Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 43. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. május 26. hát hevesebb része nem akart a tiltó parancsnak engedelmeskedni. A védett kávéházakból dirigáló hős (?) vezérek uszítására összeverődött a tanoncok, inasok egy egy csoportja, a melyek aztán a külvárosokból, Erzsébetfalváról, Kispestről, Angyalföldről bejövő munkátlan elemekkel egyre nagyobbra nőttek. Az élen haladó munkások bizonnyal nem tudták, kik vannak a hátuk mögött. A hátul kullogok jól számítanak. Kővel dobni, revolverrel lőni lehet hátulról is. De a rendőrlovak az elöl haladókat gázolják le, a katonaság szuronya az asztalosinast döfi keresztül, a hóhemek, a vi- csek, a rajzolók és egyéb apacsok pedig fedve vannak és nyugodtan feszíthetik be hátul a kirakatokat. Szomorú, sajnálatos dolog, ha a rendőrség, a katonaság kénytelen fegyverét használni, éles golyóval lőni ilyen alkalomkor, még sajnálatosabb, hogy első sorban nem az igazi bűnösök esnek áldozatul, de — Párisban is elvesztették már az álhumanizmusból táplálkozó türelmüket a kormány és hatóságok egyaránt az apacsuralommal szemben. Ne gyilkoljunk, helyes, de kezdjék el — a jó régi mondás szerint — a tisztelt gyilkos urak! Tündöklő példa. Csákvár, Kálóz és Sárkesztur községekben 60 kisgazda fölszedelőzködött, hogy egy Isten háta megetti kis faluba utazzanak és pedig Levélbe, Mosonymegyébe. Csak a nagy hajamat érzem nagyon nehéznek, mintha ólomszálak volnának azok és húznák lefelé a fejemet s ez fájdalmat okoz . . . Henry önkénytelenül szorította kezét kabátjára, melynek belső zsebében egy ma kapott levél volt, a hires Watson professzortól, meghitt barátjától. — Oh, bár úgy lenne édesem, amint te hiszed és érzed ! — mondotta szomorúan Henry s reszkető kezei gyengéden végigsimitották a beteg szép, nagy barna haját. Félkilencre járt, mikor a beteg elaludt. Az ápolónő virrasztóit mellette. Azután Henry is hazament. Otthon Henry leült az asztalhoz. Kabátja belső zsebéből egy levelet vett elő, melynek olvasása alatt megeredtek könnyei s csaknem hangos zokogás zavarta meg az éjszaka csendjét. Á levél igy szólt: ,, . . . mire a virágok mind kinyilanak, kedves, szeretett Laurád már a földben fog pihenni. Dr. Watson. “ Május volt újra. A tavasz illatos melegséget árasztott. [Meleg volt a föld, meleg volt a levegő. Átérzett annak meleg szaga. Életre vágyott a természet, mikor Henry megint felkereste a nagybeteg leányt. Mikor belépett a szobába, Laura a fiatal húsz éves leány akkor vívta az utolsó tusát a halállal. — Vizet, vizet, valami úgy égeti a mellemet! Nyisd ki az ajtót, az ablakot, oly meleg van idebenn, — kiáltja fuldokolva Laura s a beteg homlokára verejtékező gyöngyszemek rakodnak. Henry siet teljesíteni Laura kívánságát és kinyitja az ajtót és az ablakot. Minek mentek oda ? E község szarvasmarha tenyésztésének tanulmányozására. Először a legkisebb 3—6 holdon gazdálkodó zselléreknek, iparosoknak az állattenyésztését mutatták be, majd fokozatosan 20—25, 40—60, 80—100 holdas gazdáknak portáját látogatták meg. Már kezdetben nagy volt az álmélko- dás, hogy a szűk udvarkák egyszerű (de azért betonozott és cement jászlas) istállói micsoda kincseket rejtenek. Egyik-másik magyarnak csakhamar vásárló kedve támadt, de bizony sajnálattal kellett tudomásul venniök, hogy nincs az a pénz, amiért a levéli gazda megválna tehenétől, vagy jó családból származó üszőjétől. Ezek a gazdák csak tenyészbikákat adnak el. A levéli gazdáknak nagy hasznára van a törzskönyvezés. Immár 16 év óta pontos adatokat vezetnek az egyes állatokról, főképen a teheneknek tejelőképességéről. Ezeket az adatokat egy-egy kis könyvben följegyezve maga a gazda is kéznél tartja, a^hivatalos törzskönyvet pedig a központban, Magyaróvárott vezetik. A tejelés adatok hivatalosan ellenőrzött eredményét az egesz esztendőre terjedő tejelő versenyen állapítják meg. Ezeknek a megbízható, régi adatoknak köszönheti a levéli gazda, hogy növendék bikáért éves korukban 1000— 3000 korona árt kapnak. A legutóbbi bikaárverésen eladott 27 db. bikának az átlagos ára 1141 korona volt. Ezt a magas árt azért fizetik a tenyésztők, merthi telesi adatokból tudják minden egyes bikának a a származását, nevezetesen azt, hogy az anyja, öreganyja stb. milyen tejelő volt, szóval, hogy a családja milyen jó tulajdonsággal dicsekedhetik ? A kiránduló vendégek a vezetők legnagyobb örömére teljes mértékben méltáAz ajtón keresztül jövő légáram hirtelen kivágja az ablakot . . . — Az ablakot, az ablakot! — kiált