Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 2. szám
1913. január 5. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 aggastyán leié s a földi igazság egyenlőtlen mértékét fájlalva keserű vigasztalásul ismételgetjük magunknak — és nektek Esztergom igazságos érzésű polgárai ! — koszorús regényírónk, Jókai Mórnak e nagyon idevágó aforizmáját: „Azok a legnagyobb érdemek amiket mindenki ismer, amikről mindenki hallo-at, amiket senki meg nem jutalmaz. “ Magyar oligarchia. Radikális demokrata ellenzéki és konszervativ munkapárti körökben egyforma haraggal emlegetett fogalom ez idő szerint a „magyar oligarchia“. Körülbelül ugyanolyan vesszőparipa most, amilyen pár évvel ezelőtt a „magyar klerikálizmus“ volt. Miként még nem régen a 48-as vívmányok visszaállításáért hevülő, patetikusan szavaló függetlenségiek és a jog- egyenlőség elveit hirdető liberális kormánypártiak egyaránt a „középkori feduál lderikáliz- musban“ vélték és vádolták nemzetboldogitó politikájuk fő akadályát: úgy jelenleg az általános titkos egyenlő szavazati jog egyedül üdvözítő voltat valló radikális ellenzékiek, valamint a rend és a magyarság szupre- máciájáért remegő munkapártiak a magyar oligarchákban, illetőleg a „magyar oligarchiában“ jelelik meg csodálni való egyetértéssel az ország boldogulásának legnagyobb veszedelmét. Komikusán bosszantó bizonyságok merültek fel erre csak a legközelebbi napokban is. A kormányt eddig vak dühhel támogató pénzeszsák demokraták legszájasabb szóvivője : Sándor Pál azzal a meg- okolással lépett ki az uralkodó pártból : „mert a munkapárt oligarchikus tendenciái nyilvánvalók és kíméletlenek.“ A kitűnő regényíró, Herczeg Ferenc pedig, (ki mint Jókainak méltó utóda, politikával szárasztja regényírói koszorúját) Tiszának „minden pártkereten kívül álló“ folyóiratában, a Magyar Figyelőben epébe mártott tollal rajzolja meg az ország békés haladását akadályozó magyar oli- garcha-tipust és jobb ügyhöz méltó hévvel bizonygatja, hogy „mindaz a sok küzködés és izgalom, amely az utolsó évtizedben megremegtette Magyar- ország testét, nem volt egyéb, mint az ősi oligarcha politika rettenetes és talán utolsó (?) érvényesülési csatája.“ Az oligarchia szó és fogalom eredetileg kevesek uralmát, illetőleg uralmi törekvését jelenti a tömegen, vagy a nemzeten. Nálunk magyaroknál a főúri köröknek, közönségesebben: klikkeknek ilyetén hatalmi érvényesülésére szokták alkalm ízni! így értik Sándor Pál és Herczeg Ferenc is. Az előbbi Tiszának és környezetének munkapárti hatalmaskodását, az utóbbi Apponyi- nak s az ellenzéki főuraknak kormánytámadó szereplését akarja az oligarchia névvel megbélyegezni. Mert mind a kettő megbélyegezni akar! Tárgyilagosan Ítélve —- el kell ismernünk, hogy Sándor Pálnak a maga szempontjából úgy-ahogy igaza van. A kormánypártban ma csakugyan Tisza és környezete uralkodik. Helyesebben: Tisza az egyedüli és föltétien úr; a környezete csak lármáz mellette; más különbben’ mit sem számit! Ámde erre a helyzetre legkevésbbé sem illik az oligarchia elnevezés. Erre még a monarchia szó sem találó, mert igazában a tiránniz- mus név felel meg neki! Sándor Pálnak ugyancsak kilépett ultraradikális demokrata képviselőtársa, Székely Aladármondja ki tulajdoképpen az igazat, mikor a miniszterelnök újévi pártnyugtató beszédére fájdalmasan jegyzi meg, hogy „hiába biz- tatgat a miniszterelnök, a munkapártban Tisza István azúr!