Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 31. szám

1913. április 20. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 csak a vezérek, a nagyok hagy­ták oda politikai meggyőződé­süket nemtelen okokból, ma pedig a törpék százezrei is a legnagyobb közömbösséggel és könnyűséggel csere-berélik párt­állásukat. S még tűrhető volna ha csak kishitűségből tennék, de a legtöbb Júdás példáját követi, ennek utóbbi tiszta ön­tudatra ébredése nélkül ! . . . Undorító dolog, de úgy van, hogy a huszadik század­beli Magyarország telistele van minden rendű és rangú poli­tikai vándormadarakkal, kik mihelyt a szerencse lenyugvó napja Bécs felől hidegebben kezd sütni pártjukra, egymás hátán hanyatt-homlok, sereges­tül sietnek az új, a melegebb felkelő nap alá. Nincs valami épületesebb látvány, mint egy képviselővá­lasztással kapcsolatos politikai rendszerváltoztatást végigszem­lélni Szt. István birodalmában. A csodával határos legszélsőbb pálfordulásoknak egész légiója ejti ámulatba a becsületére va­lamit adó embernek elméjét! A leglármásabb kurucok a „drága haza“ nevét könnyek közt szaval« függetlenségi osz­lopos tagok képesek a legrö­videbb időn belül s a legarcát­lanabb szemforgatások között fanatikus labancokká átvedleni! Három lépés, és megvan a metamorfózis ! Az elsőt a régi elv fenntartásával, csupán sze­mélyi okból, egyedül a község érdekében teszik. A másodikat már fenntartás nélkül, előbbi pártelveik gyakorlati megvaló- sithatlanságával, vagyis hazafi csalódással okadatolják. Végül a harmadik lépést, minden meg- okolás nélkül, ama példabe­szédbeli rút madár módjára te­szik, azaz: régi fészküket un- dokitják. Nem mesét mondok, elszo­morító színtiszta valóságot! Iga­zolásul emlékezetbe idézem a legutóbbi esztergomi két kép­viselőválasztást. Hányán voltak (azelőtt függetlenségi választ­mányi tagok!), kik első ízben elveik szigorú fenntartása mel­lett, egyedül az államtitkár-je­lölt „közhasznú“ személyéért szavaztak a munkapártra ! Mi­kor azután a sok személyi (és anyagi) áldozattal megválasz­tott államtitkár ur hamarosan jóegészséget kívánt abbanma- radt gyárvarosunknak, éppen nem tértek vissza fenntartott régi elveikhez ; — amint gyen­géd hazafi lelkiismeretüktől el lehetett volna várni ! — hanem egykori függetlenségi álláspont­juk meddőségét hangoztatva, (s régi pártfeleiket a függetlenségi elveknek szivükben való kegye- letes megőrzésével vigasztalva!) a csalódott emberek nekibusult vakságával ragadták kezükbe a felülről küldött utódnak : gr. Széchenyinek „szeplőtlen zász­laját“. És — mint tudjuk — az új, megvalósítható politikai elvektől hevítve, ezt diadalra is segítették ! Ha emlékezetem nem csal, úgy tudom, hogy azon győzelmi lakomán, me­lyet a helybeli munkapárt a választás után affeletti öröm­mámorában tartott, hogy sikerült az ismert nevű katholikus ve­zérférfiút képviselőnkké tennünk (amely sikernek kivívásában a babér izraelita polgártársainkat illeti !), némely „új munkaparti“ urak pohárköszöntőikben ala­posan lepocskondiázták vesztes ellenfeleiket és régi „méltán le­tört“ pártjukat. Rövidesen meg­tették tehát saját egykori párt­feleink az átvedlésnek éppen nem épületes harmadik lépését is ! Hamarosan „rút madarak­ká“ váltak ! Amig Magyarországon eh­hez hasonló könnyűséggel és gyorsasággal fog menni — aminthogy, sajnos, megy! — a politikai párt-cserélés, addig itt a függetlenségi eszmék har­cosai gyakorlati eredményeket nem érhetnek el. Szerintem bo­tor beszéd azt állítani, hogy Justh Gyula, vagy Kossuth Fe­renc helytelen függetlenségi po­litikát űz. Az igazság az, hogy maga a függetlenségi örök- apostól Kossuth Lajos se tud­na ott sikert elérni, ahol a köz­katonák a legelső kísérletnél gyáván, avagy anyagi haszonért átszökdösnek az ellenséghez ! Mit érnek a legideálisabb vezé­rek, ha a harcosok alacsony lelkűiét rabjai ! Vergilius szavaival vigaszta­lódom : „Dabit Deus his quoque finem.