Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 55. szám

Esztergom, 1912.

Csütörtök, július 11.

XXXIV. évfolyam 55. szám.

AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

SZERKESZTIK:

ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ.

KEMPELEN FARKAS

Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

és

VARSÁNYI IGNÁC

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre

....................12 K Negyedévre.........................3 K

F

élévre ...... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f.

Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér

Böngészés.

Szép, uj uszodánk megteremtőjét, tervezőjét és építőjét elismerés illeti, mert a ki vízvezeték nélkül szűkölködő városunk izzadó lakosságának hűs hullámokat juttat, filantropikus és nem merkantil érzelmeit bizonyította be. Hasznothozó alkotást nálunk nem igen lehet létesíteni. Ámde az a cél, hogy a meleg időjárás tropikus hősége ellen is nyújtson a „Mala“ vize enyhülést, nem teljesülhet egészen, mert ez a viz nem hideg, Sőt meleg és gyógyerejénél fogva a fürdőmedencéből kilépve, néha inkább bágyadtsagot, mint enyhülést érezünk. Ez uszoda mellett még valamilyen kényelmes dunai uszodát is elbírnánk. Tökéletes megelégedés nincs és igy vigasztaljon minket legalább az a tudat, hogy úszómesterünk nemcsak elméletben, hanem gyakorlatilag is tud úszni, a mi ma kiváló érdem és igy nálunk nem fog megesni az, a mi egyik legszebb fővárosi íürdőben történt, hogy egy fürdővendég segítség hiányában belefúljon a vizbe, mert a budapesti úszómester csak a borravaló elfogadására van kioktatva, emberélet megmentésénél azonban a jószivü vendégek szívességére szorul.

—il.

*

Azt hiszem, kevés olyan mozgalom indult még meg eddig, a melyik annyi rokonérzést váltott volna ki a társadalomból, mint az évtizedek óta méltatlanul mellőzött tanítóságé.

Csakhogy — sajnos, van egy csakhogy is, a mit nem hallgathatunk el.

A milyen mértékben együtt éreztünk mindnyájan a magyar tanítósággal, a mig ők fel akartak emelkedni abba a helyzetbe, amely őket joggal megilleti, olyan lehangoló és lehűtő volt egyes frakciók magatartása, a kik le óhajtottak szállni a szakszervezetek nívójára.

Hiszen nem akarjuk mi ezzel kisebbíteni az ipari szakszervezeteket, a kiknél ez a tömörülés szintén emelkedést jelentett.

De mégis más az ipari munka és más a tanítóságé, habár általános nemzeti értékek tekintetében az ipart sem illeti meg hátsóbb hely, mint a szellemi munkásokati.

Mégis minden elfogulatlan ember be kell, hogy lássa, hogy a mikor egy megye tanítósága szakszervezetbe óhajt tömői ülni, vagy a tanítók egy része úgy viselkedik Budapesten, mint akár a — képviselők, az derotációt, visszafejlődést jelent.

A tanítók elvégre is intelligens emberek és ha duo faciunt idem, non est idem !

—pi.

*

A múltkoriban egy cikket irtunk, a melyben az ellen a tarthatatlan állapot ellen szólaltunk fel, hogy esztergomban, a két Duna mellett, a hévizek hazájában a nép nem tud megfürödni.

Most az E. F. U.-ban, a közönség köréből cimü rovatban szólal fel valaki ily irányban s

egyúttal megbotránkozik a felett, hogy némelyek Ádám kosztümben fürödnek a szabad Dunában.

Hát szó, a mi szó, bizony szebb látvány az Éva kosztüm, mint az Ádámé, de mivel a nép fürdőruhákra nem képes áldozni, a piszkot sem óhajtja tűrni, más módja pedig — régi mulasztások miatt — nincs a fürdéshez, mint igy, móré pátrió, hát jól teszi, ha úgy fürdik, a hogy tud.

Ha a vezető társadalom sem humanitárius, sem higiénikus szempontokból nem gondolt arra, hogy ingyen fürdőt létesítsen a nép számára, majd talán prüdériából rá fog fanyalodni erre.

