Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 1. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. január 1. Mi ezt az ellenszolgáltatást nem nézzük le, meg tudjuk becsülni, vágyunk reá és beérjük vele. Mikor lapunk harmincnegyedik évfolyamát megkezdjük, nem adunk prog- rammot. Ez a szám maga programmbeszéd. Egy ilyen kis megyében, amelynek székvárosában ennyi helyi lap jelenik meg, harminchárom évet megérni és e mellett — ha szerény mértékben is — de folyton gyarapodni olvasókban, rokonlelkekben, — ez több is, mint erkölcsi haszon. Nem tagadjuk, hogy volt a közelmúltban egy rövid időköz, amellyel nem tudjuk magunkat azonosítani, ez azonban a múlté, amelyet nem engedünk feltámadni. Mi a folytonosságot ott kapcsoljuk be, ahol Kőrösy László, Munkácsy Kálmán neve fedi az „Esztergom és Vidéke“ irányát. Akik lapunkat ilyennek óhajtják továbbra is, azokat az olvasóinkat kérjük, hogy tartsanak ki mellettünk ezután is. Mi nem fogunk megváltozni. Ezt Ígérjük az új esztendő küszöbén. Sok a vásár. Az országos vásárok korlátozására irányuló mozgalom régi hibákat akar megszüntetni s végét akarja vetni annak a tarthatatlan állapotnak, mely a vidéki vásárok nyomán országszerte támadt. Mert valósággal beteges tünet mutatkozik e téren. Százszámra érkeznek föl a miniszterhez a községek kérvényei, melyek országos vásárok tartására kérnek engedélyt, pedig erre sem a kereskedelemnek, sem pedig a gazdaságnak szüksége nincs, legíeljebb arra lehet jó, hogy az illető községek vásártartási joguknál fogva bizonyos mennyiségű jövedelemhez jussanak, mely a vásáron megjelenő iparos, kereskedő és finom ínyenc, mint Odescalchi Gyula herceg. És azért még Odescalchi herceghez se lehet hasonlítani. Nagyon szerettem a szereplő nagyságok biográfiáját tanulmányozni. A dévajkodó pedig roppant sok pikantériát talált bennök. De a Krupla- niczéban az e fajta életrajzokból semmi sem volt. Nem tündöklő tehetség, de sokkal többet vitt keresztül sima nyájasságával s előkelő udvariasságával, mint az eszével. Az olyan kiválóságok, akiknek ellenségeik nincsenek, azt hiszik az olvasók, hogy nem is lehetnek nagy tehetségek. Kruplaniczot mindenki szerette, senki se ócsárolta, olyan volt akárcsak az esztergomi bor. Ha akarom Ízlik, ha nem akarom nem Ízlik. Mikor az alispán királyi tanácsossá lett, az már nagyon gyanús volt szülővárosomban Mert a királyi tanácsosság olyan kulcs, mely vagy a magasabb ambíciók fellegvárát, vagy a rokkantak raktárát nyitja ki. Úgy is történt. Főispán lett belőle az ifjú Majláth gróf után. Szép korszak emlékezetes sikerei fűződtek nevéhez. Most látszott csak meg, hogy hivatását teljesítette. Meghajlottam én is érdemei előtt és csipkerózsa helyett borostyánt ültettem sírjára. A szatíra testvére a humornak. A humor már életbölcseség. Ez az átalakító érzés pedig már a kegyelettel jár karöltve. gazda helypénze fejében folyik be a község pénztárába. Vásárokra addig volt szükség, a meddig a gyors forgalom feltételei és eszközei hiányoztak. A patriarchális ódon Magyar- ország helyi életet élt csupán, vasutak nélkül és periodikus vérkeringése nagyobb területre nézve csak a vásárok közvetítésével volt lehetséges. A gazda terményét, az iparos termékét csupán vásáros helyeken és vásárnapokon hozhatta forgalomba, mert a kínálat csakis ott és akkor találta meg a kereső közönségét. De ma a helyzet más és az életnek is ahoz kellene alakulnia. Vasúthálózatunk, vonatjárataink megszüntették a távolságot termelők és fogyasztóik közt. Az iparosok megindított akciójának helyességét bizonyítja Serényi Béla gróf íöldmivelésügyi miniszter a napokban tartott nagyszabású programmbeszédének ide vágó részlete is, melyben mint részletkérdéssel ugyan, de igen talpraesetten foglalkozik ezzel a „nemzeti szerencsétlenséggel.