Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 101. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. december 15. A magyar tanítóság nélkülözéseivel, nyomorával, küzdelmeivel foglalkoznak az összes tanügyi lapok, konkrét adatokkal szolgálván azok valódiságának bizonyítására. Nem túlzások azok, hanem az állapotokat híven visszatükröző szomorú igazságok. És a magyar sajtóban, a közvélemény szócsöveiben pártkülönbség nélkül felhangzik az érdem elismerése, amely szerint: a magyar tanítóság a legelsörendü közművelődési tényező, méltó arra, hogy érdemei megfelelő anyagi ellátással is megbecsültessenek. Jól mondották : hogy a tánitóság helyzete a nemzet ügye, a tanítóság ápolja a nemzeti közművelődés fáját, annak nagy három korát: a múltját, jelenét es jövőjét. íme a magyar tanítóság, mint a nemzeti nagyság pótolhatlan nemzet nevelő nagy tényezője! Vájjon nem szánalmas-e, hogy annak dacára csak biztató szavakkal akarják sorsukban megnyugtatni ! ? Nagytekintetü Képviselő Urak ! A magyar tanítóság életküzdelmeivel a megpróbáltatások nehéz napjait éli és annak dacára nem engedi magát a csábító ígéretekkel környékező azon elemek karjaiba vetni, akik a közművelődést a nemzeti tradíciókon kívül keresik, hanem esküjükhöz hiven a magyar nemzeti eszme dicsfényének központjában továbbra is serényen munkálkodik. Ily nemes magatartással a magyar tanítósággal szemben fukarságot tanúsítani nem méltó a nemzethez, amelynek képviseletében Képviselő ur is a törvényhozó testület tagja. Nincs és nem is lehet mentő körülmény, amely a fukarságot a tanítósággal szemben fedje, palástolja. Amiért is, ha a törvényhozó testület tudatában van a magyar tanulóság egyetemes nemzeti értékéről, akkor a magyar tanítóság méltányos és jogos kívánságainak teljesítése elől nem zárkózhatik el. Nem zárkózhatik el a nagytekintetü Képviselő ur sem felhívni a kormányt arra, hogy a szükséges fedezésekről gondoskodjék. Miért is az esztergomi járási róm. kath. tanítói kör múlt évi november havában tartott közgyűlésen hozott határozatából kifolyólag mély tisztelettel kérem Esztergom vármegye nagytekintetü országgyűlési képviselőit, hogy a fent elmondottakra való tekintetből kegyeskedjenek íelhivni a magas kormányt, hogy a magyar tanítóság emlékiratába foglalt és tételenként felsorolt szerény kívánságai az 1912. évi jan. 1-től kezdődőleg megfelelő törvénnyel teljesítessenek. Bizalommal eltelve fordul a magyar tanítóság a törvényhozó minden egyes tagjához annál is inkább, mert arról is megvan győződve, hogy a törvényhozó testület minden egyes tagja tudatában van annak, hogy a magyar nemzeti közművelődés, a nemzeti nagyság és jólét azon tényezőit, akiktől első ízben részesültek az arra vezető áldásaiban, nem hagyják továbbra is a nemzeti közművelődésre káros sorsban tengeni. A magyar tanítóság ügye a nemzet ügye ! A tanítóság megbecsülése a nemzet jövőjének értekemelése. Esztergom, 1912. december havában. Bertalan Vince. az esztergom-járási róm. kath. tanítói kör elnöke. QC C h'ReiQ ~>q Szomorúság. Még nem is oly régen Vígabb volt a lelkem, — J-fej, a boldogságról Mennyit énekeltem. Daloltam az első Tavaszi sugáron, Rózsákat fakasztó Gyönyörteli nyáron. Daloltam az ősznek Pusztuló virányán, j-fófödte hegyeknek Magas koronáján. Daloltam, daloltam, Dalországban éltem, — Azt hittem, soh sem lesz És most már másképpen. Egyszer csak azt mondták . Sok a boldogságból! Es elvették a kedvem Az egész világtól. fjem dalolok többé, Már nem is nevetek. . . Tovatűnt szép álmok jiajh 1 Isten veletek 1 Lolla. — Uj alapító tagok. Loliok Lénárd prelá- tus kanonok és az Esztergomi Takarékpénztár 100—100 koronával belépett az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat alapító tagjai közé. Számosán jelentkeztek az ujraalakuló társulatba már rendes és pártoló tagok is. A tag- gyűjtői vek beküldésének határideje, tudvalevőleg folyó év december 31. — Kinevezés. Gaálfy Istvánt, a hercegpri- mási uradalom kemencei főerdészét