Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 69. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. augusztus 29. dést, kéjutazást. Ellegelészett szépen a másén. Az asszonynép összekoldulta, csalta, lopta az ennivalót, ürgét is termett a rét; kukoricza, tök, mi egymás akadt mindig kézügyben, babot, borsót vetett a paraszt. Tökéletes függetlenség, mindentől, még a munka kényszerűségétől is, — ez a legősibb, legigazabb uraság. De most szomorú árnyékok sötétítik el fáraó népének eddig derűs láthatárát. A csendőrség részére uj utasítás készül, a mely megparancsolja a kakastollas fiuknak, hogy a legszigorúbb ellenőrzés alá vegyék az egész ország cigányságát és pontos nyilvántartást vezessenek az utolsó purdéról is. Az eddigi boldog utazások képe is megváltozik már. A hány határ, annyi vizitáció. Még a szalmát is le kell szedni a szekerekről, a dumákat, rongyokat átkutatni, rudakat, szekéroldalt átvizsgálni, nincsenek e megfúrva, nem dugtak e bele lopott ékszert, pénzt. Hej, beléütött már a Devla a régi uraságba! . . Hát igazán a tizenkettedik órája érkezett el ennek a szigorú rendszabálynak. Európa gúnyja volt már ez az ország a cigányai miatt, akiket nem kötött semmi Írott törvény. így talán idővel még hasznos polgárokká válhatnak. Persze: idő alatt nem egy két esztendőt értek. A folytonos vizitálás elveszi majd kedvüket a kóborlástól. Ez az első eredmény lesz. Ha egy helyhez lesznek kötve, megösmerik az otthon fogalmát. Ebből folyik, hogy kényelmesebb, több védelmet adó helyet kívánnak meg : házba kívánkoznak a sátor alól. Nálunk már erre is van példa. A Didi (van e, ki e nevet nem ösmeri ?) már is házépítésen töri a fejét, csak a várostól szeretne egy kicsike házhelyet kapni valahol a határban. A ház után jön az iskola. Hogy a cigány kulturképes faj, arra talán elég az egy Hegyi Aranka nevét felemlíteni. Nehezen fogják megszokni a munkát, az bizonyos, de sok a példa erre is, hogy rá lehet őket szoktatni. A hires milliomos rézműves cigányok, a szegkovácsok, üstfoltozók, teknővájók mind dolgoznak. Nálunk egyelőre utcaseprésre fogták őket. Ez is valami. A későbbi generációt már majd egyébre is lehet használni. Sok bolyongásaim közben (van ám ebben is gyönyörűség, a mit a sajtkukac természetek meg nem tudnak érteni) meglaktam Igló városát is. Csúnya hideg pátria, de van egy érdekessége. A kőművesei majdnem mind cigányok. Nem a mestereket értem, de a napszámosokat, sőt a munkások jó részét is. Tud a cigány dolgozni, csak nem szeret, mert az nem úri dolog. De ha rákapatja a kényszerűség, még meg is szereti a munkát és kiváló ügyességet fejt ki, mint az előbb említett milliomos cigányok is, a kik valódi művészei a rézmunkának. A dolgos kéz pedig igen elkel Hunniában, ha mindjárt fekete is az. Ezért üdvözlöm oly nagy örömmel a kóbor cigányok megrendszabályozásának hírét. Elég volt az uraságból romák, most kezdődik az az idő, a mikor emberekké váltok. A városok fejlesztéséről szóló törvénycikk* (Szentesítést nyert 1912. évi augusztus hó 8-án. — Kihirdettetett az „Országos Törvénytár “-ban 1912. évi augusztus hó 13-án.) II. A városok egyes háztartási ügyeinek intézése. 10. §. A törzsvagyonra vonatkozó határozatok tekinteteben az 1886. XXII. t. c. 110. §-ában megállapított eljárást mind a törvényhatósági joggal felruházott, mind a rendezett tanácsú városokban mellőzni kell s a határozat meghozatalánál névszerinti szavazással a jelenlevők többsége dönt. Olyan határozat, amely valamely ingatlannak vagy jognak megszerzésere, elidegenítésére, átalakítására, felosztására vagy elcserélésere vonatkozik, csak abban az esetben igényel felsőbb hatósági jóváhagyást, ha az eladási vagy vételár, illetőleg becsérték törvényhatósági joggal felruházott városban 50,000 koronát, rende- zettanácsu városban 10,000 koronát meghalad. Az ilyen határozatot jogerőre emelkedése előtt nem lehet végrehajtani. 11. §. Olyan rendezett tanácsú városi határozat, mely a városi vagyonnak 12 évnél hosszabb időre, vagy az 1886. XXII. t, c. 120. §-a alapján szabad kézből való bérbeadasara vonatkozik, csak abban az esetben igényel felsőbb hatósági jóváhagyást, ha az évi bérösszeg 3000 koronát meghalad, vagy az előző bérbeadás alkalmával elért bérösszegnél kisebb. 