Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 40. szám
1913. május 22. 3 háború csak pusztít és rombol, de sohasem épít. Amit a kard szerzett, az csak addig áll fenn, mig a kard védeni bírja. A jogtalanság önmaga végzi ki magát. A háború lényege, hogy ismét háborút szül. A megalázott állam megakarja magát bosszúim, lemosni homlokáról a szégyenfoltot, a megsértett becsületet helyreállítani — a győztes fél vérszemet kap s uj diadalokra vágyik, uj foglalásokra áhítozik, vagyis háború után mindkét fel rendszerint még jobban fegyverkezik, tehát bátran mondhatjuk, hogy a béke gyakran csak arra szolgál, hogy a kardokat élesítsék. A háborúban felébrednek a legnemesebb ösztönök, a legszebb erények : vitézség, bátorság, önfeláldozás és hazaszeretet. De nem virulhatnak mindezek béke idején is ? Aztán nem kell megfeledkezni, hogy az állati ösztönök is felébrednek, a vérontás durvává, szívtelenné teszi az embert. A háború lendületet ád a művészetnek és költészetnek, kiáltják hívei, mert a dicső harcosoknak szobrokat emelnek, a költők meg- éneklik a hőstetteket, Vájjon békés időben okvetetlen szunnyadozik-e a művészet és költészet ? A tartós béke petyhüdtté teszi, elpuhitja az emberiséget, miként az álló viz rothadást okoz, különösen pedig az erkölcsök romlását. Lám, a rómaiak folyton hadakoztak, mégis erkölcsileg romlásnak indultak s martalékai lettek dúló csapatoknak. Igaz, hogy a háború teljes idegmeg- feszités, de ebből józanul nem lehet azt következtetni, hogy a béke tunya tétlenség, tespedés, vagy élvezethajhászás kora. A vállalkozó szellem előtt mindig uj utak nyílnak: ismeretlen országokat kikutatni, a vad népeket a művelődés áldásaival megismertetni — oly feladatok, melyek nagyon is kielégíthetik a tettek után szomjuhozó sziveket! A természetet és erőit szolgálatunkba szegődtetni szintén magasztos valami. Némelyek szerint a folyton szaporodó emberiség idővel sem elegendő táplálékot, sem elegendő helyet nem találna a földön, tehát ez az időnkinti megtizedelés nagyon jó, vagyis a háború az emberekre nézve az, ami az egerekre nézve az árvíz. Hogy valaha túlságosan sok ember lesz a földön, az be nem bizonyítható. A legtöbb éhínség háborúk után volt, mikor hiányzott a munkaerő. Mig a munkától nem fázunk, nincs okunk félni. Isten magtárán szószerint teljesedik, hogy annál bővebben nyújt, minél többen fordulnak hozzája. Az ekevas és a borona alatt még a köböl is termőföld lesz, melyben növények fakadnak, ezek teszik az állat táplálékát; ez ruhával lát el bennünket s az előbbivel egyetemben élelemmel. Odavetik, hogy háború csak azért is lesz mindig, mert mindig volt is. Erre Ciceróval felelünk : a viszályokat két módon lehet elintézni — ésszel és erővel; amaz az embert illeti, ez az állatokat. ESZTERGOM és VIDÉKE. A háborút nem lehet a keresztény gondolkodásmóddal összeegyeztetni. Ennek célja szebb és boldo gabb életet teremteni azáltal, hogy a gyűlölködés helyébe a szeretetet ültette a szivekbe. Mig háborúskodunk, nem lehet dicsekednünk, hogy annak tanítványai vagyunk, kinek születésekor ez az ének hangzott égen es földön : Dicsőség az Istennek fönn a magasságban, békesség az embernek e zarándokságban — mig háborút viselünk, pogányok vagyunk szivünkben. Csak kőszívű és nyerslelkü embernek lehet a nézete, hogy a népek aját-baját, fájdalmát háborúval kell gyógyítani, — szerintünk ez körülbelül annyi, mint lefejezni azt, kinek foga fáj. Mit remélhetünk ezzel szemben a békétől ? Az a rengeteg sok millió, mely évenkint a fegyveres hatalomnak céljaira kell, a béke intézményeire jut. Akkor lesz