Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 72. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 194-2. szeptember 8. vei, egyúttal pedig tervszerű programmal is egymásutánban meg tudnánk valósítani azokat az intézményeket, melyek városunkat valójában is várossá tennék. A nyáron ásitás, unalom és tespedés ülte meg a közéletet s ebben a helyzetben kinek lett volna kedve a közért hiábavaló munkába kezdeni. Szeretjük hinni, hogy igazi szezon kezdődik: a munka szezonja. S valóban igaz, hogy nincs olyan igénytelen munkakör, mely a maga, habár ki- , csíny és alárendelt jelentőségében is ne lenne végeredményében a hazának és városunknak is hasznára. Ez hasson át mindenkit, de főleg azokat, akiket elhivatás a közért való munkába állított, mert valóban nagyon laza lelkiismeretű ember az, aki a közmunka vonalában csak a polgári kitüntetés előnyét élvezi, de semmit sem tesz a közboldogságért, azokért a nagy szociális kérdésekért, amelyek ajtónkat döngetik. A városok fejlesztéséről szóló törvénycikk.* (Szentesítést nyert 1912. évi augusztus hó 8-án. — Kihirdettetett az „Országos Törvénytárában 1912. évi augusztus hó 13-án.) IV. Vegyes és átmeneti intézkedések. 25. §. Az a városi közigazgatási tisztviselő, akinek fizetés természetével biró jelenlegi összjárandósága (rendes fizetés, személyi, működési pótlék stb., valamint a természetben élvezett járandóságok pénzbeli értéke) az e törvény szerint részére járó fizetésnél nagyobb, a többletnek, mint pótléknak továbbra is élvezetében marad. Ez a pótlék ugyanolyan természetű lesz, mint az volt, amelynek helyébe lépett. 26. §. Minden rendezett tanácsú városban legalább két tanácsnoki állásnak kell lenni. Azokat a tanácsülnöki állásokat, amelyekkel nincs állandó és rendszeres hivatali működés egybekötve és amelyek csak tiszteletdijjal vannak szervezve, meg kell szüntetni. 27. §. Ennek a törvénynek a tisztviselők minősítésére vonatkozó rendelkezései a jelenleg alkalmazásban lévő tisztviselőkre — kivéve a 26. §-ban említett tanácsülnököket — nem terjednek ki. 28. §. A városok kötelesek az e törvény által érintett szabályrendeleteiket egy éven belül megfelelően átalakítani. Ez alkalommal a mutatkozó szükséghez képest a tisztviselők létszámát újból meg kell állapítani és az egyes állások elnevezését a B), illetőleg C) és D) mellékletben használt elnevezésnek megfelelően meg kell változtatni. Felhatalmaztatik a belügyminiszter, hogy a városi altisztek és szolgák illetményeit a városi pénztár terhére az állami hasonló alkalmazottak minimális fizetésének megfelelőleg rendeletileg szabályozhassa. * Ennek az általános érdekű törvénynek szövegét a «Városok Lapja» nyomán közöljük. 29. §. A belügyminiszter rendezett tanácsú városok közigazgatási eljárását, ügyvitelét és pénzkezelését kiküldött közegei által bármikor megvizsgáltathatja. 30. §. Utasittatik a belügyminiszter, hogy e törvény életbelépésétől számított 2 éven belül a városok szervezetéről, köz- igazgatásáról és háztartásáról, úgyszintén a városi rendőrségek országos rendezéséről törvényjavaslatot terjesszen elő. 31. §. Ennek a törvénynek a hatálya Budapest székesfővárosra, valamint Fiume szabad városra és kerületére nem terjed ki. 32. §. E törvény a kihirdetés napján lép életbe. A 14., 16., 18. és 25. §§-ok rendelkezései 1913. évi január hó 1-étől számított joghatálylyal érvényesek. Az ezen törvény hatályba léptéig eltöltött szolgalati időt az igények egyénenkénti megállapításánál — amennyiben ez a másként nem rendelkezik ■— úgy kell számba venni, mintha e törvény hatályának tartama alatt telt volna el. A tiszteletbeli állásban eltöltött szolgálati idő a magasabb fizetési fokozatba való előlépés szempontjából figyelembe nem jön. A törvényeknek ezzel a törvénnyel ellenkező rendelkezései e törvény életbelépésével hatályukat vesztik. 