Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 25. szám

1913. március 30.

3

ESZTERGOM és VIDÉKE.

higgadtsága és azt is tudjuk, hogy minderre nem pusztán vérmérséklete, hanem elsősorban a nevelése képesítette. De a fegyelmezettséget megtaláljuk más népeknél is, a hol nem anyira a kérlelhetetlen dresszura, hanem az emberszeretet az alapja.

Vallásos és erkölcsös nevelést kívánunk iskoláinkban, mert annak mélyített alapjait nem érinti oly könnyen a fölszaba- badulás érzete, hanem zökkenés nélkül vezet át a komoly, férfias életbe. S a szorosan vett vallási nevelés mellett ez a szellem lengje át az egész középiskolát, annak minden óráját, minden játékát.

S a gyermek nevelésében egyöntetűnek kell lennie az iskolának és otthonnak. Csak természetes tehát, hogy a szülői háznak tisztelni kell a tanárok eljárását, intézkedését, nem pedig a tanulóval együtt bírálni. Továbbá a szülő is alkalmazza a nevelés minden eszközét és pedig szigorú mértékben. Sohase vegye alapul senki az ifjúnak megítélésénél a maga diákkorát, s ne mondja, hogy ő se volt különb, mégis ember vált belőle! Mert mondjuk, ha nagyrészt derék emberek lettek is a tanulókból, de bizonnyára soknak az életében merült föl oly mozzanat, melyet szívesen törülne még emlékéből is, és annak elkerülésére utólag is elszenvedné a legszigorúbb fegyelmet. És ha nem is a többség, de csak egy hullott is el az egykori tanulótársakból a hibás vagy hiányos nevelés miatt, nem rendit-e meg bennünket már ez magában is, és nem ösztökél-e a nevelés kötelességének alapos, becsületes teljesítésére ? ! Persze a munkát akkor kell kezdeni, mikor még fogékony az ifjú lelke, s mikor még nem késő a szülői tekintélyalkalmazása ! S ez a munka főképen abban nyilatkozzék meg, hogy az ifjúnak minden cselekedetével, lépésével tisztában legyen a szülő. Éhez pedig a gyermek részéről bizalom kell, mit egyedül a szülő képes kiváltani belőle ; a szülő részéről pedig helyes ítélet szükséges. Kell, hogy ismerje gyermekének szavahihetőségét, mert ennek különböző foka szerint bizhatik beszédében ; de kell az is, hogy meg tudja ítélni gyermekének társasagát, szórakozásait, s ki tudja válogatni belőle, mi hasznos, mi közönbe, mi ártalmes ? Meg kell tudni ítélnie, hogy megfelelő elfoglaltsága van-e tanuló fiának s nem lappang-e a semminek tetsző szórakozás alatt valami rejtegetett mulatság, s a szerint kell aztán a szülői tekintélyt érvényesítenie, vagy ha ez nem használ, a tanárokat segítségül hívnia,

mert a beléjük helyezett bizalom csak jót eredményezhet.

P. H.

Drágább lesz a piac.

A Balkán félszigeten végbemenő háború nemcsak pillanatnyi pénzfeszülséget okoz Magyarországon, hanem évek hosz- szú során át fogjuk gazdasági hatását is érezni. A Balkán államok territoriális elhelyezkedését, ipari és mezőgazdasági fellendülését s ennek következtében a Balkán-piacok elvesztését teljes figyelem nélkül hagyjuk, csak arra terjeszkedünk ki, a mi momentan fenyeget és leginkább gazdaasszonyainkat érdekli.

Ez az élelmi piac várható és tetemes megdrágulása. Tudvalevőleg 20-000 bolgár jött be rendszerint ebben az időtájban mikor e sorok napvilágot látnak Magyarországba, akik a városok és falvak végén felállították egyszerű páter-noszteraikat és túrták, kapálták, öntözték a földet. Hihetetlen, hogy iparkodásuk nyomán milyen gazdag termés lett zöldségben, paradicsomban, káposztában, retekben, paprikában, hagymában. A bolgár ember nem tekintett föl soha esőért az égre, neki akármilyen száraz nyár volt. — gyönyörűen díszlett a telepe, mert folytonosan öntözte, vizzel elárasztotta és a felülről lesütő napfény csodaszeűren nevelte az ő piaci áruit. Az ember a piacon pedig álmélkodott, mikor négy fillérért hét-nyolc paprikát, olykor két- annyit is, meg tömérdek zöldséget lehetett kapni. Mikor a magyar embert a bolgár konyhakertészkedésre lelkesítettük, mosolyogva jegyezte meg :

— Minek pepecseljek vele, mikor a feleségem egy-két fillérért a bolgároktól annyit vehet belőle, hogy egy egész hétre elég%

És hozzá az a csodálatos, hogy a bolgárok egy hold föld árendájában horribilis pénzeket fizetlek. Többnyire négyszeresét a rendes bérleti árnak. És mégis boldogultak! De hogy boldogultak ! Nomina sunt odi- osa. Azért nem nevezzük meg annak a budai bolgárnak a nevét, aki egyszerű bolgár kertész létére ötmillió korona kölcsönt ajánlott föl a bolgár kormánynak, mikor a török-bolgár háború kiütött.

Tehát a bolgár kertészkedés nem olyan apró, félválról elintézhető dolog. Azt hisszük, minden esztendőben jó sok milliót vittek haza harisnya-wertheim- jükben a bolgárok.

