Esztergom és Vidéke, 1911

1911-03-02 / 18.szám

dásoknak ebben kereste első és nélkülözhetien feltételét. Báró Bánffy Dezső pályája egyenes haladás, olyan szép iwel emelkedő, amelyhez hasonlót nem sokat találunk. Hiszen a politikai elvek megtartásának tisztessége volt az övé, a szabadelvüséghez való ragaszkodás az ő fénylő palástja, a fejlődések politikája az ő tiszteletreméltó nagysága. A századvégi magyar közéletnek előremutató államférfia, a jövendők jósolója: ez a haldokló Bánffy Dezső. — Kétszáz év. Kétszáz évvel ez előtt: A Fejedelem kinyittatá munkácsi vára kapuját. Bús szél szántott végig a Verhovinán. Udvari dobosa verte szomorúan! rajta, rajta, rajta . . . Kósza kuruc vitézek bús csapatában útnak indult a Vezérlő Fejedelem. A nap az estébe hanyatlott. A Fejedelem elhagyta Vereckét. Egy szük hegyszorosban — hol Árpád vezér egykor nem sok ezer magyarral bejött Pannónia földjére — megpihent a csapat. „Őszi harmat után . , sirt a tárogató. Visszanézett a Fejedelem nagy Magyarországra. Busán visszanézett. Udvari hornétása meghajtotta még egyszer a Máriás lobogót. Az volt ráirva: Pro libertate. Aztán a Fejedelem nyergében szállott és utána hős kuruc vitézi. Bús szél szántott végig a Verhovinán, árván maradt szegény Magyarország. Kétszáz év előtt . . . Magyarok, itthonmaradottak, Kucuk Balázsok, Károlyi Sándorok békét kötének a tokossal. Megalkudtak a becsületre és hiv maradt kurucok életére-vérére. A majtényi páston lerakták a fegyvert. Szép kövér földjein megosztozának. Aranyát, ezüstjét magukra hagyták és törvényt hozának, hogy áruló volt legyen vezérük, birájuk... Igricek, poéták, iskolamesterek, kik emlékezők vagytok ! Ne tanítsátok azt, hogy nagy volt hajdan a magyar. Volt Mátyásunk, volt Rákócink, de voltak árulóink is. Pipogyák, talpnyalók, áskálódók, konclesők. Poéták, iskolamesterek, ne nagyon dicsekedjetek a fajtánkkal. Tanítsátok meg, hogy kétszáz év előtt egy nagy Magyar itt hagyta a |meghunyászkodók, a kenyérre irigyek bus, beteg országát. bazárban Schreiderlingné számára. Azután tegyen jelentést a tonga bábunak a „másikról" s a babu intézkedjék legjobb belátása szerint. Schreiderlingné asszonyt az esőből fedél alá cipeltem s aztán kettesben háromnegyed óráig vártuk a batárt. A „másik" ugy maradt, amint megérkezett. Schreiderlingné asszony mindent akart, csak jajgatni nem, pedig ez talán használt volna neki. De amint jobban magához tért, azt is megpróbálta. Majd imádkozni kezdett a „másik" lelki üdveért. Ha nem lett volna olyan tiszta, mint a nap, saját lelkéért is imádkozott volna. Vártam, nem teszi-e; de nem tette. Ezután megpróbáltam ruhájáról a sarat letisztítani. Végre megjött a batár s egy kis erőszakkal rávettem a távozásra. Rettenetes feladat volt elejétől végig; de t tt volt a legborzasztóbb része, mikor a batárnak a fal és a tonga között kellett keresztülnyomulnia s a lámpafénynél látta azt a vékony, sárga kezet, amint a kocsipárkányba kapaszkodik. Mikor haza értünk, valaki épen bálba ment „Peterhoff"-ba, az alkirály kastélyába. Az orvos kitalálta, hogy az asszony lebukott a lóról, hogy a Jakko tetején szedtem föl s valóban becsületemre válik az a gyorsaság, amellyel orvosi segélyhez juttattam. Nem halt bele. Schreiderling-féle emberek feleségei nem egykönnyen halnak meg. Élnek és megcsunyulnak. Schreiderlingné asszony sohasem emiitette egyetlen találkozását esküvője óta a „másik'Mcal. Vagyonát, vágyát és reményét. És nem vitt magával mást, csak elpártolt vezérek, cselédek fájó harapásait. Tanítsátok meg, hogy sirván sírjunk, mikor felidézzük emlékét a nagy Fejedelemnek, utolsó utjának . . . — Királyi kihallgatáson. A hétfői általános kihallgatások során Széchenyi Emil gróf képviselőnk is Ő Felsége elé járult. — Hymen. Pott Gusztáv 26-os főhadnagy hétfőn esküdött örök hűséget arájának, Barta Erzsike úrhölgynek a belvárosi plébánia-templomban. Az esküvőn előkelő és diszes násznép, valamint az ismerősök sokasága vett részt. — Hamvazó szerda. Tegnap, hamvazó szerdán kezdődött meg a nagy böjt hivatalosan. A bazilikában reggel ünnepélyes hamvazás volt, a melyet dr. Andor György kanonok végzett. Az elemi és középiskolák növendékei szintén részesültek ez egyházi szertartásban. — Ügyvédi vizsga. Dr. Lukács Vilmos pápai lakos aki két évvel ezelőtt dr. Burián János ügyvédi irodájában gyakornokoskodott, a budapesti ügyvédvizsgáló bizottság előtt az ügyvédi vizsgát sikerrel letette. — Képviselőnk a kerületben. Széchenyi Emil gróf országgyűlési képviselőnk szombaton délután városunkba érkezett. Szombaton este résztvett a Vaszary Mihály kercegprimási jószágkormányzö által tiszteletére adott vacsorán, utána pedig a kath. kör farsangi estélyére látogatott el. Vasárnap délelőtt a munkapárt alakuló közgyűlésén jelent meg, melynek végeztével Meszleny főispán kíséretében több látogatást tett. Déli Í