rémesen a haldokló leány, — siess, siess . . . megfulladok . . . Isten segíts, Henrym . . . S mielőtt még becsukhatta volna az ablakot, idegesen vonta magához a haldokló és vadul, kegyetlenül tartotta átölelve . . . Henry hosszú időre felocsúdott. A hideg karokat félelemmel eltelve rántotta el magáról. A fuldokló csókok Laurának utolsó búcsúcsókjai voltak. Önkívületben ugrott fel az ágy széléről s az asztalra dőlve, hangos zokogásba fulladt . . . III. A nap már lemenőben volt, az est homálya eltakarta a láthatárt s a sötétség lassan elborította a tengert. Azután előbujt a felhők mögül a hold sápadt fénye s nyugodtan nézett a tengerre, melyen csónak ringadozott. A csónak végén egy férfi állt és hegedűt tartván kezében, a fájdalomtól megtörve, szomorúan játszott annak húrjain, melyet a tenger hullámainak egyhangú zenéje kisért. Elbújt a felhők mögé a hold s sötétség borult a tengerre. Kis idő múlva ismét előbukkant a hold és nyugodtan nézte a sötét férfialakot, mely küz- ködve a feneketlen elemekkel, ott viaskodott a tenger ölében. Ereje fogyni kezdett, már alig bírta fenntartani magát. Majd egy hatalmas hullámhegy elsodorta s egy-két pillanat alatt eltűnt a tenger mélységében. A fölkelő nap aranyos sugarait szórta a beláthatatlan tengerre, melyen egy üres csónak ringadozott az elcsendesült habok ölében . . . nyolták az itt kapott fölvilágositásokat és eredményeket. Mind nagyobb volt azonban a csodál kozás, mikor a 40—50, 60—100 holdas gazdák példás berendezésű udvarait, istállóit sorra járva, minta tehenészeteket találtak nemcsak szebbnél-szebb, de jobbnál- jobb tehenekből és növendék jószágokból. Mikor a tanulmányozó csapat a köz- * ségi bikaistállóhoz ért, a kisgazdák csak eskü mellett hitték el, hogy ezt a parádés istállót nem az állam tartja fenn és a benne levő 10 db. bikát ugyancsak nem az állam tartja Levél községnek, hanem maga a község. Tíz darab értékes bika, amelyek közül egyiknek az anyja sem adott kevesebb tejet évi 5000 liternél, de van köztük 6300 literes is. Egymástól cement választó fallal elkülönítve, cementjászolból esznek. 1500 lakosra jut 500 tehén. Tehénállományuk valóságos nagy fejedelmi vagyon. A testületi szellemnek, a gazdasági haladásnak beszédes története ez. Az ember örömkeltve olvassa. íme kisgazdák micsoda sikereket értek el és átlag rövid időn belül. Vezessük el a mi magyarjainkat is a levéli gazdákhoz. Hadd váljanak mindnyájan olyan élelmesekké, mint azok. Olympiai Céllövő-verseny. Szerdán délután érkeztek meg a Céllövőverseny résztvevői, akiket a Propeller-állomásnál Vimmer Imre polgármester fogadott. A város belső része ez alkalomból ünnepi diszt öltött. Este 6 órakor a lövészek a főszékesegyházi istentiszteleten vettek részt, majd pedig a vármegyeház nagytermében gyülekeztek, ahol már nagyszámú közönség várta őket. Az olympiai bizottság képviseletében Gerenday György miniszteri tanácsos és Pogány Géza honvédszázados jelentek meg. mig a honvédelmi miniszter képviseletében Kralicek tábornok. A megnyitó ünnepélyen ott volt Meszleny Pál főispán, dr. Perényi Kálmán alispán, Vimmer Imre polgármester is. Pogány Géza bevezető szavai után Meszleny Pál rövid, kedves beszédben nyitotta meg az ünnepélyt, majd Math Gyula karnagy vezetése mellett a Turista Dalárda énekelte el Huber Király-himnuszát meglepő-precizitással. Dr. Perényi Kálmán alispán a törvény- hatóság nevében üdvözölte a cellövőket, amit Gerenday György köszönt meg. Vimmer Imre polgármester városunk nevében a következő üdvözlő beszédet mondotta : Esztergom sz. kir. város közönsége mindenkor élénk érdeklődéssel kiséri azon mozgalmakat, melyek hazai közállapotaink fejlesztésére, kultur- életünk tartalmasabbá tételére irányulnak és mig egyrészt saját nemzeti létünket nemesbbé teszik, másrészt a nemzetek világversenyében kifelé azon prestige emelésere is szolgálnak, mely iránt egy országnak sem szabad manapság érzéketlennek lenni, hogy magát az áradat veszélyétől megóvja, mely, mint az Óceán sodra, pusztulása felé ragadja a hajót, ha az ellentállás kellő eszközeivel nem bir, vagy ezeket győzelmesen kezelni nem képes. De városunk nemcsak érdeklődik, hanem szerény erejéhez képest tényleges részvételével is oda áll, ahol az összetartás hasznos munkájának közvetve, vagy közvetlenül bármily kis mértékben is segítségére lehet. Örömmel fogadta tehát városunk azon megtisztelő elhatározást, mely az első olympiai céllövő verseny színhelyéül e város területét választotta és résztvevőinek szives fog dása végett vendégszeretetéhez fordult.