“ Morc. HÍREK. Hercegprímás itthon. Dr. Cser- noch Janos hercegprímás tegnap dél­után 5 órakor érkezett vissza szék­városába. Az egész hónapot itthon fogja tölteni s csak május elején megy ismét pár napra a fővárosba. Eljegyzés. Strompf Ilonkát a napokban eljegyezte dr. Fényes Béla budapesti ügyvéd. Kinevezés az adóhivatalban. A pénzügyminiszter az eltávozott Janzer István helyébe Perémi Miklós tiszaroffi adóhivatali ellenőrt adóhi­vatali főtisztté Esztergomba nevezte ki. Uj várnagy. A vármegye kö­zönségé Alácsik István vmegyei ki­adót a vármegyei teendők elvégzése alól, tekintettel nagymérvű elfoglalt­ságára, felmentette és helyébe az alispán ajánlatára Gottmann István megyei levéltárost bizta meg. Szabadságon. Dr Zsiro^s Jenő szolgabiró négy heti szabadságra megy a közeli napokban, amidőn fegyvergyakorlatra fog bevonulni Adomány. Dr. Walter Gyula c. püspök p. praelátus névnapja alkal­mából az Esztergom Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári Kör házalapja javára 20. K-t volt kegyes adomá­nyozni kinek nagylelkűségét ez úton köszöni hálásan a kör vezetősége. Esküvő. Gotthard Károly, az Esztergom-szászvári bányatársulat do­rogi bányaszámvevője a napokban tartotta esküvőjét Szabó Margit do­rogi postamesternővel. Az ifjú pár az esküvő után nászúira indult. Adomány a Kath. Körnek. Seyler Károly ny. esperes-plébános a kath. Kör céljaira adott 100 kor. adományát 200 koronára egészí­tette ki. Népszövetség Esztergomban. E hó 16-án és 17-én tartotta mega gazdasági tanfolyamát a kath. nép- szövetség. Az országos központ ré­széről megjelentek: Molnár János, Zboray Miklós és Haller István orsz. képviselők, Ernszt Sándor a népszö­vetség vezetője és Molnár István ny. gimnáziumi tanár, aki a tanfolyamot is tartotta. A tanfolyamot megelőző­leg a megyei szervezeteknek volt lélekemelő gyűlése. A gyűlés egy­hangúlag dr. Rajner Lajos püspö­köt választotta meg elnökké, akinek záróbeszédével a gyűlés véget is ért. A tanfolyamra szép számmal je­lentkeztek. A gazdasági könyvveze­tői tanfolyam szerdán tartatott meg mig csütörtökön Haller István orsz. kép­viselő tartotta a gazdasági erők fej­lesztésére hasznos és szakszerű elő­adását. Központi választmány ülése. A vármegye központi választmánya ä napokban tartott ülésében az or­szággyűlési képviselőválasztók ideig­lenes névjegyzékét állította össze. A netáni felszólamlások és észrevételek május 5—25-ig a községi elöljáróság utján megtehetők. Államsegély. A vallás- és köz­oktatásügyi m. kir. miniszter a sári­sápi áll. el. iskola dologi szükségle­teinek fedezésére évi 290 koronát, a süttői áll el. iskolának évi 1000 koronát engedélyezett. Mindegyik is­kola az 1908. évi XLVI. t. c. életbe­lépte miatt megszűnt tandijpótlására nyerte az államsegélyt és az a köz­ség által az iskola építésére felvett kölcsön törlesztésére fordítandó. Megint az Unger ügy. Mi csak nem tudunk megszabadulni az Unger ügytől. A törvényhatóság napokban tartott közgyűlése a városnak azt a határozatát hagyta jóvá, melyben Unger Hugó esztergomi rendőrkapi­tány régi fizetese után 1909. évtől 1104 koronával nyugdíjazta. A vá­rosi határozat ellen Unger fellebbe­zéssel élt és nyugdiját a mostani rendőrkapitányi fizetés után kérte megállapítani, a mely kérelemmel őt igy a vármegye közönsége elutasí­totta. Unger azonban nem nyugszik bele a vármegyei határozatba, hanem a közigazgatási bizottsághoz apellál. Uj vicinális. Az alispán a süttő- tardosi vicinális útvonal kiépítéséhez, fentartásához és kezeléséhez szük­séges hozzájáruld megállapítása vé­gett a helyszíni tárgyalást e hó 30- án d. e. 10 órájára tűzte ki, mikor­ra az ezen vármegyei, nemkülönben a