Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 93. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. november 21. nak, akik a magyar nyelv tanításában kedvező eredményeket tudtak elérni. Az iskolák jellegét és tulajdonát mindenütt megvédte és ha sok helyütt állami iskolák létesültek, azt bizonyára és első sorban nem ő rajta múlt megakadályozni. Miért megy tehát a íőpap . . . megy nyugalomba ? Nem bolygatom . . . hisz mi akik szívvel lélekkel szolgáltuk letört szár- nyuak lettünk alatta s mint nekem is, aki valaha asztalánál szemben ülve vele kedélyesen beszélgettem, később csak úgy és azzal a feltétellel eresztettek be hozzá, hogy ha egyébről mint egészségéről kérdezősködve tőle, mást nem beszélek vele. Nem bolygatom a távozás okát, bár abból nagyon sokat gondolok. Annyi azonban bizonyos, ha a Simor zárda gárdája környékezi, ha a Simor gárda befolyása tagjai érvényesülhettek volna, akkor a „Pax“ képviselője tiszteletre méltó magas korában nem csalódással sem keserűséggel vesz búcsút a magyar korona közjogi méltóságában tündöklő fénnyel ragyogó primási széktől. Ám ezért lelkét a megnyugvás me- lengitő érzése hathatja át, mint olyanét a mely a magyar kath. nemzeti kultúra szolgálatában elévülhetlen érdemeket szerzett, mert valóban a magyar nemzeti kultúrának nagy és éber őre, fejlesztője volt, amiért a késő utódok áldani fogják emlékét. Nagy Ur, kegyelmes Ur, ki első zászlós főura valál a magyar szent korona országainak, született követe Krisztus helytartó udvaránál, tudja meg, hogy esedezve kérjük a jó Istent, hogy felszentelt bíborodat magányodban még soká visel- hesd ! Mikor az egyszerű szakolczai földművelő szülőktől származó Csernoch János a nagy emlékű néhai való volt Simor János herceg-primás oldalkanonokja és irodaigazgatója in illő tempore anno 1893. a szt. Benedek rendjéből kiválasztott Vaszary Kolos tróníoglalása után rövid idő múltán az aula sedáböl önként búcsút mondott, vájjon tudta-e, gondolta-e a vagy sejtette-e valaki vagy Ő, hogy ha az idők a dolgok menetét megérlelik, úgy egykor az önként búcsúzó mint utód fogja bevonulását tartani az árván maradt esztergomi érseki rezidenciában. A figyelmes szemlélő nap-nap után mindinkább erősbbülő kontúrokban észrevehette, hogy amig egyrészről az agg és a korábban is beteges főpásztor kezeiben a kormányzat szálai gomolyodnak, addig másrészről mesésen ügyes finom tapintatossággal oly kézbe eresztődnek, amelynek tulajdonosa rendelkezik mindama tulajdonságokkal, amelyek az élénk és éles megfigyelés, az előrelátás, a vas fegyelem, az egyházi szellem, a takarékosság és az egyházi érdekek megvédésében a hajlithatlanság jegyében élnek a nélkül, hogy a szeretet melegét nélkülöznék. Ilyen volt Simor és ilyen legbizalmasabb tanítványa Csernoch János, akinek Rómában történt felmagasztaltatását és a magyar korona sugarában ért királyi kitüntetését nem csak dicső emlékezetű szt. István királyunk nevelőjének az isteni erényekben tündöklő szent Adalbert püspök védelmére ajánlott ősrégi Esztergom főegyházmegye papsága és a hívek százezrei, hanem Magyarország rkath. lakóinak milliói is őszinte szívből fakadó Krisztusi érzelemmel üdvözlik a zsoltáros szavaival. Hozánna ! Ki az Ur nevében jön ! Mert jönni kellett, mert a gondviselés úgy akarta. Simornak zseniális tanítványa az iskolai közigazgatás, a magyar nemzeti eszme terfoglalása tekintetéből épenséggel nem fog visszamaradni elődjétől, mert Csernoch teljesen tisztában van a magyar- országi herceg-primás közjogi méltóságát övedző azon sugarával, amely a magyar nemzeti állam eszmét ragyogja be és a melynek központja maga a prímás kell hogy legyen. Csernoch e tekintetben meg fog felelni nemes hivatásából eredő feladatának ! Néhai való volt Bánffy Dezső állította legelőször róla, hogy tót nemzetiségi érzelmeket táplál. Zsilinszky Mihály az evang-egyház főgondnoka pedig nem átalva ügyeinkbe avatkozni attól tart, hogy nagyon is kifogja részét venni a katholikus élet megújhodására törekvő mozgalmakban, amelyben bizonyos türelmetlenséget észlel. Hogy tót szülőktől származott és ő ezt nem tagadja, azt bűnének