Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 3. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 3. szám. Szombat, január 6. r AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....................12 K F élévre ...... 6 K Kéziratot nem adunk vissza. Negyedévre.....................3 K Egyes szám ára . . . 14 f. Nyiltér sora 60 fillér. mölcsös- és veteményeskertje, pedig erre volna kijelölve földrajzi fekvésénél fogva, éghajlati viszonyai és a sok heverő munkáskéz felhasználásával. Belterjes kertgazdaságra kell vezetni Magyarország lakosságának azt, a részét, amely még falun szeret és tud élni, különben megöl a drágaság, megtizedel a kivándorlás és ellep a járványos betegségek tömege. A kötött és nagybirtokok gazdálkodása külterjes, nem sok munkáskezet foglalkoztat. — Ezen változtatnunk kell és pedig a szekularizáció utján. Ne ijedjenek meg, mert az én szekularizációm senkinek kárt nem okoz, csak hasznot, úgy a jelenlegi, mint a jövőbeli tulajdonosoknak és hazánknak is. Az én tervem szerint a kötött birtok, amely még nem egészen kerti kezelésre való, 20 —40 holdanként, amelyik pedig már kerti kezelésre alkalmas, 5—10 holdanként adassák ki bérbe megbízható, szorgalmas magyar családoknak. Minden ily bérelt területen egy pár százholdas bérlet is legyen, melyeket csak képesített emberek vehetnének bérbe, tehát gazdatisztek, gazdasági akadémiát végzett, vagy más műveltséggel biró egyének, kik a kisebb bérlőknek vezetői lennének. A bérletet a Magyar Gazda- szövetség, a gazdakörök közvetítése utján,* a földbérlő szövetkezetek létesítése által He-" hetne minden irányban megbízhatóvá tenni, kivált ha a hitelszövetkezetek hálózatát és a most újonnan alakult Magyar Földhitel- intézetek Országos Szövetségét is bevonnák e munkakörbe. Minden ilyen kis bérelt birtokon — a hol a talaj arra való — legalább egy hold szőlő és egy pár hold kert lenne beállítandó. Minden bérbeadandó területből közös használat céljából közös legelőnek megfelelő területek kihasitanüók. A nagy uradalmak felesleges épületeiben a zöldségszáritás, csomagolás, a gyümölcs őrzése és csomagolása lenne eszközölhető, hogy a nagy városok nagy meny- nyiségben első kézből, a vidéki termelőktől szerezhessék be a terményeket és igy a Magyarország Európa gyümölcsös- és veteménykertje. Irta: dr Gidófalvy István. Különösen hangzik e cim akkor, a mikor Bózenből szállítjuk a zöldséget, Zna- imból az uborkát, Csehországból a dug- hagymát, Hamburgból a káposztát, Francia- és Olaszországból, sőt még Ausztráliából is a gyümölcsöt. Lovag Felbinger és társa schölleschitzi gyárosok pedig még arról is gondoskodnak, hogy a szárított főzelékből és zöldségből nagy mennyiséget fogyasszanak el a magyar gazdasszonyok. Ha ez nem volna igy, akkor nem volnának tele a füszerkereskedések ezekkel a külföldi árukkal. De még szomorúbb dolgot is mondhatok. Kolozsvárt a Főtéren, a hetipiaccal szemben lakom ; minden hetivásáron látom, hogy a falusi földmives asszonyok a vásári viszontelárusitóktol szerzik be a zöldségkészletük egy részét s kiváltképen a koszorúba fűzött hagymát. Ha ezen az utón haladunk tovább, sohasem lesz Magyarország Európa gyű„ESZTERGOM és VIDÉKE" TARCAJA. Egy pap Göcscjbep A nap már felkelt, az őszi köd oszladozni kezdett, mikor megállóit házam előtt