Esztergom és Vidéke, 1911

1911-02-16 / 14.szám

berek! Mi volt akkor egy font hus ára ? És mégis, bizony akkor sem főt minden polgár fazekában más, mert az drága volt. Az egy sein forint, egy egyváltó forint sok volt akkor egy magyar fonttért, mert a váltó forint (a 40 krajcár) akkor óriási summa volt. Más a. mai korunk szociális kivánsága. A keresetnek megfelelő alkalmazkodása a piaci drágasághoz. Megfizetjük mi azt a sok pénzt a napi eledelért; csak a kenyérkereső alkalmak javuljanak, csak a fényűzésnek ez a szertelen kultusza ne uralkodjék a korgó gyomrunk rovására. Falusi kultúra. Hát igenis van? Fogják kérdezni a város emelkedettebb kulturzsölyéin elhelyezkedett uraink, cikkünk címét meglátva. Bizony van. Szegényes, falusias, de van. És hatékony. Ennek a kornak a fia, de sok mindent is megért már. Más világ, más a korszellem és másak az óhajok, vágyak, szokások és életmód. Még az emberek is egészen másfélék. Halad, megy minden előre s még az én időmbén a gyerekeket kötéllel fogták az iskolába. Most a szülőnek van arra nagy gondja, hogy a gyerek fel ne nőjjön iskola nélkül. De még megérjük azt is, hogy telente ősz, ezüstös fejű falusi emberek nem áltálnak leülni az iskolapadba és hallgatják, hogyan kell gazdálkodni? Micsoda? Azt hallgatják, hogy hogyan kell gazdálkodni? Hát nem tanulta meg a földmives ember az apjától ? Megtanulta biz' azt, de közben jött a tapasztalás, ez az öreg tanítómester és megtanította a földmivest arra, hogy ahogy* minden halad ezen a világon — a gazdálkodás tanulmánya is haladt, nagyot haladt s aki ugy gazdálkodik most is, ahogy apjától eltanulta, az bizony keveset hord a csűrbe, szegény és elégedetlen. Nagy dicséretre legyen mondva, sohasem lett egy-egy dolog olyan rövid idő alatt népszerű, mint képes: tökéletesen megértette a nagymamáját Kayserné, mikor Tamási egy napon ismét meglátogatta a Wesselényi-utcai lakásban, egy icipici babaruhát mutatott regényes udvarlójának. — Tudja, hogy mi ez? — Tálcakendő, vagy asztalfutó, — találgatta az elmés Tamási. — Oh nem . . . egyik se a kettő közül . . . Ez a kis unokám főkötőcskéje . . . Tamásinak vaiami hidegség futott át a hátgerincén, később pedig sietve búcsúzott . . . Kétségbeesése oktalan lépésre ragadta: sorban letette hátralékos szigorlatait és másfél év múlva bejegyezték az ügyvédi kamarába ... És öt évvel azután, hogy Kayserné az unokája főkötöjét horgolta, Tamási oltár elé vezette Takács Mariskát, a táblai birő egyetlen leányát . . . A jó féij felhúzta megint a fehér ablakfüggönyt és egy percre kitekintett az ablakon . . . Furcsa, majdnem érthetetlen dolgot látott: Horváth mérnök, aki bizalmas barátságban állott a Tamásicsaláddal s aki a szemközti járdáról sietve közelitett a kapu felé, egyszerre ijedten visszarohant Mi történhetett vele, hogy hirtelen mást gondolt? Tamási azonban, akinek végre is nem fájt a Horváth feje, közömbösen napirendre tért a különös dolog fölött s mosolyogva közelitett gyöngélkedő felesége ágya felé. — Jó lesz igy? — kérdezte kedveskedve. — Köszönöm, jó lesz, — felelte most már nyugodtabban • a beteg Mariska. A napsugár végigöntötte a selyem-paplant s egyenesen a Mariska fejére sütött. És a jó férj türelmes gondolta: — Megfájdul a feje és mégsem akarja, hogy a függönyt lebQCsassam ! Oh, mily szeszélyesek az asszonyok ! az a kezdés, hogy a falu kisgazdái és munkásai telente hallgassák meg a tanult gazdákat egy pár olyan gazdasági dologban, amelyről a községi határ azt mutatja, hogy a falu gazdái, munkásai nem tudnak hozzá. Azt olvassuk, hogy az idén 5200 ilyen tanulságos gazdasági eszmecsere lesz, amit ugy kell érteni, hogy a falu gazdái egybegyűlnek az iskolában, a községházán, a, népházban vagy a gazdaságban s a gazdasági egylet kiküldött embere szót ejt egy-egy gazdasági kérdésről. Ezt aztán alaposan