Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 23. szám
1913, március 20. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 garast az arra rendeltetett perselybe birság gyanánt; s a csekély havi tagdijak befizetésével oly tekintélyes összeget gyűjtöttünk néhány év alatt össze, hogy már egy európai kőrútról kezdtünk ábrándozni, de aztán érett ésszel mégis odamódosi- tottuk ezt, hogy összebarangoltuk véle in corpore a szó szoros értelmében : Tolnát, Baranyát s még egy csomó vármegye nevezetes látnivalóit — miről a M. Tanítók Turista-Lapja IX. évfolyamában szemmellát- hatólag be is számoltam. Már most ezeknek illendő előrebocsátása mellett sem tudhatom, van-e mindenkinek tiszta fogalma a turistaság mibenlétéről és létjogosultságáról ? Hisz akárhanyan vannak, kiknek még ma is arabusul hangzik e szó: turista! Fejtsük meg tehát mindenekelőtt a német-francia „tour“ szóból származó kifejezés lényegét, — hogy össze ne keverjék vala hogy a Turistát a „futurista“ fogalmával ! A turista tehát tulajdonképen egy olyan : két lábon járó és harmadik lábbal (a szöges bottal) kapaszkodó, háti zsákhoz csatolt individum, amilyenek a most jól prosperáló egyesületünk révén már erre mifelénk is gyakran feltünedeznek a poros látóhatár peremén. Magyarul jobb elnevezés hiányában „tavgyalogló“ lenne. Hogy a mi közelünkben nem léteznek se Kárpátok, se Alpok, még kevésbbé Csimbo- rasszok s legkevésbbé Popoka- tepetl magaslatok, az nem a mi hibánk. Mindazáltal dicsőségnek véljük, ha a Vaskapu tetejét, meg a Szamárhegy erdejét s ezeknek a nagyközönség előtt rejtett szépségért kitapasztalni, ismertté, közkinccsé tenni igyekezünk. Ezzel a kis kitéréssel, mely úgy tűnik elő, mint az ételben a rántás. — búvárkodjunk tovább a turistaság fogalmának mélységes fenekén. Hogy a turistasport hazánkban s kiváltképen Esztergomban oly mély gyökeret vert, az annak tulajdonítható, hogy alapszabályszerü intencióinkhoz hiven városunk szép hegyvidékét jelzett utakkal, pihenő vagy kilátó helyekkel felszereltük, s igy az újdonság ingerével is felruháztuk. Már most nézzünk széjjel : ki legyen turista ? — S ki ne legyen az ? Aki a fűben, fában, sziklában, gyönyörű tájakban nyilvánuló szépségek iránt fogékonysággal bir; aki az erdei madárhangokban az utmelletti reteket díszítő virágokban, a kristály vizű forrásokban, az ozondús tiszta levegőben képes örömet találni; — aki a mindennapi élet idegölő nyűgje alól szabad idejében menekülni akar; — aki az Alkotó legdicsőbb templomában áhítattal tud tekinteni az ég íelé; — a kiben nem aludt tej, hanem eleven vér pezseg; — aki nem lohol inkább a négy fal közötti szerencsejátékok vagy egyéb divatos szoiakozások felé, — hanem tekintettel van saját egészségére és kedélyére, — az tartson bátran velünk! — Itt nem határoz kor, állás vagy anyagi körülmény, mert mindenki feltalálhatja a neki leginkább megíelelő alkalmat, helyzetet, sőt társakat is. Soha sem tartottam okosságnak az ezen a téren is tapasztalható : rekordok, versengések híreit ! — Ha a Spitz- bergák glecserein, vagy a Pi- látushegy hó-lavinái alatt pórul járt egyének felöl olvasunk, bizony egy csöppet sincs kedvünk magasztalni az ilyenre vállalkozókat. Nem szükséges testünk épségét, vagy pláne magunkat kockáztatni azért, hogy egy kiálló oromzatra felhágjunk vagy egy rozoga fahidon valamely mélység felett átsétáljunk A céltalan sietség, nagy előz- ködés nagy abszurdum, mikor igazában arról van szó, hogy a vidékben gyönyörködjünk és bolyongásunkat minél kellemesebbé tegyük. Most, hogy tehát a sokféle anyagi és társadalmi előnyökben szűkölködő városunkban megalakítottuk ezt az olcsó szórakozást nyújtó, szivképzo, tanulságos és az egészségre kiválóan jo hatással bíró, meg a régi kedelyességet is lehetőleg visszavarázsoló Turista egyesületet, mely a nagyközönség részéről is kellő méltánylásra talált, azzal a megnyugvással zárom ezen elmefuttatásomat, hogy a tőlem elvetett mustármag jó talajra lelve, díszes, erőteljes fává növelkedvén, magamnak is mindig enyhetadó helyet biztosit. Kecskeméthy János. Beszédes sorok Bleszl Ferenc igazgató működéséről. Az Esztergomi Takarékpénztár Rt. közgyűlése. Bleszl Ferenc, az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatójáról szólván, azon intézményt kell különösen hangsúlyoznunk, melynek úgyszólván élete egész tevékenységét elsősorban szentelte és szenteli. A vezetése alatt álló Esztergomi Takarékpénztár, melyet ő mai magas, országosan elismert, nívójára emelt, az ő kormányzása alatt vált a legérdekesebb megtestesítőjévé mindazon erényeknek, amelyek a takarékpénztári intézményhez fűződnek. A részvényesek érdekeinek gondos istápo- lása mellett párosának kulturális és közgazdasági törekvései támogatásával azon régi jó magyar takarékpénztárai közé tartozik, amelyek tradicionális ragaszkodással