majd tőke, mellyel templomot, iskolát s a szükséghez képest kórházat lehet létesíteni. Az az ország, ahol ez a három kellő számban van, már a boldog országok közé tartozik. Megmérhetetlen összege a munkaerőnek és értelemnek, amelyet külömben a háború emészt fel, felszabadul, hogy mindnyájunk javára gyümölcsöt teremjen az ipar és kereskedelem, tudomány és művészet terén. A helyesen gondolkodó ember első sorban csakis a békéért lelkesedhetik; ebből azonban nem következik, hogy ha egyúttal becsületes is, csak egyszer is cserben hagyja hazáját, hogy nem kész utolsó csepp vérét is érte ontani, ha valóban veszély fenyegeti s a háború mindenkep elkerülhetetlen, mert az is szinigaz, hogy „se- honnai bitang ember, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete!“ Minthogy a hatalmak oly könnyen bocsátkoznak háborúba, azért Tols- toj szerint térden á'lva kellene bocsánatot kérniök Istentől azért a sok jogtalanságért, melyeket egymáson elkövetnek. „Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk“, mondja a szentírás. Krisztus lángoló szeretete közelebb hozta egymáshoz a népeket s a szeretet és a béke társaságává alakította. Meg sem becsülhetjük azt a változást, melyet az evangélium idézett elő az emberiségben : népek, melyek azelőtt mint ellenségek egymásra tekintettek, kibékültek s most egymáson segítenek testvérekként élnek együtt. Csak aki vak, nem látja ezt, vagy aki nem akarja látni. Csak oly államférfiak, kikben nincs szikrányi evangeliomi szellem sem, dolgoznak ennek ellenére a feleke- zetiség, nemzetiség s a maguk értelmében vett hazafiság hangoztatásával. A nemes hazafiság ott van, ahol mindenki válvetett, hűséges fáradozással és lelkes törekvéssel azon dolgozik, hogy a nemzetek versenyében az ő nemzete nyerje el a dicsőség pálmáját. A másik fajta hazafiság, mely csak hiú dicsekvéssel táplálkozik, mely csak fegyverre támaszkodik s a más nyelven beszélőt lenézi, az idegent, csak azért mivel idegen, gyűlöli, nem mondható nemesnek — az hive mindig a háborúnak. Nem lehet eléggé megszívlelnünk a nagy Széchenyi szavait: „Az ember, mert magyar, még nem erényes ember, s a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi.“ Hazaszeretet és emberszeretet nem egymást kizáró fogalmak. ♦♦ ♦♦ »» »» •» ♦» ♦ Napszámos és kisgazda. A földesurak között a legszerencsésebb a bérlő. A kisgazdák között — a gazdaságtalan napszámos. A földesurnak, még ha örökölt jószágában van is, óriási tőkéje fekszik a földben. Ez a tőke rendes, egyszerűbb igények között is csak a kamatját, a megélhetést biztosítja. Ha nagy lábon él, még a megélhetést se- Pedig a nyersáruk óriást szöktek keresletben, következőleg árban is- De szökött vele a napszám, az adó s minden egyéb. Bár a gépek tökéletesedtek, még se jutottunk el odáig, hogy az embererőt nélkülözhetnők. Sőt egyre több emberre van szükség. Azelőtt a község lakói elégségesnek bizonyultak egy-egy uradalomban. Ma tótot kell hozatni távoli megyékből» vagy olyan vidékről, ahol a későre eső munka nem kívánja úgy az embererőt. Az emberkereslet s a kicsi kínálat szöktette magasra a napszámot- A napszámos szerencsés. Elmegy egy hónapra aratni. Bőven megvan a mindennapi kenyere. Azonkívül mindennap járhat napszámba. Még a legrövidebb téli napon is 1 korona 20 fillér, 2 korona között kereshet- Némely helyütt a legkisebb iskolaköteles, sőt óvodába illő gyerekeket is használnak szőlőkötözésre napi 80 fillér bérért nyári iskolaszüneten. A napszámos nagyságos úr. Szólni nem is szabad neki. Egyszerűen nem megy el többet ahoz a kisgazdához, aki megdolgoztatja, avagy