Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 31. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 31. szám. Vasárnap, április 20. POUTIKfí/és TfíRSflDfíLMILfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. f f t l t FELELŐS SZERKESZTŐ: DR GRÓH JÓZSEF FŐMUNKATÁRS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. f t t t * ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Esztergom dicsősége. (Dr. K. L.) Szülővárosunk egyik legkiválóbb allamférfia, Rudinál Molnár István gyümölcsészeti országos biztos, a föld- mivelésügyi minisztérium egyik legtevékenyebb tanácsosa vált meg áldásos állásától. R. Molnár István földművelésügyi miniszter tanácsos valóban az egész ország tanácsosa volt. Szőlőtermelésünk és gyümölcsfatenyésztésünk modern rendszere egészen az ő erős kezében volt évtizedeken keresztül. Aki a kiváló férfiút ismeri és a minisztériumban látta, az a legkedvesebb és legjellemze- tesebb magyar úrral és a leg- pariarchálisabb tisztviselővel találkozott. Akinek minden hivatalbeli alattvalója jó barátja, „Esztojom és Vidéke“ teája, Esztergomi népdalok bokrétája. Gyűjtötte: dr. Kőrösy László. (folytatás.) I. Szerelmes dalok. 31. Kocsmárosné . . . Kocsmárosné ! jaj de fehír a mejje, Engedje meg, melegedjek mellette, Messzi útrú gyiittem én az íjcaka, Messzi lakom nem étek én ma haza. Teli van az mílárok tiszta vízzé, Teli van a szívem sok keserűséggé, Jó az Isten, kiapasztya a vizet, Vissza ággyá a rígi szeretőmetEz a város de be vagyon kerítté, Rózsafává köröskörű űtetté, Közepibe terém a piros rúzsa, Rámillik a kedves rózsámnak csókja. 32. Két út van előttem . . . Két ót van előttem, Mejjiken indójak ? Kettő a szeretőm, Mejjiktű búcsúzzak ? Szölkétű búcsúzok, sőt testvére volt. Aki messze földről zarándokolt föl hozzá jó tanácsért, lett légyen az akár földműves vagy néptanító, azzal csak épen olyan kordiálisan fogott kezet, mint a miniszterével. Ez az őszinte, ez a nyílt, ez a markáns magyar úri karakter ragyog sikerein és még sokáig fog tündökölni, mert az ő működése nem ideiglenes, hanem korszakos áldású. Esztergomhoz mindig hűséges és gyöngéd rokoni érzések fűzték. Az egyszerű, de tisztes esztergomi családból kiemelkedett férfiú esztergomi nevét magyar nemességgel is megaranyozta. Az esztergomiakat mindig rokoni szeretettel fogadta, és igy büszkén tekinthetünk ma az ő nagy érdemeinek koszorújára. Barna megharagszik- Barnátú búcsúzok, A szölke haragszik. Piros pünkösd napján Barnátú búcsúzok. Szölkétű búcsúzok Halálom óráján. 33. Jaj de sima . . . Jaj de síma, jaj de jeges ez az út, Mejjen az a három huszár elindút, Mejjen az a három huszár elindút, Kocsmárosné udvarába befordút. „Kocsmárosné, adjon Isten jó estét !“ — Adgyon Isten maguknak is széréncsét! „Kocsmárosné, né kívánnyon széréncsét, Még az éjjé szivibe szúrom a kést !“ Kocsmárosné kiszaladt a kis kerbe, Főtekintett a csillagos egekre— Jaj Istenem ! vedd hozzád a szívemet, Három huszár kiontya a víremet. . 34. Rúzsám háza előtt . . . Rózsám háza előtt van egy halastó, Abba fürdik három fekete hattyó, De az éggyik émaradt a párjátú, Én is, én is émarattam rúzsámtú. 