Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 57. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 57. szám. Csütörtök, július 18. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK EIIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC Egész évre ....................12 K Negyedévre.........................3 K F élévre ...... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér Böngészés. Esztergomnak sok tekintetben oly rósz hire van, hogy szinte hihetetlen. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a sok rósz hir közül egy ismét megszűnt. Ugyanis eddig jobb színtársulat félt eljönni Esztergomba, mert az itt megfordult ötödrangu társulatok oly elijesztő híreket terjesztettek a város közönségének részvétlenségéről, hogy kész veszedelmet láttak maguk előtt Esztergomot illetőleg. Dr. Patek Béla is fázott Esztergomtól. Az első két hétben nem is részesült társulata valami nagy pártolásban. „Ez a társulat is csak olyan lehet, mint az eddigiek,“ — mondták a bizalmatlanok. És mivel a jó hir sokkal tovább terjed el, mint a rósz, teljes két hét kellett, amig mindenki megtudta, hogy Patek színtársulatához nem is hasonlíthatók az eddigiek. — A nézőtér többnyire megtelik. A közönség kedvvel jár színházba. A szerény dr. Patek Bélával együtt pedig mi is érezzük, hogy Esztergomnak ez irányban elterjedt rósz hírnevét megjavította. — ci. A bicska. (K. F.) In hoc signo ! Kedves városom, jó öreg Esztergom, oda tartozol te is a délibb regióba, Zala, Somogy megyék hemiszférájába, amelyek neve együtt emli- tődik ezzel a nemzeti szerszámmal időtlen idők óta. Somogyi bicskás ,u.ui bicskás! ki nem ösmeri ezeket az epiteton ornan- sokat? Én ösmerem egy kissé Somogyorszá- got, benne a krónikás hirű leilei köztársasággal, amelyet néhai jó Hentaller Lajos alapitott politikai mellékgondolatok nélkül, — ösmerem egy kicsit Zalát is, jártam- keltem benne, de a bicska ma már nem jellegzetes tartozéka egyiknek sem. Valaha régen? Akkor igen, műveletlenebb nép vadabb erkölcsei közepette, de ma egyik megyében sem a kipellengére- zettek közül. Hat Esztergomban ? Olvassuk csak a helyi lapok hírrovatát egy par számon Keresztül. Egyikben is, másikban is előkerül a csizmaszár mellől a nemzeti fegyver, amivel egykép lehet gombócot kiemelni a tálból és beleereszteni a vetélytárs oldalába. De ha mindig ez az ok szerepelne még ! Vetélytárs. Tehát szerelem, ami a józan észnek felsőbb hatósága, egyben mentség is némileg. De a híradások nem ezt az okot adják. Az ital . . .' „Aki elibém kerül most, megforgatom benne a bicskámat.“ A másiknál odaszól a „nemzet“ virága a cimborájának: „fizess egy fel litert Pista !“ „Nem fizetsz? Hát akkor meg is döglesz !“ És villan a bicska, az esztergomi bicska. Ámbár, hogy magára tartó esztergomi legény revolver nélkül nem igen megy már vasárnap este mulatságba. De m.ég az ösztönszerű mozdulat nem arra felé viszi a kezet. Lehet, hogy azt is megszokják idővel. De ma a csizmaszárhoz kap még a jobb kéz, ahol a szombat este kiköszörült bicska lakik, A mi népünk ma tart csak ott, ahol Zala, Somogy tartott ötven esztendőkkel ezelőtt, a műveletlenebb vad nép erkölcseinél. „ESZTERGOM és VIDÉKÉ“ TARGAJA. & házi tűzhely. — Paródia. — A kétségbeesett ur: Hol lehet négykézen járni tanulni ? A felelgető ur: Minek az önnek? Cirkuszban megtanulhat. Tót gyerekektől is megtanulhat tótágast állni. — Én menni is akarok. Kérem. A feleségem kívánja. — Az a finom úri nő ? Mi a csudának ? — Kímélni akarja a szőnyegeket. Nem enged a lakásunkban lábon járni, cipővel éppen nem. Azt mondja, menjek kézen, az mindjárt torna is. Sein Sistem. — Különös. Úgy félti a szőnyegeit ? — Úgy. És mindenét félti. Az egész lakását félti. Mikor elvettem, úgy gondoltam : Istenkém, most lesz egy szép kis lakásunk, egy házi tűzhely, finom, meleg, édes, ahol jó lesz elhenteregni, elpipálni. Most pedig . . . — Mit? — Most pedig rosszabbul vagyok, mint valaha. A feleségem egy minta háziasszony, aki tisztaság tultengésben, rend tulozásában szenved. — Nem engedi dohányozni a lakásban ? — Az volna még a legkevesebb. De azért nem enged. Fel kell mennem a padlásra, ott szívom el, amim van. Már egyszer tetőtüzet is csináltam. Szerencsére nem jöttek idejében a tűzoltók, elaludt magától. — Mit nem enged még ? — Semmit sem enged. Vettünk egy gyönyörű csillárt, százhúsz gyertyafény erős. Hogy örültem ennek, hogy vártam, mint fog majd ki- gyullni. Majdnem inkább ezért a csillárért nősültem, mint az asszonyért. Képzelje százhúz gyertyafény ! És most nem engedi felgyújtani. Egy rossz gyertyát éget csak. Száztizenkilenc gyertya erejéig be vagyok csapva. — Spórol őnagysága. — Ez már nem spórolás, erre már egy uj szót kellene kitalálni. Ott van a két gyönyörű ágyunk, sodronybetéttel, ah de pompás lehet abban feküdni, és tudja, hol kell aludnom ? — A díványon. — Dehogy, az ágy alatt. Feleségem pa- tentje : nappal padló, éjjel ágy. — Hát a dívány minek ? — Azt magam sem tudom. Nem szabad használni. Majd utána nézek a lexikonban, mire való a dívány. Ráülnöm nem szabad, az tilos. Az ölébe enged ülni, de a díványára nem. — Ez a szerelem. Szép kis szerelem. Ott van a gyönyörű konyhafelszerelésünk, hatszáz korona volt. Es nem enged főzetni benne. Vendéglőből kosztolunk. Ez is szerelem ? — Nem, ez butaság. — Hát a szerelem nem butaság? — És a mosdó ? Olyan mosdónk van, hogy őfelsége odaállhatna félmeztelenül. És nem szabad használni. Kint, a vízvezetéknél kell elintéznem ezt a kis ügyet. Ez is szerelem? — Mit csinál a szalonnal ? — A szalon ? Az be van zárva. Három év óta be van zárva. Az angol bankot nem őrzik jobban, mint a szalont. — Lélek az ajtón se be, se ki . . . — Nem úgy. Lélek az ajtón sebesen kirepül, ha oda be akarna lépni. Aztán van finom kávé-, tea-szervizünk és tudja miből kell a kávémat meginnom ? — Miből? — Törley reklámpohárból. Van egy ezüstö- zött madárkalitkánk, de a pintyőke az én cilinderemben lakik, a kalitka az disz, az üres. Ez is szerelem ? — De a dolgozószobát csak használhatja ? — Azt igen. Mert az a folyosó. A mahagóni íróasztalom az csak disz, de nekem a cseléd ládáján kell dolgoznom. Az ebédlő bútor az egy kis vagyonba került, de nálunk a varrógépen terítenek étkezéshez. Hol lehet kézen járni tanulni ? — Én nem tudom. Azt maguktól szokták megtanulni az emberek. — Próbáltam, de nem megy. Mindig a fejemre pottyanok. Még agyonütöm magam. Ez is szerelem ? Aida.
