Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 28. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. áprili# 16. az előbbi 2—3 (sőt több) heti fagyás után egy (ritkán két) hétre napi 1 — 1 órára megnyitja korcsolya-pályáját a (megnyitásra legalább ugyanannyi ideig várakozó) közönség előtt; az utóbbi pedig, hogy a tavaszi jobb idők beálltával kirakatja megrongált és testetlen (tessék meggyőződni róla!) padjait a szigeti sétáló külömböző alkalmas és alkalmatlan helyeire s nyáron az útnak egy kis részét megsöpörteti (ha ugyan a szolgáját magán ügyei nem akadályozzák benne !). Hogy azonban az elsőben a rövid lélekzetü korcsolyázáson és a tekézésen kívül mennyit foglalkoznak a testedzéssel; vagy a másodikban a sétatéri fák megtisztításával, az utak egyen- getésével és megöntözésével stb., — azt csak a jó Isten tudná megmondani! Rövidre fogva a dolgot : kétségtelen tény, hogy se a Torna-, se a Szépészeti-egyesület nem felel meg hivatásának! De vájjon ki felelős ezért? Kinek kellene számot adnia e szégyenleni való pangásról ? Igazán zavarba jönnénk, ha a nagy közönségnek választ akarnánk adni, mert egyikről se tudjuk : ki az elnöke, kik a tisztviselői, kik a választmátörtént, mikor egyszer csak a hajóra került zöld ládájával és tarisznyájával. A Kolumbus a part mellett horgonyzott és már meg volt rakva jéggel. Másnap reggelt szürkületkor kellett érte jönnie a gőzösnek, hogy kivontassa a nyílt tengerre, ahol felvonhatja vitorláit. Torgen Tangen engedélyt nyert, hogy az utolsó estén még néhány órát otthon tölthessen. Lizi ágya mellett egy kis lócára kuporodott. Az asszony sohasem érezte magát olyan gyengének, mint ezen az estén. Alig tudott beszélni. Csak néha-néha pillantott fel férjére és intett gyengén a fejével. Csend volt, nagy csend. A fiu- gyerek anyja mellett feküdt az ágyban, a kis leány pedig a kályha mellett ült, de olykor odajött az ágyhoz, megkérdezni az anyját, hogy nem akar-e valamit. Éjfélteié kezdett járni. Torger Tangen fölkelt és az ágy fölé hajolt. Sokáig nézte felesége arcát és különösnek tűnt fel neki, hogy a beteg nem szól semmit. Az asszony csendesen feküdt, fölnézett rá és szemei tele voltak könnyekkel. — Nem tudsz beszélni, Lizi ? — kérdezte a férj. Egyre jobban folydogáltak az asszony könnyei és végig csorogtak az arcán. — Ugye, már a fedélzetre kell menned? — susogta alig halhatóan Ekkor eszébe jutott a hajósnak, hogy nem maradhat itt tovább. El kell búcsúzni. nyi tagjai. Sőt arról sincs semmi tudomásunk, hogy megtartották-e évek óta az előirt közgyűlésüket ; szedik-e a tagdijakat, s ha szedik, hol és kinek számolnak el velük. Azokat a tiszteletreméltó urakat, kik a két sorvadó egyesület vagyonát önzetlenül kezelik s akik — bár felelőtlenül is, de — egyet-mást mégis végeznek az egyesületért : csak nem állíthatjuk oda az elitélő közvélemény áldozataiul mások mulasztásai- és hibáiért ! Bizonyos, hogy a sülyedés oly nagy fokú mind a kettőben, hogy nincs más számukra hátra, mint vagy a teljes újjáalakulás, vagy más, hasonló célú egyesületbe való beleolvadás Az újjáalakuláshoz azonban én részint az eddigi kedvezőtlen tapasztalatok, részint közönségünknek többirányú egyesületbeli megoszlása miatt nem mernék reményt fűzni ; a szanálásnak egyedüli módja tehát csak az lehet, hogy valami életrevalóbb rokon egyesületbe olvadjanak. Részemről egészen helyénvalónak tartanám, ha a Tornaegyesület teszem a Hajós-egylettel, a Szépészeti-egyesület pedig a Turista-egylettel egyesülne, de mielőbb ! — Nézd, hogy megint egészséges légy. . . Az asszony gyengén bólintott a fejével. Erre Torgen Tangent is elfogta a sirás. Letérdelt az ágy mellé és zokogott keservesen. Sokáig térdelt ott, Lizinek egyik kezét szorongatva a kezei közt Végre ismét megszóllak az asszony: — Csakugyan menned kell ? A hajós eközben már kiment az ajtón és jódarab utat tett meg, de egyszer csak visszatért és mégegy- szer megölelte a beteg asszonyt Azután ismét elment és az ajtóban lassan beszélt a kis leánnyal. — Vigyázz,- ha majd reggel kivontatják a bárkát. Akkor állj ki a dombtetőre és próbáld meg jelekkel tudtomra adni, hogy hogyan vagytok. Kora reggel a Kolumbus útnak indult. Torger Tangen az árbocko sárban állt és a dombtető felé nézett. Ott állt mind a két gyerek .. . A fiú is, a leány is... Szent Isten, a két gyerek karonfogva állt ott, a fiú sirt és sapkájával törülgette