Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 100. szám
2 felelősséggel járó állást elfogadni; nemcsak szóval, de írásban is kijelentette, hogy nem hajlandó elvállalni a primási méltóságot. Kétségkívül nehéz helyzete lesz, mert oly nagy anyagi igényekkel lépnek fel vele szemben, hogy azokat kielégíteni egy ember alig képes, még ha lángész is, meg ha prímás is; de Csernochot nem féltjük, neki éles szeme van, ismeri minin papjai, ismeri a megye s város közönségét, de ismeri a jellemeket is. Emellett gavallérossága dacára mindig jó gazda volt; nála jut is, marad is. 0 az az ember, aki mindig eltalálja a helyes utat, amelyen haladnia kell; benne van erő meg nem ingani a támadásokkal szemben ; van energia sziklaszi- lárdan kitartani föltételei, tervei mellett. Még egy szép jellemvonását hozzuk fel. 0 feledni tudja a sérelmet, de nem feledi a jót. Ha e sok szép jellemző vonást, nagy tehetségét, vezető és kormányzó képességét, jó szivét, leereszkedő nyájasságát, nagy vendégszeretetét s egyéb erényeit tekintjük, meg kell vallanunk, hogy a választás szerencsés volt. 0 igazán primus lesz az áldásos tevékenységben, ő teljesen meg fog felelni nagy feladatának. Esztergom városának papsága és polgársága sem fog megelégedni a puszta hódolattal, hanem főpásztora mellé állva, segíti majd őt munkájában, támogatja küzdelmeiben igazi, benső szeretetével. Hozza Isten őt minél előbb ! P. ESZTERGCVl és VIDÉKÉ. Az „Eszterg szépsé. m és Vidéke“ versenye. A lapunk által h detett uj szépségversenyt nagy tetszéssel fogadta széles körökben. Főleg az az ujitá ismeréssel, hogy nem találkozott általános el- sak a külső, de a lelki szépségek előtt is alkáma lesz az olvasó közönségnek hódolatát kifejünk Szavazó lapunk utolsó rovata pedig talán még a házasulandó amyifjúság elhatározására is fog egy kis serkentő látást gyakorolni. Azok a t. olvasónk, akik még valamely ok miatt nem küldték be szavazó lapjaikat, alább is találnak ilyen kivágni /aló lapocskát. Csakis a f. hó 18-ig szerkesztőségünkbe küldött szavazatokat vehetjük tekintetbe, ezek közül is csak azokat, melyek nem tréfás szándékkal íródtak és 16 tvesnél nem fiatalabb leányokra adattak le. Szavazólap. Komoly meggyőződésem szerint Esztergomban : a legszebb leány ........................................,........ a legsikkesebb „................................................. a legkedvesebb „.................................................. a legháziasabb „.................................................. f eleségnek legkívánatosabb leány : Egy olvasó. 1912. december 15. OCX hirekTX) — Prohászka püspök mint iró. A székes- fehérvári irók és hírlapírók jubiláris ünnepséget rendeznek megyéspüspökük tiszteletére abból az alkalomból, hogy dr. Prohászka Ottokár irói működésének harminc éves fordulóját érte meg. Dec. 21-én lesz az ünnep. Részvételét már eddig számos tudományos intézet, egyesület, irói kör bejelentette, igy : a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludi Társaság, a Petőfi-Társaság, az Újságírók Egyesülete, az „Otthon“ irók és hírlapírók köre, az Aquinoi Szt.-Tamás-Társaság, a Kath. Sajtóegyesület, a Népszövetség és a Páz- mány-Egyesület. — Alapkőletétel. Csütörtökön délelőtt volt az ünnepélyes alapkőletétel a vízivárosi zárdaiskola építkezésénél Az egyházi szertartást dr. Raj- ner Lajos püspök, ált. érseki helynök végezte. Az ünnepélyes aktusnál megjelent Pacséry Károly kir. tanfelügyelő, valamint a főpapság és a polgárság köréből is többen. Az intézet igazgatójának : dr. Majer Imre pápai kamarásnak és az intézet főnöknőjének : Benkő M. Szerénának vezetésével kivonultak az összes nővérek és növendékek az alapkő megszenteléséhez. A megszentelt helyen egy légmentesen elzárt üvegbe tartós pergamen papiroson Vaszary Kolos bibornok hercegprímás aláírásával egy, az iskola építésének körülményeit tárgyaló okmányt, valamint több ezüst, nickel és rézpénzt helyeztek el. Az üveget egy bádogtokban falazták be az alapba. — Halálozás. Ridly Istvánná szül. Fitzka Anna úrnő f. hó 11-én Nyergesujfalun meghalt. Temetése szombaton délelőtt volt nagy részvét mellett. A megboldogultat kiterjedt rokonság gyászolja. „ESZTERGOM és VIDÉKÉ" TÁEGÁJA. Két éV mulVa. Már éjfél felé járt az idő. Nyirkos, ködös éjszaka volt ez. A gázlámpák nagy részét már eloltották és annak a kevésnek a fénye, mely még