/

2

12 órakor a főispánnal együtt csendes misét hallgatott a belvárosi templomban, majd a Fürdő-vendéglőbe hajtatott, ahol a munkapárt összegyűlt előkelőségeivel megebédezett. A délutáni vonattal utazott el a gróf városunkból. — A munkapárt megalakulása. Vasárnap délelőtt megtörtént végre, amit oly régen vártunk: megalakult a munkapárt. A Fürdő-szálló nagytermébe hivta össze az alakuló gyűlést a párt vezetősége s az esős idő dacára is szép számmal jelentek meg e hivó szóra a párt helyi és megyei hivei. Az emelvényen foglaltak helyet: Pór Antal praelatus-kanonok, Meszleny Pál főispán, gróf Széchenyi Emil és Sacelláry György országgyűlési képviselők, az elnöklő dr. Janits Imre és Berényi Zoltán dr. a pártjegyző. Az alakuló gyűlést dr. Janits nyitotta meg s fejtette ki az alakulás céljait. A közgyűlés az alapszabályok megvitatása után a munkapárt elnökévé Janits Imre dr. közjegyzőt, tiszteletbeli elnökké pedig Pór Antal, Bogisich Mihály, Roszival István praelatus kanonokokat, Széchenyi Emil gróf, Sacelláry György képviselőket és Meszleny Pált egyhangúlag megválasztotta. Azután megválasztották a tisztikart és a városi, valamint a járási választmányokat is. A közgyűlés Héderváry Károly gróf miniszterelnöknek és Tisza István grófnak üdvözlő táviratot küldött. — Halálozás. Vettük az alábbi gyászjelentéseket: A nagybecskereki m. k. pénzügyigazgatóság és a melléje rendelt számvevőség tisztikara mély megilletődéssel tudatja dr. Hütt Árpád m. kir. pénz. segéd titkárnak f. é. február hó 25-én életének 52. és állami szolgálatának 9-ik évében történt elhunytát. A megboldogultnak hült tetemei f. évi február hó 26-án délután 4 órakor fognak a róm. kath. temető halottas házából örök nyugalomra helyeztetni. Nagybecskerek, 1911. február hó 25-én. Nyugodjék békében! Alulírottak fájó szívvel jelentik, a felejthetetlen legjobb atya, após és nagyapa Haudinger Ignátz ur 48-as bocskai huszárhadnagy, az Esztergommegyei takarékpénztár nyug. vezérigazgatójának mult hó 26-án délután 2 órakor, életének 84-ik évében bekövetkezett hirtelen elhunytát. A drága halott hült teteme folyó hó 28-án, délután 3 órakor Erzsébetfalván, a Kosuth Lajos-utcai gyászházban fog beszenteltetni és március hó 1-én Esztergomban délután 4 órakor, a szentgyörgymezei sírkert kápolnájából az ottani temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise március 2-án, 9 órakor Erzsébetfalván lesz a Mindenhatónak bemutatva. Erzsébetfalván, 191.1. február 27-én. Áldás emlékére ! Nemespani Bartha Tivadarné szül. Haudinger Katinka mint leánya. Nemespani Bartha Tivadar mint veje. Nemespani Bartha Katinka, Bartha Ilonka, Bartha Mariska, Bartha Klárika mint unokái. — Tüz Párkányban. Vasárnapra virradó éjjelen Párkányban tüz ütött ki, mely az iskola melletti kis korcsma fedelét elhamvasztotta. — Á kaszinó kabaret-estélye. Régi tradícióihoz hiven az idei farsangot is kabarét keretében búcsúztatta el a kaszinó, helyesebben húshagyó kedd estjén áldozott utoljára Karneval herceg uralmának egy fényes, sikerekben gazdag estét, mintegy ezzel is dokumentálni akarván a műkedvelő gárda azt a hűséget és együttérzést, amellyel az 52 napos uralkodásu, hamvazó szerdán már detronizált, bohókás és széleskedvü herceg iránt viseltetik. Este 8 órakor a bankettszerüleg teritett asztalok mellett már minden hely elfogyott s az összegyűlt diszes közönség türelmetlen izgalommal tekintgetett a lebocsájtott és látni mitsem engedő színpadi függöny felé. De az csak nem akart fellebbenni, amíg Istvánffy Elemér, a pótolhatatlan conferancié meg nem jelent és a fiatal férjek mintaképét, Reusz Ferencet bocsájtotta a közönség elé. A reggel hazajáró, kártyás, farsangi férjek hamisítatlan képmását mutatta be