Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 67. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. augusztus 22. ügyet vetne rá, a vasúti állomáson órákig ülhessen bátyustól, anélkül, hogy egyetlen ember is emlékezzék reá, amikor még dijat is tűznek ki a memória serkentésére. A szenttamási munkátlan lődörgőket is szemmel tarthatná a két detektív, ha — lenne. De nincs és nem is lesz addig, amig egyik városi potentátot meg nem vizitelnek az erzsébetvárosi betörők, mert hisz Mihalik szerint is, Budapesthez közel van Esztergom. Ebben az esetben talán kapna Esztergom is detektiveket, máskép bajosan kap ebben az évszázadban. Bemutató gyakorlat. Az esztergomi önkéntes tűzoltó egylet működő csapata, önkéntesek és hivatásosak, folyó hó 18-án délután 3 órakor mutattak be idei kiképzésük eredményét. A nyilvános gyakorlat színhelye a Széchenyi tér volt. Pontban három órakor a csapat két mozdonyfecskendővel, egy gé- pezeti és egy kisebb toló létrával, illetve szerkocsival jelent meg a téren, ahol is először iskolagyakorlatokat, majd gyorsszerelést végeztek s ezt követőleg egy támadást is bemutattak. A bemutató gyakorlaton jelen voltak: Meszleny Pál főispán, Vimmer Imre polgármester, több katonatiszt és a város kepviselőtestületének igen számos tagja. A gyakorlat minden részében sikerült. Az alig három hónapos újon szervezett csapat remek és pontos iskolaszerelést produkált, gyorsszerelése pedig egyenesen azt bizonyította, hogy minden egyes tűzoltó teljesen tudatában volt nehéz feladatának. A támadási gyakorlat a városháznak Bottyán-utcai és a főhomlokzati részre irányult. A tűz amint a gyakorlatvezető főparancsnok jelezte, a városház padlásán pusztított. A képtelen veszedelmet a gépezeti és a tolólétra segélyevei a Bottyán-utcai részen két sugárAz Anjouk nagy honvédelmi és politikai reformjaikon kívül az államháztartás rendbehozását tűzték ki célul; sőt azt lehet mondani, hogy bölcs fejedelmi intézkedéseik között az államkincstár megtöltése volt legelső feladatuk. S a még csak nem régen szomorú állapotban levő kincstár meg telt. Nagy Lajosnak atyja halála után már teli kincstár jutott. Tudjuk, hogy olaszországi hadjáratai rengeteg pénzbe kerültek s ha figyelembe vesszük, hogy pl. anyja (1343.) olaszországi útjára 1,620.000 arany forintot (azon időben mesés pénzösszeg) vitt magával,1 kincstára mégis mindig kedvező állapotban volt: El kell ismernünk, hogy az Anjouk pénzügyi politikája erős alapokon nyugodott. S jóllehet az Anjouk a nemzettől nagy anyagi áldozatokat kívántak, mégis — a történetírók egybehangzó állítása szerint — a magyar nép anyagi jóléte, elégedettsége teljes volt; a királyi udvar is fényben és gazdagságban úszott.1 2 (Folyt, köv.) 1 Schwandtner, Scriptores rer. Hung. I, par. III. cap. 4. p. 174. 2 Ugyanott I. par. II. cap. 97. p. 105. ral, a homlokzat felől pedig a padlásürben külön támadták. Valóban meglepő gyorsasággal történt a gépek leszerelése, felállítása, a létrákról való sugárcső kezelés. Miközben pedig a támadás folyt, elhangzott a vészjelzés, hogy az emeleti menyezet beég és az egyik helyiségből embert kell menteni. Alig hogy a vonatkozó parancs kiadatott, a mentőponyva már ki is volt feszítve és a következő percben már le is ugrott az emeleti ablakból az állítólagos tűzben ott szorult tűzoltó. A minden tekintetben szépen sikerült mentést a nagyközönség lelkesen megéljenezte. Ezután veget ért a gyakorlat, amely a közel ezernyi közönségből szerzett információnk szerint, általában tetszést aratott s mindenkit meggyőzött arról, hogy hál’ Istennek, végre egy valóban kitünően kiképzett tűzoltóság áll a város tűzvédelme szolgálatában. Midőn ezt a magunk részéről is készségesen megállapítjuk, nem mulaszthatjuk el kiemelni az új parancsnok: O’sváth Andor városi főjegyző bebizonyított kiváló szervezőképességét s egyúttal Országh Kálmán tüzoltótisztnek az önkéntesek kiképzésében általános elismeréssel jutalmazott kitűnő buzgalmát. qctt hírek y>o L:eVél. Egy kicsi faluban irom e levelet . . . Nem is levél lesz ez . . . csak hideg üzenet. Még csak meg se remeg a toll a kezemben. Vedd hát soraimat. Tudom, — régen vártad, Hogy irom, mint eped lelkem Te titánad. Ne hidd, hogy szeretlek . . . Csalóka ez álom ! Vágyódva, remegve leveled nem várom. Nem számitgatom az akácfa levélen, Hogy szeretsz-e, vagy már elfeledtél régen . . . Nem borítom csókkal a kezed írását . . . Nem hiszem, nem érzem lelked sóvárgását. Hangodnak varázsa álmom nem kisérti. Tudd meg: kit szerettél, immár nem a régi! Hazug volt a szeme s a csillogás rajta . . . Könnye: csak hamis gyöngy! . . . . . . Hiszen most kacagja, Hogy egykor zokogni, sírni tudott érted. Vedd ki a tárcádból, tépd el azt a képet! . . . Ugy-e nem Írsz többé? ugy-e megbocsájtod Az én hűtlenségem ? Másnak a szemében keresd menyországod! Felejts el egészen! . . . De hogyha a lelked egy bűvös reggelen, Akácvirágzáskor mégis ide vágyna: Ne jöjj el! . . . nincs ki az akácot letépje, Aki az utadra virágokat szórjon, Nincs aki jöttödet szívdobogva várja . . . Zárom levelemet. A nap lemenőben . . . De . . . talán egy porszem esett a szemembe, Hogy Így elmosódnak a betűk előttem ? . . . Charlotte, — Őfelsége 82.