Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 49. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 49. szám. Vasárnap, junius 16. r AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZERKESZTIK: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. KEMPELEN FARKAS Egész évre . . ... 12 K Negyedévre . . . . . 3 K ——— és Félévre . , . ... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. VARSÁNYI IGNÁC Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér Ingyen fürdőt a népnek! (K. F.) A napokban egy okos úriembertől hallottam a címbe rögzített ideát. A kívánság nem uj, beszéltünk arról töb- ször is, régebben mi egynehányan, akik a közügyek hálátlan témáin szoktunk vitatkozni, de utitársam most emlékezetembe hozta a dolgot s én is azonképpen akarok cselekedni. Emlékezetébe hozni azoknak a köröknek, a kik valószínűleg szintén foglalkoztak már e kérdéssel, csakhogy a többi aktuális dolog háttérbe szorította náluk ezt a nagyon is üdvös, szerfelett fontos és túlontúl kívánatos közszükséglet eszméjét. Eddig is kaptunk már a kánikulából egy kis mutatványt, nem is vagyunk messze a nyártól, a mikor beállíthatnak a mi forgó idegeneink, a bacillusok. De ha a jó Isten meg is kímélne tőlük ez évben, a porból, piszokból , annak jut ki legtöbb, a ki nehéz munkát végez, a ki izzad s ezzel megköti teste felületén a szél utasait, a port, a felkavart utcaszemetet. Ez pedig a nép, a földművesek, napszámosok, szóval a szegény emberek. Fürdőnk van már egynéhány, de biz azokban nem adják ingyen a vizet, nem is tehetik. A szegény néposztály pedig nem áldozhat annyit, sőt egyáltalán nem áldozhat pénzt vízre, mikor a kenyér is drága, a krumplinak is túl magas az ára. Ingyen pedig nem fürödhet sehol, még a szabad Dunában sem, közismert okokból. Mit tegyen tehát ? Egyszerűen nem fürdik. Hogy ez mit jelent közegészségi szempontból, arra hivatottabbak az orvos urak válaszolni. A nép tehát nem fürdik Esztergomban, ahol két Duna is folyik a szeme előtt, ahol egy nagy területen hévizes forrásokkal van teli a föld. Hát biz ez elég szégyen, de nem a szegény nincsetlen népre, hanem a vezető, gyámolitó szerepre predestinált úri rend lelkiismeretére szégyen. Hát ezen segíteni kell. Segítség lenne egy dunai uszoda is, de nem tökéletes, mert csak nyáron lehetne használni és a nép szilajabb temperamentuma miatt nehéz volna a tükörre korlátozni a fürdést s igy a szerencsétlenségeket megakadályozni. Hanem itt a hévíz, Isten ingyen adománya. Hévíz van sok helyen, van belőle bőven, jó kezekben is van, olyanokban, amelyek szoktak is adni, szívesen is adnak. Magát a vizet tehát hitem szerint könnyű lenne megszerezni ilyen humánus és higiénikus célra. De a viz még nem minden. Két jókora medencére is lenne szükség, egy a nők, egy a férfiak részére. A medencék, vagyis uszodák azonban pénzbe kerülnek, nem is kevés pénzbe. Hogy ezt ki adja, vagy kik adjak össze, milyen módon lenne megteremthető a szükséges tőke ehez az ingyenes népfürdőhöz, azt már okosabb emberekre bízom, a kik tudnak a pénz nyelvén beszélni. Nagy örömmel vennénk a hozzáértők soraiból minden erre vonatkozó jó ideát „ESZTERSOM és VIDÉKE“ TÁRCÁJA. Ä spiritizmus és a Vallás, Irta : Kempelen Farkas. Voltaképpen ez a cim nem helyes, mert a két egymásután említett fogalom nem különálló, hanem az első foglalata a másodiknak. Hogy mégis