Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 62. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. l§12. augusztus 4. De nem ám úgy, a hogy az én mindkét t. ellenfelem akarja, hogy azt dörgik a kékitettek fülébe, hogy: pardon, pógárok vagyunk mindnyájan! Az én metódusom jobb ennél. Én azt kiáltom a szerény nem kékitettek fele, hogy: félre a tartózkodással, urak vagyunk mindnyájan, egyformán urak ! Ha aztán észbekapva, mindenki meg- kékiti saját vérét s mind nagyságot csinál magából, akkor bekövetkezik a kivánatos egyenlőség. Hát nem jobb metódus ez ? A mit önök vágnak oda, azt bizony sokan nem fogják elhinni, akik többnek képzelik magukat az egyszerű polgároknál, de a mit én kiáltok : ki nem ért azzal egyet? Igen uraim és hölgyeim, urak vagyunk mindnyájan, bizony urak! Vasút fúzió. A mi lapunk volt az, a mely elsőnek vetette föl és azóta is egyre hangoztatta a tervezett három vasút fúzióját. Jól eső örömmel vesszük tudomásul, hogy ajánlatunkat a f. hó 30-án megtartott Luczenbacher — Teleky — Székely féle iparvasút közig, bejárásán jelen volt megyei kiküldöttek magukévá tették. Mert kérdjük: származhatna e abból valami haszon egyik, vagy másik engedményesre, ha mereven ragaszkodik saját tervéhez, a másik kettőnek teljes figyelmen kívül hagyásával ? Haszon semmiesetre sem származnék ebből, csak kár a közre. Ilyen rivalitás esetén a jó üzletemberek úgy cselekesznek, mint a politikában szokás : fúzionálnak. A „leben und leben lassen“ itteni jelszava mellett kisebb lehet a remélt haszon egy-egy részére, de viszont a kedvezőtlen esélyek is kvázi kölcsönös biztosítás utján redukálódnak. A kisebb pénzű engedményesnek előny, ha a duzzadtabb zsebűvel társul, a csak saját magára hivatkozónak pedig jó, ha megkapja az egész megye erkölcsi támogatását s a „közérdekért“ jeligéjű érdemrendet hozományképen a másik társsal. Ezek után ösmertetjük a keddi közig, bejárás lefolyását. A Párkányban megtartott tárgyaláson az engedményes Luczenbacher-céget Székely Ödön megbízott és Lukács Lipót mérnök képviselte. A vármegye részéről Perényi Kálmán dr. alispán, Hulényi Győző dr. tiszti főügyész, Palkovics László főszolgabíró, Némethy János műszaki tanácsos és Bleszl Ferenc közig. biz. tag. volt jelen, valamint a községi érdekeltségek. A megyei hatóság tagjai a következő tiltakozást foglalták jegyzőkönyvbe a vasút megépítése ellen: „Esztergom vármegye képviseletében megjetent alulírott vármegyei közigazgatási bizottsági tagok a vármegye nevében kijelentik, hogy ezen iparvasút a vármegye közönségének érdekét csak igen kis mértékben elégíti ki, mert az csak egyha- tod részét öleli fel azon feladatnak, melyet a tervezett Esztergom—párkánynánai összekötő vasút maga elé kitűzött. Mig ugyanis a Párkány-parkánynánai iparvasút csak e két pont közötti teherszállítással foglalkoznék, addig az összekötő vasút ugyanezen vonalon a személyszállítást is lebonyolítani fogja és ezen felül úgy a teher, mint a személyszállítást közvetitendi Párkanynána és Esztergom város, valamint az esztergomi dunai átrakodó, végre Párkánynána és Esztergom vasúti állomás között. És minekutána az összekötő vasút előmunkálataira is kiadatott már 12.681. 111/2/912. szám alatt az engedely és mert ennek közigazgatasi bejárása III. 51.511/912 szám alatt már szintén kéretett es az már a jövő hóban biztosan várható is és mivel az összekötő vasút a vármegye azon első rendű érdekét is szolgálná, hogy a megye két járását kötné egyszersminden- korra össze, végre, mivel félő, hogy az iparvasút létesítése az összekötő vasút financirozását és építését lehetetlenné tenné, mindezeknél fogva Esztergom vármegye az Esztergom — párkánynánai összekötő vasútnak ad elsőbbséget és ezen iparvasút jelenleg való kiépítését határozottan ellenzi és ennek engedélyezése iránti kérelem érdemleges elintézésének legalább is oly ideig leendő elhalasztását kéri, amikor az összekötő vasút ügye dűlőre jutott. A megye kiküldöttei egyben kijelentik, hogy a vármegye közönsége érdekében hasznosnak, sőt szükségesnek találnák, miszerint az eljárás tárgyát képező, valamint a tervezett Esztergom—párkánynánai összekötő vasút, végre a közig, bejárás tárgyát már képezett Esztergom— pilismaróid vasút kérdésének megoldása egy közös tárgyalás alapjául tétessék, sőt a hármas érdeknek összhangba hozása és az érdekellentéteknek kölcsönös megértéssel való kiegyenlítése céljából azt határozottan óhajtják is.