semmi körülmények között felróni nem lehet, nem szabad. Hogy pánszláv volna, annak ellenkezőjét bizonyítja az a tény, hogy az 1907. évi XXVII. t. c. alkotásakor szóval és tettel hozzá járult. Már pedig ezen törvényben a nemzeti eszme megvalósulása iránt való törekvés egész nagyságában domborodik ki. E sorok írójának a legbizalmasabban oda nyilatkozott, hogy a tótajku iskola- köteleseknek meg kell tanulni a magyar nyelvet, mert a tót elsősorban is magyar állampolgár. És mikor mint kinevezett Csanádi püspöknél üdvözlő tiszteletemet tettem oda nyilatkozott, hogy a méltóságot nem kereste, de megnyugszik akaratában hozzá tette azonban azt is: amice! Simor tanítványa vagyok. Abban az időben kelek fel és saját kezemmel azzal a borotvával borotválkozom, amelyet ő használt. És azt gondolom, hogy ezen háromrendbeli nyilatkozatában olyan herceg- primás foglaltatik, aki minden izében meg fog felelni az Egyház, a magyar nemzet támasztotta fenséges igényeknek. íme Magyarország jövendő herceg- primás áldornagya! Ami pedig Zsilinszky Mihály aggodalmát illeti, ne fájjon a feje érte aminthogy mi sokkal udvariasabbak és türelmesebbek vagyunk, hogy sem az ők belső ügyeibe avatkozzunk. Mi, teszem katholikusok, egy szóval sem fájlaltuk, hogy a kath. egyházi vagyon elkobzásának egyik rendithetlen hívét Balthazár Dezsőt Debrecen székhellyel református püspökké nevezte ki. Az isteni gondviselésbe vetve bizalmunkat, hisszük, hogy Csernoch János híveinek valóban főpásztora lesz. Bertalan Vince. oc c tiiREKyx) — Esküvő. Kedden, e hónap 19-én déli 12 órakor vezette oltárhoz a győri székesegyházban Gyapay Bözsit, Gyapay Pál volt esztergomi főispán kedves leányát dr. Hamar Árpád székesfővárosi ügyvéd; az egyházi szertartást Francsics Norbert bakonybéli apát végezte. Ugyancsak kedden esküdtek örök hűséget a belvárosi plébánia templomban Némethy László városi kiadó és Nelhiebel Etelka, Nelhiebel Gusztáv tekintélyes iparosmester leánya. — A városi közgyűlés hétfőn délelőtt és folytatólag délután csendesen folyt le. A költségvetést a pénzügyi bizottság által tett módosításokkal elfogadták egész terjedelmében. Nagyobb érdeklődést csak a városi iskolák községi jellegét kimondó miniszteri leirat keltett, melynek értelmében jövőben az iskolaszék tagjai közé felveendők, illetve behivandók az egyes vallásfelekezetek lelkészei és a községi orvos is. Ennek értelmében tehát az iskolaszék tagjai lesznek ezentúl még dr. Áldori Mór tanácsorvos, Spiegel Ármin izr.- és Páli Sándor ref. lelkész. Felszólalás történt az iskolák államosítása mellett, ebből kifolyólag természetesen ellene is. Az elemi iskolák kérdése tehát rövidesen ismét heves közgyűlési harcokat fog előidézni. — Köri élet. Ritka szép sikert aratott a Szentgyörgymezői Olvasókör vezetősége a vasárnap előadott „Molnár és gyermeke“ c. színdarab előadásávál. A kör elnökének, Pauer Károlynak, odaadó működése, fáradsága igen meglátszott. A darab két főszereplője, Zayda Juliska és Merényi Gyula olyan előadást produkált, amely hivatásos színészeknél is ritkán tapasztalható. Kisebb szerepekben tetszettek még : Szentgyörgyi Margitka, Lovas Ferenc, Verbóvszky József és Gayda Ilonka. — Szellemi zsúr a Kath. Körben. R. Kovács Laura szellemi zsurját ma csütörtökön tartja a Kath. Körben. Műsora: 1. Szociális és társadalmi megfigyelések. (Külföldi tapasztalatok). 2. Költemények magyar és külföldi poétáktól. — Képkiállitás. F. hó 21-én d. e. 11 órakor nyílik meg a Kaszinóban Burchard Bélaváry István és neje továbbá Rainerné sz. Istvánffy Gabriella kollektiv képkiállitása. A kiállítást annak védnöke, Meszleny Pál főispán nyitja meg s egy hétig lesz megtekinthető. A kiállítás résztvevőit nem kell bemutatnunk, mert hisz városunkban már több ízben is rendeztek nagysikerű kiállításokat. — Halott az árokban. Nyergesujfalun f. hó 15-én éjjel a Sátori cementgyár bejáró hídja alatt egy haldokló embert találtak a gyári alkalmazottak, a ki, mikor beszállították a gyárba, rövidesen meghalt. Az elhívott csendőrök is csak annyit tudtak a csavargó kinézés ü embernél ta Iáit irományokból megállapítani, hogy Prokai Já-