megbeszélik. Egyik is, másik is, amit meg nem értett, több kérdést tesz föl s ezekből a kérdésekről eszmecsere, vita következik s annak során, mint a buza rostálás után, megmarad a tiszta mag. Az értelmes falusi földmivelő tudja, látja, hogy az a gazda, aki nem huny szemet a gazdálkodás terén való óriási haladás előtt és a maga tehetsége szerint ezzel a haladással igyekszik lépést tartani, annak a kis földje jobban terem, jövedelme szaporodik. A tanulás vágya az okos, gyakorlati módszereknek elsajátításán való készség megvan a földmivelő népben. Azt örömmel látjuk ebben a napokban, midőn száz és száz helyen a gazdák, mintha csak rendes diákok lennének, tömegesen elmennek az iskolába, amit ott hallanak, azt megjegyzik, sőt azokról a gazdasági kérdésekről szerkesztett könyveket is forgatják, olvasgatják. Mindezt a legnagyobb örömmel jegyezzük föl. Azt halljuk, hogy a most megindult gazdasági tanításokra félmillió hallgató jelentkezett s ott, ahol négy-öt napig rendszeres és állandó tanítást rendeznek a' fiatalabb kisgazdáknak, — ott is oly tömegesen nyilatkozott meg a tanulás kedve, hogy a tanítási órákat meg kellett duplázni. Mindenképen művelődik, pallérozódik a nép. Amint a példa szerint a szénégető a tőkén tartja a szemét — a földmivelő ember is azokat a könyveket szereti olvasni, amelyek azt tárgyalják, amiből él, vagyis gazdasági kérdésekről valókat. Még csakugyan megérjük, hogy a kisgazda elhiszi, hogy a helyes trágyakezelésről is lehet már egész könyvet irni és még érdekesebb azt elolvasni. Ez valósággal falusi kultúra és hatékony és jó befektetés, — meglepő módon halad a földmivelés intensivitása, csak gondoljunk még a mi vi lékünk ódon gazdálkodására is. Kétségkívül arra tanít meg ez a falusi kultúra, hogy a nemzet minden fiának dolgozni, tanulni kell. Akkor a nemzeti termelés több lesz, akkor a föld többet terem, jólét következik s ennek minden tartozéka: az egészség, a boldogság és béke. Nagy kedvünk van azt látni, hogy mikor jégvirágok keletkeznek a falusi iskolaházak ablakain, estenden kigyúl a Jény, elvilágit az iskolába s nem szegyeinek ezüstfehérbe borult fejjel sem tanulni. Nem is szégyen az, de ^dicsőség. — A hercegprímás születésnapja. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás vasárnap ünnepelte meg csendes visszavonultságban születésének hetvenküencedik évfordulóját. Ebből az ünnepi alkalomból az idén is megjelentek a budai primási palotában közéletünk kitűnőségei, akiket a hercegprímás képviseletében Kohl Medárd püspök fogadott. Születéshelyéről, Keszthelyről igen kellemes meglepetésben részesítették az agg egyházfejedelmet. Három kis üvegcsét kapott: az egyikben szülői sírjából, a másodikban szülőháza kertjéből és a harmadikban szülői szőlőjéből (ahol a hercegprímás gyermekéveit töltötte) való föld volt. A szép, festett üvegecskék. fehér juharfa-dobozban voltak elhelyezve. — Budipesten Kohl Medárd püspök nagyszabású ebédet adott, melyen közéletünk számos kiválósága vett részt. Mint a Katholikus Tudósító értesül, a hercegprímás születésnapját ősszel fogják megünnepelni méltó dísszel. A bíborost városunk táviratilag üdvözölte, melyre tegnap a következő válasz érkezett: Esztergom szab. kir. város közönsége, tanársa és tisztikarának szives megemlékezését örömmel vettem s a kifejezett üdvkivánatokat sokszorosan viszonozom. Vaszary Kolos. — Deputáció a polgármesternél. Régi óhaja és kivánsága az esztergomi munkás népnek, hogy részükre a mostani rozzant viskók helyett egészséges munkásíakásokat építsenek. Ez irányban már 104 munkás folyamodványt is adott be még a mult évben a minisztériumhoz, ahonnan a kérvényt leküldötték a polgármesterhez. Nagyon természetes, hogy a város közházán e kérvényt is a többi égetően sürgős, de el nem intézett akta sorsára juttatták. A 104 munkás várt eddig türelemmel, most