Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 91. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 91. szám. Csütörtök, november 14. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....................12 K Negyedévre.........................3 K F élévre.........................6 K Egyes szám ára . . . 14 f. K éziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér Böngészés. Egy hajdanvaló kis vidéki újság cselekedte meg a régmúlt időben, hogy egy rettentő dörgedelmes vezércikket irt, amelyben ez a passzus foglaltatott: „Majd megmutatjuk mi Bismarcknak, stb.“ Bismarck is rég meghalt, lehet, hogy a kis újság is megboldogult már, de ez a kiszólása örökéletti maradt újságírói körökben. Ezért igen nagyon nehéz a mi helyzetünk a mai puskaporos időkben. A háborúról annyit Írnak úgyis a fővárosi újságok, hogy újat mi sem tudnánk róla mondani ; a háború ellen debachálni sem merünk, mert semmitől sem félünk annyira, mint a nevetségessé válástól és ezért „nem mutatjuk meg a muszkának stb.“ Ha meg egyáltalán nem Írunk semmit erről a társadalom rettegtető rémről, akkor ezt vetheti szemünkre valamelyik olvasónk, aki megkívánja az aktuális lőporfüstöt az ő helyi lapjában is. Legokosabb hát lutheránus módon megoldani a kérdést. írni is, nem is. Nem írunk a háború borzalmairól, sem arról, hogy a nemzetközi koncert hangszerei ma csupa hamis hangokat adnak, nem elmélkedünk arról, hogy okos dolog lenne-e ma kihasználnunk a pökhendi szerbek harcban kimerült állapotát, amint ezt ők is megcselekedték az olasz háborúban legyengült törökkel szemben. Ezt mind úgy hívják, hogy magas politika, ezekről nem Írunk. De ami az én, a te, a mi bőrünkre megy, arról mégis kell egy-két sort Írni. A dolog úgy áll, hogy mindenik uj nap meghozhatja a mozgósítási rendeletet is számunkra. Bolond, aki kívánja, gyáva, aki fél tőle. Ez igy általánosságban jól is hangzik, ha csak ne volna még egy csomó más árnyalat is a kettő között. Bolondság háborút kívánni, de mit tegyen egy ország, ha egyenesen belekényszeritik, mint tették pl. a törökkel ? Ha a késés nemzeti veszedelmet jelent. Ha a készületlenség egyenlő a vereséggel. Hat bizony minden okos ember azt tartja, hogy a legjobb terminus a soha, de ha meg kell lennie, akkor inkább ma, mint holnap elkésve. A kedvetlenség sem egyenlő mindig a gyávasággal. A kenyérkereső családapa lehet a legbátrabb ember, mégis retteg attól a gondolattól, hogy mi lesz feleségével, gyermekeivel az ő távollétében, vagy ha vissza se tér. Ma ez a sok össze-vissza szőtt kérdés mind ott kóvályog és a budai királyi palotából várja reá minden ember a választ. Még semmi sem bizonyos, sőt ha volna is mozgósítás, az is lehetne részleges is, amiből mi kimaradhatunk nemes Esztergom városában. Hanem azért igen okos dolog lesz úgy rendezni minden érdekeltnek az ügyeit, dolgait, hogy semmi se érje készületlenül. Jobb félni, mint megijedni. —pi. * Ki a világ folyását felületesen szemléli, nem is sejti, hogy az emberi hiúság milyen nagy mértékben uralja az összes cselekvéseket. A magyar kath. egyház legmagasabb méltósága körül is kicsinyes stréberségből származó, kisded megjegyzések lavinaszerű okozat-fejlődése idézte elő a méreteiben hatalmas és eddig, ilyen formában nem létezett lemondást. A hercegprímás jelszavai : a jóság, a béke, a szeretet nem illenek bele a mai korszellem alkotta miliőbe. Ma erély, vasmarok, exisztenciáknak irgalmatlan letiprása, kíméletlen agresszivitás kellenek a boldoguláshoz és aki ezen erényeket (?) nélkülözi, azt elnyomják, az tekintélyt, haladást és köztiszteletet elérni nem tud. A gyarlóság ilyetén megnyilvánulása ellen mi jelen esetben s^.