Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 63. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. augusztus 8. akból szűrődött le és a pénzt, jaj a pénzt hozzá előbb még össze kell szedni. Ezeket azért emlitem fel, hogy lát- szódjék, mily nehéz viszonyok közt kell Bleszl Ferencnek harcra kelni Esztergom érdekeiért. Ha csak egy jottányi eredményt tud is elérni, az már tízszeresen kell, hogy neki érdemül betudódjék. És ha semmi eredményt nem hozna is, az sem lenne szégyene, mert a túlerőtől legyőzetni soha sem lehet szégyen. De akármily eredménnyel végződjék is ez a fúziós ankét, — Esztergom nem veszíthet benne, csak relative. Vagy valamit nyer, vagy többet, vagy sokat, Mert az idő annyira megérlelte már a helyzetet, hogy vasútja feltétlenül lesz Esztergomnak. És minden vasút hasznára válik, még a párkányi is, mert ez egyik darabja az összekötőnek, a melyet a Dunaparton haladó Esztergom — pilismaróti hév. okvetlenül magába kapcsolna a hidon át, józan üzleti politikából. Csakhogy ennek az összekötő vasútnak proprimo: füstje lenne, pro secundo: személyszállításra nem volna berendezve. Az első bajon némileg segíthetne egy felelevenített régi trace, mely a szigeten haladna s igy a füst a Duna felé szállna és segíthetne valamit az is, hogy ily vasutak szokása szerint lakott helyen szén helyett koksszal tüzelnének. Természetes dolog, hogy a villamos vasút ebből a szempontból sokkal ideáli- sabb, de már a vontatásnál teherszállításnál, főleg emelkedő terepen a gőz dominál. A hév. pedig semmi szin alatt sem ejti el a pilismaróti teherszállítás eszméjét, már csak azért sem, mert e vonallal rá teszi lábát a maróti országúira s a majdani Budapest—Szentendre—Visegrádi vasút esztergomi folytatása az ő kezében lesz ilyformán. Hogy akkor majd villamos üzemre kellene berendezkednie, az valószínű, de addig még sok szenet tüzelhet el. Ilyenformán mi a fúziót úgy képzeljük, hogy a hév. belemegy az összekötő vasút eszméjébe s megajánlja Bleszlnek, hogy ő csinálja meg akár villamos üzemmel a személyszállitást, ők pedig gőzzel ugyanazon a vonalon a teherforgalmat bonyolítják majd le. Ez műszakilag kivihető gondolat, hogy azonban financiális szempontból beválna e, ez más kérdés. Lehet azonban igen könnyen, hogy rosszúl prófétálunk és valami egészen más eredmény fog kikerekedni az ankétből. Türelmetlenül várjuk a róla szóló híradást és a konkrét eredményhez, vagy esetleg eredménytelenséghez újból hozzá fogunk szólni. Badügyminiszteri rendelet a vonatcsapat önkéntesi iskoláiról. Az új véderőtörvény határozmányai szerint az egy évi önkéntesek a jövőben minden vonatosztálynál — minden vonatosztály részére külön meghatározott maximális számban — szolgálhatják le tényleges szolgálati idejüket. Ezzel kapcsolatban az egyévi önkéntesi kiképzésnek az egyes vonatosztályoknál való összképzésétől is el fog tekinteni és az egyévi önkéntesi iskolák felállítása minden vonatosztályon fokozatosan fog megtörténni. Elvárható, hogy ezen rendelkezés az évenként a vonatcsapathoz bevonuló egyévi önkéntesek számának szaporodását vonja maga után. A vonatcsapat egyévi önkéntesi iskoláinak felállítását azonban továbbra is a tényleges szükséghez mérten és a kiképzési viszonyokra való tekintettel a hadügyminisztérium maga fogja szabályozni. Az esetben, ha a szükséges számú egyévi önkéntes meglesz, a hadügyminisztérium ez év őszén az eddig a bécsi 2. sz. vonatosztálynál, a gráci 3. sz., a budapesti 4. sz., a prágai 8. sz. és a josefstadti 9. sz. vonatosztálynál felállítandó egy évi önkéntesi iskolákhoz még a következő sorrendben és pedig a zágrábi 17., a lembergi 14. és a pozsonyi 5. sz. vonatosztálynál 30 egyévi önkéntesből álló maximális állománynyal száhdékozik az uj egyévi önkéntes iskolát felállítani. Ezen iskolák felállítására vonatkozólag azonban csak szeptember havában, mikor a tényleges szolgálatra bevonuló egyévi önkéntesek számára szolgáló jelentések beküldettek, fog végleges döntés hozatni. PC' C hírek 0 X) Sikerül a fúzió. A három versengő vasúti engedményes úgy látszik, megegyezésre fog jutni egymással az esztergomi összekötő vasútra nézve. F. hó 6-án, kedden délután 3 órakor találkoztak az érdekelt engedményesek Bleszl Ferenc és ifj. gróf Teleky József, a harmadik vasúti engedményes, a hév. ügyészének, dr. Okolicsányi Zoltán