“ Nincsen tehat munkapárti „oligarchikus tendencia“, hanem van munkapárti korlátlan Tisza- uralom. Sőt a „munkapárti“ jelzőt bátran fel lehetne cserélni akár „országos“-sál is! Ami pedig a kitűnő regényíró, de nagyon gyönge politikus HerczegFerencnek a modern magyar „oligarcha-tipus“-ról adott jellemzését illeti, ez abban az eredeti hibában szenved, hogy nem azokra talál, akikre szabni szeretné: ellenzéki mágnásainkra. Maró szatírája teljesen hatástalan marad az elfogulatlan itélőre, vagy legföljebb azt bizonyítja, de azt azután meglepően bizonyítja: mennyire képes az elvakult pártszenvedelem megrontani tiszta látását és igazságérzetét még oly mélyenjáró elmének is, amilyen Herczeg Ferenc. Azért, hogy főuraink java része — ha nem is a nagyobb része — még a mai győzelemre kilátástalan szomorú helyzetünkben is kitart a nemzeti ügy mellett: nem epét és sarat, hanem határtalan dicsőítést érdemelne, még a legmamelukabb magyartól is. Ha nem több, csupán száz év óta lettek volna Apponyihoz és társaihoz hasonló „magyar oligarcháink, ma nem ott tartanánk a nemzeti önállóságért való küzdelmünkben, ahol valósággal tartunk. Egyébként is az a „modern magyar oligarcha-tipus“, amelyet Herczeg Ferenc rajzol, nem oda talál, ahova céloz, hanem saját pártja körébe. Lássuk csak: milyen is ez a Herczeg-féle oligarcha-tipus ! „Az oligarcha — úgymond — rendületlenül, szinte féktelenül hisz a maga hivatásában, az országra nézve nagy szerencsének tartja a saját érvényesülését és minden eszközt megengedettnek, hogy hazáját ehhez a szerencséhez juttassa ... Az oligarchát íegyelmezetlen természete és önimádó fanatizmusa könnyű szerrel végletes elhatározásokba ragadja.“ Aki ezt a néhány vonással ügyesen odavetett képet meg nem vesztegetett Ítélettel vizsgálja, lehetetlen arra a következtetésre nem jutnia, hogy voltaképpen Magyarországnak csak egyetlenegy vezérpolitikusára illik: Tisza Istvánra. Mintha csak róla fotografálta volna a kitűnő regényíró ! Senki se hisz ebben az országban fék- telenebbül a maga hivatásában, mint Tisza. Senki se tartja oly gondviselésszerü szerencsének nemzetére nézve a maga érvényesülését, mint Tisza. Senki se tart annyira bármely eszközt megengedettnek a maga érvényesülésére, mint Tisza. Senkit sem ragadott fegyelmezetlen természete és önimádó fanatizmusa könnyű szerrel oly végletes elhatározásokba, mint éppen Tiszát! Kétségkívül nagy itt a baj; de nem a magyar oligarchiában, vagy a magyar oligarchiákban kell keresni a forrását. Nem az Apponyi-féle oligarchák hibásak érte; még a Vojnich- féle munkapártiak sem ! Hibásak a munkapártnak vezető emberei, hogy nem akadt egyetlenegy bátor se közöttük, aki odaállott volna idejében Tisza elé és szemébe vágta volna: „Elég volt merész játékodból ; nem kérünk tovább belőle; fordulj meg és menj vissza az ecsedi lápra gazdálkodni !