azonban, hogy a minisztériumban felvilágositották őket a városi hatóság hanyagságáról, mind a százan küldöttségbe mennek a polgármesterhez, hogy megkérdezzék szándékai felől a várva-várt munkásházakat illetőleg. -- A kereskedőit jak estélye. A hagyományos jó siker jegyében folyt le az Esztergomi Kereskedő Ifjak Önképző Egyesületének vasárnap este a Fürdő nagytermében tartott farsangi estélye. Nagyszámú és előkelő közönség vett részt az estélyen, mely siker dolgában nem maradt el az eddigiek megett. A táncmulatságot jól összeállított műsor vezette be. Az első szám Pálmai Alexandra és Zsiga János' rutinus nagykezese volt. Ezután egy jóízű egyfelvonásos következett, melyben Mack Mici,' Mihalek Eti és Prickel Mihály jeleskedtek. A zajos sikerű előadást egy hatásos zeneszám követte. Berencz György, dr. Brenner Antal, Nemesszeghy István és dr. Rayman János virtuozitása meghozta a kivánt sikert. Majíi egy igen élvezetes gárjelenet kacagtatta könnyekre a hálás közönséget. Özv. dr. Palkovits Jenőné és Nagy Pál amatöri tudásuk legjavát öntötték helyzetkomikumokban bővelkedő szerepeikbe. Marosi Ferencné kiváló zongora játéka kellemesen tette változatossá a műsort. Majd Mack Mici adott elő rendkivül bájosan egy humoros monológot s végezetül Székely Henrik énekelt kellemes baritonján néhány magyar nótát Nemesszeghy István zongorakisérete mellett. A pompás műsort kedélyes táncmulatság követte. — Megyegyülés. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága február hó 23-án délelőtt 10 órakor tartja ez évben első közgyűlését a városház nagytermében. A napirendre tűzött tárgyakból kiemeljük a következőket: Kereskedelemügyi miniszter leirata a törvényhatósági közúti alap birtokában levő nem jövedelmező helyiérdekű vasúti törzsrészvényeknek az államkincstár tulajdonába leendő átengedése iránt. Belügyminiszter leirata a rendőri büntető eljárási szabályzat értelmében tiszti ügyészi megbízottak alkalmazása tárgyában. Pénzügyminiszter körrendelet az 1911. és 1912. évekre az egyenes adó felszólamlási bizottság rendes és póttagjainak megválasztása tárgyában. Főispáni leirat a lóavató-bizottság megalakítása tárgyában. Főispáni leirat az igazoló-választmány kiegészítése tárgyában. A vármegye alispánja előterjeszti Esztergom szab. kir. város képviselő-testületének határozatát a város részére 1910. évre kiutalványozott 22,000 korona államsegély felosztásáról. Adorján János és társai, valamint Csernák Béla felebbezése a városi szerv. szab. rend. 112. §-ának módosítása tárgyában a városi tisztviselők segédés kezelőszemélyzet érdekében hozott képviselő-testületi határozat ellen. Sopron vármegye közönsége átirata a községek állami segélyezése tárgyában. Hunyad vármegye közönsége átirata, illetve határozata a községi körjegyzők, valamint segédjegyzők fizetésének, a jegyzői magánmunkálatoknak, a nyugdíjügy országos rendezésének törvényhozási uton való rendezése tárgyában. Szepesvármegye közönsége határozata a katonai előfogatok rendezése iránt. Ung vármegye közönsége átirata a fegyvertartás korlátozása tárgyában. Debreczen sz. kir. város közönsége a husdrágaság kérdésében kelt átirata. Udvarhely vármegye közönsége átirata a kihágási büntetéspénznek a községi szegényalapok javára fordítása iránt. — Mély álom télen-nyáron. Lapunkban többször foglalkoztunk és lesz alkalmunk még ezután is foglalkozni azzal a tespedtséggel, mely városunkban van. Az építkezést értjük, amelytől nagyon sokat várhat mindegyikünk. Különös irigységgel talán, látjuk, mint fejlődnek más városok, mint építkeznek mindenütt. Nálunk a tanácskozásba fullad minden terv. A győri munkásbiztositó pénztár ugy a maga javára, mint a városfejlődés érdekében uj bérpalotát építtet 200.000 koronás költséggel, mely építkezést már a tavasszal megkezdik. — Nagyváradon vásárcsarnokot, Szombathel