Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 34. szám

1913. május 1.

ESZTERGOM és VIDÉKE3

lomnak sem, mert a bezdáni tragikus eset csak láncszem abban a szomorú időről-időre ismétlődő periódusban, amelynek végét szakítani már csak azért is tanácsos, mert ki tudja, kinek a családjából kívánja a gyászos lánc elkövetkezendő szemeit.

A nagy tivornyák népe vagyunk, már honfoglaló őseinkről felírták a történetírók, hogy egy-egy diadalmas csata után „fecerunt magnum áldomás“, ami azt jelenti, hogy nagy áldomásokat csaptak. A történetíró annyira speciálisan magyar szokást látott benne, hogy átveszi a latinba a magyar áldomás szót.

A nagy áldomások népe azóta sem változott, mulatozásai már annyira megszokottak, hogy csak akkor eszmélünk rájuk, ha emberéletet kioltó revolverlövések durranása riaszt fel. A sok alkohol okozta szerencsétlenséget észre sem vesszük, a tivornyákban testi- leg-lelkileg elzüllött emberek mai társadalmunknak számottevő részét képezik ; napirenden van, hogy mulatozó éjjeli életet élő kereskedők tönkremennek. A megszokott, elfogadott szokással szemben tehetetlen minden felvilágosító anti- alkoholizmus, amig maga az állam az, aki szeszjövedelemre bazirozott háztartásával maga követi el a bűnpártolást és szedi a boldogtalan családi életnek existenciák tönkre menésének, öngyilkos fiatalembereknek a vérdijait.

De szomorú világot vet a bezdáni eset egyébként is a mai vidékre. Az apa nem akarja fiát a városba küldeni, nehogy elzüljék, beadja fiát a községi hivatalba. A fiú viszont odahaza nem talál egyéb szórakozást az ivásnál. Milyen távol állanak a mi községeink, mondjuk, a skandináv államok kultúrájától, ahol minden falunak meg van a maga könyvtára, amelyben mindenki megtalálja az őt érdeklő dolgokat, meg van a maga társasköre, ahol egész éven át színét sem látják az alkoholnak ; s az utolsó falu is úgy van berendezve, hogy jól érezhesse magát benne mindenki ; minden valamire való házban teleíon van, az interur- bán telefonálás épp úgy díjtalan mint pl. nálunk a helyi-telei onbeszélgetés, amennyiben a rendes telefon előfizetésen kívül semmiféle más- interurbán dij nem létezik. Ennek az intézménynek fontosságát könnyű átlátni: közelebbhozza a várost és a vidéket, egymáshoz, szerves kapcsolatot létesít köztük.

Ugyan miféle szórakozás elégítheti ezekkel szemben a vidéki ember unalmát minálunk ?

Igaz ugyan, hogy sok községben van mozi, de azontúl semmi. Az is a legtöbb helyütt csak vasárnap. Az emberek ráfanyalodnak, hogy mulatságukat a korcsmában, az alkoholban keressék. Ami aztán ki is mutatja a foga fehérjét. Ilyenkor szinte érteni tudjuk a középkor egynémely olyértelmii intézkedését, mely kalodába záratta azokat, akik az esti dobvagy kürtjelszó után kellő meg- okolás nélkül az uccán mutatkozni merészkedtek. A személyes szabadság megsértésével határos minden ilyen intézkedés, de elvitathatatlanui racionális mindazok előtt, akik a rendes polgári-kaliberű élet általánosan kötelező szükségességét hirdetik. Már pedig az állam szempontjából ez a megkötés hasznos. Nem is gondolunk itt az erkölcsi tényezőkre, csupán gazdasági szempontból nézünk a kérdés szemébe. Persze ma elképzelni is lehetetlen egy ilyen helyzet előállítását, annál kevésbbé, mert az elemi jogrendbe ütközik. Ám annál inkább érteni tudjuk a múltban.

Mit lehet tenni ? Alkoholizmusról mindenki annyiszor és annyit beszélt, és végeredményben az egész annyit ért, mint a falrahányt borsó. Mert ez az ügy a szenvedély, a megszokás, a ráfanyalodás kérdése, amelyet nem lehet érvekkel elintézni, csak energikus intézkedésekkel. Elsősorban az államnak kellene lemondani a szeszpolitikáról, hogy tőle indulhasson ki a munka, mely a kábító tivornyák hizelkedő éjszakájában belevilágít a tudomány fáklyájával, az államhatalom mindenható intézkedéseivel. Amely megfojtja a ki sértés ördögét, amelynek lépte nyomán oszlik a dohos éjjel, s a korcsmái káromkodások trágár lármáját a munka daloló himnuszává változtatja.

