Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 29. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. április 13. Tiszta sor, hogy, ha a bolgárok és szerbek véletlenül más vallásuak, mondjuk : katolikusok, vagy protestánsok volnának, jóval mérsékeltebb lett volna az oroszok résztvevő áldozatkészsége és biztató rokonérzése a balkáni fajtestvérek iránt. Sőt talán egészen el is maradt volna ! Legalább egyes történeti jelekből ilyesmire is lehetne következtetnünk. Például abból, hogy monarchiánk katholikus szlávjai iránt az oroszság — szerencsénkre ! — mind ez ideig semmi reálisabb mentő érdeklődést nem tanúsított. Ahol pedig kinyújtotta jobbját katholikus faj testvéreire, nem igen köszönték meg gyámkodását. Ismeretes, mily vas marokkal kezeli a mi „régi jóbarátainkat “ s a hozzá vérbe- lileg oly közel álló lengyeleket. Miért ? Mert katholikus vallásuak. Tavaly nyáron Varsóban a magam szemeivel láttam és lengyel urak szájából saját füleimmel hallottam, hogy az orosz, testvéri fennhatóságához képest a porosz-német uralom csak afféle szelíd nyomás számba jöhet. Ami pedig a legmeggyőzőbb bizonyság állításom alapos volta mellett, az, hogy ugyanaz az orosz nép, amely oly megható testvéri ragaszkodással segíti a déli orthodox szlávokat, önnön birodalmában, saját véreit, az u. n. kis-oro- szokat kegyetlenül üldözi, mert esztergomi népdalokból szerény bokrétát köthettem. A Kopaszhegyen pedig egy-két óra alatt néhány száz szál árva- lányhajat szedegettünk! De hát a nóta mégis csak külömb termés. Megszólalt a kopaszhegyen a mi nótánk. „Árvalányhaj a süvegem bokrétája . . .“ Dalolva jártuk a Vaskaput, a Fenyvest, a Fári-kutat. A Cserepes erdőben már majálisainkon vidám diákdalokat zengettünk. Ezek is visszhangoztak nekünk. A zamárdhegyi szőlőkben nótá- san szüreteltünk. A nagyvárosi présházakban pedig vendégségek alkalmával esztergomi dalokra gyújtottunk. így hódítottuk meg a nép szivét. A Csitri-sziget körül csoportosuló oázokra néha egész napra kirándultunk csónakkal. Velünk volt a bogrács és a horog, de a jókedv is Itt szedegettük össze a dunai népdalokat. Ezek közül való a nemes melodiáju „Szőke vize a Dunának“ A természet kincseit tehát a természet ölén kerestük. így találtuk meg az esztergomi népdalok javát. Gyűjtögetéseim és kutatásaim közt igen tanulságos tapasztalatokra jutottam. Mikor szülővárosom berkeit már mind bejártam, kedvem támadt a megye egy-két tősgyökeres magyar — nincsenek vele egy valláson. A legérdekesebb pedig az, hogy, ha az ember mélyebben néz a dologba, reájön, hogy az orosznak ez a vallási ' védő buzgalma nem is igazi, nemes értelembeli vallásosság, hanem sötét fanatizmus, belső nemesebb tartalom nélkül. Mikor tavaly a cár birodalmában utaztam, az orosz Rómában : Moszkvában, meg Szentpéterváron elég alkalmam nyílt az orosz vallási érzésről tapasztalatokat szerezni. Elfogulatlan lélekkel állíthatom, hogy nem a legjobb végeredményre jutottam. Úgy találtam, hogy a vezető, intelligensebb néposztály külsőségekben ugyan vallásosnak mutatja magát : naphosszat hányja-veti magára , |a keresztet, gyertyát gyújt a templomban, amely mellett útja elviszi; de az igazi, meggyőződésbeli áhitat hiányzik ben- sejéből. Ezt még a papságon sem lehet észre venni: se uccai megjelenésében, se templomi ténykedésében. Arcáról minden leolvasható, csak áhitat (meg intelligencia!) nem; a vallási szertartásokat lélek nélkül, gépiesen végzi. Az ilyetén vallásosságot a mi tisztultabb felfogásunkkal csak babonaság néven illethetjük. Annyi azonban tény, hogy e lélektelen babonás hit annyira vérévé vált már az orosznak, hogy ortho- doxia nélkül szinte el sem képfalujába is kirándulni egy kis népdal szüretre. Az anyag összehasonlítása után kiderült, hogy országosan ismert népdalokon kívül mindenütt saját külön termést is találtam. Hiába kutattam az először hallott eredeti versek szerzője után. Sehol még csak nyomra sem leltem. Ugylátszik, hogy az a falusi legény, a ki nótát teremt, nem dicsekszik vele. A pajtásai pedig mar úgy dalolták, hogy az a falujuk nótája. Valóságos csipkerózsa termés mindenfelé. Az esztergomi népdalkészlet sokkal terjedelmesebb, mint az én gyűjtésem. Hiszen a legrégibb és legszebb magyarországi nóták már régóta fülemülékkel népesítették be városainkat és falvainkat. Szülővárosomban körülbelül félszáz eredeti népdalt gyűjtöttem. Ebeden és Döntősön majdnem ugyanannyit. De mind a három hely más termésű. Vannak közös kincsek, de vannak eredeti sajátságaik is. Igaz, hogy egy-két esztergomi csipkerózsa talán máshonnan került a mi termő