Reusz Ferenc s hozzá csengő-bongó szellemes poémáját szavalta. Úgyis mint a műsor bátor megkezdőjének viharos tapsban volt része. A házaséletből ellesett kis epizód volt az a dialóg, amelyet Mack Micike és Brenner Sándor mutattak be „Micike válni akar" cim alatt. A fiatal, elégedetlenkedő menyecske kedves duzzogásával akarta Mack Mici partnerét, Brenner Sándort megtörni, de a férj ügyessége kifogott a házsártoskodni akaró feleség akaratán s a végén — a fiatal házasok nagy örömére — szent lett a béke. A közönség is osztotta ezt a jóleső befejezést és zajos ovációban részesítette a kibékült párt. A figyelmes rendezőség csokorral is kedveskedett vendégének. Laune Richard Jókai Munkácsi rabját és Petőfi Apostolját szavalta el hatással. A prózai rész után zenei quartett következett. Berencz György, Brenner Antal dr., Nemesszeghy István és Raymann János dr. vonósnégyese elsőrendű műélvezetet nyújtott. Beöthy László kedves kis apróságát, a „Telefon" cimü monológot Istvánffy Elemérné adta elő az ő routinirozott színpadi készségével, az elvált asszonyok férjfogási naivságának minden bájával. A rendezőség szép csokrát a felhangzó taps csak értékesebbé tette. Ezután következett az est fénypontja, de nem, nem a fénye, hanem a színpadra hozott kor, a Csokonai bűvös szerelmi dalai születési idejének egy negyedórára való elénk varázsolása miatt. Istvánffy Elemér meghatottan állt a lebocsájtott függöny előtt és érzéssel teli szavakban idézte fel a publikum lelkében Csokonai Vitéz Mihály csodás szerelmi költészetének korát, a Lillákhoz intézett verseinek aranyszínű szerelemsugarakkal átvilágított tisztavizü forrását, amelyből a huszadik század ifjúsága még mindig meríthet tüzet, életet és lelket. Mintha a mult század elejének puriíán ódonsága, a levendula-illat terjedt volna szét a nézőtéren, egy perc alatt mindenki a Tátika, Badacsony és Szigliget köré, a Balaton kialudt vulkánokkal tarkázott vidékére szállt volna képzeletben, a kialudt vulkánok földjén termett, de a sziv vulkanikus erupcióinak ellentállni nem tudó költő szülőföldjének képe tünt fel az érzők lelkében, amidőn lassan fellebbent a függöny és egy százéves világ elevenedett meg előttünk. A korhű és igazi rendezői dekoráció-tudással összeállított, elhomályosított színpadon a Csokonai versek egyik lánya, Mack Mici, az érzések világának egy ifja, Takács István és a francia dicsőség egyik magyar sebesültje, Lipovniczky Pál tünt felénk. Megelevenedtek újra Csokonai csodás szerelmi versei, láthattuk közvetlen közelről, hallhattuk a maguk egyszerűségében és szivetfogó képességében. A letűnt idők mély érzésével szemléltük a sokáig feledhetetlen képet, mely egymagában is biztosította volna a rendezőségnek fáradsága jutalmát. Hosszú, meleg tetszésnyilvánításban volt része a három szereplőnek, de a felhangzó tapsvihar a minden rendezői raffinériának birtokában levő inscenirozóknak is szólt. Mint a parlamentben a nagy szónoklat honorálásaképen szokás, Istvánffy Elemér 10 perces szünetet vezényelt a szinpadravágyóknak. Szünet után Reusz Ferencné apró versecskékkel szórakoztatta a vidám hangulatban levő közönséget, kettős élvezetet szerezvén a poemák tartalmával és azzal a könnyed, biztos, kedvesen eleven előadással, amelyet már többször megcsodáltunk nála. A szerzett műélvezetért az elismerésen kivül szép virágcsokor lett a jutalma. A sürgő-forgó, gyorsan vezénylő conferancié, aki, mintegy ezredes, mindig a függöny előtt állt és dirigált, szintén belekerült a műsorba, még pedig a színpad legközepébe. Őrtálló helyét ugyanis ott hagyván Istvánffy Elemér, a felolvasó asztalhoz ült és a Nyugat matinéját parodizálta ki, apró tüszurásokat ejtvén nyugaton, keleten, északon és délen, szóval ahoj