szomszédos komárommegyei ér­dekelt feleket is meghívta. Államsegély fásítási célokra. A m. kir. földmivelésügyi miniszter a kopár és vízmosásos területek be- fásitásához a következő birtokosok­nak utalványozott ki segélyt: Süttő község volt úrbéreseinek 7 kát. hold vízmosás fásítása után 210 koronát, Nagysáp volt úrbéreseinek 12 kát. hold vízmosásos kopár legelőterület után 360 koronát, Leányvár v. úr­béreseinek 6 6 kát. hold vízmosásos kopár legelőterület után 190 koronát és Búcs volt úrbéreseinek 6'1 kát. hold kopár legelő után 180 koronát. A négy birtokosnak 31'7 kát. hold befásitása után tehát össszesen 940 korona segélyt utalványozott a mi­niszter. Főgimnáziumunk hangverse­nye. Főgimnáziumunk ifjúsága f. évi április hó 27-én d. u. 6 órakor a főgimnázium dísztermében az intézet zongoraalapja javára hangversenyt rendez, a következő műsorral: 1.) „Az olasz nő Algierban“ c. operából. Rossinitól. Előadja az ifjúsági zene­kar. 2.) Erős hit. Ábrányi E.-től. Szavalja Huszár Gyula III. o. 1. 3.) Különböző nemzetek dalai: Előadja az ifjúsági énekkar, a.) Esti dal. O német dal. Karra alkalmazta Palme Rezső. Ej, haj kis virág. Német dal. Incselkedő. Sváb dal. Karra alkal­mazta : Reiser, b.) Mily boldogság. Olasz dal. Karra alkalmazta : Állaga Géza. Hová siet e fürge nép ? Olasz népdal. (Velence) c.) Óh én anyám. Finn népdal. Faíiitól. Finn nemzeti dal. Pacius Fr.-tól. 4.) A pózeni diá­kok. Krüger Aladártól. Szavalja: Pin­tér András V. o. t. 5.) Magyar tán­cok. Brahmstól. Előadják hegedűn : Leimdörfer Pál Vl. o. t., Kőry Jó­zsef V. o. t., Kiinda Karoly VI. o. t. 6.) Családunk szégyene. Kozma An­dortól. Szavalja: Veress Gyula II. o. t. 7.) Gandeamus igitur. Régi diák­ének. Karra alkalmazta: Koessler János. Énekli az ifjúsági énekkar. 8.) Részlet Rostanc, Cyrano de Berge­rac c. művéből. Előadja : Erdélyi István VI. o. t. 8.) Katonakar „Faust“ c. operából. Jouvod-tól. Előadja az ifjusádi ének- és zenekar. Helyárak : ülőhely 3 korona, állóhely 1 korona. Tűz. Párkányban csütörtökön este Schiller Lipót pajtája gyulladt ki. Mielőtt á tűz jobban elharapódzhatott volna, az idején kivonult párkányi tűzoltóság már eloltotta. A tűz köny- nyen nagy szerencsétlenségnek is lehetett volna okozója, mert a kö­zelben robbanó anyagokkal telt rak­tár volt. Egy amerikai földink halála. Még csak nemrégiben is közöltük Amerikába szakadt földinknek Szóda Istvánnak egy levelét, melyben föl­diéi iránt való meleg szeretettel festi az ottani viszonyokat és int a ma­gyar haza megbecsülésére. E héten azonban szomorú levél érkezett szer­kesztőségünkbe Clevelandból. F. hó 1-ről van keltezve s ebben Adorján József földink arról értesít megható hangon, hogy Szóda István nincs többé, elköltözött az élők sorából, mielőtt mégegyszer viszontlátta volna kedves szülővárosát Esztergomot. A megfeszített munka következtében tüdőbaj támadta meg, mely csakha­mar tönkretette amúgy sem erős szervezetét. Érezve közel végét, leg­hőbb vágya volt, hogy meghalni visszajöhessen szülővárosába. Már együtt is volt ehhez az útiköltség, de könyörtelen sors nem engedte meg e vágya teljesülését. Szóda mintegy két év előtt ment ki Ame­rikába és ott szorgalmas munkájá­val ezalatt egy kis tokét is gyűjtött. Lapunkhoz intézett leveleiből, mely­ben az ottani viszonyokat ecsetelte, mint törekvő, vállalkozó szellemű, de szülővárosához mélyen ragasz­kodó józan felfogású férfiút ismer­tük. Gyászoló családjának és Cleve- landban időző honfitársainak meleg részvéte kisérte őt az idegen hazá­ban megásott sírjába. Kérelem. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület megkeresése folytán dr. Pacséri Károly kir. tan- felügyelő felkéri tankerületének azon tanítóit és tanítónőit, kik az egye­sület nemes céljaira iskoláikban gyüj-

Next

/
Thumbnails
Contents