Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 60. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 60. szám. Vasárnap, július 28. r AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZERKESZTIK: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. KEMPELEN FARKAS és Megjelenik vasárnap és csütörtökön. VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....................12 K Negyedévre.........................3 K F élévre 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér Disznóságok. (K. F.) Kedves olvasóm, vedd tudomásul, hogy becsaptalak. Amikor ez a nem túlságosan díszes cim megfogta a szemedet, azt képzelted, hogy, vagy pikáns dolgok fognak alabb következni, vagy valami goromba megrovási kaland és ezért olvastad el e sorokat idáig. De valószínűleg lecsapod az újságot, ha megsúgom az édes titkot, hogy a fönti cim alatt én most nem képletesen, de valósággal a disznókról, emsékről, ártányokról akarok Írni. Múlt számunkban egy par soros hi- recske húzódott meg szerényen, arról, hogy Esztergomban ismét kiütött a sertésvész. A legtöbb olvasó tovább lapoz és azt gondolja, hogy ez a sertések privát dolga. Pedig ez tévedés. A legáltalánosabb, legközösebb téma ez, amely mindenkinek zsebére és gyomrára megy, a modern időkben mar majdnem vallási különbség nélkül. A íogyasztó közönségre azért tartozik, mert újból megdrágul a hús, a szegény, földműves osztályra azért, mert a gondosan nevelt hízók árát előre elköltötte es a remélt pluszból egy nap alatt mínusz lesz, amikor a hizó elkezd szomorkodni. Istenem, aki ösmeri a szegénységet, az igazi kis emberek élete folyását, az értheti csak meg igazán, hogy mekkora fontossága van rájok nézve ennek a vészhirnek, t. i. a sertésvész-hirnek. Zárlat, lokalizálás, ez minden, amivel a hatóságok a baj ellen küzdenek. „Aki kiépül megmarad, aki elhullik, annak vége, punktum. “ Hát a disznóságban, mint témában ez a disznóság, mint az eljárás jellegzője. Miért kell egész falvak, városrészek reménységének elpusztulnia, apró tőkéknek, keserveskis vagyonkáknak elvesznie, amikor megvan már ellene a kipróbált, jól bevált orvosszer, a Hutyra-féle szérum oltás ? Székely Henrik a megmondhatója, hogy a kenyérmezei gazdaságban is hány hizó tért vissza a meszesgödör széléről ebbe a — moslék világba a szérumoltás révén! Olyanok is, amelyek már végrendelkeztek, most vígan túrják a sarat. Igen tisztelt hatóság, tessék kötelezővé tenni az oltást minden esetben! Kényszeroltás, — ez a segítség a vész ellen és pedig sokszor és sok helyen kipróbált, biztos segítség. Egyes esetenként ma még a szérum drága, 1 korona körül esik egy oltás. De tömeges beszerzésnél, rendszeres kezelés mellett sokkal kevesebbe kerülne es ha meglátja egyszer Kis János, meg Nagy András sógor, hogy ettől megél a szomszéd kocája, bizony nem fogja sajnálni a szérum árát, ha a kocsmán kell is megsprórolnia. Igen tisztelt hatóság, tessen e fölött a disznóság fölött egy kicsit gondolkozni. Dömösi levél. Igen Tisztelt Szerkesztő Úr! Több ízben nyaraltam már Dömösön. De sohase volt egyszerre ilyen nagy és előkelő budapesti társaságunk, mint az idén. Minket valóban a fölséges vidék festői szépsége, az erdős hegyek és mosolygó völgyek, a Duna partja, üdítő levegője vonzott ide. A szabadság aranyos heteit élvezzük itt és szellemünket erősítjük gondtalan szórakozásainkban. Visegrád megelőzte Dömöst villaépitke- zéseivel. De azért Dömös hűvössége mégis kedvezőbb, mint Visegrádnak az a verőfényes hősége, melyet a hatalmas várhegy sziklái sugároznak ki egész nap. Úgy értesültem, hogy egy jómódú budapesti háziúr építette az első visegrádi villát a falu határában. Az első alapitó azonban mégis csak Görgey István volt, a ki a múlt század hatvanas éveiben teremtette