Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 61. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 61. szám. Csütörtök, augusztus 1. r AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC Egész évre ....................12 K Negyedévre.........................3 K F élévre ...... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér Böngészés. A napokban Budapestre kellett utaznom, s — mint a vasúthoz közel lakó ember — nem vettem kocsit igénybe. Több éve hallom, illetve olvasom nyaranta a vasúti ut ázsiai állapotáról szóló rémhíreket, de az idei por és piszok, ami ott van, minden képzelete; felülmúl. Nem Esztergomnak, de Kutyabagosnak is szégyenére válna, hogy az állomás gyalogos embernek szinte megközelíthetetlen s pláne nálunk, ahol annyira nagyra vagyunk az „idegenforgalommal“, s ahol még hozzá másfélszáz percent a pótadó, — igazán megbocsáthatatlan gondatlanság az illetékes intéző körök részéről, hogy ezt nem látják, vagy nem akarják látni. Pedig talán abból a horribilis adóból, amit a polgárok zsebéből lefölöznek, jutna pár korona arra is, hogy járható állapotban legyen tartva az az út! Az öntözőkocsik nálunk többnyire akkor öntöznek, mikor az esőnek lóg a lába, az olajjal való portalanítást pedig tán még hírből sem ismerik. Próbálják meg — könyörgöm — talán sikerül kídrukkolui a-kasszából egy untöző kocsira való olajnak az árát, s akkor egy egész szezonra meg lenne kiméivé a publikum attól, hogy tüdejét, ruháját egy ilyen „expedíció“ tönkretegye. * A múlt számunkban megjelent „Böngészésben“ egy t. kollegám megállapította, hogy Esztergomban nincs arisztokrácia. Hát hiszen igaza van, mert — sajnos — a legnagyobb optimizmussal sem lehetne az ott felsorolt három osztályba érdemleges képviselőket besorozni, illetve besorozni oly számban, miit az egy ekkora városban elvárható lenne. Van azonban nálunk — szintén sajnos — egy olyan specifikum, aminek révén a félország emleget minket. Szomorú dicsőség! Nálunk van, mint ezt Önök mindnyájan igen jól tudják — az öncsinálta nagyságok Eldorádója, a kékitett vérnek hazája, a társadalmi kasztok országa. Van-e ki még nem látott Esztergomban uracsokat, lenge hölgyeket, büszke főtartású mamákat, kiknek merev nyaka dehogy is hajolna meg csak egy milliméternyit is egy közönséges halandó alázatos köszöntésének viszonzására, kinek egyedüli hibája csupán az a „sajnálatos“ körülmény, hogy nem tartozik — amint nálunk mondják — a „Hotvoléhoz“. Ez a társadalmi széttagoltság, széthúzás, ami legnagyobb megölőbetűnk 1 A mi speciális arisztokráciánk kasztjainak száma nem három, de legalább hárminchárom, pedig hát csax pogarok vagyunk mindnyáján, bizony csak pógárok. * Ez is esztergomi életkép! A napokban egyik kávéházunkban egy blazirt mosolyú ifjú óriás hanyag kéztartással tartotta egyptomiját ujjai között. Addig lógott ott a szegény cigaretta, mig hogy-hogynem leesett a kávéház „olajjal por- és szagtalanított“ parkettjére. Hiába menekült azonban sok reményre jogosító tulajdonosától, s hiába mázolta össze magát olajjal, az ifjonc felvette, tovább szívta, s hogy ezen senki meg ne ütközzék, sietett kijelenteni, hogy miért ne tenne ő is igy, mikor — s itt egyik első esztergomi aranyifjú nevét mondta —• X. Y. is hasonlóképen cselekedett. Az igaz, hogy az olajos cigaretta nem sok élvezetet hozott neki, de egyébként bizonyára kéjben úszott hősünk, hogy legalább ebben hasonló lehet vágyai netovábbjához. Esztergomban vagyunk, s itt ez olyan, természetes ! f.