Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 2. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. január 4. ikben szállásban s élelemben s amit utcáikon s köztereiken udvariasságban s előzékenységben nyújthatnak, a szó teljes értelmében elsőrendű s minden müveit embert kielégítő legyen. Nem tudom, hogy témámról Esztergomban hogyan gondolkoznak. De nem tartom lehetetlennek, hogy pl. már úgy a polgármester, mint az alispán urnák nem egyszer juthatott eszébe Esztergom jövőjének csak ily utón elképzelhető kialakulása. Ők ketten, meg a főispán ur, vájjon nem volnának képesek a város társadalmát any- nyira felrázni politika, kártya és sörházbéli lethargiájából, hogy végre Esztergom tényleg azzá legyen, amire rendeltetett ? Világfürdővé és nyaralóvá ! Remete. A tanítók ügye. Már régen úgy volt, hogy quem dii odere, — paedagogum fecere. (Akit az Istenek gyűlölnek, tanítóvá teszik.) De soha nem volt ez jogosabb, mintha most mondjuk, ebben a drága, nyomorgó világban, a mikor mindenkinek kevés a fizetése, de legkevesebb a tanítónak. Nagyon helyesen, nagyon okosan teszik a tanítók, ha érdekeik mellett erősen és egységesen talpra állanak. Mert itt nem az a helyzet, hogy a tanítóságnak az álta- nos (szerencse, hogy nem titkos) fizetés- javítás nagy osztogatásából valamit ki kell csikarniok, hanem a tanítóságnak oly nyomorult sorsa van, hogy szintén muszáj akcióba lépnie. A tanítósággal szemben mutatkozó régi szükkeblüség nemcsak mint kiáltó szociális igazságtalanság foroghat szobán, hanem kulturszempontból is oktalanság. Mert ugyan a kultúrának mekkora terjesztését várhatjuk attól, aki nemcsak anyagi gondokkal küzd, hanem valósággal éhezik. Nagyszerű nemzeterősitő kulturmissziót várunk a tanítótól és e mellett nyomorogni hagyjuk. Nem tudjuk, hogy mire való az országnak még két egyetem egyszerre, minyugszik. Ott van az asztal, ott van a doboz is és benne az 0 képe. Reggel megjön a levél, az Ő levele. — Mikor lesz már reggel! ? Jaj, milyen hosz- szúk ezek a borzasztó éjszakák! — És számolta az ujjait: — Egy . . . kettő . . . három .... Lalim szeretlek . . . És reggel lett, de a levél nem jött, se másnap, se harmadnap. De a beteg leány csak egyre számolt, lázas ragaszkodással, szorongó hittel. Pedig valaki megfeledkezett arról, hogy ott van a fényképe, a dobozban, egy betegszobában valahol. A leány azután egy napon nem számolt, nem várt többé. S akkor jött a levél. Talán mégis eszébe jutott valakinek ez a szó „szeretlek“. Ez volt benne : — Érezd ajkadon a Te haszontalan Lalidnak forró csókját. Elkésett. A halál megelőzte, mert még az éjjel lehelte rá hideg fagyos csókját. kor az alsó fokú népoktatás, a kuliura fundamentuma oly végzetesen mostohán áll. Szó sincs róla, nem mostani, a napi drágasággal előálló bajokról van itt szó. Századok óta, mióta egy-két lélekben nemes, az embernevelésre magát hivatottnak érző ember tanítani kezdett és ezt kenyér- keresetté fejlesztette, — az emberiség rosz- szul bánt a tanítóval, még ha munkáját értékelte is, nem fizette meg. Sokratesz, Plátó luduszain ép úgy felhangzott ez a panasz, mint ahogy az ország éhes tanítói elpanaszolták bajaikat és végre hivatásukhoz mért javadalmazást könyörögtek. A zokszó, mely Magyarország tanítói egyetemének ajkairól Boldogasszony fogantatása ünnepén elhangzott, nagy kérdés, vájjon foganatos lesz-e egyáltalában? Megszokhatta a tanítóság, hogy ezek a hangos tiltakozások, a sajtó meleg elismerése, kormányférfiak vigasztaló, olykor reményt keltő szava az ő nyomoruknak nem vetett véget. Körülbelül 26.000 magyar családot érint súlyosan a kérdés, és ha az egész vonalon nem hallatszanék a tisztviselői karnak fizetésjavitást kérő hangja, — talán több reményt fűzhetnénk a tanítók most felhangzó jajszavához, de belátjuk magunk is, hogy a követeléseknek ebben a bábeli zűrzavarában a pénzügyi egyensúlyt féltő pénzügyi miniszternek keserves feladata van, mikor Magyarország ki nem fejlesztett államélete, no meg aztán az ármádia is a milliók millióit kívánja, nyeli. Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy igy ahogy van, nem maradhat. Ha egyrészről szeretnők, hogy a jobb elem, kiválóság és lelkesség sorakozzék a tanítói pályára, másrészről meg kell adnunk a pályának tisztességét, az életgondoktól való mentességet, becsületét, a tanítóság régi — és nem is túlhajtott — kívánságát. A közvélemény mindig lelkesen és szeretettel támogatta a tanítók ügyét és mi ennek a rokonérzésnek vagyunk őszinte tolmácsolója. Szégyen lenne, ha az ország legeldugottabb hangjára minden sajtóorgánum nem a legnagyobb szeretettel ima a magyar tanítóságról. Hiszen hogy ma mintegy háromezer különféle hírlap, szaklap, folyóirat olvasó- dik az országban, az tisztán a modern, pályájára lelkesen előkészített tanítóság munkája és örök dicsősége. 