Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 9. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. január 28. főerdőmesteri lak elé egy tengeri fürdő féle létesítményt terveznék, vagy olyant mint pl. Klagenfurt mellett a wörthi tavon a Militär Schwimmschule. A város vasutjai (?), a dorogi szénbányák és a főváros közelsége eddigi megfigyeléseim szerint Esztergom üzleti életének nem nagy előnyére vannak. Tulajdonképen csak egy vasútról lehet szó, mert a Kenyérmezőnél való elágazást nem lehet a város előnyére Írni. Addig, mig az Esztergom-Visegrád szt. endrei vonal ki nem épül, mig az Esztergom-párkány- nánai transitópálya meg nem valósul, Esztergom, mint egy közlekedési zsákutca fenekén lévő város, csak fogyasztani fog, de még ezt a fogyasztást is végtelenül megdrágítja a bányák és a főváros közelsége. Tulajdonképpen tehát semmiféle indok nincs, ami Esztergomot gyárvárossá pre destinálná. Bányái nincsenek, gyárilag feldolgozható termékeket alig produkál. Ellenben amint K. F. úr nagyon helyesen mondja, nagyszámú hőforrások és egyéb klimatikus előnyök fürdővárossá kvalifikálják. A magam részéről még a fürdőváros fogalmába beleolvasztom a pensionopolis és atelierváros fogalmát is és azt hiszem, hogy e tekintetben mi sem választ el K. F. úr álláspontjától. Még abban is megegyezünk, hogy a bánomi dűlőből első rangú nyaralótelepet, — vagy talán inkább kertvárost — kellene csinálni s hogy a Szenttamás hegy parkírozása sem tartozik a megvalósulhatat- lan álmok közé. Az utóbbi témáról vagy 10-12 év előtt különben már ugyan e helyütt írtam, amikor a gráczi Schlossberget mintául állítottam a mi Szenttamás hegyünk mellé. Azóta e tekintetben már történt is annyi, hogy a záporesők a SzenttamásHej! nekem is ez a sorsom: Hideg a föld, fázva járom ! Van hazám, de nincsen benne Egy kis hajlék, mely fölvenne. Kisfaludy Károly 1811 augusztusban kilépett a hadsereg kötelékéből s főhadnagyi ragját is letette. Atyja ezért megvont tőle minden segélyt s haraggal fordult el tőle. Évekig mint festő nyomorgott, nélkülözött, mig irodalmi sikerei megélhetési forrást biztosítottak számára. 1830-ban mint a nemzet ünnepelt költője halt meg. Magyarország legelső szépirodalmi intézete: a Kisfaludy-Társaság e két költő nevére és emlékére lett alapítva. És a nagy magyar müveit közönség, amely ma Szigligeti Ede drámáiban, Herczeg Ferenc társadalmi színmüveiben gyönyörködik, aligha tudja, hvgy a drámának, mint valódi műfajnak irodalmunkban Kisfaludy Károly a megalapítója. És midőn Csiky Gergely, Dóczy Lajos és Bérezik Árpád vigjátékainak tapsol, nem is gondol arra, hogy Kisfaludy Károly irta az első magyar vígjátékot, s ő vitte a magyar társadalom alakjait, képeit először színpadra. Olvasva pedig Mikszáth pajzán, egészséges humorát s Jókai poézissel tele komikumát, vájjon eszünkbe jut-e, hogy Kisfaludy Károly a vig elbeszélés megteremtője ? Ilyenek a régi katona-poéták 1 hegyről néhány talicska földet lehordták. A kis Duna medrének a kikotrása, a Dunaszabályozás, a nagy gyűjtőcsatorna megépítése és a vízvezeték létesítése mindinkább abba a végtelenül előnyös helyzetbe hozza városunkat, hogy akár akarja a hatóság, akár nem, egyike lesz az ország legegészségesebb empóriumainak. Miért ne ragadjuk meg tehát Jövedelmezőbbé tételére kiválóan előnyös őstulajdonságait: a gyógyforrásokat, remek szép vidékét, közeli erdeit, pompás levegőjét Dunáját, szigeteit s történelmi tradicióit avégből, hogy belőle olyant fejlesszünk, ami — úgyszólván — Istentől rendelt hivatása ? Mert azt talán még Lenkei s Virág Dezső urak sem fogják kétségbe vonni, hogy Esztergom mindezen előnyökkel rendelkezik s nem képzelik azt, hogy ezek olyan előnyök, amelyek Esztergomot éppen gyárvárossá kvalifikálják? Vájjon mely balga kertész kíván a cseresznyefába almát ojtani s mikor lett cserfa a ribizliből ? Higyjék el a gyárpárti urak, hogy a város jövőjét nem a gyárak, hanem természetes hivatásának okos fejlesztése fogja megalapozni ! Remete. A reáliskoláról. Az Észt. és Vidékének múlt heti száma vezető helyen foglalkozott a reáliskola ügyevei. A cikk jóakarattal volt megírva, hiszen csak az az ellenség, aki bírálatával mások fáradságos munkáját akarja könnyelműen elrombolni. De céljai mégsem érthetők, mert noha a jóakarat látszik rajta, olyan kérdéseket vet fel, mire az