Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 33. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1912. április 21.

Városi közgyűlésCsütörtökön, f. hó 18-án a város képviselőtestülete ülést tartott. A közgyűlés iránt a képviselők kevés érdeklődést tanúsítottak, pedig a tárgysorozatban jelzett ügyek egyik-másika fontosságánál fogva megérdemelte volna ezt. Napirend előtt a polgármester részvétteljes szavakban emlékezett meg Stancsits Gyula volt kiadóról, akit az elmúlt hetekben temetett a város tisztikara. Majd több tanácsi intézkedést vett tudomásul a képviselőtestület. Többek között a 34000 koronás államsegély megérkezéséről, a katonai szemléknek városunk és Párkány község között történendő megosztásáról és a posta éjjeli szolgálatának rendszeresítése és egyéb a postát érintő kívánalmakról, melyek az igazgatóság értesítése szerint csak kis részben teljesithetők. Tudomásul vette a közgyűlés a tanácsnak Nagy Antal volt reáliskolai igazgató lemondásával szükségessé vált intézkedéseit, melyek szerint a lemondott igazgató helyébe a jogi tanács Grusz Ede Rajmund tanárt bízta meg a helyettesítéssel és egyúttal intézkedett a hivatal átadása iránt. Welle Olivér reáliskolai tanárnak a közgyűlés az év végéig terjedőleg szabadságot adott, tekintve, hogy nevezett szembaja miatt szolgálatot nem végezhet s egyúttal tudomásul vette, hogy nevezett az utóbb említett okból a vall. és közokt. miniszternél nyugdíjazását kérelmezte. Az elhalálozások következtében megüresedett tisztviselői állások betöltése iránt a képviselőtestület az alispánhoz előterjesztést tett. A kijelölő bizottságba pedig a maga részéről dr. Fehér Gyula és Bleszl Ferenc képviselőket választotta meg. Előterjesztett kérelmek folytán a református hitközség járdabértartozása jelenben elengedtetett, a vízivárosi nőnevelő intézet pedig az ujonan emelendő iskola épület céljaira 5 éven át évi 500 korona segélyt kapott. Nagyobb vitát provokált a legutóbb elhalt két tisztviselő özvegyének nyugdíj iránti kérelme és ezzel egyidejűleg a többi tisztviselő nyugdíj jogosultságára vonatkozólag szükségessé vált intézkedéseket érintő pénzügyi bizottsági és tanácsi javaslat. A javaslat ellen, mely a nyugdíj járulékoknak az államsegéllyel kiegészített fizetések után leendő lerovását véleményezi, mint olyat, mely a városi nyugdíj alapnak feltétlenül előnyére van, Brutsy János és Zwillinger Ferenc szólaltak fel, kik nem annyira érvvel, mint az ügynek összecsavarásával és meg nem érthetővé tételével igyekeztek a javaslat ellen többséget szerezni. A javaslat mellett a főügyész, dr. Áldori Viktor és dr. Szilárd, az ügynek a vármegyénél előadója szólaltak fel s mivel a képviselőtestület többsége előtt a javaslatnak úgy a városi nyug díjalap, de a szolgálatban levő tisztikarra nézve is előnyös és humánus irányú tendenciája és a nyugdijszabályzat határozott rendelkezésén alapuló jogossága felismertetett és viszont a javaslat ellenzői sem tudták bizonyítani, hogy a nyugdíjazás kérdésének ilyetén szabályozása, a javaslatban felvett kautelák mellett a város anyagi megterhelését jelentené, a javaslat nagy többséggel elfogadtatott. E helyen megjegyezzük, hogy Brutsy Jánosnak a tisztviselői önérzetet sértő nyilatkozatait az elnöklő polgármester vissza utasította.

Elfogadta a képviselőtestület a kórházbizottság által bemutatott 1913 évi kórházi költségvetésbe felvett tiszti és orvosi fizetésemeléseket, melyek szerint a főorvos a tanácsorvossal, az alorvos a kerületi orvossal, a gondnok a városi kiadóval, az írnok a városi írnokkal egy rangosztályba soroztatott s igy a főorvos a IX. az alorvos és gondnok a X. az Írnok pedig a XI rangosztálynak megfelelő fizetést érdemel, ameny- nyiben belügyminiszterileg helybenhagyatik. Helybenhagyták a költségvetésnek a II. segédorvosi

állás szervezésével szükségessé vált előirányzatát is, valamint a csekély mértékű béremeléseket.