köny- nyeit. A kis leány másik karjával az ég felé mutatott . . . A Kolumbus nemsokára felvonta vitorláit és fedélzetén a rendes kerékvágásba jött minden. Torger Tanger pedig számitgatta, hogy mennyi idő telik el addig, amikor majd imádkozhatik feleségének sírján. A Hajós-egyletnek fiatal, lelkes gárdája van, amely bizonyára jobban meg tudná valósítani a Torna-egyesület céljait is, mint ennek elernyedt régi tagjai; s az első ekkép a másiknak átvett vagyonából a saját célját is könnyebben érhetné el. A Szépészeti-egyesületet pedig legokosabb'volna a Turistaegyletbe olvasztani. Megmondom, miért ? Mint kétségbe nem vonható tényt szögezem le, hogy az összes helybeli egyesületeink közül ép a Turista-egyesület a legtevékenyebb, legéletrevalóbb. Csupa buzgó, minden szépért- jóért hevülő, tettrekész tagokból áll. A vezetői nemcsak szónokolnak, hanem buzgólkodnak, cselekesznek is kitűzött céljaikért! Kérdem: tehetnők-e alkalmasabb testület kezébe a városi sétáló hely gondozásának ügyét, mintha kipróbált turistáinkra bízzuk ? Itt nem lehet helye a habozásnak ! Ha komolyan akarjuk, hogy a jövő idegen forgalomtól sokat váró városunk sétahelye kifogástalanul, kultur- városhoz méltóan legyen gondozva, akkor egy percig se késlekedhetünk a mentésnek ilyetén megvalósításával. Erősen hiszem, hogy a Turista-egylet vezetősége nem fog idegenkedni az egyesülés életrevaló eszméjétől s a varos természetkedvelő közönsége meg idegen forgalma érdekében szívesen el fogja vállalni a szigeti sétáló gondozását. Eddigi bokros érdemeit minden bizonnyal újakkal, nagyobbakkal fogja így tetézni; és joggal számíthat majd a müveit közvélemény elismerő hálájára. Csémy. Április 11. A holnapi napon hivatalos ünnep virrad reánk: a 48-as törvények szentesítésének év- fordúlója. Senki előtt sem kétséges, hogy szerencsétlen gondolat volt április tizennegyedikének hivatalos ünneppé való avatása, bármilyen történelmi nagy és fön- séges nap is ez tulajdonképpen Szerencsétlen gondo'at ázért, mert ünnepet semmiféle állami törvénnyel megcsinálni nem lehet, ha a közszeretet és becsülés meg nem fogja. Ünnepek a nagy normanapok, melyekhez a Megváltó életének legnevezetesebb tázisai fűződnek. Gon- goljuk : ezeket Szent Péter, az első pápa nem is akklamálta ünneppé, de mint a Jeruzsálemé mind a romi gyülekezet mint jelentőséges évfordulót mégis megünnepelte. Nem akklamálta ünneppé senki minálunk március 15-ét sem, és 1848. óta mégis nemzeti ünneppé lett. Ünneppé tette a nemzeti közérzés és annak felölelő gondolata, hogy a demokratikus alkotmány innét számítódik. A mi miatt április nem lehet sohasem a nemzet ünnepévé, nem az, minha ez a forduló kevésbbé volna jelentőséges, mint a népszuvereniták márciusi ünnepe, hanem — okkal, vagy ok nélkül — nem lehet ünneppé ama sanda és a szivekből ki nem irtható gyanú miatt, hogy ez az ünnep az előbbinek elhomályositására van kieszelve. Mi azt hisszük egyébként, hogy ilyen gondolat távol állott Bánfíytól. April 1 1. megünneplése pedig az ő eszméje. Úgy véljük, talán azzal a gondolattal alkotta, hogy ha a demokratikus szellem első fellángolását megünnepli a nemzet : ünnepelje azt is, mikor e szellem kivívott győzelmét, alkotásaiban, törvényeiben, uralkodói szentesítés érte. Szép gondolat és egyenes magyar gondolat; de nem verhetett gyökeret, mert maga a szentesítés ténye nem volt ünnep. Hogy április 11-én a rendi alkotmányból modern alkotmány lett és az alkotmány sáncaiba bejutott a nemzet, — azt igen kevesen tudják. Pedig bejutott, s a mit most a jogkiterjesztés terén akarunk, az csak a haladó idő korrektivuma. A nagy elvet, hogy mindnyájan egyenlők vagyunk a törvény előtt, az április 11-én szentesített törvények hozták meg e haza mindenrendű fiának. Azért ha április 11 szürke dolognap marad jövőre is, sohase bántson az senkit, Szinte illik, hogy a demokrácia nagy ünnepnapja dolognap legyen. A demokrácia a munka dicsőségét, érdemét és a vele elérhető legnagyobb sikereket jelenti. Megünnepelhetjük ezt munkaközben is és voltaképpen akkor leszünk stillszerűek, ha munkával ünnepeljük. Azért e nagy történelmi napnak kultusza terjedni fog, mert az iskolák falai között a gyermek fogékony lelkében e napon is épen úgy fel lehet, sőt fel kell gyújtani a hazaszeretet tiizét. E nap azt hirdeti, hogy az a ?iemzet él, amely jogaihoz t'örhc- tetleriül ragaszkodik. A 48-as eszméket egy világ választotta