-ik születésnapját a szokott ünnepélyességek között ünnepelte meg 18-án az egyház, a katonaság, a vármegye és a város tisztikara. Adja Isten, hogy még sokszor legyen alkalmunk a nemeslelkű agg uralkodó iránt érzett szeretetünk ünnepélyes nyilvánítására 1 — Személyi hír. Dr. Berényi Zsigmond orvos hazaérkezett Heringsdorfból, hol szabadság- idejét töltötte és gyakorlatát újból megkezdette. — Halálozás. Sok évi szenvedés fájdalmas Golgotája után Istenbe vetett megrendithetlen hitével bár régtől önmaga várta csendes kimúlását, mégis váratlanul csapott le a megsemmisülés gyászos angyala, hogy kioltsa jóságos lelkű életét. Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató neje sz. Feigler Ilona hunyta le f. hó 21-én reggel örökre szemét, hogy búcsút vegyen keresztényi hittel s megnyugvással viselt kínos szenvedéseitől és rajongásig szeretett övéitől. Néhány nappal ezelőtt hozták haza Kovácspatakról, hol a nyarat töltötte szerető családja példátlan, gondos ápolásában; haza kívánkozott, mert utoljára akarta még látni boldog éveinek családi fészkét. A megboldogult mintaszerűen buzgó, vallásos életet élt és a jótékonyság angyala egyik leglelkesebb hívét vesztette benne. Ravatala a vízivárosi templom hajójában fog állni és temetése — utolsó útja a temetőbe, a templomból fog indulni. A szertartást, valamint közvetlen előtte a gyászmisét, f. hó 23-án pénteken d. e. 1/2 10 órakor Rajner Lajos ált. érseki helynök fogja celebrálni. — A bencésrend nagykáptalanja. A bencések nagykáptalanját a főapát augusztus 21-ére hívta össze. A jelentkezések szerint már régen jelentek meg a rend tagjai közül oly sokan a káptalani ülésen, mint az idén. — Aranylakodalom. Ma egy szerény emberpár az ő kis otthonában kevés embernek adott szép ünnepet ül. Pálmái János kőfaragó mester tartja hű élettársával ötven évi házasságuk után aranylakodalmát. Szivünkből kívánunk nekik boldogságot erre a meghatóan szép ünnepre. — Díszközgyűlés. Az esztergomi önkéntes tűzoltó egylet folyó hó 18-án délelőtt 11 órakor díszközgyűlést tartott Vimmer Imre polgármester elnöklése mellett. Az elnöki megnyitó legelső sorban beszámolt arról, hogy a király Weixler Vilmos tb. parancsnokot és Kitzinger József tb. alparancsnokot, „a tűzoltás és mentés terén huszonöt éves érdemszolgálatokért“ címen alapított diszéremmel tüntette ki. Ez után a nála megszokott, klaszikus szépségű beszédben emelte ki az elnöklő polgármester a tűzoltó intézmény nemes célját és a kitüntetett férfiak érdemes tevékenységét, miközben felolvastatván az adományozó okleveleket, a diszérmeket a két tűzoltó tisztnek a város közönsége elismerésének tolmácsolása mellett átnyújtotta. A két kitüntetett férfiú meghatottan mondott köszönetét a város polgármesterének, hogy szerény és önzetlen tevékenységet a legfelsőbb helyen való méltatásra ajánlotta, az után ünnepélyes fogadalmat tettek, hogy a tűzoltó intézménynek tovább is lelkes barátai maradnak. A kitüntetett férfiakat a termet zsúfolásig betöltő előkelő közönség lelkesen megéljenezte. A kitüntetés átadása után az országos tűzoltó szövetség szolgálati érmeinek kiosztása következett s ezzel a minden tekintetben feleme- lően szép ünnepély véget ért. — Az Esztergomi Kereskedő Ifjak Önk. Egyesületének 1912. augusztus hó 4-én megtartott mulatságán felülfizetni szívesek voltak : Bleszl Ferenc, Brenner József ifj., Szekeres Bónis 10— 10 kor. dr. Csárszky István, Reviczky Elemér, Scheiber Rezső, Virág és Szántó, Fieckenstein Ödön 5—5 kor. Leitgeb János, Láhni Mihály 4—4 kor. Laiszky János, Szatzlauer Gyula 3—3 kor. Marosi Ferenc 2'30 fik Varga Jenő 2'40 fii. Bpesti lószőr fonoda túlfizetése 2 kor. Födi Félix, Gravenccs N., M. G., Novák N., Szekeres Béla 2 — 2 kor. Lauer N., Szenczy István 1'80— 1 80 fii. Till István L50 fii. Bakács N., Gondos Vilmos, Schvvarcz Viktor, Till József, Tögeli Magda 1 — 1 kor., Kósik Ferenc, Igaliné 80—80 fii. Fried 60 fii. Schnürmacher Ignác 50 fii. N. N. 10 fillér. Úgy a felülfizetésekért, mint az ajándék tárgyakért, melyekkel az egyesület anyagi sikerét nagyban előmozdították, fogadják ezúton az egyesület vezetőségének hálás köszönetét.