Végül a közgyűlés a város öreg szolgájának, Saliga Istvánnak csak 30 korona kegydijat szavazott meg s ezután egy két illetőségi ügyben hozott tagadó határozattal a közgyűlés déli V* 1 órakor véget ért.

Ottokár püspök.*)

(Vallásfilozófiai alapgondolatának hatása és erőssége.)

Valami fenségesen fölemelő, magasztosan megnyugtató megismerésnek igézete alatt állok. Az érzésnek, az akarásnak és gondolásnak valami mélységesen harmonikus egysége bilincseli le varázslatával egész valómat. Mintha valami sajátságosán uj és meglepő világításban látnám azt az ismeretelméleti és metafizikai világfölfogásomat, a melynek tiszta látására egy félemberéleten át folyton-folyvást törekedtem, a melynek a maga mélységében való egységes szemléletére és rendszeresítésére életemnek annyi sok nappalát és éjszakáját föláldoztam. Úgy tűnik föl előttem, mintha az után a sok szellemi vívódás után, a melynek önálló és egységes filozófiai világfölfogásomat köszönhetem, csakis most jutottam volna el a legvégső, az igazi pihenőhöz, ahhoz a harmóniájával megnyugtató szemléletalaphoz, a melyen túl menni akarni, legalább énnekem már fölösleges, sőt talán lehetetlen dolog is. A világmegismerésnek ismeretelméleti és természetfilozófiai alapgondolatához most találtam meg az ő megfelelő átérzésének és átélésének s az egyedül őt értékelő akarati elhatározásnak igazi létalapját is.

Három vallásfilozófiai köteten nyugtatom most tekintetemet. Lelkemben pedig annak a fenséges szellemi harmóniának édes-bűvös visszhangja támad, a mely e kötetekből áradt el egész valómban, egy igazán magasztos s egész valóságában ellenmondás nélküli világnézetnek visszhangja, éppen úgy, a hogy megteremtője és kifejtője, Prohászka Ottokár püspök önmaga átgondolta, átérezte, akaratává, vezérlő életelvévé izmositotta. Az ő mély és lendületes világkoncepciói, melyek rendkívül szerencsésen egyesitik magukban a szintetikus vallási és az analitikus természettudományi és ismeretelméleti szemléletek erejét és mélységét, mutatták meg nekem azt az utat, a melyen világmagyarázó filozófiai álláspontom metafizikai alapprincipiumát érző és akaró szellemiségünknek is alapgondolatává tehetem.

Mert valóban az ő filozófiai és természettudományi nagy olvasottsága, metafizikai alapszemléletének mélysége, istenszemlélete s vallási világfölfogása abban az ő transcendens természetében és valóságában egyenesen hivatottá teszik őt arra, hogy diadalmasan szálljon szembe a mai összes egyoldalú filozófiákkal és természettudományokkal. Ehhez járul koncepcióinak kifejezésbeli lendülete és festőisége, egész világnézetének fenséges harmóniája, a mely a legkétségtelenebb bizonyítéka annak, hogy a mit mond, az benne is van mélyen az ő érzelmi és akarati világában is. Azt, amit szóval kifejez, léikéből igazán át is érzi, akaratává, életelvévé tárgyiasitja. Az ő szava tehát nem üres szó, az ő mondata nem tartalmatlan frázis. Az ő beszéde életeleven érzelmi és akarati megnyilatkozás is, tehát ösztön, tudás, végcél és létalap, azaz gondolat is és valóság is egyszersmind.

Nem a merev s minden szellemi alakulással szemben ugyanazon alakjában megmaradó gondolatnak, vagy dogmának embere, ő látni, átérezni, elhatározásra jutni törekszik. Nagyon jól tudja, hogy nem a dolgok változnak el, hanem a megvilágítás, nem az érvelés logikája, hanem a lélek

*) A Budapesti Hírlap 84. számából.

fogékonysága vész a tárgy s a hagyományos érvelési módszer iránt. Tisztában van azzal, hogy szemléleteinknek formája módosul s az evolúció követelménye szellemünknek épp e módosulásokhoz való alkalmazkodása. Éppen ezért az ő követelménye is az, hogy állítsuk a régi igazságokat modern megvilágításba, hozzuk közelebb a mai kor érzéseihez s akkor mi is föllenditettük a vallásosságot, igazoltuk a haladó tudomány előtt a régi igazságokat.