“ Ha ez a bátor vétó-mondás annak idején megtörténik, ma nem vádolná senki az oligarchákat ; a partok se piszkolnák egymást, hanem vállvetve dolgoznának a nemzetnek annyira életébe vágó választói törvény bölcs megalkotásán. De így, amint most vagyunk : amikor sárral és epével lövöldöznek a pártok egymásra, — igy csak a legsötétebb balsejtelmekkel nézhetünk az országon végig söpörni készülő indulat — fergeteg elé, melynek dulása — fájdalom ! — az egész nemzetet fogja sújtani. Morc. Az esztergomi kir. járásbíróság ügybeosztása elnöki, polgári, telekkönyvi és büntető ügyekben az 1913. évben. A. Magos Sándor kir. Ítélőtáblái biró ügyköre: 1) elnöki ügyek. (El. táblázat) 2) azon tkvi. ügyek, a melyek Dorog, Dömös, Esztergom sz. kir. város í. kér. Esztergom sz. kir. város II. kér. Víziváros, Esztergom sz. kir. város III. kér. Szenttamás, Kusztus, Esztergom sz. kir. város IV. kér. Szentgyörgymező, Epöl, Kirva, Leányvár, Pilismarót, Pilisszentlélek és Uny községek tkvi. betéteire vonatkoznak. B. Környey Imre kir. járásbiró ügyköre: 1) az örökösödési ügyek (Ö. lajstrom) 2) az örökösödési és hagyományi bizonyítványokat tár- gyazó ügyek (Öb. lajstrom). 3) azon tkvi. ügyek, a melyek Bajna, Bajót, Csév, Csolnok, Dág, Kesztölc, Lábatlan. Mogyorósbánya, Nagysáp, Nyergesujfalu, Piszke, Sárisáp, Süttő, Tát és Tokod községek tkvi. betéteire vonatkoznak. C. Dr. Forgách Béla kir. járásbiró ügyköre: 1) egyezségi ügyek (Eg. lajstrom). 2) a sommás perek közül azok, a melyekben alperes (I. r. alp.) nevének kezdőbetűje A-K. (Sp. I. lajstrom). 3) a végrehajtási ügyek (V. lajstrom). D. Lipschitz József kir. járásbiró ügyköre: 1) a sommás perek közül azok, a melyekben alperes (I. r. alperes) nevének kezdőbetűje L-Z. (Sp. II. lajstrom). E. Körmendy Mihály kir. járásbiró ügyköre : 1) a jbiróság hatáskörébe tartozó vétségek és kihágások (B. lajstrom). 2) a bünvizsgálati ügyek (Vb. lajstrom). 3) büntető ügyben érkező megkeresések (Bm. lajstrom). 4) büntető vegyes ügyek (Bv. lajstrom). F. Szabó János ö. m. k. f. jegyző ügyköre: 1) polgári ügyekben megkeresések (M. lajstrom). 2) polgári vegyes ügyek, hozzáértve a lakbérleti ügyeket is (Pv. lajstrom). G. Dr. Dezső Sándor ö. m. k. f. jegyző ügyköre : fizetési meghagyási ügyek (Fh. és Fm. lajstrom). Itt jegyezzük meg, hogy Magos Sándor kir. Ítélőtáblái biró 1913. január elsejével az eddigi ügyvédi díjszabást is felemelte. HÍREK. Olvasóinkhoz! Uj irányban indult lapunk eddig megjelent számai élénk érdéklődést és nagy tetszést keltettek úgy városunkban, mint az egész környéken. Általános a meggyőződés, hogy megyénk ezen uj politikai orgánumára szükség van. Egyre-másra érkeznek az előfizetések, melyek a szerkesztőséget is fellelkesítik és ambicionálják arra, hogy minél jobb és tartalmasabb lapot tudjanak produkálni. Lapunk ezen számát még mindazoknak megküldjük, kik még nem nyilatkoztak, hog}'' előfizetnek-e vagy sem. Azonban a magas előállítási és szállítási költségek saját érdekünkben kötelességünkké teszik, miszerint kijelentsük, hogy azokat, kik 'e mai számunkat is megtartják, minden külön nyilatkozat nélkül is előfizetőnknek tekintsük. Kérjük őket, hogy az előfizetési összeg beküldését mielőbb
