Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 54. szám

Esztergom, 1912.

XXXIV. évfolyam 54. szám.

Vasárnap, július 7.

AZ ESZTERGOMVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ.

Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

SZERKESZTIK:

KEMPELEN FARKAS

és

VARSÁNYI IGNÁC

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre

....................12 K Negyedévre.........................3 K

F

élévre ...... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f.

Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér

Böngészés.

Tisza István gróf életére — egyes fővárosi lapok híradása szerint — megint pályázik valaki.

A hir olyan fantasztikusan hangzik, az állítólagos háztulajdonos, a ki egyik meg nem nevezett lakójának eltűnéséről és orgyilkos szándékáról referál, annyira a névtelenség homályába van burkolva, hogy mi nem tudunk hitelt adni az egész híresztelésnek.

De ha lenne is alapja az egész szenzációnak, mi Tisza István gróf életét nem féltjük.

Az erős kezű házelnök most otthon tartózkodik Geszten. A falu szinmagyar népe pedig valósággal bálványozza az ő saját személyére fösvény, de mindenki mással szemben a végletekig jótékony földesurát. A hála és szeretet pedig jobb testőrség egy egész hadosztálynál is.

A mi véleményünk erről a Geszt körül csatangoló állítólagos merénylőről az, hogy az ismeretlen „lakó“ urnák a revolvere valószínűleg — uborkamaggal van megtöltve, tekintettel az újságok holt szezonjára.

*

Tisza István gróf személyéről lévén szó, e sorok írójának eszébe jut néhány adat, amelyeket 7 és 8 évvel ezelőtt tudott meg róla, a mikor Corchus Bélával együtt megépítette a tiszaradvá- nyi 165 holdas halastavat. A halastó a Körösből kapja a vizet egy külön nagy csatornán, a melyet Tisza István gróf egy mintaszerű öntözött rétje számára építtetett.

Az akkor felállított nagy tehenészet részére biztosítani kellett a szénát, erre szolgált az öntözött rét. Azokban az években országszerte nagy volt a szárazság, de a horribilis pénzbe került öntözött réten remekül zöldült a fű.

Egyszer jelenti két kasznár is a „kegyel- mes“-nek, hogy három falu tehene, lova mind ott legel éjjel a léten, leeszik, agyongázolják a drága tüvet. Szedtek is össze a csőszök egy garderóbra való subát, ködmönt, mi egyebet zálog gyanánt. Tisza István pedig csak annyit felelt a méltatlankodó kasznároknak : „Ha azoknak a szegény embereknek volna legelőjük, nem hajtanák jószágukat az enyémre. A zálogokat adják vissza és többé zálogolás ne történjék.“

Az is jellemző eset volt, mikor egy atyási parasztasszony beállít a „kegyelmes“ hez, mert hogy elfogyott a kétszerese, (búza és rozsliszt vegyest) hát instálná, ha adatna neki egy zsákkal.

— Hány gyereke van? — kérdi Tisza.

— Bizony vannak azok már négyecskén kegyelmes uram, a legöregebb 10 esztendős.

— Kasznár ur, — fordul erre a „keményszívű“ gróf Frankó kasznárhoz, — négy zsák kétszerest méressen ennek az asszonynak, hogy kifussa újig.

Aztán elsietett, mert a hálálkodást semmikép nem bírja elviselni. Éhez nem elég kémény Tisza István.

— Pi.

A villamos Összekötő vasút.

ii.

A múlt, szombati számunkban megkezdett műszaki leírást adjuk itt folytatólag, a melyben az összekötő vasút tételes feladatai vannak megvilágítva, mindent felölelő részletességgel.

*

Esztergom a mai napig a világpiactól és világforgalomtól el van zárva,- ezt pedig meg kell szüntetni.

Nem áll az, hogy Esztergom azért maradt vissza, mert a társadalmi osztályok tagozása talán nem volna megfelelő, ez egy olcsó és demagóg indokolás. Esztergom pusztán csak azért stagnál, mert a város nélkülözi a szükséges közlekedési eszközöket, mert ereje gyenge ahhoz, hogy a Duna és a modern közlekedési eszközök között kapcsolatot és szerves összefüggést létesitsen.

Szükségesnek tartottuk ezeket előrebocsátani, hogy érthetővé váljon az itten foglalt álláspont.

E vasút előengedményese az Esztergomi Takarékpénztár R. T. Magyarország egyik legrégibb intézete (alapittatott 1844 ben), mely intézet Esztergom városának és megyei közgazdasági eletének gócpontja. Ezen intézet, mely a megyének és Esztergom városának mindazon tényezőit, kik közgazdasági érzékkel bírnak, legnagyobbrészt magában egyesiti, gondos figyelések és súlyos tapasztalatok után azon meggyőződésre jutott, hogy Esztergom város fejlődése ezen vasút és egy dunai rakparttal kapcsolt átcsapó állomás nélkül nem képzelhető.

Esztergom város árvédelmével kapcsolatban a magas földművelésügyi kormány a Kisduna partját rakpartszerüleg most építi ki, egyben a 4 kilométer hosz- szú, iparcsatornának kiválóan alkalmas Kisdunát egész hosszában kikotorva, már hajózhatóvá tette. A Nagydunán pedig, hol a Dunagőzhajózási társaság bír régi kikötővel és hova a Magyar Folyam és Tengerhajózási társaság is állomást rendez be,- a forgalom igényelte hosszban, megfelelő rakodó vágányok elhelyezésére kiválóan alkalmas rakpart létesítése — az elrendelt és folyamatban levő tervezési munkák befejeztével —közeljövőben várható.

Az Esztergomi Takarékpénztár,- mint más városi közhasznú intézményeink támogatásánál — ez ügyben is tiszta kezekkel és teljesen önzetlenül óhajtja e vasútat létesíteni, sőt jó példával előljárva, a részvénytőke tekintélyes részét maga jegyzi és igy az alapításnál csak a -bizton remélt polgári kamatára vár, tehát alapítási, vagy más haszonra nem számit és igy egyedül a közügy és a városi közönség iránti tekintetből óhajt e nagy feladattal megküzdeni.

A vasút tételes feladata tehát:

Esztergom állomását összekötni Pár- kánynána állomással, úgy teher, mint személyszállítás tekinteteben.

Az esztergomi, de főkép a párkány- nánai állomásra érkező árukat és utasokat Esztergomba, avagy Párkányba szállítani, viszont ugyanezeket a vasúti állomásokhoz juttatni.

Az Esztergom vidéki bánya, kerti, gyümölcs és mezőgazdasági terményeket a Dunához és Dunától szállítani.

Lehetővé tenni egy terményraktár (elevátor) felépítését, hol a gazdák terményeit beraktározhassák.

A vasút közúti jellegénél fogva lehetővé tenni, hogy az utazó közönség és a munkasnép gyors és olcsó közlekedési eszközt nyerjen a vasúti állomások és községek között, ép úgy mint a már létező és létesítendő munkatelepekhez. Továbbá, hogy a szabályozás alatt álló Du- napart végig iparvágánnyal legyen ellátva, hogy annak bármely pontján gyárak és ipartelepek létesülhessenek.

A létező ipartelepeket iparvágánnyal bekapcsolni.

Minthogy a vasút egyik célja az is, hogy a két vasúti állomás és az ezek között fekvő Esztergom sz. kir. város és Párkány község között a személyszállítást is eszközölje, szükséges volt e vasútat Párkány község és Esztergom város főutcáin átvezetni.