e két fogalomnak egymáshoz való viszonyáról irok most, annak okát a szomorú emberi tudatlanságban és rosszakaratban jelölöm meg, a mely szereti az értelmi képessége fölött álló dolgokat egyszerűen letagadni. De ez : még a becsületesebb eljárás, ha mindjárt korlá- ] toltságra vall is. Szomorúbb az az eset, ahol a nyilvánvaló i rosszhiszeműség rágalmakkal, mesterséges foga- I lomzavarokkal dolgozik s célja nem a cáfolás, a i mely csak a logika segélyével volna lehetséges, - — ha lehetséges volna, hanem egyenesen a meg- í tévesztés. Azon a régi, középkori hülyeségen, hogy a a spiritizmus a sátán munkája, ma minden félig ií intelligens ember szánakozva nevet már. De hallani azért még ma is lehet ezt a ba- b darságot, persze olyanoktól, akik magok nem hi- :3 szik, de szeretnék, ha más hinné — az általuk § gyűlölt spiritizmus rovására. E rövid kitérés után rátérek tárgyamra. Első sorban az uiabb időkben rohamosan tért foglaló spiritizmusnak a lényegét, célját akarom lehető röviden meghatározni, a mi utánma- gától világosodik meg a címben felállított viszonya a valláshoz. Tholt Pál főreálisk. tanárnak „Az evangélium spiritistikus megvilágításban“ cimü művéből idézem a következőket: „A ki azt az összhangzó tant, mely a föld legkiválóbb médiumainak nyilatkozataiban nyilvánul, figyelemmel kiséri, rájön, hogy az nem egyéb, mint Krisztus tanának magyarázata, bizonyítása. Az evangéliumban olvassuk, hogy az apostoloknak Krisztus elküldte az igazság lelkét, a Szent Lelket, a ki őket megtanította mindenre és emlékezetükbe juttatta mind azt, amit Ő mondott nekik. (János XIV. 15. 17 és 26 v.) Az evangélium eme kijelentésére a mostani spiritizmus vet fényt. Az „Igazság lelke“ Krisztus mostani tanítványainak is adhat utasítást és emlékezetűkbe juttathatja, a mit a Mester egykor mondott. E tanra ama mély bölcseséget tartalmazó s Krisztus elveivel összhangzó szellemnyilatkozatokban ismerünk rá, a melyek a kellő erkölcsi érzékkel biró ember figyelmét szükségképpen magukra vonják.“ Továbbá: „A spiritizmus főcélja és haszna első sorban abban áll, hogy megtanuljuk, miképpen kell földi életünket úgy eltölteni, hogy az itteni tartózkodást hiába el ne fecséreljük, hanem hogy azt előmenetelünkre minél jobban kihasználhassuk, hogy a jelen a jövőre káros utóhatással ne legyen.“ Máshol ismét: „A szellemekkel való érintkezés érdekében mindenek előtt a szellemvilág egy fenköltebb, nemesebb lakóját, kit az igazság és felvilágosultság érzülete (a Szent Lélek) vezet, kell számunkra megnyernünk “ Ezekkel az idézetekkel, azt hiszem, megevilágitottam a spiritizmus céljait s egyben jeleztem a valláshoz való viszonyát is. És itt nem felekezetről, nem egy vallásról, hanem a vallásról van szó. Mert a spiritizmus szerint Isten nem helyezi egyik vallást sem a másik elé. U csak a hit mélységét és az emberszeretet nagyságát mérlegeli és nem veszi bűnnek még a tévedéseket sem. Hosszasabban ez alkalommal nincs terünk ezzel a vallássá magasztosult modem tudománynyal foglalkoznunk. Befejezésül dr. Máthé Zoltán szavait idézzük. „A spiritizmus tudományos megvilágításban“ című művéből. A spiritizmust szeretik babonának nevezni, szeretik lekicsinyelni, szeretik ferde világításba állítani. Nem tesz semmit. Babona volt a kémia, babona volt az élettan, babona volt a csillagászat. A babonákból mindig tudományok születnek.