De most nem erről van szó. Most arról van szó, hogy ez a

szorgalmas, iparkodó külföldi igen gyér számban jön vissza. Ami egyenesen azt jelenti, hogy piacainkon mint tömegáru az ugorka, paprika, zöldség, saláta, kápuszta nagy részben hiányozni fog. A kereslet nagy lesz, a kínálat kevés, ez pedig kellemetlen áremelő hatással lesz.

Az bizonyos, hogyha gazdaasszonyainknak a konyhapénz eddig kevés volt, ezután még kevesebb lesz. Budapest határában már ebben az időben itt voltak bolgárok, talajt előkészíteni, palántát nevelni, most részben elhullottak a csatamezőn, részben még táborban vannak, nagyban és egészben pedig végképpen otthon maradnak, mert a bolgár kormány a meghódi- dott földön fogja a. maga polgárait letelepíteni. És a milyen hazafias a bolgár, hogy a háború proldamálásakor ezrével ment haza tőlünk és ezrével jött vissza Amerikából, ez a hazáját szerető faj örökre búcsút mond hazánknak, melynek zöldségpiacain uralkodott.

Egyelőre pedig kevés reményünk van, hogy a mi magyar népünk be fog rendezkedni konyhakertészetre. Sok idő fog addig eltelni, mig a mi népünk a kertészkedés pepecselő munkáját megszokja. Amilyen virtussal és könnyeden vágja a rendet, és rakja a buzakeresz- tet asztagba, éppen olyan im- mel-ámmal foglalatoskodik a kerti kapával és locsolóval. De ne essünk kétségbe ! Csak átmeneti baj mutatkozik, és bízzunk benne, hogy két nagy tényező : szükség és haszon megfogják változtatni a nép kedvéi és hangulatai. Sokat várunk a földmivelésügyi miniszter konyhakertészeti mintatelepeitől. Sokat várunk attól az intézménytől, mely Nagytétényben száz magyar mezőgazdasági munkást oKtat ki gyakorlatilag a konyhakeriészetre. Ez a száz munkás már a jövő évben száz városban rendezi be bolgár telepét, s igy ha minden esztendőben száz munkást képeznek ki, igy egypár esztendő múlva még is csak lesz egész konyhakerti telepünk, mely a különben egyre növekédő szükségletet elfogja látni. Sovány vigasztalás azonban mára és a legközelebbi esztendőkre ! Az bizonyos, hogy a bolgárok elmaradása piacunk megdrágulását fogja előidézni. Éppen azon a tájon kezd szorítani a csizma, ahol már úgyis nagyon kellemetlenül éreztük a szorítást. Mindjárt gondoltuk, hogy a drágaság csak fokozódni fog, mikor hallottunk a drágaságot megszüntetni akaró ankétekről. Ezek a szófia-beszédek mindenütt csak a kérdés elmérgesítésére voltak alkalmasak. Azt a

férfiút szeretnők már a gáton látni, aki cselekedetekkel akarja a piaci drágaságot megszüntetni, nem pedig ankettekkel: Ki az a nagy ember ? Ki az a bátor ember? Hadd nézzünk a szemébe ! És hadd vegyük le előtte a kalapot!

Gazda.

A bercegprimás és a takarékpénztár.

Az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósága közgyűlést előkészítendő március hó 1- én teljes ülést tartott, mely alkalommal a tárgysorozat első pontja gyanánt Bleszl Ferenc igazgató-elnök a városunkat és igy a társaságot is ért örvendetes királyi kinevezés alkalmából mélyen átérzett és nagy figyelemmel kisért indítványát a következőkben terjesztette elő :

Tekintetes Igazgatóság !

Régóta szokásos, hogy tárgysorozatunk előtt az intézetünket érdeklő személyi ügyekről megemlékezzünk, de alig volt erre érdemlegesebb alkalom, mint most, amidőn Esztergom szab. kir. város lakossága örömnapokat él.

Múlt hó elején érkezett ugyanis székvárosába uj főpásztorunk, főméltóságú dr. Csernoch János, Magyarország herceg Prímása és Érseke, a mi kegyelmes Urunk.

Társaságunk sorsa, városunk jövőjével, boldogságával, fejlődésével szoros összefüggésben lévén, mi természetesebb, hogy az osztatlan örömben és általános lelkesedésben társaságunk, annak igazgatósága, felügyelő bizottsága és tisztikara is részt kért.

Mi azonban kettős örömben úsztunk, mert mig egyrészről a kegyelmes Urban és annak közismert, jó szivében latjuk dicső múltú, ősrégi, de szegény városunk szebb jövőjének biztos zálogát, addig másrészről, 5 évi távoliét után társaságunk egyik régi jóakaróját és támogatóját látjuk ő Hercegségében haza érkezni.

Büszkék vagyunk arra, hogy a kegyelmes urat, ki ma Magyarország egyik első zászlós ura, 13 évig és még 1908. év elején is, igazgatóságunk tagjai között üdvözölhettük és hogy ő Hercegsége ma is egyik, tekintélyes részvényesünk és azon reményben élünk, hogy társaságunkat jövőben is nagyrabecsültjóindulatában fogja részesíteni. —

Székfoglalása alkalmával bátrak voltunk ő Hercegségét testületileg üdvözölni és ez alkalommal mély tiszteletünket tolmácsolni, itt pedig újból azon hő kívánságunknak adok kifejezést, az Isten áldja, az Isten tartsa őt, egyházunk, hazánk, városunk és társaságunk javára az emberi kor legvégső határáig.

Tisztelettel indítványozom, mél- tóztassanak ezen igaz örömünket, mély tiszteletünket és őszinte sze-