a paraszt tengelyes, mely engem Göcsej országába szállított. Már régen készültem e kirándulásra, hogy az „éles igyekezet“ (kasza) és a „kelempájsz madár“ (nyúl) őshazáját szinről színre lathassam. Elgondolkoztam az utón s előre örültem, hogy Göcsej kellős közepén hallom azokat a kifordított, mulatságos szavakat, kifejezéseket, szólásmódokat, melyek akaratlanul is mosolyt csalnak az ember ajkára. Lassan-lassan döcögött a szekér, ragadt a sár, mert tengelyig sülyedtünk egynémely helyen Messziről az égbolton itt-ott sürü füstgomoly mutatta, hogy az ősi foglalkozás üzését megkezdték az ősz beálltával, t i. a szénégetést Tehát már itt vagyunk Göcsejországban, a Zala, Kerka, Válicka folyóktól bekerített völgy- koszorúban. Hegy-völgy mindenfelé, az átható folyóillat betölti a levegőt; a munkásnép jó kedvvel végzi utolsó munkálatait. Végre célhoz értem, egy kis falucska bejárata előtt ügettek lovaink, a falu végén nemzeti színre festett oszlopra egy tábla erősítve, melyre írva volt: Kissziget k. k. Novai járás. Kisded falucska ez Göcsej kellős közepén, hegyektől koszoruzott völgyben. Fellélegzettem. Valami jóleső érzés tölté el a lelkemet. Szinte megkönnyebültem, midőn láttam e szép vidék gyönyörű panorámáját. Aki hátralévő öreg napjait édes csendességben, mennyei nyugalommal akarja leélni, igazán nem ajánlhatnék neki megfelelőbb, kedvesebb helyet, mint Kisszigetet. Régi jó barátom, kenyeres pajtásom szívesen köszöntött. Én is a viszontlátás örömével üdvözöltem kisded hajlékában, ahol kedves élete- párjával, édes, mosolygó gyermekeivel élve, osztogatja, hintegeti a tudomány magvait a göcseji nebulóknak. Csakhamar előkerült a lőre s a paprikás csibe s a hízott récesült, elmaradhatatlan jele a göcseji vendégszeretetnek. Én is előadtam, hogy baráti látogatás és a nép ismerése hozott ide. Sokat hallottam, olvastam e népről. Szeretnék egyikkel-másikkal beszédbe elegyedni. Úgy látszik, barátomat érzékeny oldaláról érintettem, mert hevesen legyintett kezével s hozzám fordulva kérdezte : — Minek ? Majd nem várt feleletet s egyfolytában adta elő érveit: — Ne hidd, hogy ez a nép már olyan, mint amiket újságokban, könyvekben összeirkálnak róluk. Józan gondolkodó s már magyaros kifejezéssel beszélő, művelődni akaró nép. Hála a tanügyi kormánynak, mióta az iskolák gombamódra szaporodnak, úgyszólván hire-hamva sincs a göcseji tájszólásnak. Most már csak a múzeumokban levő régi írások beszélnek róla. Mondom, hogy tanulni, művelődni vágyik e nép ; nézz ki az ablakon ! Kinézek. Egyszerű paraszt legény ül a szekéren, cigarettázva, újsággal a kezében. Csak olykor-olykor néz föl s szól : „nejde ne“. — Járnak ide pesti urak is, — folytatta barátom, — tanulmányozzák, kérdezgetik a népet, mondogatják előttük a rájuk fogott szavakat, de ezek egykedvűen vállat vonnak, hogy nem értik, vagy pedig mosolyognak rajta. Igazat adtam kedves házigazdámnak, teljesen megnyugodtam, hogy csak a gúnyolódni akaró köt minden nevetséges és mulatságos szót a göcseji ember nyakába. Majd a nép szokásairól beszélgettünk. Előjött a temetési szokás, búcsúztató irás stb. Kiváncsi voltam, ho°y a bucsuztatós temetéseket szeretik-e ? — No ez az egy félszeg szokásuk meg van, — válaszolt házigazdám — ettől nem állanak el, ez elmaradhatatlan. Sokat küzdöttem ellene,
