Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 42. szám

Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 42. szám. Csütörtök, május 29.

POUTIHRI és TRRS

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

FELELŐS SZERKESZTŐ : FÖMUNKATÁRS :

DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ

LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ

LAISZKY JÁNOS.

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

*

t

i

*

*

ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K

6 K

EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA.

4

magyarosító politikánk.

Magyarosító politikánk, amely miatt pedig annyi igaztalan vád ér bennünket a külföld részéről, teljes egészében elhibázott.

Elszomorító megállapítás; de az a fő, hogy igaz !

Minden félreértés elkerülése végett kiemeljük, hogy Ítéletünket nem a magyarság számbeli gyarapodására építjük (amely a legutóbbi évtizedben eléggé kedvező volt!), hanem arra a majdnem semmisnek mondható eredményre, amelyet magyarosító politikánk a bennünket körülövező idegen (tót, oláh, szerb, német stb.) néptömegekben mutatott fel. Ha a magunk gyengeségét nem akarjuk minden áron elleplezni, akkor meg kell vallanunk, hogy ha szórványosan, hellyel-közzel tudtunk is hódítani, de az összefüggő

nagy idegen-nyelvterületekből vajmi keveset tettünksajátunkká; a magunk nyelvterületének határait alig tudtuk számottevően kiljebb tolni. Nemzetiségeink nyelvhatárai jóformán ma is ugyanazok, amelyek századok óta voltak; s ha a városokbeli magyar nyelvszigetek könnyen érthető okokból tetemesen nagyobbodtak isazujabbi időkben, maguk az idegen néptömegek

— folyton fenyegető nemzetiségi kérdéseikkel — még mindig meghóditatlanul állana1:- gyenge erőnkkel szemben.

Mi mást bizonyít ez, mint hogy nemzetiségeink tömegeire irányított magyarosító politikánk

— magyarán szólva — csütörtököt mondott! Következésképpen az volna a legfőbb élet- és hatalmi érdekünk, hogy eddigi hibás taktikánkon rövidesen változtassunk. Erre nézve

kívánunk jelen cikkünkben egykét gondolatkeltő eszmét fölvetni, abban a feltevésben, hogy kisembereknek is lehetnek életrevaló ötleteik ; a magyarosítás pedig oly fontos nemzeti érdekünk, melynél a legismeretlenebb forrásból származott javító gondolatok is bőven gyümölcsözőkké válhatnak.

Eddigi magyarositó politikánkat talán legjobban lehetne azzal a népi példaszóval jellemezni, hogy — sokat markol, keveset fog! Hasonlít annak a hadvezérnek a taktikájához, aki a nagy ellenséget minden terv- szerűség nélkül, minél több apró támadással háborgatja, ahelyett, hogy annak gyengéit kikémlelve, teljes erővel oly helyeken vetné reá magát, ahol legkönnyebben arathat rajta győzedelmet. A mi magyarositó politikánk is szakasztott ilyen :

okszerütlenül s előrelátás nélkül lehető sok helyen egyszerre akarjuk magyarosítani nemzetiségeinket, ahelyett, hogy ki- válogatnók azokat a területeket, melyeken legtöbb remény kecsegtet, s ezeket tervszerűen igyekeznénk magyarrá tenni. A magyar állam — az igaz — nagy szaporasággal, de érthetetlen rendszertelenséggel állogatjafel hódításra szánt népiskoláit a nemzetiségi nyelvterületeken. S ha’ még óvodával kapcsolatban állítaná őket, csak hagyján, mert legalább némi remény volna reá, hogy az állam nyelvét úgy ahogy elsajátítják. Ámde ovoda igen kevés községbe jut; e nélkül pedig a népiskola nemhogy magyarosítana, hanem még a magyar nyelvnek fogyatékos ismeretét se tudja előterjeszteni.

„EszfcßFgom és Vidéke“ tárcája.

Aprócseprő emberekről.

Elbeszélés.

Irta : Sebők Zsigmottd.

(Folytatás.)

A fák, egy tömegnek látszó, sötétségéből csakugyan a rendőr lépett ki a holdfénybe, természetellenesen megnyúlva a misztikus világításban. A mint észrevette a hajón álló embert, a kikötő hídjának tartott, melyen már feléje recsegett a János.

— Lesben ? — kérdezte János.

— Lesben, — igeneit a csákójával a rend őre.

— Kire?

