Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 61. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. augusztus 1. Még az anyakönyvi statisztika is szenzáció számba ment néha, mert hogy mégis itthoni dolgokról számolt be. Most pedig? Most nyugodtan odairhatnók főcímnek híreink között azt, hogy: „Betörések“. A Iája meg: Állandó rovat. Ügyanilyen állandó rovatot nyithatnánk „Ltonállások“ címmel is. Biztos, hogy mindkettőbe akadna minden számban egy csomó hir. Távol áll tőlünk minden nagyítási szándék, a mit igen könnyű bebizonyítanunk. Tessék végignézni egy-két számunk hírrovatát, azok beszélnek helyettünk. A városban, a megyében lopnak, betörnek, éjjel-nappal. Este megkergetik, leütik az embert a Lőrinc-utcában, a szigeten. Csinos kis bokrétát köthetnénk efajta hírekből, csak az illatuk volna kissé kellemetlen. Szóval azt nem vicc megállapítani, hogy a városban is, a megyében is megromlott a közbiztonság; sokkal bölcsebb dolog lenne, ha az orvosságát tudnók megtalálni, a mitől ismét helyreáll az agyonrémült polgárság nyugalma. Ha az orvos gyógyítani akar, előbb diagnózist kell csinálnia. Ehhez azonban ki kell kutatnia, ha bírja, a betegség okait is. Kéznél lévő, olcsó megállapítás lenne most részünkről, ha egyszerűen odavágnánk: rossz a rendőrség, rossz a csendőrség, nem tudnak megőrizni, nem tudjak a tetteseket elcsípni. De hát ez nem lenne igaz. Csendőrségünk európai jó hírű intézmény s egyetlen gyengeségük van csak, az sem bennük rejlik, hanem országos Királyaink tehát — már II. Endre óta a pénzverésből szereztek maguknak jövedelmet oly módon, hogy a forgalomban levő pénzt bevonták s helyébe új és leginkább rosszabb pénzt verettek. Ezen pénzrosszabbitásból nyert jövedelmük volt a „kamara haszna“ (lucrum camerae), amely elnevezés más értelemben később is fönnmaradt. Róbert Károly az ország kincstárát trónra- léptekor teljesen üresen találván, eleinte ő is elődei példáját követte, amennyiben rossz pénzt veretett. Korán átlátta azonban, hogy ezzel a rendszerrel az ország zilált pénzügyeit épen nem hozhatja rendbe ; s mivel a folytonos pénzbeváltás különben is terhes volt, az 1323. évi temesvári országgyűlés akként intézkedett, hogy az eddigi pénzbeváltásból eredő jövedelem helyett minden jobbágykapu fizessen fél fertőt (18 dénárt) évente a királyi kincstárnak. Károly a megajánlott adót a többi kincstári jövedelemmel együtt bérbeadta, (a bérlők közül emlittetik Hey gróf), megállapítván egyúttal — a rendek kívánsága szerint — a veretendő jó uj pénz minőségét is.1 1 Fejér, VIII/IV. 82. 1. és VI1I/VI1. 154. 1. szégyen, hogy nem bírnak a cigányokkal. Nem bírnak, mert nincs rá törvény, a mi ezt a kósza, rabló, gyilkos barbár népet kóborlásaikban megakadályozná. Derék kakastollas legényeink csak a fogukat szorítják össze, ha kóbor cigányok garázdálkodásáról értesülnek. Sze- mélyleirást róluk adni nem lehet, mert mind fekete és rongyos, nevük van akár száz is, lova, szekere van mindnek, ma itt vannak, holnap a negyedik vármegyében. Útjuk az erdő ritkása, a tarló, ahol nyom sincs utánuk. Egymást ki nem szolgáltatnák egy világért, de hazudni remekül tudnak. Hát hogy lehessen igy nyomozni? Eh szomorú kép, nagyon szomorú, de életükkel játszó hősei ennek a törvényen kívüli állapotnak a csendőrök. Cudar hálátlanság lenne őket okolni a törvényhozás mulasztásáért. A mi rendőrségünk? Hát hiszen nem mondjuk mi, hogy ideális anyag, hogy kiváló jó az esztergomi rendőrség, de azt bátran merjük állítani, hogy nem is rosszabb a többi hasonszőrű vidéki városokénál. Olcsó húsnak hig a leve. Rosszul fizetett, kevés számú rendőrrel bajos rendet tartani. Lehet az is, hogy a beosztás, a rendszer is lehetne jobb valamivel, de annak is más módja van, mint a szidás. A fővárosi rendőrségtől kellene