Sobrius.

Uj hajójáratok Budapest és Esztergom között.

Az első cs. és kir. szab. Duna- gőzhajózási Társaság a székesfőváros dunamenti környékén üdülő és nyaraló közönsége kényelme érdekében folyó évi május 1-től kezdő- dőleg naponkint külön helyihajót indít Budapest és Esztergom között, amely Budapest (Petőfi-tér, Lipótváros, Batthyány-tér) Ujpest-Káposztás- megyer, Göd, Felsőgöd, Vác, Nóg- rádverőce Visegrád Nagymaros, Szob, és Párkány állomásokat, illetve megállóhelyeket fogja érinteni.

A nagy termes gőzös, amely hajóvendéglővel, villanyvilágítással és a modern komfort igényét kielégítő berendezéssel van ellátva, reggel 5 órakor indul Esztergomból és délelőtt 8 óra 30 perckor érkezik Budapestre a Petőfi-téri állomásra. Budapestről pedig 2 óra 30 perckor való indulással Esztergomig halad, ahova esti 7 óra 45 perckor érkezik.

Ezen helyihajó számára a főváros nyaraló közönségére való tekintettel a társaság különösen olcsó menetdijakat állapított meg.

A hajó részére I. II. III. osztályú jegyeket fognak kiadni s a menetárak a következők lesznek:

Budapestről Ujpest-Káposztásme- gyerre 30, 20 és 10, Gödre és Felsőgödre 60, 40 és 30, Vácra 80, 60 és 50, Nódrádverőcére 100, 80 és 60, Visegrádra és Nagymarosra 140, 100 és 70, Szobra 160, 120 és 80, Párkányba és Esztergomba 180, 120 és 90 fillér.

Az utazóközönség kényelmére azonkívül az I. és II. helyen igen jutányos, 3 napi érvényességű menettérti jegyeket ad ki a társaság és pedig: Gödre és Felsőgödre 80, illetve 60, Vácra 110, illetve 50, Nog- rádverőcére 140, illetve 110, Visegrádra és Nagymarosra 200, illetve 130, Szobra 230, illetve 170, Párkányba és Esztergomba 250, illetve 170 fillérnyi árban.

Ugyancsak a Duna mentén nyaraló közönség kényelme szempontjából 30 menetszelvényből álló menetjegyfüzetek fognak kiadatni e helyihajó részére és pedig mind a három hajóosztályra a következő árakon :

Budapestről Gödre és Felsőgödre 13. —, illetve 9.—, illetve 7.— koronáért, Vácra 17.—, illetve 13.—, illetve 10.—, Nógrádverőcére 21.—, illetve 17.—, illetve 13.Visegrádra és Nagymarosra 30.—, illetve 20.-—, illetve 15.— koronáért. Ezen menetjegyszelvények nemcsak a buda- pest—esztergomi helyihajók, hanem a wien—budapesti postahajók használatára is jogosítanak, mely utóbbiak felfelémenetben Gödön, Vácon, Nógrádverőcén, Nagymaroson és Esztergomban, lefelémentében pedig Esztergomban Nagymaroson és Vácon is kikötnek. Két 10 éven aluli gyermek egy menetjeggyel utazhatik.

Azonkívül, de csakis az I. hajóosztályra szóló havi-bérletjegyek is kerülnek kiadásra, a melyeknek ára a következő ;

Budapestről Gödre és Felsőgödre 18.—, Vácra 21.—, Nógrádverőcére 30.—, Visegrádra és Nagymarosra 42 korona.

A fent ismertetett, igen előnyösen és célszerűen megállapított menetrend, valamint a nagyon olcsó menetárak bizonyára a dunamenti községek, illetve nyaralóhelyek lakosainak a hajón való utazást nagy mértékben fogják előmozdítani, nemcsak a hajóutazás olcsósága, hanem főkép kellemetessége folytán.