ügyvédnek Andrássy-út 5. szám alatti lakásán. Beható eszmecserék és kölcsönös kapacitá- lások után azzal az eredménnyel végződött a fúziós ankét, hogy Bleszl Ferenc elé egy ajánlatot terjesztett dr. Okolicsányi, amely szerint elvben mindhárom érdekelt elfogadja a villamos üzemű összekötő vasút eszméjét. Ezzel szemben felhívja az Esztergomi Takarékpénztárt, hogy a közig, bejárástól számitódólag adjon 6 hónapi opciót gróf Telekynek az összekötő villamos vasútfinan- cirozására, amely esetben a pilismaróti kiágazó vonalat is gróf Teleky építtetné meg, az az nem „ESZTERGOM és VIDÉKÉ“ TÁRGÁJA. magyar adózás az^ujouk korától I. perdinándig. Jogtörténeti értekezés. III. (Folytatás.) Irta: Varsányi Ignác. Az adóvégrehajtás épen olyan módon történik, mint más helységekben, azon különbséggel, hogy a városoknál a birság nem három, hanem 12 márka volt.1 Azon bírák és esküdtek pedig, akik az 1342. decretum rendelkezésének vonakodnának eleget tenni, a hátralékos adó és a 12 márka birság kétszeresét tartoztak megfizetni.1 2 Jelentékeny adóteher gyanánt nehezedtek a városokra az ajándékok, amelyeket többnyire értékes iparcikkekben adtak. Minden királyi és szabad város évenkint háromszor tartozott vagyoni helyzetéhez mérten ajándékot szolgáltatni a királynak : „tria munera . . . annuatim in tribus termi- nis nobis praestare tenebuntur." 3 Róbert Károly amellett, hogy a városok anyagi támogatását gyakran igénybe vette, nem mulasztotta el őket adókiváltságokban is részesíteni. így Bártfának megengedte, hogy tiz esz1 1342: 32. §. 2 1342. 57. §. 8 Pray, História Reg. Hung. I. Notit. praev. XCIX. \ ö. Fejér VIII/H. 510. 1. tendeig, kik ott letelepülnek, akármily állapotú emberek legyenek, semmi adót nem fizetnek.1 Hasonló mentességet adott Besztercének is.2 A bányatulajdonosoktól Károly uralkodása első éveiben bányaadót, az u. n. urbért (urbiira) szedetett. Az urbura tetemes nagyságára vall, hogy pl. 1312-ben Illyés szász grófnak csak ur- burája negyedrészét engedte el a király.3 1327-ben királyi birtoknak nyilvánította ki a bányákat Károly. Hogy azonban a bányák eltitkolását meggátolja, a bányaterületet meghagyta a tulajdonos birtokában és az akna jövedelméből átengedett neki egy harmadrészt.4 Kisebb adónem gyanánt szerepel még a tized huszada fvigesima decimarum, vicesima), vagyis az egyház tized jövedelmeiből a kincstárnak járó huszadrész,5) amelyet a nemesek is tartoztak fizetni.6 Itt említendő meg a szlavóniai nyestadó (marturina) és a collecta ; a nehezékadó (pondera), továbbá a jus descensus regii (a király és kíséretének megszállási joga),7 amely terhelte a szlavóniai egyházi és az erdélyi nemeseket is.8 Ily 1 Virág B., Magyar Századok. II. 8. r. 75. 1. 2 Ugyanott, II. 130. 1. 3 Münních, Igló város tört. 141. 1. 4 Fejér VHI/III. 198. 1. — V. ö. Kovachich, Supplemen- tum I. 267. 1. 5 Fejér, VIII/11I. 60. 1. 0 Ugyanott, 729. 1. 7 Lehóczky, Beregvárm. monogr. 93. 8 Fejér, VHI/VH. 158. 1. alkalommal az erdélyi nemesek (1324-ben) minden száz udvarház után egy hordó bort, egy hízott ökröt és egy disznót, továbbá a bors és sáfrány beszerzésére egy-egy márkát adtak a királynak.1 Természetben teljesítendő adózás volt még az ingyen munka (servitiae).2 A collecta (exactió)3 akár rendes, akár rendkívüli adónak vétetett, mindenesetre tág fogalom volt. Nyestbőradót (collecta marturinarum) is értettek rajta.4 — A szepesi szászok átalány-összegben fizették meg adójukat, a terragiumot, amelyen kívül (soluto terragio) mindenféle adószolgáltatástól föl voltak mentve.0 Kiváltságukat két Ízben is (1312-ben és 1317-ben) biztosította Károly oly értelemben, hogy évi 1200 jó ezüst márka lefizetésén kívül semmi adót nem tartoznak fizetni.6 Az Árpádok alatt csak évi 300 márka volt adójuk.7 A papság az Árpádok alatt nem fizetett adót. Róbert Károly — amellett, hogy a kapuadó fizetése a papság jobbágyaira is kötelező volt, — megkívánta, hogy a főpapok nagyobb ünnepnapokon, különösen újévkor (dies strenarum) ajándékot adjanak a királynak; az érsekek egyenkint 1 Magy. gazdt. szemle 1898. évf. 603. 1. 2 Fejér, VIII/II. 158. 1. 3 Fejér, VIII/IV. 294. 1. 4 Fejér, IX/I. 64. és 476. 1. 6 R. Károlynak 1317-ben kelt oklevele. Fejér, VIII/II. 58.1. 6 Fejér, VIH/I. 435—438. 1. — V. ö. Münnich S., Igló város tört. 76. 1. 7 Münnich S., Igló város tört. 71. 1.