földünkbe, de azért úgy is tanulságos népdalaink vándorlása és meghonosodása. Az esztergomi földműves leányok és legények csak úgy dalolták ezeket a beröpült nótákat, mintha igazi esztergomi termések lettek volna. zelhető. Másrészt az is igaz, hogy bármennyire híjával van az orosz orthodoxia a vallásosság lényeges jegyeinek, mégis csak fő mozgató erő volt abban, hogy az oroszok balkáni hitsorsosaikat oly messze kiható fényes győzelmekhez segítették. Dr. Réthei Prikkel Marián. A takarékpénztár hévviz-fürdőjéről. Aki Esztergomnak legutóbbi két-három évtizedes haladását figyelemmel kísérte, méltányos Ítélettel kéiségkivül el fogja ismerni, hogy ebben nem csekély része volt a helybeli takarék- pénztárnak is. Ez a pénzintézet nemcsak részvényeseinek hasznán fáradozott sikerrel, hanem — közcélú hivatását helyesen értelmezve — a város fejlődését is igyekezett előmozdítani hasznos építkezéseivel és vállalkozásaival. Ezek között értékre és ma- radandóságra nézve első helyen áll a már jó ideje létesített nyári héviz-uszodája, amelyet —- mint ismeretes — újabban tetemes áldozatkészséggel fedett téli-fürdővel egészített ki. Hogy az első mily fontos közérdeket szolgált és szolgál, könnyen elgondolható abból az egyetlen sajnálatos tényből, hogy 18 ezer lakosú dunamenti városunk ez idő szerint semmiféle más uszodával nem rendelkezik. Ha ez nem volna, nyaratszaka Gyűjteményemben nincsenek kivetnivaló, erkölcstelen vagy Ízléstelen tartalmú népdalok. Pedig ráragad a népre is valami trágárság. Az „olyan nincs a sifo- nérba,“ vagy a „Snajder Fáni“-féle helyi kupiék nem a népdalok termő földjéből fakadtak. Az ilyen vadgombák nem sokáig tenyésztek. Leg följebb elázott mesterlegények kor- nyikálták valami csapszékben. Még a követválasztási gyártmányokat is csak addig ismerte a nép, a meddig a kortesek élesztették a tüzet boroshordokkal. Az esztergomi nép költészete tehát általában jó erkölcsű és választékos. Esztergomi szólás szerint iparkodtam a gyűjtött népdalokat sajtó alá rendezni. A mi magyar nyelvtanainkból és igy a mi nyomdáinkból is hiányzik a pontozott e mety fél é-nek felel meg; vagy a hosszú a és a nyújtott e, a mi szintén igazi esztergomi specialitás. Valamikor a komáromi nyelvet magasztalta irodalmunk, mert Jókai és Beöthy Zsolt komáromiak. A komáromi es az esztergomi szólás és kiejtés közt azonban alig van különbség. Mindakettő túl a dunai magyar nyelv zamatos formája és igy nincs okunk a mi esztergomi kiejtésünkön szégyenkeznünk. kénytelen lenne az úri közönség more plebis végezni fürdését! De az uj fedett fürdőre is nem kicsinyleni való közhasznú hivatás várakozik, az, hogy egyrészt városunk csúzos betegei a hidegebb időszakban is használhassak gyógyító kénes vizét, másrészt a fiatalabb nemzedék állandóan gyakorolhassa benne az úszás nemes sportját. Köztudomás szerint ez a cél lebegett a takarékpénztár vezetőségének szemei előtt, mikor a fedett úszócsarnok létesítésére határozta magát. S a város művelt közönsége hallgatólagos tetszéssel és legjobb reménnyel kisérte az üdvös célnak valóra váltását. . . Ha most már a megnyitástól eltelt első év után fölvetjük a kérdést: hogyan fest a közhasznú cél a gyakorlatban; mennyire teljesedett a közönségnek a fedett úszodához fűzött reménye ?, — hát a legel- nézőbb Ítélettel sem állapíthatunk meg kedvező eredményt. Az első, amit ki akarunk emelni az, hogy a város lakosságát csalódás érte már a fürdőárakban is. Remélt mérsékelt árakat és — kapott oly magasakat, hogy a kevésbbé tehetőseknek egyáltalán le kellett mondaniuk a fürdő látogatásáéról. Nem bocsátkozunk ennek részletes magyarázatába és meg- okolásába, csupán mint le nem cáfolható köz meggyőződést állapítjuk meg, hogy a fedett uszoda használati árait az esztergomi közönség szűkös anyagi viszonyaihoz képest aránytalanul magasakra szabták. A tai. Szerelmes dalok. 1. Esztergomi várhegy ajján . . .* Esztergomi várhegy ajján Kis iboját találtam, Mikor te rád édes kis jány, Ojan sokáig vártam- Főtűztem a kebelemre Ott hervatt é a szegény, Jaj be meg is van az verve Kit elhagyott a remény ! 2. Csak azír szeretem . . . Csak azír szerétéin A barna ményecskét, Mer még tugg.ya főzni A borsós leveskét. Csak azír szeretnik Város vígin lakni, Mer arra jár rózsám A lovát itatni. Itatni, itatni, Magát fitogtatni Két piros orcáját Vélem csókótatni3. Három hete . . . ttárom hete mőte vizén Halászok, Könyveimmé egy csöpp vizet Nem látok. *) Szövegét irta B. Szabó Mihály, melódiáját szerezte Dr. Kőrősy László az Esztergomi Kör első báljára. Jónás Pali hegedűje után lett népdal.