A legfontosabb szellemi vívmány azonban Prohászka püspök előtt is a világnézet. A világnézet ő szerinte az embernek öntudatra ébredése. Csak a világnézet kialakításával kezdődik az ember. S erőteljes, lendületes, bensőséges, reális és ugyanakkor ideális világnézet meggyőződése szerint csak a vallásos világnézet lehet. Csak ez öleli föl a mélységet, a létnek, a világnak mélységét, a hol az ö forrásai vannak. Csak a vallásos világnézet győzi le a napszámos, robotos élet örömtelenségét s mint magasba emelkedett gondolat, átfog létet, életet, végtelent és örökkévalót s lendületet visz a halhatatlan életbe.

(Folyt, köv.)

QCT hírek ó >0

— Gyászmise Széchenyi Istvánért, f. hó <

19-én reggel 9 órakor tartotta Mátéffy Viktor plé- - bános a belvárosi templomban az alapitványos í Széchenyi-rekviemet. A gyászmisén a város kép- - viseltette magát három taggal (Vimmer Imre, Hoff- ■ mann Ferenc és Bárdos Sándor) de úgy a megye, , mint a főreáliskola ifjúsága hiányzott, dacára an- - nak, hogy a gyászmisére külön meghivattak.

— Schrank Béla és Ödön kitüntetése. . Nem ismeretlen Esztergomban senki előtt a Schrank- - féle likőrgyár működése. Mindenki tudja, hogyfy Esztergomban, sőt a szomszédos vármegyékben n is ez az egyedüli cég, amely gyári termékeivel k nemcsak az egész országban tűnik ki, hanem n egész Európában tesz tanúbizonyságot a magyar u likőrgyártás elsőrendő voltáról. Az utóbbi kétJí évben pedig állandóan nagy mennyiségű likőr--i különlegességet szállított Amerikába. A Schrankt cégnek ezen közgazdaságilag ritka kitünőségérőllc tudomást szerzett Ő Felsége a király is, aki ezértíi Schrank Béla és SchFank Ödön likőrgyárosoknakJÍ. a császári és királyi udvari szállítói címet ado-o mányozta. Tudjuk mindannyian, hogy ezen leg--g magasabb helyről jövő kitüntetés milyen két deréké; embert ért. Schrank Béla a fáradhatatlan munka„ß a férfias őszinteség és egyenes jellem embere..s Kiváló kereskedelmi érzékkel rendelkezik. Ezenm jeles tulajdonságokat örökölte részben tőle gya-ß korlatilág a cégtárs, édes öccse Ödön, részbenns pedig elméletileg (jogvégzett, több világnyelvet^ biro ember). — A győri kereskedelmi es ipar-if kamara a következő gratuláció kíséretében juttattae:; a céghez a kinevező okiratot:

„Fogadják e magas kitüntetéshez, melyei; kamarakerületünk egyetlen cégének sem adomá-iu nyoztatott eddig, a kamara nevében kifejezetne őszinte szerencsekivánatainkat s ama reményünkén kifejezését, hogy a kamarai kerület első cs. és=á kir. udvari szállító cége e magas kitüntetéséi hatása alatt úgy üzleti és ipari tevékenységének^ kiterjesztése, mint gyártmányainak kiválóságáig, folytán az adományozott cim használatára as jövőben még teljesebb mértékben érdemesség fogja magát tenni.“ Esztergom város tanácsa isi üdvözölte a céget kitüntetése alkalmából.

Schrank Bela és Ödön cég Esztergom meg-gs kopott jóhirnevén többet javít, mint azok a köröbfclö melyeknek első és fő kötelessége volna városunÉm érdekében anyagilag és erkölcsileg munkálkodni í? if amelyek épen semmit, vagy elvétve egy kevesetsa tesznek. Midőn tehát szivünk egész mele-ol« gével üdvözöljük Schrank Bélát és Ödönt, váro-tm