33. §. E törvény végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg. Rendőrség—csendőrség. (K. F.) Hát egy kissé labdázunk ezzel a témával, szerkesztőtársam, meg én. Ez igy helyes, mert igy több oldalára fordul maga a tárgy is, jobban megnézegetheti a közönség is, véleményt formálhat róla, vitatkozhat fölötte. Lapunk múlt számában Varsányi Ignác foglalkozott azzal a cikkemmel, a melyben én foglalkoztam az ő előző cikkével. Most ismét én akarok foglalkozni azzal a cikkével, a melyben ... no nem folytatom, mert nem lenne vége. Tehát a múlt cikk nem kevesebbet kiván, mint hogy Esztergomban a rendőri intézményt meg kell szüntetni és helyette 8 csendőrt kell alkalmazni. Az eszme nem is oly kivihetetlen, mint tán némelyek gondolják. Van ilyen állapot több vidéki városban is. Én is Írtam már erről a dologról egyszer, a mikor be is mutattam az erélyes csendőrt, akinek az alkapijány sem imponál, ha nem söpreti el háza elöl a havat. Ugyanakkor megemlítettem, hogy városunk főjegyzője átirt egyszer, valamikor régen azokhoz a városokhoz, ahol városi csendőrség teljesiti a közbiztonsági szolgálatot. Adatokat kért tőlük ennek a szolgálatnak a minemüségére nézve, tájékoztató felvilágosításokat, miegyebet. Tudomásom szerint néhány város felelt is már, néhány azonban még mindig hallgat. Hogy azonban erre a célra 8 csendőr meg se kottyanna, azt talán nem kell bizonyítanom. Varsányi Ignác is csak az arány miatt említett 8 csendőrt, mint a melyek 60 rendőrrel is felérnek. Ebben van valami, az arányban nincs is túlzás. Hanem előbb azért jó lesz kisürgetni azokat a hiányzó válaszokat a késedelmeskedő városoktól. Mert jobb a más kárán tanulni, mint a magunkén. A rendőrségre térve, — hát arról Írtam már néhányszor én is. Meg kellett állapítanom, hogy a mi rendőrségünk nem a legkifogástalanabb. Van biz annak hiányossága bőven elég. De — bocsánat — azért most is vallom, hogy ezekben a hiányosságaiban a többi vidéki városok rendőrségeivel pendűl egy húron. Nem jobb azoknál, de nem is rosszabb. A letagadhatlan hibákért azonban semmikép sem a kapitányt okolom, hanem pro primo : magát a várost, az atyafiságós választásokat, a mellyel annak tisztviselői karát összeállították. Pro secundo : a garasoskodó rendszert, a mely- bőkezű ott, ahol nem kellene és takarékoskodó, ahol ez kész hiba. Hogy a kapitány mondta e ezt, vagy amazt, azt mi soha sem fogjuk megállapíthatni. Lehet, hogy mondta, akkor senki se meri megerősíteni. De nagyon lehetséges az is, — én ezt hiszem, — hogy esziben sem volt effélét mondani, hanem Esztergomban anyi mindenféle „mondódik“, hogy talán ez is egy ilyen gazdátlan „on dit“. Nagy képpel erősitik, hogy : de igy, de úgy, bizony azt mondta X. Y. hogy igy, meg úgy. Mikor aztán azt kérdezzük, hogy honnan tudja az illető ur, hát megnevezi Z. urat. Z. ur azonban vagy nem emlékszik már erre, vagy hallotta ugyan, de már elfeledte, hogy kitől stb. Ez a rendes útja az efféle „mondódott“ híreknek. Tudomásom szerint Peterdy Kálmán már régebben intézkedett abban az irányban, hogy a rendelkezésre álló csendőrlegénység azt a legsötétebb közbiztonságu vidéket cirkálja be vasár- naponkint a rendörökkel együtt. Ennyit tudok, de hát védőügyvédjévé sem akarom magam feltolni. Szüksége sincs rá, mert mint kapitány, egészen jól megállja a helyét nélkülem is. Varsányi Ignác szerkesztőtársam sem akarta őt kisebbíteni, csak „a rendőrséget“ általánosságban találta gyengének, a miben nagy igazsága is van neki. De mit lehet ellene tenni? A 8 csendőr kevés. Kellene bizony erre a célra jóval több ember, ehez csendőrlaktanya stb. Hogy jobb lenne e, mint most, — az más kérdés. A feleletet megadhatnák rá azok a városok, a melyek már kipróbálták. Nem jó lenne, ha a városi főjegyző ur erélyesen kisürgetné a késedelmes válaszokat, azután referálna a tapasztalatokról? Én azt hiszem, hogy nem ártana. QCChírek-) X) A régi dalokból. Maga igen művelt leányka, Mindent tud és mindenhez ért: A franciát perfekt beszéli És játszik klasszikus zenét. Az irodalom és művészet — Előtte egy sem idegen; Mindent tud, oh mindent, csupán csak Szeretni nem, szeretni nem. Pedig lássa, egy kis leánynak Nem is kell annyit tudnia, S egy hamis hang a zongoránál Tán nem is olyan nagy hiba. Sőt hogyha Aranyt és Petőfit Összetéveszti, az se bűn, — Csak egyet tudjon, egyet értsen : Szeretni hűn, szeretni hűn.
