Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 40. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 40. szám. Csütörtök, május 16. r AZ ESZTER GOMVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZERKESZTIK: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. KEMPELEN FARKAS és Megjelenik vasárnap és csütörtökön. VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....................12 K Negyedévre.........................3 K F élévre ...... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér. „Esztergom jövője.“ Tisztelt Szerkesztő úr! Dr. Körösi László úr, nagyra becsült jó barátom felszólít a régi „Esztergom és Vidékéiben, hogy nyilatkozzam Esztergom jövőjéről. Előttem, aki a főváros forgatagában elmerültem, fájó jóérzéssel merül fel szülőföldem — ifjúságom ! — képe, gyönyörű fekvése, csöndes nyugalma — valaha hazánk fővárosa ! S elmerengek jövőjen. Vájjon mi lesz a városból, melynek lakossága a helyett hogy gyarapodnék, hát fogy, vagy legalább is stagnál ? Elmondom őszinte véleményemet, ha meri, nyomassa le tisztelt szerkesztő úr! Persze senkire sem kötelező, hogy elfogadja és sose képzeltem, hogy én találtam meg a bölcseség kövét. Néhányszor találkoztam hazámfiaival hosszú fekete kabátban. Mosolyogtam. Tudtam, hogy protekciót keresni jártak minisztériumokban stb. törvényszékért, fogházért és más hasonló jókért, hogy föllendüljünk. Mekkora naivitás ! Felülről várják a segítséget, lesik a sült galambot. Két baja van Esztergomnak, melyeken nem lehet segíteni. Az egyik, hogy nagyon közel van a fővároshoz, a másik, hogy nagyon messze van tőle. Nagyon közel van ahhoz, hogy valaha gazdaságilag vele szemben érvényesülhessen es nagyon messze, hogy abba olvadhasson, külvárosává, adnexumává válhasson,,’mint valamikor fog Vácz, ahová már most budapestiek lakni mennek. Szóval Esztergom saját természeti kincseire és lakosainak munkájára van utalva. Se törvényszék, se tébolyda, se fogház, se kaszárnya nem segít rajta. Ezek csak koldusoknak való alamizsnák volnának. Pedig szülőföldem bővelkedik természeti kincsekben. Csakhogy egy lidércnyomás nehezedik rája: a holt kéz ! Szellemileg, de főleg gazdaságilag. Minden értékes föld, melyekből ezrek megélhetnének, minden jog, vagyon, melyből ipar, kereskedelem fejlődhetnek, nyomása alatt halódik. Micsoda züllött, avitikus gazdálkodás folyik oly óriási területen mint egész Hollandia, vagy Belgium, melyek világhírű gazdaságra és hatalomra tettek szert. Ha ez a terület a nép kezére jutna, például örökbérlet formájában, akkor Esztergom nem csak réges-régen volt, hanem lesz. Tehát szülőföldem jövője a demokrata Magyarország születéseben gyökerezik. Ezt a szép, de szerencsétlen országot két hatalom nyűgözi le. A kisebbség terrorizmusa és az uzsora. Az első abban áll, hogy 2000 család rendelkezik az országgal, mint saját domíniumával, minden törvényt a saját zsebére csinál, minden közhatalom őt szolgálja. És a másik az uzsora, az elsőnek természetes gyermeke, különösen az, mely a szegény ember bérét lenyomja, földbérletét, lakását, élelmi szereinek árát hihetetlenül felsrófolja, szóval őt Amerikába hajszolja. Éhez kepest a pénzzel uzsoráskodó szelíd ember! A mikor a nagy fordulat bekövetkezik, melynek egyik eredménye a saecula- rizáció iesz, akkor Esztergom földműves nepe földhöz, iparosa keresethez juthat, a fogyasztó képesség hatványozódik, a minél fogva Esztergom is beilleszkedik a modern gazdasági haladás keretébe, melynek eszközei : intenzív földművelés, bányák, gyárak. Minél előbb ! Szívélyes üdvözlettel Dr. Faragó