0C hírek y>o Lapunk legközelebbi száma a közbejött ünnep miatt már szombaton reggel fog meg jelenni. — Erdészeti körökből. Az esztergomi főkáptalan Kraffszky Ferenc letkési főerdészt Dö- mösre helyezte át és a letkési erdőgondnokság vezetésével Taxner Béla Esztergomban székelő erdőmestert bízta meg. — Újévi üdvözlések. Az újév napján a városi tanács Vimmer Imre polgármesterrel élén üdvözölte dr. Perényi Kálmán alispánt, kérve őt, hogy Esztergom város ügyei iránt a jövőben is jóindulattal viseltessék. — A városi tisztikar és kezelő személyzet nevében Vimmer Imre polgár- mestert dr. Áldori Mór tanácsorvos köszöntötte szellemes beszédben, biztosítván a tisztikar odaadó támogatásáról és szeretetéről. — A főispán köszöneté. Városunk tanácsa Mész lény Pál főispánt az újév alkalmából tudvalevőleg meleghangú átiratban üdvözölte. Főispánunk táviratilag köszönte meg az üdvözlést. — Választás az izr. hitközségnél. Az esztergomi izr. hitközség vasárnap választotta meg uj képviselőtestületét. Megválasztattak : Áldori Mór dr. Balog László, Berényi Zoltán dr., Eisler Bernát, Horn Adolf, Jellinek Ignácz, -Klein Gábor, Kohn Gábor, Lőwy Lajos, Lenkei Emil, Mérei József, Popper Bernát, Porgesz Béla, Rosenberg Fülöp, Schőnwald Manó, Schwarcz Adolf, Schlesinger Lajos, Scheiber Rezső, Schrank Béla, Stern Márk, Székelv Henrik, Tiefenthál Gyula, Weisz Sándor dr., Weisz Mór és Zwillinger Ferencz dr. A képviselőtestület kedden este tartotta meg alakuló közgyűlését, melyen Áldori Mór dr. egyhangúlag elnöknek, Popper Bernát és Weisz Sándor dr. alelnököknek választattak meg. Ezenkívül a pénztárnokot, ellenőrt és az iskolaszéket is megválasztották. Három évre tehát a hitközség vezetősége meg van állapítva és Áldori Mór dr. személye garancia arra, hogy a hitközség beléletét céltalan villongások megzavarni nem fogják. — Mikor a tót bort iszik. Sztrelkó György és Pavelik Mátyás ablakos tótok a jóféle esztergomi újbortól harcias hangulatba jutva, tegnapelőtt a dorogi vámnál alaposan helybenhagyták egymást, úgy hogy az üvegkészletük is összetört. — Eltörte a karját. Herein Pál dunamocsi asztalossegéd kedden éjjel az Anna-utcán haladva, a síkos járdán elesett és balkarját eltörte. — Gázolt az automobil. Újév reggelén Muzsla község előtt egy sárga automobil elütötte Spiszák Márton agg koldúst, aki a súl\os esés folytán agyrázkódást kapott. Legfőbb ideje volna már, hogy a veszettül száguldó automobilok ellen erélyesebben lépjenek fel a hatóságok, mert szép dolog a gyorsaság, de az emberi életet és testi épséget sem lehet kész prédául odavetni egy-egy vagyonosabb ember gyorsasági kedvtelésének. — Az 1911. év népességi statisztikája. A múlt évben Esztergom város területén született 485, meghalt 461 egyén. A házasságok száma 137. — Fatolvajok. Brutsy János szeszgyárosnak összerakott szálfáját ismeretlen tettesek meglopták. A tolvajokat nyomozza a rendőrség — Esztergom megye közbiztonsága az 1910. évhez képest a múlt evben némi javulást mutat fel. Pl tes isértés előfordult 1910-ben 143, 1911-ben 125; feljelentés tétetett 183, elfogatott csak 33. Lopás 1910-ben 183, 1911-ben 165. Kihágások 1910 ben 646, 1911-ben 513. Csak a tüzesetek szama mutat emelkedést, amely 1910- ben 74 volt, 1911-ben 84. Egyéb büntettek, vagy vétségek előfordultak a múlt év folyamán : rágalmazás és becsületsertés 28, emberélet elleni bűntett 9, lopás 165, ebből kiderittetett 160, rablás és zsarolás 4, sikkasztás 8, orgazdaság 8, csalás 20, okirathami-itás 3. Összesen feljelentés tétetett 1066 esetben, elfogatás történt 150. — Bár némi javulás konstatálható, mindazonáltal nem a legfényesebb oldaláról mutatja be ez a statisztika megyénk közbiztonsági állapotát. — Megzavart éjjeli mise. Dunamocson — mint utólag értesülünk — dec. 24-én éjjel három részeg munkás, név szerint Vecserka Ferenc kőműves, Kovács János és Mocskos Béla bányamunkások nagy énekszóval, összeölelkezve beállítottak a kath. templomba és ott illetlen lármával zavarták meg az istentiszteletet. Eltették őket a hűvösre kijózanodni. — Ablakbeverések. A rakoncátlan suhancok ismét újfajta módját eszelték ki annak, hogyan foglalkoztathassák a rendőrséget. Újév napján kora hajnalban, amerre elvonultak, sorra beverték az ablakokat. Eddig panaszt emeltek : Fehér János major-utcai lakos, Kabók András (8 ablaktábláját zúzták be) és Brettner János (11 ablaktábláját zúzták be). A fickók gyáván elszaladtak, így tehát elég dolga lesz a rendőrségnek, még kinyomozza őket.