“ Az „ország gazdája“ is abnormisnak mondja a rendszert, mely valósággal semmi érdeket nem szolgál s ki nem elégíthet. Az árusító felpakkolja készleteit, költ az útra, fizet helypénzt, elvesztegeti idejét s a legtöbbször csalódottan tér vissza, mert a vásári forgalom alig hoz konyhájára valamit. Ellenben a várakozással járó egyéb költekezés, fuvardíjak, az elmaradhatatlan dinom-dánomok, verekedések, nem ritkán a kriminális bonyodalmak a katzenjammer nehéz árnyékával födik el a netáni szórványos előnyöket. Legtöbb haszon az egész vásározás révén a korcsmárosoknak, csapszékeknek s a cigányoknak jut, mert ezeket a sokada- lomban mindenki felkeresi: termelők is, fogyasztók is, hogy emezek a vétel örömét, amazok az eladás profitját az állomáson muzsikaszóval — beigyák. Hát bizony ezért nem érdemes vásárokat tartani s nagyon is itt az ideje annak, hogy a vidéki községek vásártartási mániáját a kormányhatalom rövidesen megIgy tértem meg én is. Ifjúkori toliam olykor élesebben fogott. Férfikoromban már a tapasztalatok higgadt tentatartójába mártom csiszolt toliamat. VIII. Dr Helcz Antal. Igazán halálos bűne volt. Vádamból egy bötüt se veszek vissza. Mert a tehetségekhez kötelességek nőnek, melyektől nem lehet szabadulni. Helcz Antal nem felelt meg a tehetségei után járó kötelességeknek. Először is kitűnő stiliszta s dacára ennek, hetivásári, köznapi prókátor- ságokra fecsérelte erejét. Másodszor kitűnő gondolkodó s dacára ennek, mindennapi ügyekben vesztegette eszméit. Harmadszor kitűnő szónok s ennek ellenére bornirt emberekkel replikázott s pindurka parla- mentairekkel húzott ujjat a közgyűléseken. Valóságos kallódás, fecsérlés, visszaélés volt mindez. Mert minden megadatott neki, ami egy nagy emberhez dukál, csak az ambíció hiányzott belőle. E nélkül pedig nincsen csatatér. Akinek tehetsége van s ambíciója nincsen, azt nem irigylik. Épen azért nincsenek is el en- ségei. Csak én haragudtam rá szivemből, mert tudtam, hogy benne nagy ember lakott, aki hivatva lett volna makacs minisztereket kiugratni a szüntesse, amit azzal az egyszerű intézkedéssel is el lehet érni, hogy újabb vásártartásra nem ad ki engedélyeket. A íöldmivelésügyi miniszternek ezen álláspontja támogatásában bizonyára támogatója lesz az egész közvélemény s maguk a községek is rá fognak helyezkedni erre a helyes elvre. Mert nagyon is megszívlelendő mindnyájunk javára a komoly intelem, mellyel beszédének a városokra vonatkozó részét végezte, mondván : — Ez egy nemzeti csapás s a kár milliárdokra megy! Igen, milliárdokra. Ezt tudja mindenki, aki vásározni szokott. Éppen ezért ne vásári humbuggal tartsuk iparosainkban és kereskedőinkben a lelket, hanem helyes közigazgatási, ipari és kereskedelmi állapotok megteremtésével. Az Esztergom és Vidéke szépségversenyének eredménye. Most, mikor a lapunk által rendezett szépségverseny eredményét akarjuk közreadni, utólag bünbánólag ösmerjük be, hogy hibáztunk. Hibáztunk, mert a három legszebb esztergomi leány és asszony r éré voltunk kiváncsiak, azokéra, akiket a köztes ilyeneknek elismer. Hoioit pedig tudnunk kellett volna, hogy messze földön nem terem annyi gyönyörű virágszál, oly sok kábitóan szép nő, mint a magyar Rómában. Hát hogyan lehessen háromszáz legszebb közül hármat kiválasztani ? A beérkezett nagyszámú szavazat annyi nevet sorol fel, hogy abszolút többségről beszélni lehetetlenség. De mivel a hibát elkövettük, kénytelenek vagyunk szavunknak állni és az aránylag legtöbb szavazatot nyert három név helyett 10—10 nevet közölni. íme az eredmény: Beérkezett 182 szavazólap. Legtöbb szavazatot nyertek : Leányok : Pazmándy Berti 105, Reviczky Erzsiké 68, Bedros Manci 47, Szecskay Marian 38, Vaszary Margitka 37, Magurányi Ditta piros székekből, a politikai Tartüfteket és köz- tiszteletü Hanswurstokat szerteriasztani. Vannak halálos bűnök, melyeket úgy elnézni, mint megbocsátani még nagyobb halálos bűn. IX. Rényi Rezső. Ha tetszett Vulkán volt, ha nem tetszett Her- kulánum; ha akartam orkán, ha nem akartam forgószél; ha kívántam Julius Caesar, ha nem kívántam Brutus. Ma irt lapjában, az „Esztergom“-ban egy haragos vezércikket például az unalmas őszi esőzésekről Hóin ip festett egy pompás aquarellt soha nem látott olasz tájakról. Holnapután Petrarca privát szeszélyeiről s chronikus spleenjéről disszertált. Azután irt drámát s a tiszteletpéldányokként beköszöntő fővárosi napilapokba esztergomi híreket. Sokoldalú esztétikus volt, nem köznapi szellem s azért mégse akarták megérteni Esztergomban. Emberemlékezet óta iró volt s mégis olyan ritkán beszéltek róla, akárcsak Tisza Kálmán erényeiről. Imponáló megjelenésében számiló szív s meleg agy velő nyilatkozott. Ambíciói csakis irodalmiak voltak s épen azért még sem nevezték ki királyi tanácsosnak.