ót nem emelhetünk, mert előnyök keletkeznek öelőle mostoha viszonyok között tespedő városunkra, de a tényt le akartuk szögezni annak bizonyítására, hogy ma a méltóságteljes és finom krakélerség ezerszerte értékesebb tulajdonság, mint a bölcs mérséklet, amelyet helytelenül magyaráznának és mindig másképen, mint ahogyan kellene. A legmagasabb egyházi tisztségben beálló személycserét ezektől eltekintve szívesen látjuk és őszinte örömmel tölt majd el bennünket, ha a Dunapar- ton álló szép hercegprimási palotában új életet látunk és a vidéki papok, kereskedők, primási alkalmazottak idegenjárása uj vérkeringéssel erősiti meg a talán már agóniában vergődő városi szervezetünket. —Le. Az esztergom-budapesti villamos. Irta : dr. Körösy László. Örvendek, hogy a napirenden levő, évtizedek óta várvavárt villamos vasúti összeköttetésünk ügyében — harmadik cikkemben* — ismét néhány újabb adattal szolgálhatok az érdeklődő közvélemény tájékoztatására. A készülődés újabb biztató eseményei buzdítsák a jóindulatuakat kitartásra, a kételkedőket pedig több bizalomra. Természetes, hogy a buda-esztergomi jobbparti villamos vasút az érdekeltség anyagi hozzájárulása nélkül nem képes megvalósulni. De az is természetes, hogy elsősorban minden érdekelt község, má- másodsorban pedig az illető falvakban lakozó művelt közönség áldozata nem kockázat, hanem gyümölcsöző befektetés. * I. szept. 29. II. okt. 3. Mert a megvalósítás ügye önzetlen kezekben van. Hanem a saját világösszeköttetésétől elmaradt, gyönyörű jobbparti Dunavidék népe mégis fázik a költségekből reá eső testvéri részének elvállalásától. Holott saját elementáris érdeke és vitális haszna, sőt községe szebb jövője függ a vállalat megvalósulásától. Valóban vérbe-husba vágó, mert legelső nagy, közérdekű vállalkozásról van szó. Épen azért minden gyanút, minden kételkedést, minden kishitűséget el kell oszlatnunk. Vegyenek példát a közömbös magyar községek Visegrádtól, a hol a villamos vasút engedményese, Metzker Károly nem röstell házról-házra járni. Hogy milyen bizalommal van a nép az ő egykori jegyzőjének „házalásával“ szemben, azt semmisem bizonyitjaszebben, mint az elért, beszédes siker. Mig a többi törsgyökeres magyar község elöljárósága mogorván okoskodik, addig a visegrádiak hevenyében ötvenezer koronát jegyeznek elő részvényekre. Pedig nem járta be a villamosvasút buzgó engedményese a többi házat és a nyaralók villáit. A meghódítandó tartományrésznek ezt a kilátásban levő hozzájárulását huszonöt-harminc ezer koronára becsüli a fáradhatlan kezdeményező. Mig a magyar falvak ősiesen és hősiesen Patópáloskodnak, addig a visegrádi elöljáróság és közgyűlés egyhangúan hajlandó hatvanezer koronát megszavazni részvényvételre. Tehát százezer koronánál többet áldoz egymaga Visegrád.. Buzdítsa az érdekelt községeket Du- nabogdány elismerésreméltó példája is. Itt a róm. kath. plébános-esperes lelkesedik és lelkesít a haladás vívmányáért, az első saját villamos összeköttetésért. Ilyen jó helyen is siker várható. Vajha valamennyi érdekelt községünkben hasonló jó szellem irányítaná a nép gondolkodását! Akkor mindenütt bizalommal es örömmel tekintenének saját szebb jövőjük felé. Midőn a visegrád-szentendrei villamos vasút ügye nemrégiben az esztergomi érdekeltség figyelmét szintén magára vonta, városunk teremtőszellemü, agilis vezérférfia, Bleszl Ferenc volt az első, a