— A Pántlikás Márira.

— Tán megint nagytakarítás lesz a polgármesteréknél?

Gergely megbiccentette a csákót.

— Az lesz. Meg a Fercsikét is szeretném elcsípni. Mert már közeledik Űrnapja.

Látnivaló, hogy János nem rukkolt ki azonnal „meglepetésével.“ Az ilyen ajtóstól való berohanás nem volt az ő természete. Ráér. Aztán előbb illik megkínálni Gergelyt egy

pipa dohánnyal s a mig ők megtömik a pipát és a mig az egymás tüzéről rágyújtanak, miközben a szikrázó piros zsarátnok megvilágítja az éles, barna, kemény vonásaikat — fölhasználom a szünetet, hogy megmagyarázzam az előbbi párbeszéd értelmét, mert érzem, hogy abban némely homályos részek foglaltatnak.

E célból el kell vezetnem az olvasót a városházára. Ott trónol és intézi a város ügyeit a polgármester, egy igen kötelességtudó és szigorú férfiú, a ki a tekintélyét vaskézzel tartja fönn a városban. Elany- nyira, hogy még a feleségének szóló leveleit is igy írja alá : Csókol szerető férjed, Mágócsy Xávér Ferenc, kir. tanácsos polgármester, a Ferenc József-rend lovagja, m. p.

Tehát ma reggel ő nagysága maga elé hivatta Gergelyt.

— Kalány, — kérdezte bozontos szemöldöke alól ünnepies tekintetet lövelve a rendőrre, a ki úgy állt előtte, mintha nyársba vonták volna — Kalány van-e rab ?

— Jelentem alásan, nagyságos uram nincs.

Máskor ez a jelentés érdeméül Íratott volna Kalány Gergelynek, de most megütközve csóválta meg a fejét a kir. tanácsos-polgármester és a Ferenc József-rend lovagja.

— Nincs ? Kalány, Kalány, hát nem tudja, hogy Űrnapja előtt vagyunk ? Hát kivel fogja söpretni a várost ? Azt mondom, Kalány, hogy szerezzen nekem valahonnan rabot. Értette ?

— Igenis, értettem, nagyságos uram !

Gergely megfordult és ment, hogy szerezzen rabot, vagyis elfogjon egykét csavargót, de alig ért a folyosóra, már ott várta a polgármesterné stafétája, hogy a nagyságos asszony hivatja.

A rendőr tehát sietett a polgármesterné házába, melynek óriási kertje odahajlik a kis Dunára.

— Gergely, — szólt nyájasan a polgármesterné, — Gergely, van-e kéznél egy rabasszony ?

— Bizony nincs, — vallota be Gergely — kézit csókolom, nagyságos ásszony, üres a város tömlöce.

— Nincs ? — riadt föl a polgármesterné. — Űrnapja előtt nincs ? Hiszen tudja, hogy ilyenkor nagytakarítás van nálunk. Menjen, Ger- gelykém, szerezzen egy rabasszonyt vagy leányt. Fogjon be valakit, Gergely, a kedvemért.

— Igenis, fogok, nagyságos asz- szonyom.

Könnyű azonban megparancsolni, hogy szerezz rabot, Gergely, utcát söpretni, nagytakaritani, de nem olyan egyszerű a végrehajtása. Az úgynevezett rendőri razzia itt igen körülményes állapot. Nevezetesen tudni kell, hogy Gergely hatalma nem végtelen, ámbár sok már nem hiányzik belőle. Az a hiba, hogy a város csak a Hévviz-csatornáig ér, azontúl már a megye kezdődik. Az utca, házak, a pici boltok, a boltok elé kirakott zsákok és kősókockák, a kőlépcsőkön ásitozó kereskedők tovább húzódnak, azonban a város, — s vele Gergely — innen marad. S ilyenkor, sátoros ünnep előtt, a város minden csavargója, a mint észreveszi Gergelyt, átlép az utca egyik feléről a másikra, vagyis a városból a megyébe. Onnan aztán nem lehet áthozni utcátsöpreni, mert Gergely és a csavargója közt villog a vármegye és az ezeréves magyar alkotmány kardja.

íme, most is ott könyököl a Hév- viz csatorna megyei korlátján Süveg Fercsike, a város hivatalos csavargója, a kinek különben csak a neve ilyen bece, mert maga egy nagy debella legény volt, a fél fülében