sürgeti. Téli hónapokban 7 órakor állnak munkába s 4 órakor, ha sötétedett, szedi szerszámát s haza sétál. Ha kevés családdal van, szerencsétlenebb, minthogy ha 4—5 keresetképes tagja van körének. A napszámos nép között nincs is divatba az egyke. Kamatos kamattal fizeti vissza minden felnevelt gyerek a szűkén ráköltött pénzt. Biztos takarék az, józan munkás családban. A gyári munkás sokkal életörlőbb viszonyok között aránylag kevesebb bért kap. Nincs a nagy drágaságban olyan jó élete. Ritka kivétel, hogy nagyon rossz levegőben ne dolgozna. A gyári munkás soh se öltözhet olyan jól, mint a falusi földmives napszámos. A kisgazda még úgy se öltözhet. Az olyan kisgazda, aki napszámosra szorul, aránylag nagyon szegényes. A kis birtok fölemészti összes idejét. A községi terhek annak vállán nyugodnak egész súlyúkkal. Ha iskolát, községházat építenek, a fogatos munkát rásózzák. A napszámos kibúvik. Pedig annak jár legtöbb gyereke iskolába. Igazságosabb terheltetés a a párbér és gabonanemü egyenlő felosztásánál nincs. Abban viseli mindenki száma arányában a terhét. Mennyi mindenféle súlyt raknak szegény kisgazda vállára. Szinte roskadozik alatta. Iskolát, templomot, tanítót, jegyzőt éppen olyanképen igényeli, akár a napszámos. Keresete emelkedett a napszámosnak. A terhe maradt. A kisgazda jövedelmének emelkedésével a kiadása is emelkedett. A terhek súlya alatt roskadoz. Eladósságosodik a kopottabb ruhában kénytelen gyerekét járatni, akár a tékozlóbb napszámosénál. Még legszerencsésebb, ha megfelelő családja van, hogy a kelletlenül, rosszul végzett napszámosmunka helyett jó munkát tud adni földjének. Valamivel több a termés. De az élet is jobb rendű. Következőleg vagy az adósság, vagy a ruházkodás, vagy a sanyarú, száraz kenyeres táplálkozás között kell választania. Egyiknek okvetlenül el kell maradnia. Legtöbbször a két utolsót törlik, hogy bekebeleztetést ne kelljen Íratni a kis fundusra. Az uj adótörvény talán majd segít a kisgazdán. Úgyis agyon rótták ezerféle adóval, teherrel. Hadd szabaduljon föl ! Az a legtisztább eleme hazánknak. S a lelketlen, uzsoráló, népbolonditó irányzatokkal szemben is legtüzállóbb. Igaz, hogy befogták egyes érdekhálózatok szekerük tolásába. De iparkodik a sulyok, terhek között is függetlenülni. Herns. HÍREK. Hercegprímás Pozsonyban. A „Pressburger Tagblatt“ Írja, hogy jun. elején Csernoch János dr. hercegprímás Pozsonyba utazik az ottani kath. egyházi és társadalmi intézmények és egyesületek megtekintése céljából. A főpásztor személyesen akar tudomást szerezni Pozsony kath. hitéletéről es társadalmi működéséről. A lap szerint a hercegprímás a Mária Kongregáció ünnepélyes félvételét is meg fogja tartani, valamint a Jézus szentséges Szive tiszteletére rendezni szokott nagy ünnepélyes processziót is ő fogja vezetni. Kitüntetés. Ritka szép kitüntetés érte városunk egyik derék, közszeretetben álló polgárát, Draxler Alajost, az esztergomi ipartestület tb elnökét és volt iparkamarai kültagolt. A győri keresk. és iparkamara legutóbbi közgyűlésén ugyanis a helyi ipari érdekek szolgálatában szerzett érdemeiért megválasztotta őt levelező tagjává. A legilletékesebb helyről jött szép kitüntetéshez a magunk részéről is a legmelegebben gratulálunk. Halálozás. Tatarek Józsefné szül. Cseicsner Mariska, Tatarek József helybeli jónevű könyvkereskedő neje, f. hó 18-án életének 23-ik, boldog házasságának 3-ik évében elhunyt. A fiatal úrinő halála városszerte mély részvétet keltett, mi különösen f. hó 20-án történt temetésén nyilvánult meg impozáns módon. A temetésen a gyászoló rokonságon és