Gyula. Igen tisztelt Uram ! Fölkérésünkre szives volt válaszolni, a miért fogadja köszönetünket. Arra a kérdésre, hogy le merjük e őszinte véleményét nyomatni: ime a válaszunk. Le mertük nyomatni. De nem mérnök saját lelkiismeretűnkkel szemben elhagyni e kisérő sorokat, nehogy úgy tűnjék fel, mintha mi is azonosítanánk magunkat a fent elmondottakkal. Felfogásaink között áthidalhatatlan az ellentét s mi nem is erre vállalkozunk most, csak éppen egymás mellé állítjuk őket ; a többi az olvasók dolga. A mi hitünk szerint van egy oly arkánum, a mely ellenmérgévé valhat a se közel- se távol fekvésnek, ha meg tud valósulni. Ez az összekötő vasút. Az okok eire annyira kézenfekvők s annyiszor ismételtek, hogy bátran mellőzhetjük elmondásukat. Sapienti pauca ! A lidércnyomásra a mi felfogásunk szerint csak anyit mondhatunk, hogy a nyomás csak akkor nyomás, ha érzik is. Mi nem érezzük és — hisszük — más sem Esztergomban. Az örökbérleti rendszer elvileg szép is lehet, helyes is, kívánatos is, de némileg a tulajdonosokon múlik. Ennek a rendszernek kívánatos voltáról őket meggyőzni lehet helyes törekvés, de az övékével ellentétes felfogásra rákényszeríteni — ez már a tulajdon szentségének megsértését jelentené. A züllött, avitikus gazdálkodásról az a meggyőződésünk, hogy semmivel sem züllöttebb és avitikusabb ez, mint az egész országban való, szóval — magyar. Ha ebben hibák akadnak, azok nerji speciálisak, hanem általános nemzetiek, Esztergom sem lehet belgább, vagy hollandusabb, mint maga Hunnia. A terrorizmus szelét mi is tényleg kezdjük már érezni, de nekünk úgy rémlik, mintha az nem fölülről, hanem lentről fújna és vörös zászló lobogna ebben a szélben. Uzsora? No az akad itt is, máshol is. De afajta uzsora, a mely a béreket lenyomná, ezen a tájon ösmeretlen. Itt minket nyomnak le a folyton emelkedő napszámok, óradijak, bérek, a mely emelkedések igen közeli, okozati összefüggésben állnak az őket felfelé srótoló sztrájkokkal. Fordulatról mi is álmodozunk, de a mi álmunk egy olyan nagy fordulatról szövődik, a melyben a gyűlölet vallása megáll eddigi térhódításában s ismét átlengi a mai fogcsikorgató, nagy- igényű, de munkától isszonyodó, szegény kisiklott emberiséget a detronizált szeretet vallása. A hullámvonal elmélet szerint most haladunk lefelé teljes gőzzel, reméljük, hogy nem sokára lent leszünk egészen, hogy azután felfelé vigyen az eleven erő. Úgy e nem haragszik meg érte, hogy őszinteséget őszinteséggel viszonoztunk. Kitűnő tisztelettel Kempelen Farkas QCTC hírek — Halálozás. Dr. Rajner Gejza Ipolysági tb. vármegyei főorvos, Rajner Lajos püspök, érseki helynök testvére f. hó 11-én hosszú, kínos szenvedés után elhunyt. A ritka nemeslelkü orvos temetése hétfőn d. u. 2 órakor volt Ipolyságon, az egész város és a megye intelligenciájának impozáns részvéte mellett. Ott volt Rajner Lajos püspök és mindenki, aki a megboldogultat szerette és nincs senki a megyében, a ki őt ne tisztelte és szerette volna. A sírnál dr. Himler Sándor búcsúztatta el a jó kollégát az orvosi kar nevében. A koporsót a koszorúk egész virágerdeje borította el. A szenvedő özvegy mélységes bánata minden szembe könnyeket csalt. Az elhunytban Kempelen Farkas, lapunk szerkesztője szerető nagybátyját gyászolja. Isten adjon örök boldogságot neki ! — Kitüntetés. Igaz örömmel regisztráljuk a hivatalos lap híradását, mely szerint a király dr. Janits Imrének, általános becsülésben és sze- retetben álló közjegyzőnknek a közügyek terén szerzett érdemei legfelsőbb elismeréséül a királyi tanácsosi címet adományozta. E hírhez egyéb