E helyihajójáratok ezenkívül a székesfőváros élelmezését is intenziven szolgálni fogják, a mennyiben a budapest—esztergomi Dunaszakasz községeinek termékei, nevezetesen tej, gyümölcs, stb., igen jutányos dijszabás mellett naponként korán délelőtt fognak Budapest fogyasztási piacára kerülhetni és pedig közvetlenül a központi vásárcsarnok kikötőhelyére, ahova a helyihajó az utasoknak a Petőfi téren történt kiszállása után azonnal a vásárcsarnoki árukat kirakás céljából leszállítani fogja.

HÍREK.

Főgimnáziumi hangverseny.

A helybeli főgimnázium ifjúsága fényesen sikerült hangversenyt rendezett az elmúlt vasárnapon az intézet dísztermében. A hangverseny fényét nagyban emelte dr. Csernoch János hercegprímás személyes megjelenése, akit a jelen volt sokaság úgy érkezésekor, valamint távozásakor viharosan megéljenzett.

A hercegprímáson kívül még a város vezető férfiai is jelen volrak a hangversenyen, többek közt Tamássy Béla ny. altábornagy, Bogisich Mihály c. püspök, dr. Fehér Gyula és dr. Kiinda Teofil p. praelátusok, dr. Perényi Kálmán vm. alispán, Pa- cséri Károly kir. tanfelügyelő, Vim- mer Imre városunk polgármestere és mások ; azonkívül szép számmal voltak jelen a város szépei közül.

Egyébként pedig a hangverseny részleteiről a következőkben számolunk be :

A hangversenynek nagy gonddal összeállított műsora Tulassay József VIII. o. t. üdvözlő beszédével kezdődött, aki meleg érzelemteljes szavakban üdvözölte a megjelent hercegprímást. Az üdvözlő beszédet Rossini „Guverture,, c. operai részlete követte, melyet Nemesszeghy Győző, Pelcmann Imre, Tannert Frigyes II. o. t. Miinek Rajmund IV. o. t. Akács István, Kiinda Károly, Sánta József, Szarkásy György, Leimdörfer Pál VI. o. t. Borús Károly VII. o. t. Zsömbörgi Pál és Dé- csi Ferenc VIII. o. tanulókból álló ifjúsági zenekar adott elő Zachariás László és Zsiga Imre VIII. o. t. zongorakisérete mellett. A zenekar pompás összhangzósága nagy hatást gyakorolt a jelenlevőkre.

A zeneszám után Huszár Gyula III. o. t. szavalta el lendülettel Ábrányi Emil temperamentumos versét az „Erős hit“-et. Majd ennek végeztével az ifjúsági énekkar adott elő különböző nemzetek dalaiból egynéhányat általános figyelem között. Következett Pintér András hatásosan előadott szavalata, aki Krűger Aladárnak „A pózeni diákok“ cimü versét szavalta el, mely után Leim- dörfer Pál, Kiinda Károly VI. o. t. Kori József és Kiinda István V. o. t. művészies rátermettséggel adták elő hegedűn Brahms-nak magyar táncait. A finoman produkált zeneszám után Kozma Andor egyik versét “A családunk szégyené“-t szavalta el dicséretes ügybuzgósággal Veress Gyula II. o. t. Majd az ifjúsági énekkar egy régi diákéneket, „Gaudeamus igitur“-t énekelte el nagy tetszéssel, Erdélyi István VI. o t. pedig Rostand „Cyrano de Bergerac“ c. müvéből egy nagyszerű részletet adott elő óriási ováció közepette. Az előadó ifjúnak mimikái tehetsége felejthetetlen perceket nyújtott a közönségnek.

Legvégül pedig Gounodnak meseszép áriájú „Faust“ című operájából produkált mélységes hatást keltő részletet együttesen az ifjúsági ének és zenekar. A hangverseny alkalmával zenei téren elért nagyszerű siker Borús Adolf, míg az énekszámok élvezetes kivitelének sikere Szekeres Bónis bencés tanár és Ne- ményi Károly tanító legfőbb érdeme.

—P-c■

Előléptetés. Őfelsége a király dr. Pacséri Károly Esztergom vármegyei kir tanfelügyelőt a VI. fizetési osztályba a törvényszerű illetményekkel kinevezte. A kinevezésről szóló miniszteri leirat a napokban érkezett a címzetthez, kinek eme ritka és magas kitüntetéshez a magunk részéről is a legmelegebben gratulálunk. Pacséri dr. rövid ittléte alatt is társadalmunk általánosan kedvelt tagja lett, a tanügy terén való működése pedig különösen a városi iskolák jellegének végleges