családi otthonát a regényes Salamon-torony közelében. Azóta onnan indult ki a villaépités sorozata. Azt is kideritettem, hogy Dömösön — majdnem harminc év előtt — Hirsch Jakab fővárosi nagyiparos épített először villát a falu végén emelkedő magaslaton. Az első családi kúria azonban bent a község szivében, Dr. Kőrösy László budapesti iró és tanár építkezése volt. Néhány év előtt Krucsay Ferenc fővárosi festő rakott magának eredeti fészket a Kis-Keserűs magaslatán. Memsokára Dr. Gebhard Károly budapesti ügyvéd ugyancsak azon a telken építette a nyári Gizella- lakot. Fölötte keletkezett Kiinda Gyula igazgató kies háza és alatta Leöw Sándor dömösi hajóállomási főnők épülete. A budapesti villatelepnek még folytatása lesz. Dr. Pastinszky István fővárosi tanár tulajdona, a patak melléki ház, szintén a villák közé sorolható. Természetes, hogy mi a dömösi földművesek válogatott portáin hódítottunk magunknak tanyát. Nem lehetnek persze fővárosi kényelmi igényeink falun. Épen azért meg vagyunk elégedve az idilli egyszerűséggel. Majd minden valamirevaló dömösi házban van különben kert és abban fila- gória féle. Ilyen filagóriaféle van a biró házában, a „Farkas-verem“. Ez a két szó a nyaraló kedélyesség szótárából való. Mert maga Farkass ur épen nem esett verembe és nem csalogatja oda társait. De oda vonzza szeretetreméltósága. Ebben a Farkas-veremben találkozik a dömösi nyaraló társaság. Sziporkázó jókedv és ötletesség terem benne. Hogy milyen az a 25—30 család 150—200 tagjával, azt jelemezze ez a díszes névsor: Bdiás Béla, fővárosi rendőrtisztviselő. Binzberger Lajos, magánzó. Csengery Géza hajóskapitány. Özv. Egerszeghy Károlyné magánzónő. Ehrenschaft Zsófika. Faragó Lajos, ipariskolai tanár. Farkass István, a Vöröskeresztkórház gondnoka. Freesz József, műépitő mérnök. Friedrich István, iparegyesületi jegyző. Ilosvay György, joghallgató. Istvánjfy József, honvédfőhadnagy Pécsről. Könyves Kálmán, tisztviselő. Dr. Körösy László iró és tanár. Löherer Andor, gazdasági lapkiadó. Pándy Lajos, postai és tavirdai főellenőr. Pártényi József, irodaigazgató. Radnay József, postai és távírói főfelügyelő. Schön, mérnök. Sírnék Kató, magánzónő. Simon- sits, Szt. István kórházi gondnok. Simon Ilona tanárnő. Szabó. Ferenc az Operaház hegedűművésze Dr. Szabó Ödön, az Uránia titkára, országházi tisztviselő. Szabó Sándor, magánhivatalnok. Szlávy rendőrkapitány özvegye. Boér Hermin, a Nemzeti Színház nyugdíjas tagja. Thirringer Béla. Törnek János, fővegyész. Trenkusz János, tanár. Valkó Gyula, hitelszövetkezeti főellenőr. Walter Ottó postai és távírói főfelügyelő. Tehát elegen vagyunk. Igaz, hogy megdrágítottuk a piacot, de az is igaz, hogy azért elég szép. summát hagyunk hátra a faluban. Sok gyerek, „játékkedvű kispajtás“ van a társaságunkban. De sehol sincs játszótér. Sok fürdőző volna, de nincs elég kabin a kezdetleges tákolmányban, Azért nem panaszkodunk. Okosabb dolgunk a remek környék élvezete és a szabad Duna. Igaz,- hogy mindenütt csak pázsit a padunk, de azért nem kényeskedünk. Quis sont maiscontants, ne sont pás heu- reux ! — mondja az okos francia. Csak a por ellen van a tisztasághoz szokott fővárosi úrnőknek kifogása. Mert Dömös, ha nem esik, hatalmasan porzik. Ha pedig hatalmasan esik, akkor valóságos sártenger. Pedig milyen rettentő sok kő terem itt mindenfelé. Csak az indolencia nem volna még több és ősrégibb. Nagymaroson nem óhajtanék nagyon nyaralni, de az élelmes mezőváros már régóta szépítő egyesülettel rendelkezik. Szívesen is adózik minden nyaralója egy kis nyaralóadóval. Mert abból kényelem és figyelem kamatozik számukra. Ha valamikor villamos vasút köti össze a mi regényes szünidei pátriánkat a fővárossal, akkor több honalapító is lesz Dömösön és akkor