“ Nána község megbizottai a tiltakozáshoz szintén hozzájárultak. Igen kivánatos volna, ha a fúzióra vonatkozó tárgyalások mielőbb megindulnának. a kapu (porta, telek) vétetett, amelyen mindig egy egész lakott jobbágytelek értendő. Bármennyié» lakjanak is egy-egy portán, csak 18 dénár kapuadót kell fizetni tőle ; viszont még ha csak egy ember lakja is, ha nem nagyon szegény (nec in tantum sit egens et pauper, ut solvendi non ha- beat facultatem) köteles az adót beszolgáltatni, még pedig új pénzben. Régi pénzzel csak ráfizetéssel lehetett teljesíteni az adófizetést. Az adózóképességre nézve az érseki, tárnokmesteri, az illető vármegye főispánjának, a szolgabirónak és valamely káptalan kiküldötteiből alakult öttagú bizottság volt irányadó.1 Ilyen adóbiráló bizottság minden megyében volt. Ezen bizottságba az érseknek és tárnokmesternek vagyonos embereket kellett adniok, hogy szabálytalan eljárásuk esetén legyen miből fizetniük.2 Azon vármegyékben is, ahol a helyi szokás, vagy pedig a fa hiánya miatt kapuk nincsenek, kötelező a kapuadó fizetése épen úgy, mint az előtt (secundum quod in aliis temporibus)3 A dec- return ezen intézkedéséből kifolyólag tehet világos, hogy a kapuadó már előbb is szedetett. A kapuk összeszámlálása az Írástudás elterjedtségének hiánya miatt úgy történt, hogy a kapukat, (portákat) rovással jegyezték föl. A rovást teljesítő közeget rovásolónak (dicator) hívták. A kapuadó a pénzbeváltásból eredő jövedelmet helyettesítvén, általánosan lucrum camerae, kamara haszna, kamaranyereség névvel neveztetett. A nemeseknek az illető kamara ispánja által kiállított igazolványt (litterae expeditoriae) kellett felmutatniok, hogy birtokaikról az adó befolyt. Ezen igazolvány kiáliitásáért a kamaraispánnak egy garas dijat kellett fizetnie.1 A mások birtokain dolgozók telkeit az egyes megyékben minden öt évben összeírták.1 2 A rovástól számítva 15 napon belül kellett bizonyos kihirdetett helyen megfizetni az adót a kamaragrófnak, akinek azonban nem volt szabad behajtania azt az említett adóbiráló bizottság hozzájárulása nélkül.3 A kapuadó a jobbágyságot általánosan (tehát a papság és a nemesség jobbágyait is) terhelte. A nemesség általános adómentességére nincs adat; sőt valószínű, hogy helyenkint adózott.4 Föl voltak mentve az adózástól a királyi és főúri ban- derialisták, az egyházak, a városok és a kiváltságosak. Az uj pénz elfogadása, illetőleg becserélése azonban rájuk is kötelező volt. Mentesek voltak azonkívül a nagyon szegények, a papság és nemesség szolgái, továbbá az adószedésnél közreműködő öt egyén. Akik az adófizetésre kitűzött helyen és időben megjelentek, de az adófizetők sokasága miatt vagy bármily oknál fogva saját hibájukon kívül nem fizethettek adót, a megszabott időn túl még négy napig minden büntetés nélkül leróhatták adójukat.5 1 1342:33 §. 2 Acsády Ignác, A magyar birodalom története. I. 442. lap. 3 1342 ; 28. és 29. §. 4 L. Nagy Lajosnál. 3 1342; 23. §. Azok ellen, akik a lucrum cameraet a kiszabott időn belül nem fizették meg, — épen úgy, mint manapság — végrehajtási eljárást indítottak. Az adóvégrehajtás abból állt, hogy az említett öttagú bizottság mindaddig a késedelmező telkén tartózkodott, amig csak az adóját le nem rótta. Az illető birtokát rongálni, vagy fosztogatni azonban nem volt szabad. S amellett, hogy a végrehajtókat ingyen kellett eltartani, hárem márka büntetést is kellett fizetniük a hátralékosoknak. Ha a hátralékosok a fizetés teljesítése végett már útban voltak és a végrehajtók találkoztak velük, az Ilyeneknél nem volt szabad a végrehajtóknak megszállani. Az említett három márka birság azonban ily esetben is fönnállóit. Hasonló büntetésben részesültek azon főispánok és szol- gabirák is, akik az adófizetésre kötelezetteket ebben a tekintetben bármi módon kedvezményben részesítették, föltéve, hogy a jogtalan kedvezményadás bebizonyosodott rájuk.1 A városok egy meghatározott összeg befizetésével váltották meg a kapuadót oly módon, hogy a már említett 15 napi határidőben bizonyos pénzösszeget kellett becserélniük ezüstért, így tudjuk, hogy Nagyszombatnak 100 márkát, Korpona és Bács városoknak 35 márkát, Tapol- csánynak 20, Barsnak 15, Trencsénnek pedig 10 márkát kellett az említett értelemben becserélni.2 (Folyt, köv.) 4 1342; 3. és 19. §. 2 1342 ; 55. §. * 1342 ; 20. §. 4 1342 ; 24—26. §. 2 1342 ; 31. §.
