Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 53. szám

Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 53. szám. Csütörtök, július 4.

AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ.

SZERKESZTIK:

KEMPELEN FARKAS

Egész évre

és

Félévre .

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

....................12 K Negyedévre.........................

, . . . . 6 K Egyes szám ára . . .

3 K 14 f.

Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

VARSÁNYI IGNÁC

Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér

Böngészés.

Az adótárgyalások mint mindig, most is a nyomorult adóalany és a hatalmas kincstári előadó egyenetlen küzdelméből állanak. Az adóalany az egér, az előadó a macska, a mely mindig éhes és igy mindig van kedve az egérfalásra. Ha a macska őfelsége mégis jóllakott, akkor az egérnek nincs mitől tartania, de jaj annak a szegény pociknak, amely az éhgyomru kandúrral találkozik. A napokban egyik kipróbált főmungó vezetése alatt álló szerény kis pénzintézet került sorra és az önzetlen munkapárti meggyőződést azzal honorálta a kincstár, hogy oly lehetetlen nagyságú adót rótt ki, amely e kis intézetnek egész letét veszélyezteti. Ez adókivetésnek folytatása is lesz és miután egy vén egeret faltak fel, az jól meg fogja feküdni a gyomrot és esetleg katarrust is idéz elő. Ja! Valami igazuk a szocialistáknak is van. A nagy latifundiumok élvezik kis adókulcs mellett a politikában elfoglalt nagy hatalmi állásukat és mi kis egerek görnyedünk az aránytalanul kirótt, viszonyainkat százszorosán túllépő, irtózatos súllyal reánk nehezedő, rettenetes adó elviselhetetlen terhe alatt. De lesz még Csicsón búcsú, reméljük, mert hiszen boldogok a kik hisznek. — il.

*

„Édes jó Dadim.“ így szól az a távirat, a mit Tisza István gróf küldött a 75 éves „Licskó néni“-nek, volt dajkájának, a kinek 50 éves jubileumát ünnepelte a napokban a család Geszten. Egy fel százada él az öreg cseléd a Tisza családban s hű ragaszkodásáért éppen oly gyengéd szeretettel kényeztetik őt, mint egy legközelebbi családtagot.

De bizonnyal semmi becézésnek nem örült annyira a jó Licskó néni, mint annak a táviratnak, a mit az ő Pistikéje küldött neki Budapestről. így szól a távirat : „Halás szeretettel, meghatottan köszönöm hosszú, hűséges, szeretetteljes gondozását, édes, jó Dac'im. Az Isten áldja meg. István.“

Milyen gyöngéd tud lenni az az erős kéz és mennyi szeretet, figyelem, hála lakik abban az erős szívben ! — pi.

*

Végre kapott tehát Esztergom is egy olyan színtársulatot, a melyben a vidéki színészet legjobbjai szerepelnek, amely egy olyan lelkes, jeles képzettségű és értelmes művészember vezetése alatt áll,

mint dr. Patek Béla. Az elődje által valósággal érzéketlenné tett, közömbös közönség mintha kezdene ébredezni; a társulat jó hire kezd nap-nap után terjedni. Kár, hogy egy-két darab nem hat már az újdonság ingerével. Ennek oka azonban a városi tanácsban keresendő, amely a tél folyamán két kisebb színtársulatnak is adott engedélyt. Több újabb darabot — bár játékuk színtársulatunk tökéletességéhez nem is hasonlítható — nagyjából ismertté tettek.

Kívánatos tehát — s ezt a város művészetek iránt érzékkel biró közönsége érdekében meg is kell tenni, — hogy jövőben ily játszási engedélyek ki ne adassanak. Mert egy kerületi színigazgató, aki havonta tizenötezer kor. rezsivel dolgozik, ezt kénytelen meg kívánni. Ellenkező esetben nem is jöhet társulatával Esztergomba.

Viszont dr. Patek is adjon Írásbeli garanciát arra nézve, hogy jövőben legalább egy hónapi szezonra Esztergomba jön a teljes társulatával. Ha ez a mindkét részről kívánatos megegyezés létrejön, Esztergom olyan szinpártoló város lesz, amilyen a kerületben — Győrt kivéve — két más város együttvéve sincsen.