csüngenek hitelnyújtásaikban is ahhoz a határhoz a melyen belül munkásságukat kifejteni kell. Ez intézmény már alapítását tekintve is atiz legelső magyar vidéki hason intézet közölt áll, — s mindenkor mintaképe volt a konzervatív szellemben jól vezetett megbízható és szolid alapon álló takarékpénztáraknak. A társaság múlt üzletévét tárgyaló mérlegét korábban már ismertetvén ezúttal a f. hó 16-án tartott rendes évi közgyűlés lefolyásáról számolunk be, melyen lovag Mattya- sovszky Lajos elnökölt, a részvényes közönség nagy érdeklődése mellett. Ezen nagyfontosságú közgyűlésen hozott egyhangú határozatok mindegyike az intézet vezetőjére sugároz újabb kedvező fényt. A viharokban és megpróbáltatásokban gazdag és küzdelmekkel teljes mai nehéz viszonyok között a múlt évről oly megnyugtató és fényes eredménnyel számol be a vezetőség, amely minden érdekeltet megelégedettséggel tölthet el és ez a közgyűlés a társaság további fejlődése és erősbödésére szolgáló messze kiható, nagyfontosságú intézkedéseket alapozott meg és léptetett életbe. A nagy, biztos lépésekben való előrenaladást intenziven tükrözi visz- sza a múlt év 20 milliós mérlege, a a társaság 3 7-2 millió koronát meghaladó magán vagyona és azon körülmény, hogy nagyszabású város- fejlesztési alkotásokon kívül magára, jótékony célokra, ez évben is 9197 koronát áldozott. A közgyűlési tárgysorozat legkimagaslóbb pontja volt az alaptőkének újbóli felemeléséről szóló igazgatói indítvány tárgyalása, melyet az igazgatóság valamennyi indítványához hasonlóan a közgyűlés egyhangúlag elfogadott és elhatároztatott a társasági jelenlegi 2 milliós alaptőkének 3 millió koronára való felemelése olykép, hogy e nagyszabású pénzügyi művelet-feltételeinek és időpontjának megállapítása az igazgatóságra bízatott mégis úgy, hogy az csak a jövő évtől kezdődőleg léptethető életbe, továbbá elfogadtatott az alap, nyugdíj, ügyviteli és szolgálati szabályok bemutatott módon történő módosítása és változtatása. Ez alkalommal igazgatósági póttagokká a következő uj tagok választattak meg egyhangú közfelkiáltással : Dr. Andor György, Dr. Koperniczky Ferencz, Erőss Rezső, ifj. szobi Luczenbacher Pál, Magos Sándor és Zsiga Zsigmond. A takarékpénztár közgyűlésének nagyfontosságú voltát bizonyítja az az örvendetes körülmény is, hogy városunk főpártfogója, a magyar katholikusok feje, Dr. Csernoch János hercegprímás is képviseltette magát azon. Hogy visszatérjünk kiindulásunk pontjához, megállapítjuk, hogy az intézet nagy sikere jórészt Bleszl Ferenc igazgató 36 évi működéséhez fűződik; ennek súlypontja pedig az utolsó húsz évre esik, amidőn ő befolyásos állásában fáradságot nem ismerő, éjjelt nappalá tevő kitartó munkájával, alkotó erejével, erős és szerencsés kezével vezette a társaság kormányrudját, mely működése úgy a nagyközönség, mint a részvényesek általános bizalmával és elismerésével honoráltatott. Bár életének legfőbb célját az általa képviselt takarékpénztár képezi, mégis emellett a közügyek terén is fáradhatatlan működést fejt ki és alig van a pénzügy terén vagy a városban intézmény, vagy mozgalom melyben gazdag tapasztalataival és hasznos munkával részt ne venne Bleszl Ferenc a csendes munka embere, zajtalanul, de eredményteljesen működik mindenütt, hol elsőbben intézetének, aztán pedig városának és vármegyéjének, végeredményben pedig hazánknak tehet hasznos szolgálatot. HÍREK. A Vörös Kereszt Egylet hangversenye. A magy. kor. országai vörös-kereszt egyletének esztergommegyei választmánya a vörös-kereszt egylet javára városunkban március hó 24- én azaz husvét hétfőjén egy nagyszabású felolvasással és hangversennyel egvbekötött estélyt rendez. Sikerült a rendezőségnek az estélyre és az előadásra megnyerni Vay lbrány Alice úrnőt a magy. szt. kor. országai vörös-kereszt egyletének és a Bolgárországban működött magy. vörös-kereszt missziónak vezető főnökasszonyát, aki ez alkalommal először fog nyilvánosság előtt beszámolni a bolgár-török háborúban szerzett tapasztalatairól és eseményeiről és igy maga a nemes főnökasz- szonynak előadása is már egy oly kiváló érdekességü tárgya lesz az estélynek, mely a legszélesebb kör- beni meghallgatásra számíthat. Ugyancsak részt vesz hegedűszámmal, Dienzl Oszkár kiváló zongoraművész kísérete mellett Zsolt Nándor hegedűművész is az estélyen, akinek, illetve akiknek, művészi játékáról nem Írhatunk újat az - esztergomi zeneértő közönségnek, mert hisz köztudomású, hogy mindkét művész a saját hangszerén a legelsők között szerepel. Az estély folyamán Esztergom szépei és az aranyifjuság néhány tagja élőképeket fog bemutatni, mig Dr. Frey Vilmos, gróf Zichy Géza és Serly melodrámáját fogja előadni Dienzl Oszkár zongorakisérete mellett. A kiválóan érdekesnek Ígérkező estélyen bizonyára ott lesz városunk szine-java és úgy halljuk, hogy a