égett, kísértetiesen imbolygott a Duna sötét tükrén. A parton, egyik kávéházból egy férfi és egy nő jön ki. A férfi támogatja a nőt. Duhaj, kicsapongó jókedv zaja szűrődik ki az ajtón egy pillanatra. Midőn a leány megpillantja a Duna vizét, összerázkódik, közelebb húzódik a férfihez és fázósan mondja : — Egy órával előbb oda akartam menekülni. Két, három utcán haladnak keresztül, lassú lépéssel, összesimulva. A leány beszél halkan, fáradt hangon; a férfi csak olykor tesz egy-egy kérdést, aggódóan fordulva a leány felé. Mikor egy szűk, külvárosi utcának egyik szomorú, szegénységet hirdető háza előtt megál- lanak, a férfi hosszasan néz a leány szemébe és úgy kérdi halkan : — Holnap jöhetek ? Vársz reám ? — Várlak. A férfi megcsókolja a fehér, átlátszó kezet és megvárja, mig a leány bemegy azután ő is beolvad az utca ködébe. A leány siet le a pincelakásba. Iszonyú szegénység nyomai mindenütt. Egy ágyon, egy nyomorult díványon és egy ajtótlan szekrényen kívül egy asztalból áll a bútorzat, de tiszta minden. Az ágyon fehérhajú, szenvedő arcú öreg nő fekszik, kit láthatólag nagy fájdalom gyötör. Egy perc alatt a leány az ágy előtt térdelt és anyja kezeit csókolgatta. — Szenvedsz anyuskám ? Nagyon szenvedsz drágám? De ne félj, nem tart már soká. — Megsegít az Isten, hogy ne tartson. Elvesz engem magához, de mi lesz veled Margit ? A leány félig siró, félig kacagó hangon szólt: — Nem igy lesz édes, egészen máskép lesz minden. Óh, hogy is tudom elmondani az örömtől! — Mi történt Margit? — kerdezte a beteg asszony reszkető hangon. — Ugy-e tudod, hisz magad mondtad anyám, hogy a címirásokból lehetetlen megélni, keressek más állást. Hát én elmentem. Jártam a várost keresztül-kasul, egyik üzletből ki, a másikba be. Mindenütt hiába. Késő este volt, már éhesen, el- csüggedtan haza indultam. Egy kávéház előtt szédülés fogott el. Friss kávészag ütötte meg az orromat ... az éhség kinzott, gyötört . . . nem bírtam tovább. Benyitottam elszántan. Szivem eszeveszettül dobogni kezdett. Egy léha férfitársaság hivó szavait hallottam. Minden szavuk tőr volt, mely véresre marcangolta a szivemet. Egy meredekről kezdtem mindig alább-alább szállani a mélységbe . . . Már nem éreztem semmit, csak forgott körülöttem minden, kávéház, emberek, minden, minden. Nem tudom, az éhség, vagy a szégyen okozta ezt. Valaki ekkor megfogott, mert különben elestem volna . . . Megpihent a leány. Aztán sóhajtott és ziháló lélegzettel beszélt tovább. — Két erős férfikar feltartott esésemben; vizet adott innom és nem törődve a bent maradtak csúfolódó Kacagásával, lassan kivezetett a kávéházból. Künn, midőn már éreztem az utca nyirkos levegőjét körülöttem, feleszméltem. És az erős karok • tulajdonosa megszólalt lágyan, szomorúan : — Margit! Ennyire jutott ? — Összerázkódtam, hogy a nevemet hallottam. Ránéztem. Tudod ki volt anyám? Vadas volt! Vadas Elek, a kiadó fia, ki két éve járt hozzánk s akit én is szerettem, de akkor még apám élt s azt hittem, gazdagok vagyunk, hát őt, a szegény kis hivatalnokot visszautasítottam. Tudta, hogy szeretem, de ő is belátta, hogy nem való hozzám. És azóta sem láttam. Megkérdezte, hogy mi lett velem és én erre elmeséltem neki, apám öngyilkosságát és ami azután következett. A mostani iszonyú nyomorúságot. Ő végig hallgatott, azután csak annyit mondott : — Tudom, hogy szerettél akkor is, amikor elutasítottál. Koldús voltam, apád nem állt szóba velem. Ma sem vagyok gazdag, de tűrhető állásom van, Szeretsz e még Margit? Mikor igent mondtam, azzal búcsúzott el tőlem : '— Nem nyernék kiutasítást, ha holnap reggel ellátogatok hozzátok az orvossal együtt ? — Elek! Megtudsz nekem bocsájtani a múlt emlékeiért? — kérdeztem bűnbánóan. De ő keblére ölelt és nem szólt semmit. A leány mély lélegzetet vett s aztán lassan felkelt. Megcsókolta anyját és fekhelyét kezdte rendezgetni, de soká nem birt elaludni. * Eljött az orvos és vele Elek, ki egy nagy csomagot tartott a kezében, tele hideg ételekkel, borokkal. Az orvos megvizsgálta a beteget ás bejelentette, hogy bő táplálkozás mellett egy hét alatt felgyógyul. Irt valamit és elment. Vadas pedig egy jegygyűrűt húzott a leány újjára. Margit aztán csillogó szemekkel vitte vőlegényét az anyja ágya elé, ki zokogva adta áldását reájuk. A rég várt boldogság mérhetetlen nagy volt a pici lakásban, hol három szerető szív egyesült. Révéik Irén,