néha, időnként egy-egy kiváló tisztviselőt megnyernünk, a ki az itteni tisztviselőket iskolázná, de itt helyben. Egy-egy ügyes detektívet szereznünk, a ki a legénységet és — a mi nagyon elkelne — a két itteni detektívet kioktatná a nyomozás művészetében.t Az egymást követő betörések, lopások talán beláttatják a várossal is, hogy ma már detektívek — jó detektívek — nélkül sikeresen nyomozni nem lehet. A mint ügyesednek, szaporodnak a tolvajok, úgy kell lépést tartva védekezni is ellenük. Ez már egyszer olyan, mint az államok fegyverkezése. Azelőtt, a régi jó világban megtette néhány rendőr, ma már kell a detektív, a a rendőreb is. De ismételjük, bármily ügyes, vagy akár zseniális is a tisztviselői kar, annak tanulnia kell azért és könyvből ezt a tudományt elsajátítani nem lehet. Az igazi professzorai a rendőri tudománynak Budapesten vannak. Onnan kell hát szép szóért, vagy jó pénzért elhívni őket. Itt aztán érzékenykedni nem szabad, egyedül csak tanulni. Ennyit a rendőrségről. A legnagyobb hibás azonban a köz- biztonság megromlásában — a betörő uraságokon kivtil — maga a t. c. publikum. Hogyan? Hát úgy kérem, hogy nem törődik senki semmivel. Dr. Hamzától a Lőrinc utcában vasárnap délben ellopnak egy egész ruhatárat. Mivel a repülőgép még nem elég tökéletes, valószínű, hogy vagy gyalog vitték el a t. betörő urak a csomagot, vagy csomagokat, vagy valami kézi kocsin. Ha még oly nagy szerencséjük volt is, az ki van zárva, hogy emberekkel ne találkoztak volna útközben, bármely irányban vitték is el prédájukat. És akadt csak egyetlen egy ember is, a ki jelentkezett volna a rendőrségnél, hogy ő látott ilyen csomagot vivő embert abban az időtájban azon a környéken? De nem jelentkezett egy szál sem. Talán ha dr. Hamzá kidoboltatta volna, hogy ennyi koronát kap, a ki nyomra vezet ? Esetleg akkor igen, mert pénz nélkül, ingyen ki tesz valamit Esztergomban ? Nálunk nincsenek „mószerolók“, a kik a fővárosi detektívek jobb kezei, de nincsenek önzetlen érdeklődők, jóindulatú szemtanuk sem. Hát itt a baj. Először ezen kell segíteni, azután jöjjön a két állandó detektív, a rendőrprofesszorok stb. stb. Mert ha minden a régiben marad, akkor — lűttek az esztergomi közbiztonságnak. — A polgármester itthon. Vimmer Imre polgármester folyó hó 30-án érkezett haza Gas- tein fürdőből. — A rendőrkapitány szabadsága. Peterdy Kálmán rendőrkapitány szabadságidejét a tanács két héttel meghosszabbította s a kapitány igy aug. 5-én foglalja el hivatalát. — Fényes esküvő volt kedden déli 12 órakor a vízivárosi plébánia templomban. Akkor esküdtek egymásnak örök hűséget papi és miskolci dr. Boross Géza helybeli ügyvéd és rohlenburgi Hoffmann Elly, pénzügyi tanácsosunk kedves és szép leánya. Az esküvő igen nagy számú, válogatott közönség jelenlétében folyt le, a mely után az ifjú pár a Semmeringre ment nászúira. Tartós boldogságot kívánunk az uj párnak. — Tanulmányút Finnországban. Prikkel Marián és Parcsami Henrik bencéstanárok a napokban érkeztek haza külföldi tanulmányútjukról. A két tanár az északi országok nevezetesebb városait látogatta meg s egy hetet töltött Finnországban, hol a magyar vendégszeretetet is felülmúló szives fogadtatásban volt részük. A magyarral rokon nép lépten-nyomon ünnepelte a magyar utazókat, kik felejthetetlen kedves emlékű napokat töltöttek Finnországban. — Uj gazdát cserélt birtok. Kobek Komé1 orsz. képviselő bátorkeszi birtokát, mint már jeleztük, 1.400,000 koronáért megvette Ullmann Adolf főrendiházi tag, bélai nagybirtokos. A szerződést a napokban Írták alá s igy a vételügylet befejezett dolog. Kobek Kornél Budapestre megy lakni. — Jegyzőválasztás. A Rapp Géza bényi jegyző nyugdijbavonulásával megüresedett bényi körjegyzői állást aug. hó 12-én megejtendő választás utján fogják betölteni.
