Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 36. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 36. szám. Szerda, május 1. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZERKESZTIK: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. KEMPELEN FARKAS Egész évre . ——— és Félévre . , . ... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. VARSÁNYI IGNÁC Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér Böngészés. Hát mégis vannak Esztergomban is társadalmi mozgalmak. Az is füllent, a ki az ellenkezőjét vitatja. Tessék csak körülnézni kissé, nem lázas forrongás képét mutatja e a város? Jóformán minden épkézláb ember mozgósítva van. Mert nagy ütközet előtt állunk, nagy csata lesz május 2-án. Akkor ejtik meg t. i. a városi tisztviselő választásokat. És a hangsúly az utolsó két szótagon van kérem : sokat. Ahány üres, üresedő és üresedhető állás van, azokra mindre választani fognak. S elvégre az ember vagy sógor, vagy a sógor sógora, vagy a sógor komaja. A ki pedig egyik kategóriába se tartozik, az egy nimand, az nem is esztergomi, csak afele jött-ment. A vicc pedig ott van a helyzetben, hogy egy csomó idegen is pályázott. Mintha csak kong- reganisták pályáznának egy rabbi állásra, vagy Schwarcz Adolf próbálkozna kalocsai ersek lenni. Megkerdezhetnők a naiv urakat a régi szállóigével, hogy : uraságod úgy látszik, idegen? * Egy másik mozgalom is lenne még nálunk. T. i. lenne, ha volna. Száz egynéhány előkelő úriember készül feljutni az Olimpusra a céllövészet nemes sportja révén s a rövidebb utat választották a szent hegyre, — Esztergomon keresztül. Ez a száz egynéhány ur legnagyobb részben aligha volt meg varosunkban s most eljön. Száz s néhány impressziót fog innen magával vinni s ezeket közölni fogja mindegyik legalább 20-30 ösmerősével. Ezt hívjak a kereskedelemben hólabda rendszernek. Külföldi városok, íürdő-, nyaraló- videkek nagy összegeket fordítanak reklámokra, csakhogy ezt a jo impressziót megszerezhessék az illető hely felvirágoztatása érdekében, mert a hol az idegen forog, ott forog a jó pénzecske is. Mi pedig megszerezhetnők most ezeket ingyen, három napi vendéglátással, a mit még ki lehet bírni. A rendőrkapitány gyűjti a vendéglátásra jelentkezőket (éppen csak lakószobáról van szó, no meg az illendőség okából talán reggeliről is.) Eláruljuk az eddigi eredményt ? Juszt sem áruljuk el. Van bennünk annyi lokálpatriotizmus és önérzet, hogy úgyis olyan számot mondanánk, mint mikor lapelőfizetőink száma felől kérdezősködik valaki. Ez pedig, a mit ilyenkor felelünk — tetszik tudni — mindig megbízható. * Tehát Bleszl Ferenc nem vállalta az iparkamarai tagságra a jelöltséget. Nem kellett valami nagy prófétai előrelátás ahhoz, hogy az ember előre lássa ezt a visszautasítást. Épp oly természetes, magától értetődő dolog volt ez, mint a milyen érthetetlen, abszurd, meg nem magyarázható volt az első választás eredménye. Hanem azért példátlan nem volt mégsem. Petőfi is fellépett egyszer képviselő- jelöltnek es fényesen elbukott. Másodszor könyöröghettek volna neki, hogy fogadja el a jelöltséget. Alighanem valami igen drasztikus dolgot felelt volna a felhívásra. Bleszl Ferenc modern, szalónember, ő csak egy udvarias gesztussal elhárította magától a másodszori felkérést. Hanem hogy mit gondolt magában? Nem azért udvarias ember ő, hogy el is mondja. —pi. * Egy megyebeli községben megint megismétlődött az ódon mese, hogy egy jámbor gazda beváltott .egy reklám százast. Sokan mulatnak ezen. Mi nem. Mert elgondoljuk, hogy egy ember, kinek bizonyára egyéb bankója is volt, mert az a ropogós 5 drb. 20 koronás, a mellyel beváltotta a csaló papirost, tehat egy jómódú ember még odáig sem tudta vinni, hogy olvasni tudjon. Az analíabétaság tragédiája ez a tréfás történet. Elbusulva olvassuk, hogy Svéd, Norvég országokban 1000 emberre jut 1 analfabéta. Nálunk még az olyan emberek, kiknek pénzük van, sem tudnak olvasni. Azaz, lassúk csak, minek a pénzes embernek a tudomány? Sokan ráütnek duzzadt bug^ellá- risukra és elrikkantják: Ez a tudomány! És — hátha igazuk is van? — ci. Üzenet a régi otthonból. (A „Hét“ mostani számából.) Tégy vánkust a fejem alá, Ha halva lelsz egy szép napon, Arasznyit, átírva szövetüt, — Nekem az is jó lesz nagyon. Ne fosztott pelyhet tégy bele: Egy-két maréknyi homokot A régi kertünk földjiből. ígérd meg, hogy ezt elhozod! És a homok megsúgja majd, Hogy a vén kastély udvarán Nem az uj gazdáról beszél Holdas estéken a platán. Krisztustövis, akácfa, nyír Utánam sóhajt mindenik, És a rigók az „idegentu Gúnyos szavakkal illetik . . . Elmondja, hogy fű, vadvirág Még most is érzik könnyemet — 5 egy roskadozó lábnyomot A szél soha be nem temet. (Mezarthim) Kempelen Farkas. — A mai munkásünnep miatt lapunk csütörtök helyett ma jelenik meg. — Kitüntetés. Szabó József csendőr ezredesnek, aki régebben Esztergomban volt szárnyparancsnok s jelenleg a kassai csendőrkerület parancsnoka, O felsége a vaskorona-rendet adományozta. — Igazgatók értekezlete. A budapestvidéki tankerület középiskoláinak igazgatói vasárnap Esztergomba érkeztek s este a Magyar Király vendéglőben ismerkedési estélyt tartottak. Tegnap reggel 9 órától 1 óráig a városházának tanácstermében értekezletet tartottak, amin számos pedagógiai kérdést vitattak meg. A gyűlésen Spitkó Lajos tankerületi főigazgató elnökölt. A helybeli főgimnázium tanári testületé két kérdést kapott kidolgozás végett: 1. Mikép szüntethető meg az ür az elemi iskola és a középiskola középiskola között. (Kidolgozta Agatsin Gyula főgimn. tanár.) 2. A latin nyelv tanításának eredményesebbé tétele. (Kidolgozta László Dániel főgimn. tanár.) A főreáliskola a következő tételt kapta: Mik a szükséges kellékek egy főreáliskolai igazgatóban. (A sors iróniája.) — Hétfőn a bencés székházban ünnepi ebéd volt.