iskola eletének alapos tanulmányozása nélkül amúgy sem lehet felelni s igy azok nyilvános pertraktálása üdvös nem lehet. Teljesen igaz, hogy nem az iskola érdekében tesznek azok, akik igazgatóját állandóan támadják. De igaz az is, hogy az ifjúság nevelője súlyos erkölcsi vádak alatt nem állhat. És ez a két szempont az, amiért reméljük, hogy az illetékes fegyelmi fórum: a vallás és közokt. ministerium mielőbb megvizsgálja a felhozott vádakat. Ha alaptalanoknak találja azokat, bizten hisszük, hogy azonnal megszűnnek e vádaskodások. Ezért persze nem az iskola barátja az sem, ki az ügy elsimitá. ával az izzó parazsat tovább akarja takargatni, hogy azt alkalom adtán újból felpiszkálhassa. Bár a város tanügyi bizottsága aligha szorul arra, hogy megvédessék, — nehány szóval az ellene felhozottakat is szeretném érinteni. Mert a tanügyi bizottságot nem érheti azért vád, hogy az iskola sokat buktat, vagy nem végzi feladatát. Hiszen a reáliskola a vallás és közokt. ministerium „közvetlen vezetése“ alatt all. Ha valami baj van, ő van hivatva orvosolni, lévén egyszersmint az igazgató és tanárok fegyelmi fóruma is. Az iskola vezetésére és bírálatára más nem illetékes a fennálló törvények értelmében. Legyen szabad itt a tárgyias- sag kedvéért megjegyeznem, hogz a cikkíró az ügy kevés ismeretét árulja el, mikor azt véli, hogy a reáliskolák népesebbek, mint a gimnáziumok. Már bocsánatot kérek, de az országban 17A gimnázium és csak 32 reáliskola van. Ha egy városban egy gimnázium és egy reáliskola van, mindenütt az előbbi népesebb, úgy hogy két gimnázium jut egy reáliskolára, így van ez pl. Győrben, hol 511 gimn. tanulóra jut 495 reálista, vagy Sopronban, hol 648 gimn. tan. jut 329 realista, Pozsonyban 1100 gimn. jut 450 reálista stb. néhány példát találomra kiragadva. Itt pedig 391 gimnáziumi tanulóval szemben volt 281 realista a múlt évben. Különösen néptelenek rendszerint a felsőbb osztályok. Nehezebb arra felelni, hogy ezmiért van igy ? Mi és sokan mások meg vagyunk győződve, hogy a jövő középiskolájához közelebb áll a mai reáliskola, mint a gimnázium és jobban megfelel a mai élet követelményeinek is. Az egyik ok minden esetre az, hogy noha mindkét fajú középiskola, — különböző irányok mellett is — egyenlő rangú, egyenlő szellemi munkát kíván meg elvégzésere és egyenlően terheli meg a tanítványokat, mégis a reáliskolái érettségi csak akkor képesít az orvosi, jogi facultásra, ha a tanuló a latin nyelvből egy gimnáziumban érettségit tesz. Ebből persze a reáliskolai tanulóra egy munkatöbblet áll elő, mely az amúgy is nehezebb felsőbb osztályok elvégzését meg jobban megneheziti. Ne azt kívánjuk tehát, hogy a reáliskola népesebb legyen a gimnáziumnál, hanem, hogy a fejlődésben mögötte ne maradjon. És itt gondoljuk meg, hogy 1907 óta a múlt évig a reáliskola krb. 100 tanulóval lett népesebb s igy az alsóbb osztályok létszáma krb. 25 %-al nőtt. A fejlődés túl rohamos volt, hiszen e nagy tanulószámot befogadni a rendelkezésre álló osztályhelyisegek kicsinyek is voltak. Részint ez érezteti most a hatását. De legyünk türelemmel. Egy iskolába fektetett tőke nem máról holnapra hozza meg a maga kamatját. Ha most egy időre talán apadni fog a tanulók száma, majd fog ismét emelkedni a város szellemi életének fejlődésével! De en meg vagyok győződve, hogy a nagy bukási szám jórészt nem ennek kö- vetkezmenye. Annak az elterjedt, lehetetlen tévhitnek folyománya, hogy a reáliskola kénytelen minden tanulót átengedni, mert különben majd közbe lep ez, vagy az, de teljesen illetéktelen tényező. Ez a tévhit soknak szorgalmát veszi el. Bizony sokszor fáj nekünk, hogy olyant ; vagyunk kénytelenek elbuktatni, kinek ; volna a tanuláshoz tehetsége, — de nem i tanult, — mert abban bizakodott, hogy t mindenkit át kell engedni, mert különben x közbelépnek. Lelketlen beszédek ezek, melyek al- - kalmasak arra, hogy az ifjak fogékony \ leikébe beleoltsák a munkakerülés mételyét, r és az volna szomorú, ha az iskola meg- - ijedne az ilyen fenyegetésektől. Hallani, hogy maga az igazgató is a ezt, meg azt mondta. De hiszen az isko- -< lát komoly elvek irányítják, felsőbb helyről fi elrendelt, vagy elfogadott szempontok. .5 Nem lehet önkényesen, incidentaliter a ne- -í velésben eljárni. Az igazgató is csak eze- -s két a szempontokat képviselheti, kár tehát Ji
