Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 51. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 51. szám. Vasárnap, junius 23. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, jÓKAl-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC Egész évre .................... F élévre ...... Kéziratot nem adunk vissza. Negyedévre .... Egyes szám ára . . . 14 f. Nyilttér sora 60 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 12 K 6 K Iskolai vizsgálatok. Az iskolai esztendőnek végeztével, most vannak folyamatban az iskolai vizsgák. Idők során ezek az iskolai vizsgálatok, melyek az előbbi években a tanari és tanítói kar munkájának sikeréről, vagy sikertelenségéről számoltak be és részben megállapítására szolgáltak a tanulók tudásának is, — nagyon helyesen, — átváltoztak formaszerű iskolai záró ünnepéllyé. Nem lehet megállapítani egy két óráig tartó vizsgálat során sem a tanári es tanítói kar tanításának sikerét, sem azt, hogy a növendékek mit tudnak. Már maga az.a körülmény, hogy ezek a vizsgák a júniusi vak meleg napokban tartatnak, párosulva avval, hogy azokon szülők és egyéb érdeklődők jelen leven, a tanuló ideges és minden esetre nem rendelkezik azzal a nyugodtsággal, melyre szüksége lenne, hogy tudását szabatosan föltárja, ellentmond annak, hogy iskolai vizsgálat tartassák. Viszont a tanító személyzetet az auditorium, még a lelkiismeretesebbjét is arra sarkalja, hogy brillírozzon és jeles, elégséges tanulóitól egyaránt feltűnő, biztos feleletet vágasson ki. Ez pedig nem megy másként, mint úgy, hogy a vizsgálatra heteken át készülnek, a tanuló is tudja, mit fognak tőle kérdezni, a tanító is tudja, kinek mi a dugaszban lévő fényes felelete ? Ez egy kicsit szemfényvesztés és sok irányban káros hatású, különösen ha a vizsgaelőkészités ügyességéből deriválják a tanító személyzet érdemeit. Azért tanügyi körökben már régen óhajtják az iskolai vizsgálatok teljes megszüntetését, és egyszerűen iskolai záróünnepélyek rendezését, a melynek keretében a szülő teljesen kigyönyörködheti magát, hogy kedves csemetéié milyen szellemi tehetséggel bin! Azt husszük, hogy a tanügyi köröknek ezt a régi kívánságát az életbe át is vittük. Ma már sem a tanár, sem a tanító munkáját nem abból Ítéljük meg, hogy milyen vizsgát tesznek növendékei, hanem az Ítélethozatalt arra illetékes fórumokra bízzuk. Ma már nincs véleménykülönbség abban, hogy a falusi iskolaszékek intézménye elavult és Isten ments, hogy ennek tagjai fegyelmi dolgokat gyakoroljanak, különösen abban a részben, a mikor a tanító paedagógiai készültségéről és iskolai tanító munkásságáról van szó. Azt meg határozottan torzjelenségnek kell minősíteni, ha az iskolaszéki tag egyes iskolai vizsgák alkalmát használja fel, hogy ebben a részben hatósági tisztét érvényesítse. Csak hivatott, kellő paedagógiai készültséggel ellátott szakemberek képesek egy iskola szellemi látókörét megítélni és azt megállapítani, vájjon a tanító mekkora lelkiismeretességgel teljesiti tisztét. És mivel a hivatali ellenőrzésre ezen a téren is szükség van, okvetlenül a járási tanfelügyelői intézmény szükséges. Nem év végén, ünnepélyes keretben bírálandó el a tanító munkájának érdeme, hanem a munka során a rendes hétköznapokon, váratlan iskolalátogatások alkalmával, mikor a szakember nem is arra kiváncsi, hogy a növendék mit tud, hanem arra, hogy a tanító személyzet a tudás forrásait hogyan nyitja meg hallgatói részére? A tanító módszere az a bűvös eszköz, amely a si„ESZTERGDM és VIDÉKE“ TÁRCÁJA. RéVe. INéhány sóhaj csupán, Széttart vallomások, rany szálakból szőtt tDziaes, tarka álmok, Sok titkon elsírt könny S el nem küldött levél, SCéháng kis versi ke, IN ehány álmatlan éj. Sorró, mély tekintet Nfgy lopva, titokban — — Seggel van . . . üsteném, Sch szépet álmodtam! Charlotte. brunóci eset. Mind máig meg nem magyarázott eseményeknek volt színhelye 1899. augusztus 14-én a nyitramegyei Brunóc község uradalmi kertészlakása. A történteknek legalább 50 szemtanúja volt. Wittwár József mérnök, jószágigazgató előadása szerint neki a nevezett nap délelőttjén jelentették, hogy a kertészlakban a bútorok minden érthető ok nélkül fölfordulnak és a kisebb tárgyak a levegőben röpködnek. Ő a jelentéseknek nem sok hitelt adott, de kora délután mégis, megnézte, hogy mi igaz a híresztelésekből. Czibik nevű kertésszel, kinek lakásában történt ez a zenebona, bement a házba és szétnézett. Csak ketten voltak bent, mig a nagyszámú kiváncsi nép a nyitott ablakoknál és ajtónál állott. Legelőször egy szék dőlt el Wittwár sze- meláttára a szobában. Felemelte, megvizsgálta, nem talált rajta semmit, de óvatosságból bezáratta az ablakokat és az ajtót. Ekkor a másik szobában ismét egy szék dőlt fel a szemeláttára, mig ők a kertésszel egymás mellett állottak. Hirtelen zörgést hallottak a konyhában, oda szaladtak és látták, hogy a dézsa fordult fel. Ekkor alaposan átkutatta a jószágigazgató az egész lakást. Miután semmi gyanúsat nem talált, egyik ágyra mutatva, igy szólt: — Ejnye, de csodálatos 1 Maga azt mondja, hogy ez a nehéz ágy felborult, ezzel a kis köny- nyű asztalkával meg mellette mi sem történik. Alig mondja ki e szavakat, az asztal feléje dőlt! Mikor a konyhában levő dézsa megint felborult, a jószágigazgató hangosan kifejezte abbeli kívánságát, hogy magától álljon ismét talpra. Ekkor előbb eldőlt a szobákban egy pár szék, az asztalról lehullottak a gyermekjátékszerek és a dézsa ismét talpra állott. Wittwár intelligens, tanult ember, ki népies babonákban nem hisz, sőt a vallásos gondolkozás sem tulajdona, ellenben a természettudományokban eléggé jártas, — és mégis igy ir: — Mindaz, ami f. évi augusztus 14-én a brunóci kertészlakban történt, minden emberi beavatkozás nélkül ment végbe. Sem földrengést, sem légáramlatot, sem villamosság jelenlétét nem tudtam megállapítani, azért hiszem, hogy itt egy eddigelé ismeretlen erő működött. Másik teljes hitelt érdemlő tanúja a brunóci esetnek Frieml kiasszony társalkodónő. Ő délután 3 órakor látogatta meg a kertészlakot, de alig váltott az ottlevőkkel pár szót, a szoba egyik sarkában a földön lévő szekrényláb a bent lévő hat ember szemeláttára a másik sarokba repült, még pedig a fejük felett, oldalvást. Frieml kiasszony a továbbiakat igy írja le : — Átmentünk a másik szobába, ahol leültem, a többiek meg körülállottak. Most nyugalom van, — mondtam. Ebben a pillanatban a kertész kalapja, mely az ágyon feküdt, fölemelkedett és a jelenlevők feje fölött átrepülve, hangos derültséget keltő módon, gyöngéden a fejemre ült.
