Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 24. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. március 17. amit nevének emlékére „Erzsébet királyné Árvaházunkban“ emeltünk. Ezen ünnepség valóban a közszeretet és hála apotheozisa volt. Amikor azonban ezen alapítványunkról beszámolóm keretén belül megemlékezem, egyúttal szivem egész melegével a legmélyebb hálával kell, hogy megemlékezzem mindazon tényezőkről és nemes, nagy emberbarátokról, kiknek áldozatkészsége lehetővé tette, hogy ezen alapítványt létesíthettük. Ez alapítvány egy könnyet fog letörölni egy jegyzői árva szeméről s egy árva imája fog szállni a Magasságbeli trónja elé azokért, kik e könnyet letörölni részvétükkel segítettek s az árva imája meghallgatásra talál. Más nevezetesebb, említésre méltó mozzanat egyleti életünk keretén belül a lefolyt évben nem fordult elő. Amidőn köteles beszámolóm befejezném, lehetetlen, hogy bár röviden is, ne érintsem, hogy bármily jogos, bármily igazságos ez a harc, melynek zászlaját Magyarország jegyzői kara kibontotta, sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ott, ahol a jog es kötelesség összeütközésbe jönnek, a kötelességnek kell győzedelmeskednie. Mert csak igy bírjuk megtartani a művelt magyar sajtó s a társadalom folyton fokozódó rokonszenvét, mely rokonszenves támogatás a legfőbb bizonysága törekvéseink helyes, hazafias és igazságos voltának. Lévay Sándor. Az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság közgyűlése. Folyó hó 10-én délelőtt 10 órakor tartotta városunk első pénzintézete, az Esztergomi Takamondania mindarról, amivel oly szivesen foglalkozott. Büszkesége, önérzete, szemérme követelte, hogy tartózkodó maradjon és senkinek szive belsejébe bepillantást ne engedjen. A maga akaratát, a maga itélőtehetségét tekintette egyetlen rugónak tervei, eszméi végrehajtásánál s azt tartotta, hogy önmaga iránt tartozó kötelességet ró le akkor, ha ezen határon túl még akkor is visszautasít minden még oly nemes és önzetlen forrásból fakadt beavatkozást is, mely nézete, önhatározási szabadságának rovására esnék. A becsületről megállapított fogalmai voltak. Kedélye olyan volt, mint a tó tükre, amelyen a legenyhébb fuvallat is nyomot hagyott, de vasfegyelmezettséggel tudta magára kényszeríteni a nyugalmat és hallgatást a legválságosabb percben is. Egész valójában csak az Isten szabad ege alatt nyilatkozott Itt érezte ő magát otthon, a szabad mezőn, a ringó arany kalászok között, hol a szabadság dalosa fúrja fel magát a kéklő égbe s az aratók vig danája harmonikus összhangba vegyül össze a ritmikusan hullámzó sárga kalászt szép rendre vágó kasza pengésével. A hamvas szürke reggeli pára még fel sem emelkedett a sárga földről, csak úgy lassankint oszlik széjjel, mintha valami nagy, végtelenül nagy fátyolt szaggatna szét valami láthatatlan kéz apró darabokra. A felhő foszlányok még egy darabig szállingóznak a friss reggeli levegőben, aztán eltűnnek, friss, ragyogó lesz minden : az ég, a levegő. S ő már akkor künn rótta a határt. rékpénztár Részvénytársaság 67-ik évi rendes közgyűlését Vaszary Mihály, a hercegprimási uradalmak jószágkormányzójának elnöklete alatt. E közgyűlésről szóló részletes tudósításunkat következőkben adjuk : Az igazgatóság febr. 26-án tartott ülésében egyhangúlag Vaszary Mihályt választván meg a közgyűlés elnökéül, ennek kijelentése mellett felkérte őt Bleszl Ferenc igazgató az elnöki szék elfoglalására. A megtisztelő megbízásnak készséggel eleget téve nyitotta meg az elnök a közgyűlést és megállapítja, hogy az szabályszerű módozatok mellett történt. Elsőnek tárgyaltatván az igazgatóságnak 1911. üzletévről szóló jelentése, melynek adatai közérdekűek lévén, arról részletesen számolunk be. A pénzpiac múlt évi helyzete nagy ingadozásokat mutatván, a különböző világesemények nyomasztó hatása folytán az összes európai jegybankoknak eddig alig ismert hiteligényeket kellett kielégíteni. Dacára azonban az általános nehéz pénzviszonyoknak, a bemutatott mérleg mégis a társaság újabb fokozatos, kedvező előmeneteléről tesz tanúságot. Az egyes üzletágakban elért szaporodások a múlt évben a következő többletösszeget eredményezték : Bevételben................... 783.430 K Jelzálogkölcsönökben . 687.597 „ Váltó-tárcában .... 139.743 „ Értékpapírban .... 296.100 „ A társaság összes kimutatott vagyona, a latens tartalékok nélkül 19,506.069 K és az 1911. évben elért üzleteredmény 246.970 K, melyből részvényenkénti 190.