— ci.

„ESZTERGOM és VIDÉKÉ“ TAKG&JA.

friss esztergomi kalauz.

(Esztergom szab. kir. város. Történeti és jelenkori ismertetés. Irta Dvihally Géza. Kiadja Buzárovits Gusztáv, Esztergom.)

Epen jókor érkezeit az a szép piros könyv, mely Esztergomról szól és városunkban keletkezeit.

Kisebb városokban legalább is minden tizedik évben, a nagyobbakban rendszerint minden ötödévben szokott ilyen kalauz megjelenni.

A pompás kiállítású könyvet Dvihally Géza irta. Megbízás nélkül, tisztán meggyőződésből és szeretetből irom róla ez alkalommal ezt az őszinte ismertetést.

Azon kezdem, hogy az új könyvet minden megszakítás nélkül olvastam végig. Ez tehát már szinonim az élvezettel.

Nincs Esztergomról megjelent közlemény vagy leírás, melyet nem ismernék. A múlt század elején az esztergomi lateinerek számára összeállított első kalauz, a Helischer hagyatékában őrzött Descriptio után, a külföldi almanachok és lekszikonok ismertették városunkat úgy, ahogy.

Az első modern honi kalauz, az a könyv

^ volt, melyet Simor jubileumára irt a jelen ismer-I tetés szerzője, szintén „Esztergom“ címmel. Ez az illusztrált almanach Laiszky János könyvnyomdájában jelent meg gondos kiadásban. De azután teljesen elfogyott. Seholsem kapható.

Győrffy Lajos állított ezután össze kompeso- diumot Esztergomról. A tetszetős kis füzetet a Buzárovits-cég adta ki. Ez is teljesítette hivatását.

Helcz polgármestersége alatt a város tanácsa a würzburgi Voerl-cég világhírű Reisebücher kiadványai között Esztergom érdekében szubvencionált füzetet adott ki. A magyar és német nyelvű kiadást ügyes térkép és új felvételek díszítették. A külföldön élvezett méltatást a jelen sorok közlője irta.

Megjelent Esztergom leírása remek fametsz- vényekkel az Osztr.-Magyar Monarchia kötetei közt is. Ezt az ismertetést, mely több nyelven jelent meg, a vállalat magyar szerkesztősége a jelen sorok írójára bízta.

Néhány év előtt A Vármegyék és Városok országos monográfiájában látott napvilágot városunk és megyénk részletes leírása, Ez a hatalmas kötet azonban csak könyvtárba, vagy ünnepi alkalomra való, mert nem jutányos kézikönyv.

A hiányzó könnyen kezelhető, valóban friss és modern zsebkönyv végre valahára megjelent kellemes meglepetés gyanánt.

Mind a szerkesztőt, mind a kiadót elismerés illeti. A takarosán illusztrált, másfélszáz lapnál dú- sabb, simított velinpapiroson, mesteri kiállításban és mintaszerű kötésben valóban páratlan irodalmi ajándék egy korona 20 fillérért.

Sohasem jelent meg ilyen jutányos, ilyen tetszetős és ilyen tartalmas városi ismertetés máshol.

A könyv írója buzgón közreműködött azon, hogy az uj kalauzt mennél olcsóbban árusíthassa a kiadó. Önzetlenségénél csak fáradsága és sikere nagyobb. Mert az ily természetű vállalatnak köny- nyen hozzáférhetőnek kell lennie, hogy népszerűvé váljék minden körben.

Nyugodt meggyőződésem szerint elsősorban is az esztergomiaknak ajánlom városunk legújabb leírását. Kedves szellemi élvezetet kínál.

Nyilvánvaló, hogy minden olvasónknak van valahol ismerőse, barátja, vagy rokona. Küldje meg annak ezt a kedves útlevelet és meg lesz a honi idegenforgalom bizalmas útja Esztergom felé.

Terjesszék azután — hivatásuk szerint —