Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 14. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 14. szám. Vasárnap, február 11. _ ESZTERGOM és VIDÉKÉ AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZERKESZTIK: • ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. KEMPELEN FARKAS Egész évre . . 3 K ——— és Félévre . , . . . . 6 K Egyes szám ára . . 14 f. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. VARSÁNYI IGNÁC Kéziratot nem adunk vissza. Nyiltér sora 60 fillér. Vallástanitás és egyebek. Igen tisztelt Szerkesztő Ur ne gondolja, hogy ismét alkalmat adok arra, hogy „hűvös objektivitással“ lecsepüljön. Nem! Elgondolkoztam : lesz-e valami eredménye polémiánknak ? Egy lesz minden bizonynyal. Az önérzetes katholikus társadalom támadást sejtve, erős phalanxként fog felállni a megtámadott vallástanitás védelmére, nem mintha az ellenség erejét túlbecsülné, hanem mivel az írás azt tanítja : Ne légy bosszúálló ! Uton-utfélen, ahol csak teheti, ütni fog akarni rajtam. Hogy mégis igénybe veszem soraim számára szives vendégszeretetüket, annak okát akarom megmagyarázni a következőkben. Feltétlenül érdemül tudom be, hogy Ön tisztelt Szerkesztő Ur — mindamellett, hogy sorai ellentmondanak megállapításomnak — elismeri, hogy nem hévül a vallásnak tanításáért, sőt hűvös objektivitással csak azt állapítja meg, hogy a vallásnak tanításától meg nem pusztult el senki. Tehát ezt hűvös objektivitással, az az magyarán : kénytelen-kelletlen állapítja meg. Mert hisz hűvösen objektiv csak az abszolút igazságos ember lehet, ki nem akarván a sokak által vélt (hangsúlyozom vélt) igazsággal ellentétbe kerülni, kénytelen-kelletlen megállapítja, hogy a vallástan tanításának, mivel a cél (nem a lélek nemesítés értendő cél alatt, hanem egy vallásnak az uralma. Tehát az abszolút igazságos ember, ha gondolkozik, feltétlenül reá jön, hogy a cél igazságtalan lévén, eszközei is igazságtalanok) mondom mivel a cél egyelőre elérhetetlen, egyelőre káros hatása nem lehet, ha azt ideálisan tanítva, valóban megtelitik a zsenge gyermek lelkét tartalommal. De ha az abszolút igazságos ember megállapítja azt, hogy helytelenül alkalmazzák a vallás tanait, feltétlenül káros hatásúnak Ítéli majdan a vallástannak tanítását. Miért nem teszi Ön is ezt Szerkesztő Ur? Hisz Ön vallja azt: Bocsássunk meg nekik (kik vizet prédikálnak és bort isznak) bár tudják mit cselekszenek. Tehát ha valaminek elkövetése bocsánatra szorul, annak tudatos elkövetése hasznos nem lehet. Remélem, tisztelt Szerkesztő Ur ezt belátja és esztendőre eggyel többen leszünk. Válaszomba bosszantó toll, vagy sajtóhiba csúszott be, t. i. válaszom szerint én is radikális vagyok. Távol legyen tőlem. Én is mint annyi sokan, csak távolról szemlélem a radikálisok csoportjának sok tekintetben csak lelyeselhető küzdelmét, de hogy fenntartás nélkül elfogadjam bárkinek is •— nevezzék bár azt a bárkit radikálisnak — tanításait, ezt tiltja gondolkozásom. Ha egyszer kiváncsi lesz Szerkesztő Ur a radikálisokról teljes véleményemre, elmondom. Mint radikálist azzal vádol meg Szerkesztő Ur, hogy véleménye szerint még csak Büchnerig jutottam el. Tévedett. Sokkal tovább. Megsúgom : én már Harkányiig eljutottam, ki, talán méltóztatik tudni, igen sokat foglalkozik a babonával, bizonyos vallással kapcsolatban.