Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 10. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 10. szám. Vasárnap, február 1. r AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK EIIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC Egész évre Félévre ...... 6 K Kéziratot nem adunk vissza. Negyedévre ....................3 . E gyes szám ára . . . 14 K Nyiltér sora 60 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 12 K A pénzügyigazgatóság. Az esztergomi m. kir. Pénzügyigazgatóság az 1912. év folyamán megkezdi működését ! A kormány evvel az újévi ajándékkal kedveskedett Esztergomnak. — Tavaly ilyenkor a vizszabályozási és csatornázási hatalmas munka megindításán volt igaz okunk örülni, most egy nagyjelentőségű állami hivatal megnyerése biztat bennünket egy elkövetkező jobb korral. Mert ne tessék kicsibe venni a Pénz- ügyiguzgaióság felállítását ! Bizony nagy okunk van örülni, hogy ezen intézményt vegre magunkénak fogjuk vallhatni. Eltekintve attól, hogy minden közhivatal már magaban véve is nyereséget jelent egy városnak, mert maga a lakosság helyben találja azt az intézményt, melyre a törvények és szabályrendeletek utasítása folytán számtalanszor szüksége van, — és így nem kell a hivatal felke- reshetése végett pénzáldozatokat hoznia; — egy pénzügyigazgatóság fel állítása ép Esztergomra rendkívüli előnyöket biztosit. Emeli a város forgalmát, mert részben mint felebbezési fórumra, részben mint elsőfokú hatóságra is, majdnem mindenki„ESZTERGGM és VIDÉKE“ TÁRCÁJA. tánc. Papolhatsz tudós bölcseségről, Borsó az, a mit falra hánysz; Legkedvesebb dolog a földön Hiába csak, a tánc, a tánc. Kivágott ruhák, lenge fodrok, S ti szűzi, édes illatok — Hány férfiszivet ejtetek meg, Hány sóhaj száll utáltatok! Kivágott ruhák, lenge fodrok, Tüzajkak, égető szemek . . . Oh többet ér az üdvösségnél Elkárhozni tiértetek Szilaj keringő, csábos örvény Csak vigy, ragadj, sodorj tova, Mig kábultan váltamra hajlik Táncosnőm égő homloka . . . Egy öntudatlan, röpke csókért Ilyenkor hogyan érne gáncs ? — Oh legszebb, legdicsőbb a földön Hiába, csak a tánc, a tánc. nek szüksége van rá. Forgalmi szempontból többet ér, mint a törvényszék, mert erre csak a pereskedő feleknek van szüksége, ellenben nincs olyan állampolgár, aki eletviszónylataiban a pénzügyigazgatóságot el tudná kerülni. Hisz mindenkinek útjába kerül az adó, a számtalan jövedék, illeték. Az italmérési engedélyek, a dohányeláru- sitási engedélyezések, stb. stb. mind a penzügyigazgatóság hatáskörébe tartoznak — tehat érthető, hogy ez az intézmény rendkívül nagy forgalmat teremt. Bizonyára mimden adózó polgártársunknak nagy megnyugvására fog szolgálni, ha ezentúl ép a pénzügyigazgatóság révén, az adófelebbezési hatosag, az ado- felszólamlási bizottság is Esztergomban fogja tartani üléseit és nem vad idegenek fognak határozni adóik felett, hanem úgy mint az adókivető bizottságban, itt is ismerős polgártársaink, akik ismerik az adózó buját-baját és nem nézik közömbös szemmel azt, hogy akár kire is az exisztenci- áját veszelyeztető magas adót rójjanak ki. De más lesz a helyzet az adókivetésnél is. Tudjuk, hogy az adójavaslatok a pénzügyigazgatóságtól származnak és az előadó az egyik pénzügyigazgatósági titkár. — Most már hogy készülnek ezen javaslatok ? Rendszerint nincsen EszterRíeq és próza. Hogyha forró szerelemről Csengő rímben szólok hozzá, Két nagy szeme oly kedvesen, Oly szelíden mosolyog rá. De ha csak egy szót is ejtek, Csak egy hangot azon kívül, Az a két szép mosolygó szem Haragosan elsötétül. Én istenkém, segíts rajtam, Gyújts szerelmet a szivébe, Hogy a csengő rímek mellett Még a prózát is megértse. Kempelen Farkas. Karnevál. Megkapó drámát láttam a minap egy budapesti moziban. Karnevál Nizzában! Künn a fellobogózott házak alatt száz Pierot és Pierette han- curozik, ormótlan bálványokat felcicomázott lovak hurcolnak körülöttünk, nyüzsög, tombol a vidám farsangi nép. Csupa szín, elevenség, boldogság gomból szerzett információk alapján. Számtalanszor tapasztaltuk, hogy bizony nagyon rosszakaratú volt az az információ, amit a pénzügyigazgatósági közeg kézbe kapott. Ezentúl majd itt készülnek Esztergomban a javaslatok a penzügyigazgató- sagi tisztviselők közvetlen tapasztalatai alapján és az előadó se lesz olyan felelőtlen felsrófoló mint eddig, mert hisz közöttünk fog élni és neki is számolnia fog kelleni a polgárság közérzületével, ha csak nem akar közgyülölet tárgyává lenni és ezáltal egy társ dalmi száműzetést szenvedni. Társadalmi életünket is kedvezően befolyásolhatja a Pénzügyigazgatóság. -— Tisztviselői jogvégzett emberek és hogy mit jeleent 12—15 intelligens családdal több egy városban, azt nem is kell bővebben magyarázni. Az esztergomi fiatal nemzedék előtt uj pálya nyílik meg. A szegényebb családok jogászfiai eddig kenyteienek voltak itt Esztergomban az ügyvédi pályára indulni, mert az idegenben, fizetéstelen vagy kis fizetéssel kezdődő hivatalos pályák annyi penzáldozatot kívántak a szülők részéről, amennyit megbirni nem voltak képesek. — Mig mi sem lesz könnyebb, mindenütt. Az utcára néz egy ablak és az ablak mögött egy férfi áll, aki leszámolt az életlel. Szeme révetegen siklik végig a mulatozó tömegen : utoljára lát embert. Egyik kezében revolvert tart, a másikkal dúlt homlokát simitgatja. Még egy pillantás a tömegre, egy pillantás az égre, s a revolver csövét homlokához szegezi. Összeroskad. Ebben a pillanatban kinyílik az öngjdlkos szobájának ajtaja, betódulnak barátai, barátnői kacagva, neveletlen jó kedvvel, valamennyien bohóc ruhában körültáncolják a szobát és egyszerre odaérnek a holttest elé. Az első pillanatban azt hiszik, hogy rosszul lett, kinyitják az ablakot, fölemelik s csak ekkor látják a rettenetes kicsiny rést, amit a browning nyitott a vérző homlokon. De az alant viháncoló tömeg úgy látja, hogy mulatós karneváli népség az is, ami az ablakban áll és szerpentin, virágok tömege zúdul az ablakra. Befödi a torzult halott ruháját és oly furcsa, oly szomorú, szivet marcangoló a farsangi halott a színes szerpentinek és illatos virágok zápora között . . . Megrázó, de igaz farsangi hangulat, ugyebár ! Ki ne farsangolt volna közöttünk vidáman, duhajon olyankor, amikor lelkét bánat és gond marcangolta és a bor mámora, a vidám mosoly az ajkán csak grimaszos leplezője volt a földult belső világának. Színjátékban telik el az ember életének egy nagy része, különösen oly komédiában, amellyel meg akarjuk csalni embertársainkat, hogy ne vegyék észre, micsoda szomorúsá-