—r. Esztergom közbiztonsága. (K. F.) Szomorúan aktuális téma most Esztergom közbiztonsága, a melyről bátran kimondhatjuk, hogy egyszerűen — megszűnt. Mi ujsagcsmáló mesteremberek tudjuk legjobban, hogy ilyenkor más években hogy dühöngött az uborkaszezon; az érdekesebb híreket kénytelenek voltunk az amerikai lapokból kiollózgatni, mert a vármegyeben nem történt semmi. „ESZTERGOM és VIDÉKÉ" TARCAJA. magyar adózási rendszer és a pénzügyi szervezet fejlődési története az ^ujouk korától R Fer- dinándig. Jogtörténeti értekezés. Irta : Varsányi Ignác. Az Anjouk uralkodásának kezdetétől I. Fer- dinánd trónrajutásáig eltelt két évszázad Magyar- ország financiális viszonyaira rendkívül fontos intézkedéseket foglal magában ; igen messzire kiható fejlődést mutat ez a korszak államszervezetünk pénzügyi részét illetőleg, különösen pedig a magyar adózás rendszerének kialakulásában. A királynak adóztatási joga nincs. A pénz- verési jogból kifejlődött állandó telekadó (lucrum camerae) kivételével sem nemesekre, sem pedig jobbágyaira nem vethet ki adót az országgyűlés hozzájárulása nélkül. Az adómegajánlás joga kizárólag a szent korona tagjait, az országgyűlést illeti meg. Az országgyűlés által meg nem szavazott adókat megajánlani, vagy azok behajtását elősegíteni tilos volt. Az állami rendes és rendkívüli terheket a jobbágyok viselik. Kivétel — mint látni fogjuk — ritka esetben fordult elő. Nem lehet tehát azt állítanunk, hogy a nemesség egyáltalán adómentes volt. A nemes birtokait a jobbágy munkálta. Majdnem azt mondhatnók, hogy a jobbágy bérlője a nemesnek és fizeti helyette az állami közterheket. S jóllehet az adó át van hárítva a jobbágyságra, de épen ezért — közvetve — a nemesség is adózik. A hadviselés gondja a nemességé, mig a papság a szegények gyámolitása és az oktatás ellátásával adózik. Van azonban adatunk, amelyből következtethetjük1 és vannak adataink, amelyekből — mint látni fogjuk — tudjuk, hogy a nemesség közvetlenül is adózott. A kincstartóság volt a pénzügyi főhatóság. l Fejér, Codex Dipl. IX/III 552. 1. A főkincstartó (summus thesaurarius, camerarius summus) országos, közjogi méltóság volt, aki mind az ország, mind a királyi udvar háztartását kezelte. Ő volt ezen korban az ország pénzügy- minisztere. Eredetileg a királyi kincstár felügyelete a tárnokmester tiszte volt; azonban a városok feletti bíráskodása annyira fontossá vált, hogy a pénzügyek kezelése külön országos tisztviselő, a a kincstartó gondjaira bízatott. A kincstartói méltóságot rendszerint valamely főpap viselte. Segítő társa volt az alkincstartó. Az adószedők és a mellettük működő többi közeg, az aladószedők a kincstárnok felügyelete alá tartoztak. Az ellenőrzés azonban igen silány volt, amit különösen Mátyás uralkodása óta az adószedők zsarolásai és csalásai ellen hangoztatott panaszok eléggé bizonyítanak. Az országos jövedelmek rendszertelen kezelése a Jagellók alatt tetőpontját érte el. Róbert Károly. A középkori magyar adózásnak alapját a király pénzverési joga (jus monetagium) képezte. FIŰ- VAGY LEÁNY intézeti kelengyét Iegjutányosabban szerzünk be Ugyanitt szerezhető be az esztergomi vizivá áruházában, ahol mindennemű és nagy ságú fehérneműből teljes raktárt találunk. Méret után pedig a legpontosabban mosott és monogramozott állapotban kitűnő anyagból 10 nap alatt szállít a cég! si leánynevelő intézet egyenruhakelméje is.
