Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 26. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 26. szám. Csütörtök, április 3. POLITIK!) f és TflRSfíDfíLMILfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : 4 SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ ♦ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI , ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS : DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Húsé csstcndő. Az 6sEtct?gomí Katf% Köt? jubileumi dísBközgyülésén sEaoalta SKopets Gyula. Ki perc alatt állíthatsz száz világot S Kinek évszázad csak egy röpke perc, Kit el nem érnek legvakmerőbb álmok, Ki sáragyagba — életet lehelsz: Te Végtelenség, Nagyság, ég Királya! Hozzád intézzük hálatelt szavunk, Hogy — míg eltűnt eged ezer világa : Mi húsz év óta itten állhatunk! Húsz esztendő! Pusztákban egy homokszem, Egy harmatcsepp, — hol rémes tengerek Felett az Idő gyors sirálya lebben ; Egy pillanat, — hol évezred pereg! Húsz Esztendő! És mégis itten állunk, Ajkunkon ének, keblünk meghatott: VILÁG EZ IS, — a mi kicsiny világunk S oly gondod ez is, mint a csillagok! Húsz év! Nagy Isten! Nékúnk embereknek Egy perc alatt elszállhat életünk; Évezred ez az eltakart sebeknek . . . És végtelenség, — ha reménykedünk . . . És kiknek sok munkája: pillanat csak, E munkánkat karod megóvta im; Halld meg hát hangját háladó dalunknak, Mely Hozzád száll az ima szárnyain ! VILÁG EZ IS, a mi kicsiny világunk, Van benne bérc, völgy: bánat és öröm, Itt mégis gyakran enyhülést találunk, Itt több sugár van s kevesebb a könny. Ha künn oly durva, fárasztó az Elet, Itt enyhülésünk, pihenőnk lehet, — Mert itt van köztünk egy isteni Részed : Itt él miköztünk — a hű Szeretet! S ma ünnep van ! E kis világ ölében Megenyhült lelkünk vígan ünnepel, Mert érzi, hogy az élet bús ködében Mit is jelent e nyája., Cczta hely! Itt oly gyakran lelt erőt a kifáradt S talált baráti, megértő kezet: A rossz emlékek itt mind messzeszálltak, Csak jót tartott meg az emlékezet! Húsz évünk végén, — visszanézve rajta, — Múltúnk virágos, terveket szövő . . . S ily ritka nap még azt is megmutatja, Milyen lesz majd a fátyolos Jövő ! Az úton, melyet eddig bízva tettünk, Siker ha volt, — az tovább is leszen ; A mag, amelyet egykor elvetettünk, Majd ízes, bő gyümölcsöket terem ! De addig nincsen, nincs sehol megállás, Előre, tűzzel, lelkesedve még! Nem lesz nehéz a küzdelem, csatázás, Eszméink tiszták és velünk az Ég! Kibontott zászlónk hófehér selymére Szennyfolt, gyalázat még sohsem esett; De ez minékünk vájjon már elég-e? Nem hímezhetnénk rá győzelmeket? Húsz év letelt! De nem lehet pihennünk, Célunk még messze, — nincsen még babér; Itt meg nem állhat tettrevágyó lelkünk, Hisz olyan szent, oly biztató a Cél! Kivívni azt, hogy a Kereszt tövében Ott lássuk mind a férfilelkeket: Ehhez, nagy Isten, szent Fiad nevében Kérünk még sok ily Orömünnepet! Homot? lmt?e. A jubiláló Katb- Kői?. Az egyesületekben bővelkedő Esztergomnak egyik vezetőszerepet vivő egyesülete, az „Esztergomi Kath. Kör“ áll e héten az érdeklődés — vagy mondjuk talán úgy, — a népszerűség központjában. Vasárnap ünnepelte ugyanis megalakulásának huszadik évfordulóját, mely alkalommal fényes ünnepség keretében mutatta meg, hogy társadalmi életünkben milyen fontos, számottevő tényező, és beigazolódott az is, hogy tagjai mily odaadó ro- konszenvvel viseltetnek az egyesület iránt, ami viszont köny- nyen megérthetővé teszi azon áldásos befolyást is, melyet a kör szelleme a tagokra gyakorol. Sok az egyesület városunkban és állandó a panasz, hogy ez már szinte hátránya társadalmunknak, kissé „sok is a jóból.“ Sokszor felhánytorgatták már, hogy a sok egyesület szétszórttá, széthúzóvá teszi a társadalmat; mert minden egyesület csak a maga céljait helyezi előtétbe. Felhozták, hogy megosztják a tagdijakban lerovandó „társadalmi adó“ üdvös felhasznal- hatását, mert egy hatalmas, nagy dolgot, intézményt megvalósítani volna erőnk, de így szétforgácsoltán, kicsiny adagokban egy társadalmi alkotásunk sem lehet tökéletes. De legnagyobb a panasz a miatt, hogy egy-egy egyén többféle egyesületnek tagja lévén, egynémelyikünk még a pótadónál is súlyosabb terheket kénytelen leróni évenkint tagdíjak címén anélkül, hogy a legtöbb egyesületnek, — melynek kötelékébe tartozik, — egész éven át még csak tájékán is járt volna. Tagadhatlan, hogy megvannak az egyesületi életnek ezen árnyoldalai, de mi nem tartjuk ezeket olyan súlyos okoknak, melyek miatt a városunkban működő sokféle egyesületre bármi féle ódiumot is lehetne hárítani. Minden egyes körnek,egyesületnek megvan a maga külön specialitása. Más-más utakon talán, de mind egy célra törekszenek ; tagjaik szórakoztatására, szellemi irányítására, a népműveltség fellendítésére. És bár városunkban számos egyénre mutathatunk, kik több egyesületnek tagjai, — ha ezek túlteszik magukat azon gyakran hangoztatott, de talán soha át nem érzett panaszkodáson, hogy az egyesületi tagdíjak mily nagy összeget emelnek ki zsebükből, — azt is bevallják őszinte perceikben, hogy van mindegyiknek egy-egy kedvenc