Csak az Évakosztümök maradjanak el, mert akkor — félő, — hogy csak azért se lenne soha ingyen fürdő, hogy ez a divat állandósulhasson.

—pi.

Az esztergomi elemi népiskolák.

Hogy én oly előszeretettel foglalkozom az esztergomi elemi népiskolákkal ! Semmi egyéb nem köt hozzá oly mélységesen, mint a hajdan királyt koronázó, királyi székhellyel biró árpádkori város ősrégi: katholikuma.

ősisége, amelyben a honfoglaló pogány magyart legnagyobb királyi bölcse, Szent István a kereszténység utolérhetlen felséges tanaival apostolként téritette meg, hogy vitézi erényeit a kereszténység tisztító vizével nemesítve: rendithetlen nemzeti államot alkosson, alkothasson a Kárpátok vadonaiban a Duna, Tisza, Dráva közén.

Rendithetlen nemzeti államot, melynek erős vára katholikuma, keresztény jellege legyen, amely fölött időtlen-időkig a magyarok Nagyasszonya őrködjön.

Esztergom szabad királyi város ősisége, katholikuma köt ahhoz, hogy falai között minden kétséget kizárólag legősibb származású elemi népiskolái a törvényes kellékeknek és feltételeknek minden izében római katholikus iskolák legyenek.

Mert a varos ősisége, király koronázására felhatalmazott herceg-primási székhelyi mivolta, ősrégi nagykáptalanjának elöljáró méltósága és értéke a városra nézve is méltóvá teszik, hogy az ős nemes magyar város azokkal a nagy tényezőkkel egyetertőleg, az elemi népiskoláit külső szervezeteben is kath. vonatkozásban tartsa fenn s azok kath. tulajdont képezzenek.

Valamint az egyházi, azonképen a nemes város vezető közegeinek is egyaránt közeli érdekükben fekszik, hogy Esztergom szab. kir. város dicső ősisége lehetőleg minden téren, de legkivált iskolai tekintetekből katholikumát kidomborítsa. E tekintetben az anyagi áldozatoktól egyik felnek, egyik tényezőnek sem szabad visszariadnia.

De nem is hiszem, hogy vissariadja- nak. Azok, akik a város iskolái közös jellegének fentartásáért működnek, több mint valószínű, nem egyébért teszik, mint hogy azoknak az állam tulajdonába való átbocsáttatását könnyebben lehetővé tegyék és pedig abban a jóhiszeműségben élve, hogy az által a város lakosságát az iskola fentartási terhek viselése alul felmentetik.

Pedig dehogy is mentik fel.

Ha az államhatalom valamely iskolát tulajdonába vesz, tehát államosít, ekkui elsősorban is kiköti magának, hogy az iskolák telkeikkel, hozzátartozó ingatlanaikkal együtt a kincstár nevén kebelez- tessenek, hogy az átadásig viselt fentartási költségek a felállítandó állami iskola fentartására szolgáltassanak, hogy az iskolai épületek jókarban való tartására, fűtésére, a szolga személyzet eltartására, az iskola további szükségessé vált fejlesztésere a város szerződésszerüleg kötelezze magát. íme a feltételek !

Ezeknek ellenértékéül az állam, ha szükség van rá, — aminthogy Esztergomban nagyon is szükség van reá — a beiskoláztatásra kívánt iskolákat a városnak adott hosszabb lejáratú kölcsönből felépiti, berendezi. Ennek a kölcsönnek törlesztési biztosítéka fejében az 5°/o-os iskolai pótadót egyszersmindenkorra leköti. Ezen felül az iskolák tanszemélyzetéről és azok fizetéséről gondoskodik, ámde mint a fentebb elmondottakból kitetszik, távolról sem abból a célból, hogy a várost az iskola fentartási költségek viselése alul egyszersmindenkorra felmentse. Viseli biz azt továbbra is, csakhogy közvetve és nem közvetlenül.

Rosszul számíthatnak tehát azok, a kik azt hiszik, hogy az iskolák államosítása esetén a jelenlegi költségvetésben szereplő és tekintélyes összeget képviselő, úgynevezett kulturszámok elfognak tűnni. Nem fognak eltűnni, hanem részletenként, tételenként való felsorolás helyett egy ősz-