12. §. Azok a használati dijak és járulékok, amelyeket a városok egyes közintézményeik (üzemeik) igénybevételéért szabályrendeletileg megállapítanak, nem tartoznak az 1886. XXI. t. c. 15. §-a és az 1886; XXII. t. c. 132. §-a alapjan behozható közszolgáltatások közé. A szabályrendelet alapján jogerősen kivetett ilyen dijakat és járulekokat köz- igazgatási utón közadók módjára kell behajtani. A kivetés es behajtás ügy eben felmerülő vitás kérdésekben elsőfokon a városi tanács, másodfokon a közigazgatási bizottság határoz. Ennek határozata ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. A belügyminiszter egyes városokat — a helyes sorrend és a város anyagi * Ennek az általános érdekű törvénynek szövegét a Városok Lapja nyomán közöljük. erejének számbavételével — a szükségesnek mutatkozó közegészségügyi közintézmények (üzemek) fokozatos létesítésére vagy fejlesztésére s e célból megfelelő dijak vagy járulékok behozatalára kötelezhet. Erről az intézkedésről a belügyminiszter az országgyűlésnek jelentést tesz. 13. §. A belügyminiszter, amennyiben azt közegészségügyi közintézményeknek a 12. §. utolsóelőtti bekezdése értelmében való létesítése vagy fejlesztése, illetőleg a városi háztartás érdekeben szükségesnek találja, a várost arra is kötelezheti, hogy a megfelelő közszolgáltatást az 1886: XXI. t. c. 15. §-a, illetőleg az 1886: XXII. t. c. 132. §-a alapján hozza be. Erről az intézkedésről a belügyminiszter az országgyűlésnek jelentést tesz. Nyílt levél Vimmer Imre polgármesterhez. Nagyságos Uram ! Midőn teljes tisztelettel az alábbi sorokat intézem Nagyságodhoz, mint városunk első polgárához, akire elsősorban van reábizva városunk jólétének és nyugalmának előmozdítása, minden rendű és rangú po'gár hő kívánságát tolmácsolom. Lehetetlen, hogy Nagyságod a külvárosi gyalázatos állapotokról időnkint ne értesülne. Szomorú dolog, hogy közbiztonságról ma Esztergomban még beszélni se lehet. A földmivesosztály söpredéke uralja a helyzetet. Nap-nap után minden ok nélkül inzultál- nak nőt, férfit, öreget, fiatalt, urat és parasztot egyaránt. Esti hat óra után már a Mária Terézia utcába és a többi külső utcába nem ajánlatos menni, mert nem tudhatja senki, mely pillanatban rohan rá egy-két suhanc és veri félholtra. A földmives osztálynak ez az alja, ez a piszokja, mely sem Istent, sem embert nem tisztel. Rendőrségünk teljesen tehetetlen ezekkel az utonállókkal szemben. De többet mondok; nem csak tehetetlen, hanem egyáltalában semmit se törődik velük. Itt, ebben a veszedelmes városrészben állandóan kellene rendőr — és ehelyett soha még látni se lehet. A rendőrőrsöt már pár évvel ezelőtt elhelyezte innen Peterdy Kálmán rendőrkapitány ; innen, ahol jobban kell, mint a városnak három más helyén. Ennél elhibázottabb intézkedés el se képzelhető. A mai rendőrlegénységi anyagból legalább nyolc embernek kellene állandóan ebben a városrészben tartózkodnia. Ezideig is volt alja Esztergom népének, amelynek megfékezése elég munkát adott a rendőrségnek, eddig is előfordultak botrányos kihágások, de ami ma van, az fölháboritó és borzasztó. Dicséretére legyen mondva Unger Hugó volt rendőrkapitánynak, aki a söpredék megfékezését sikerrel megkezdte és Reviczky Elemér volt helyettes r.capitánynak, aki sikerrel folytatta, az ő idejükben áldott viszonyok voltak. Különösen már Reviczky rövid rendőrkapitánysága idejében a régi jó kipróbált, radikális szolgabirói bánásmód következtében valósággal ritkaságszámba ment a verekedés. Ezzel ellentétben a mai helyzet kétségbeejtő, így nem maradhat tovább. A város jó hírneve is kockán forog. — A rendőrség nagy része gyáva, fél a külvárosi verekedő betyároktól. Fél tőlük, kerüli őket, mint az ördög a tömjént. Pár héttel ezelőtt — csodák csodája — egy rendőr elég bátor volt a verekedők közé menni, akik legott kaszával és kapával támadtak reá. Életét Osváth Andor városi főjegyző mentette meg, aki egy va-