Őfensége József kir. herceg kistapolcsányi uradalmához erdőtanácsossá nevezte ki. — Főtanfelügyelő a szomszédban. A komáromi esperesi kerület tanfelügyelőjévé az egyházmegyei főhatóság Marczi József plébánost, volt Esztergom-vizivárosi káplánt nevezte ki. — Rendkívüli megyegyülés. Esztergom vármegye törvényhatósága f. hó 30-án d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart a városház nagytermében. — Egy igen érdekes előadás. Lukács Jenő a Magyar Kereskedelmi Csarnok igazg. tagja előadást tartott az egyesületben „alkalmazottak részesülése a vállalat nyereségében“ címmel. Azt fejtegette — s mi is a szociális probléma leghelyesebb megoldásának tartanók, — hogy a külföldön már igen jól bevált mintára az egyes gyári ipari stb. vállalatoknak jövedelmében az alkalmazottak is részesittetnének. A közömbös, gyakran rosszindulatú munkásból ez által saját érdeke révén szorgalmas és a vállalat érdekeit szolgáló munkás válhatna. Bizony nem ártana ezzel a móddal kísérletet tenni. — Befejezett fegyelmi ügy. Unger Hugó volt esztergomi rendőrkapitány fegyelmi ügyében hozott ítéletet a legfelső fokon is jóváhagyták, a mint előre is lehetett tudni. Most tehát már három rendőrkapitánya van Esztergomnak: egy tényleges és két nyugalmazott, ez utóbbi kettő is teljesen munkabíró ember. Megköszönhetjük az Esztergomban uralkodó sógorság-komaság kupaktanácsának egyrészt, másrészt pedig Gyapay Pál volt főispánnak. — Panasz a kéményseprők ellen. Több oldalról, különösen a helybeli kereskedők részéről panasz érkezett hozzánk, hogy a kéményseprősegédek a kályhák kitisztításáért túlságosan magas és önmaguk által megállapított díjakat kérnek. Ideje lesz, ha a hatóság az ily visszaéléseknek véget vet és megállapítja azon maximumot, ami ily esetekben a kéményseprőt megilleti. — A városok kongresszusán tudvalevőleg Vimmer Imre polgármesterünk is részt vett s két ízben fel is szólalt. A Városok Lapja most közli az ülés lefolyását s e szerint Vimmer Imre Szterényi József felszólalására reflektált első Ízben röviden, másodszor pedig a városfejlesztési törvény végrehajtásának kérdésénél a következőket mondta: Mikor egyik másik város képviselője ment a sérelmeiket orvosoltatni, vagy meggyőződést szerezni arról, hogy micsoda kulcs szerint osztják ki az ujabbi államsegélyt, akkor egy nagyon illetékes ur azt mondotta, hogy a másik 34000 koronát azon az utón kapják, hogy az állam leveszi róluk a rendőrség terhét. Tehát ez is mézes madzag akar lenni, mert nem veszik le a városok vállairól a terhet és a másik 4 millió koronát nem akarják megadni. Ha igaz is az, amit Antal képviselő ur mondott, hogy valamiképen mégis segíteni kell azokon a városokon, amelyek elmulasztották a fejlesztésüket, azt hiszem, ugyanaz a princípium azt is kívánja, hogy bonifikálják azokat a városokat is, amelyek magukat megerőltetve maguk előlegezték a fejlődésük igényeit. És éppen ezért azt hiszem, hogy az 5-ik és 6-ik milliót mégis csak az Andrássy- féle kulcs szerint kellene feloszlatni. — A jó szivekhez. A szegényházi főnöknő azon tiszteletteljes kérelemmel fordul a jó szivekhez, hogy ne feledkezzenek meg a második gyermekkort élő aggastyánokról sem, akik a szegényházban elhelyezve vannak. Más években narancsot, almát, néhány üveg bort, dohányt stb. és pénzt küldtek a jó szivek. A kis Jézuska bi- zonnyára az idén sem feledkezik meg a szegényházban levőkről. A szives adományok a főnöknőhöz küldendők. — Pilismarót — Pusztamarót. Vármegyénk eseményekben oly gazdag történelmének egyik legkiemelkedőbb mozzanata Dobozy Mihálynak és nejének hősi halála. Az esemény színhelyének a köztudat Pilismarótot tartotta mindaddig, mig a nemrég elhunyt tudós dr. Bagyary Simon be nem bizonyította, „hogy Pilismaróinak semmi köze sincs Dobozy Mihály históriájához“, amely szintén esztergommegyei Pusztamarótól! (Lábatlan, Bajna és Héreg között) történt, mint azt az egykorú Brodarics és Zermegh feljegyzéseiből minden kétséget kizárólag meg lehet állapítani. A