályozza. Ellenőrzést és felügyeletet gyakorolhat az egész vármegyei közigazgatás felett. Eb­ben a körben utasításokat adhat ki. Rendelkezhetik. Elnöke : a törvény- hatósági és közigazgatási bizottság­nak. A bíráló és kijelölő választ­mánynak is. A belügyminiszter egy most kibocsátott újabb redelete sze­rint, a vármegye főispánja ezután

Next

/
Thumbnails
Contents