- Jólesően veszem tudomásul azt is, hogy Szerkesztő Ur nem tartja jogosultnak senki beleavatkozását a hittanáron kívül a gyermek vallástanitásába. Igen örülnék, ha eljutna ezen kijelentés azokhoz, kik nem ismernek egyéb celt, minthogy a lelkekbe a felekezeti gyülölség magvait hintsék. (Szent Imre kör, Mária kongregáció.) Egy állítása ellen azonban tiltakoznom kell. Ön a katholikusok számára kiakarja sajátítani a felebaráti szeretetet. Azért talán, mivel ők az egyedüliek, akik csak katholikus felebarátjaikat szeretik ? Minden vallás parancsai között előfordul a felebaráti szeretetről szóló parancs. Azon kérdésére pedig, hogy hihetünk-e a logika és a mathematika örök igazságaiban, ha még azoknak tanitói is logikátlanul cselekesznek, és elszámolási hibákat követnek el, csak azt felelem, hogy kik logikát tanítanak és logikátlanul cselekszenek, azok a logika-tanitás dacára is logikátlan emberek, s kik mathematikus voltuk dacára elszámolási hibákat ejtenek, rossz mathematikusok. Bizonyosan vannak olyanok is, még pedig túlnyomó részben, kik logikusan cselekszenek és jól számolnak. Ha pedig nincsenek ... az igazságok nem nevezhetők örök igazságoknak. Végül csak azt óhajtom megjegyezni, hogy Szerkesztő Ur a fogalmakat összezavarta. Atheizmus és vallástanitás ellenzése még nem azonos fogalmak. Hiszem az Istent, de a vallástanitást örökkön kárhoztatni fogom. Igaz hive Stromf Artur. „Fedák Sári!“ — (Válasz Stromf Artur urnák.) — Igen tisztelt Stromf Ur ! Ön bemondja a szubkontrát az én hajdan való cikkem ellen, nincs más hátra, minthogy én a „Fedák Sárit“ mondjam be. Ön kihívott, én adok rá. Mivel ma úgyis a felforgatás korát éljük, — hódolva a korszellemnek — én is a végén keresem az ön cikkének za elejét és heuréka, csakugyan jól ándungoltam : ott van ! Tehát én összezavartam a fogalmakat, „mert atheizmus és vallástanitás ellenzése még nem azonos fogalmak ?“ Igaza van, teljesen igaza van, mert az matematikai képtelenség is volna, hogjr a rész azonos legyen az egésszel. Nem azonos fogalom tehát az atheizmus sem a vallástanitás ellenzésével, csak úgy szép csöndesen folydogál az egyik a másikból. Ad vocem : összezavarás ! Ön azzal vezeti be az attakot, hogy: elgondolkozott azon, lesz-e valami eredménye polémiánknak és szomorú horoszkópot állít fel a saját részére (az én hitem szerint a katolikus ember nem oly fekete, mint az ön szemüvege, amin át őt nézi). Ez után a lelkiismeretfurdalás-szerü megállapítása után azonban ön újból belefuj a harci kürtbe. Nem tagadom, ez kissé megzavart. De össze is zavart — csak egy rövidke időre — az abszolút igazságos emberről irt soraival. No most meg vagyok fogva, csak nem értem : hogyan, riadtam fel az első percben és azt éreztem, hogy egy szellemi pókháló kellős közepébe kerültem. De, a másik percben a szálak szakadoztak; persze nem azért, mintha túl erősek lettek volna. Uram, uram, nagyrabecsült ellenfelem a betütornában, ön még mindig nem hisz engem elég hűvösnek és objektivnek, mert hogy ilyen csak az abszolút igazságos ember lehet. Jaj, nincs igaza, ezerszer nincs. Kezdem az ezredik okon. Abszolút igazságos ember még sohasem volt és sohasem lesz e sártekén. Jézus nem cáfolat, mert ő több volt, mint ember. Az abszolút igazság egyedül Istennél van. De hűvösen objektiv, vagy objektiven hűvös — isteni tulajdonságok nélkül is lehet az ember, némi jóakarat révén. Bennem ez meg van, mert nem én vagyok az, aki összezavarja a fogalmakat. Ön múltkori cikkében körülbelül odajutott, ahová a dicső népdal: Nincs menyország, se pokol, még a pap is udvarol. Mert a pap (természetesen exkluzive katolikus pap !) nem követi