35. Nincs szébb virág . . . Nincs szébb virág a sárga gyorgyináná, Nincs szébb leány az ín kedves rúzsámná, Bodor haját, ha kétfelé fésüli, Szeretőjét gyöngyösen ügy neveli. Ezt a koszorút a Budapesti Hírlap fonta. Esztergom dicsőségét hirdeti ez az országos elismerés : Mint értesülünk, R. Molnár István, fc dmivelésügyi miniszteri tanácsos, vegleges nyugdíjba lépése már befejezett dolog, miután Ő Felsége a király folyó évi március hónap 26- án kelt elhatározásával megengedte, hogy nevezett — bár még teljes szolgálati ideje be sem telt — saját kérelmére nyugalomba távozhasson. A nyugalomba vonuló tanácsos és országos gyümölcsészeti miniszteri biztos, akit Darányi miniszter F' ’ott meg 1896-ban a fölállított uj gyümölcsészeti és kertészeti ügyosztály berendezésére és vezetésére és akit a Darányi távozása u'án beállott szolgálati viszonyok kedvetlenítettek el, már egy év óta hosszabb szabadságon volt és igy az 1.91 L— 1912. évben történt intézkedésekben már neki része nem volt. Vele a földmivelésügyi minisztérium nagy szaktudású, széles európai látókörű 36. Úgy van . . . Úgyvan aki hív szeretőre talá, Utójára árva marad mint az ág. Kis kertembe mentem minap sétáni, Odagyütt a fülemile csattogni. Hozott nékem körmei közt cédulát, Kibű látom hív szeretőm szándékát. Tüske között nevékédétt tulipán, Enyim vagy má ídes kedves angyalkám. Arra kírlek drága kincsem éné hagyj ! Mer ha chagyc mégátkozlak, elhérvadc, 37. Száraz fának . . . Száraz fának árnyikjába, Méghal babám boszújába. Nem bánom én, ha úgyis Ha szeretc is, ha nemis, Szeret engem, még más is, Rajtad kívű százan is. II. Katona dalok. 38. Ferenc Jóska . . . Ferenc Jóska Eger felé utazik, Három huszár eléje masírozik, Kérdi tőlük Ferenc Jóska miujság ? „Nagy az adó, gyászba van Magyarország!“ Ferenc Jóska ászt üzente levélbe, Nyócvanezer rekruta kő ez évbe, és fáradhatatlan munkásságú tisztviselője távozik el működése teréről, akinek közhasznú, áldásos működése sokáig meg fog maradni a magyar gazdaközönség hálás emlékezetében. Csak maga az az idő, mely alatt a kertészeti ügyosztályt vezette, tizenöt évet tesz, ezen idő alatt kevés dotáció mellett sok hasznos és igazán szükséges intézményt tudott — miniszterei bizalma és egyetértésével — létesíteni. Az Egyesült Államok mintájára megállapította minden vidékre azt a kevés számú gyümölcsfajtát, amelyeknek nagyban, tömegesen való termelése alapíthatja meg a biztos értékesítést és kivitelt Ezen fajtáknak nagyban való szaporítására állíttatta föl az állami faiskolákat, amelyekből a szegény földműves ingyen vagy tiz fillérért, a lelkész, tanító húsz, a kisbirtokos pedig harminc filléren szerezhette meg a telepítésre szükséges nemes fajtájú gyümölcsoltványokat. így sikerült hazánk gyümölcsfaállományát öt millióról tizenhét millióra emelni és a gyümölcstermelést — mely ezelőtt Nyócvanezer rekruta kő ez évbe- Mer nagy háború van most kitörőbe. 39. Katuna az én Hetem . . . Katuna az én íletem Szégén csiigg az én fegyverem, Hogyha én ászt megpéngetém, Sok szíp lyány sirat engem, Katuna se léttem vóna ! Ha az anyám nem lett vóna ! De még akkor beíratott, Mikor bőcsőbe ringatott. Gőzkocsinak nyóc kereke, Bárcsak ízre porra törne ! Hogy engem el ne vihetne Arra az idegen fődre. Anyám, anyám, ídes anyám ! ldes főnevelő dajkám ! Születésemnek örűté, Katonának főneveié ! 40. Ha főülök . . . Ha főülök arra a gyors gőzösre, Hogy évigyén Lengyelország szilire, Hogy fogok égy lengyel léjánt szeretni, Ha nem lehet égy magyar lyányt felejtniKedves rúzsám néked aztat kivánom, Út előtted piros rúzsává váljon, Még a fű is piros almát teremjen, Árva szíved soha el né felejjén ! 41. Jaj be rövid . . . Jaj be rövid a bakkancsom szára, Esik esső émerű a sárba,