— K osztalékkal 190.000 K osztatott fel a részvényesek között és jótékony célra 8557 K fordittatoft. Beszámol az igazgatósági jelentés arról, hogy a múlt évben a társaság Esztergom sz. kir. városnak a jelenleg folyamatban levő árvédelmi, körcsatornaépitési, Kisduna kikotrási és hegyi vizek levezetési munkálatokra és kisajátítási költségekre újabb 200.000 K-ás kölcsönt engedélyezett Szivének egész melegével csüggött pályáján s valóságos kultuszt űzött a föld szeretetéből. Szorgalmát, odaadó fáradhatatlan munkásságát csak egy múlta felül, véghetetlen becsületessége. A körülmények változtával állomást kellett cserélnie. Utolsó állomása Fehérmegye, Velence volt. Földes ura Hauszmann Jenő volt, akiről mindenkor a legmelegebben emlékezett meg. De új földes urának páratlan figyelme, gondossága és áldozatkészsége sem tudta kiirtani annak az érzésnek tövisét, melyet szivén az elköltözés pillanata ütött. Most azonban már megszűnt minden. A halál kapujában a kiengesztelés Géniusza áll lehajtott fáklyával, mintegy jelezve, hogy a síron túl az édes anyai föld egyforma szeretettel ölel keblére szegényt, gazdagot egyaránt. Haláláról hozzátartozói sem tudtak, de nem is tudhattak, hisz oly hirtelen jött. Barátai közül is csak Kelemen Imre sárkányfalvai intéző tette le koporsójára az utolsó Isten hozzád koszorúját, akit még halála előtti napon találkozóra hivott. Temetéséről földes ura, Hauszmann Jenő, igazi nagy úri fénnyel gondoskodott, s aki teljes életében csak a kötelesség, a munka s a szürke hétköznap embere volt, koszorúval fedett, virágokkal hintett ravatalát fény és pompa vette körül. És én, aki nem lehettem ott ravatalodnál, nem kísérhettelek el utolsó utadon, nem búcsúzhattam el tőled sírod éjjelének kapujánál, e sorokban búcsúzom el tőled: Isten veled Pajtás ! Lévay Sándor. a város közönsége iránti szolgálatkészsége kifejezéséül, mely összeggel a városi kölcsönök, az ez- időszerint ajándékszámba menő 4‘95% kamatozással, meghaladják a 2 millió koronát. A Héviz-fürdőtelep fokozatos fejlesztése érdekében megépült a második fedett, füthető vasbeton-uszoda, mellyel városunk egy újabb köz- kincscsel szaporodott. Jelentést tesz a közgyűlésnek ugyancsak városunk fejlesztésére irányuló azon tervről is, mely szerint a társulat kezdeményezése és közreműködésével az esztergomi és párkánynánai vasúti állomások között, Esztergom szab. kir. város és Párkány község főutcáin keresztül, személy- és teherszállításra berendezett villamos vasutat óhajt létesíteni a társaság. Hosszú évtizedeken át sajnosán kell tapasztalnunk, hogy ritka szép és kedvező fekvésű városunk fejlődése — dacára magas intelligenciájú lakosságának — nem tart lépést a korral és más hasonnépességü városokkal. Esztergom nem épül, lakosságának száma nem emelkedik, itt gyárak és nagyipartelepek nem keletkeznek, kisiparunk és kereskedelmünk pedig a múlt század közepén elért fokon áll. E stagnálás legfőbb okát abban véljük feltalálni, hogy városunk nincs bekapcsolva az országos és világforgalomba. A Budapest—Marchegg — Bécs-i fővonal párkánynánai állomása, mely egyúttal a Garamberzence—Léva és Balassagyarmat—Ipolyság-i vicinálisoknak is végállomása, 5 kilométer távolságra van Esztergomtól. A Budapest—Esztergom—Füzitő-i helyiérdekű vasutak ugyan Esztergomba vezetnek, de ezek esztergomi állomása is a városon kívül van és az a párkánynánai vagy dunai összeköttetés hiányában Esztergomban csak a legszükségesebb helyi forgalomra szorítkozik. A tervezett összekötő vasút ezen összes hiányokat és hátrányokat gyökeresen megszüntetné. A párkánynánai, vagy esztergomi állomásokról olcsón és gyorsan jöhetnénk a városba, a teher- áruk ugyanezen állomásokon keresztül egyenesen, a város szivében tervezett uj teherpályaudvarban volnának le- és feladhatók, ezenfelül tekintélyes transitó-forgalom keletkeznék Párkánynána és Esztergom, valamint ezen állomások és a dunai átrakodók között. A helyiérdekű vasutak létesítésénél rendszerint az az általános szokás, hogy azok tekintélyes hasznot számitó, idegen vállalkozók által alapittatnak és ezek a szükséges tőke javarészét 20—30%, esetleg még nagyobb árfolyamveszteséggel, elsőbbségi részvények kibocsájtása által szerzik be. Ezzel szemben kívánatos volna, ha ezen vasutat maga az érdekeltség építtetné és az ahoz szükséges tőkét maga az érdekeltség adná össze, mert ezzel a befektetési tőke a fentiek szerint úgyszólván a felére olvadna le és hathatósabban tudná a város és vidék érdekeit szolgálni. A takarékpénztár által beszerzett általános terv és költségvetés szerint a vasút, kocsiparkkal együtt hozzávetőleg másfél millió koronába kerülne, holott a korábbi tervezők ép az előbb említett okokból azért közel kétszerannyit hoztak számításba, még pedig szállító eszközök nélkül, mert ezek a vasutat állami kezeléssel tervezték. Mi ezen vasúti részvénytársaságot lVa millió alaptőkével, vagyis 3000 darab 500 koronás részvénnyel óhajtanánk megalapítani és társaságunk egyelőre 100.000 K részesedéssel indítaná meg a részvényjegyzést, azon reményben, hogy ezen közhasznú, önzetlen működésűnkben minket városunk és vidékünk közönsége, valamint a közvetlenül érdekelt vállalatok vezetősége megfelelő támogatásban fog részesíteni. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy e vasút mindjárt az első évben óriási haszonnal fog dolgozni, azonban biztosan reméljük, hogy a befek-
