Esztergom és Vidéke, 1911
1911-02-05 / 11.szám
mégis még mindig az élőhalottak között van Prónay János. Az internálás oka mint ily esetekben szokásos, természetesen anyagi. A szanatóriumba hurcolt őrnagy öccse, Prónay Ferenc 76-os kapitány bátyjáról a következőket mondotta: — Csak egyféleképen ... tudom megmagyarázni azt a kegyetlenséget, amellyel testvéremet véglegesen elzárták a világ elől. Fáber, a veje, azt hiszi, hogy útjában állott az apósa. Ha gondnokság alatt lesz a testvérem, akkor azt reméli a vő, hogy ő fogja intézni sógornőmmel az anyagi dolgokat. Nem hiszem, hogy valami más ok is szerepelhetne ebben a szomorú ügyben. Az igaz, hogy ideges kissé a bátyám, de csak olyan fokban, amilyen igen gyakori a komoly munkával foglalkozóknál. Levele, melyet a szanatóriumból dugott uton juttatott el hozzám, csöppet sem bizonyit amellett, hogy paralitikus, hogy elmebeteg. A tébolydába, vagy szanatór'umba hurcoláshoz nem kell sok. Elég egy mostoha vő vagy feleség intrikája, hogy a még csak ideges fiu vagy férj betegsége komollyá, gyógyíthatatlanná váljék a tébolydába hurcolás izgalmai által. Az igy elzárt szerencsétlenek segélykiáltásait nem hallják, borzalmas helyzetét nem látják, mert hozzátartozóiknak gondjuk van rá, hogy a külvilág mindezekről ne tudjon. A szerencsétlen elzárt élőhalottak pedig lassanként igazán beleőrülnek helyzetükbe, mert ki menti meg őket az őrülettől ? Ki ? — A házbérsróf. Február 1-ién volt alakok fekete napja: a házbérnegyed. Nem elég az, hogy a város lakossága napról-napra fogy, s minden évben kevesebben leszünk, még hozzá az a legborzasztóbb, hogy akik itt maradtak azok, se tudnak tisztességes lakáshoz jutni. Építkezés már évek óta nincs e városban, uj lakóházakat nem emelnek, csak a régi, rozoga, nedves viskók állnak még, de gazdájuk azt sem tudja, hogy mit kérjen érte. Hallottunk olyan háztulajdonosról, aki csak 1000 koronával emelte a házbért, de számosan vannak olyanok is, akik ha nem emelik, de nem is csináltatnak semmit.-A magas pótadó, a házbéradó és a többi mindenféle teher, mely a tulajdonosokra nehezedik, némileg igazolja eljárásukat, de egy város, ahol ipar, kereset, üzleti élet nincs, ugyan mire számit, mit tart célravezetőnek, hogy a lakás- és pótadómizériából kiszabaduljon. Mert az bizonyos, hogy ha a városházán a képviselőtestülettel olyan i ormányzást végeztetnek, mint a legutóbbi tiz év alatt, akkor az 1921-iki népszámláláskor újra nem 238-cal, de ezrekkel is fogunk fogyni, sőt talán annyira el- és megfogyunk, hogy a néptribunok és politikai pásztorok nyáj nélkül maradnak, ha ugyan őket is más mezőre nem kergeti: a házbérsróf. — Az ezen évbeli szőlőoltványok, amint szakköröktől halljuk, majdnem általánosan nagyon gyenge fejlődésüek és szőlők telepítésére alkalmatlanok, mert azok a peronospora elégtelen leküzdése folytán — mely kárttevő az elmúlt nyáron épen pusztitólag lépett fel — igen nagyon szenvedtek és zöld lombozatukat igen hamar elveszítették. Annál érdekesebb lesz a T. C. szőlőbirtokosokra nézve az, hogy mi azon kellemes helyzetben vagyunk itt egy szőlőtelepet felemlíteni, ahol sikerült a peronosporának felette szorgos és szakadatlan leküzdése által, a szőlőoltványokat 'oly szép lombozattal megtartani, hogy azok ez évben eszményi szépen fejlődtek, ez a „Küküllőmenti Első Szőlőoltványtelep" Medgyesen, Nagy-Küküllőmegye. Tulajdonos Gaspari Frigyes. — Gyermekek kalendáriuma. Apró figyelmességekkel lehet leginkább megszerezni a gyermekek szeretetét és Az Én Újságom, Pósa Lajos pompás ifjúsági lapja valóban bőkezűnek mutatkozik az ilyen apró figyelmességek dolgában. Hétről-hétre tartalmas, eleven újsággal állit be apró emberkékből álló óriási olvasó táborába és azonfelül még egy almanach-hal is kedveskedik nekik. Ez az almanach Az Én Újságom kalendárioma, amely ez évben szokatlanul gazdag tartalommal jelent meg, Ennél kedvesebb, tartalmasabb könyvet el sem gondolhatunk az ifjúság számára. Minden van benne, ami csak a gyermeket érdekelheti és ami benne v; j n, az minden olyan ami érdekli az ifjúságot; számtalan jókedvű történet, szép vers, sok kép, mese, tanulságos olvasmány, stb. és mindezt a java magyar irók irták, hogy Az Én Újságom olvasóinak igazi örömet szerezzenek. A szép könyvet Az Én Újságom minden előfizetője ingyen kapja meg Az Én Újságom minden előfizetési ára negyedévre 2 kor. 50 filér. Kiadóhivatal Budapest, VI. Andrássy-ut 10. szám. — Most hétfőn a budapesti Vámpalotában este hat órakor megejtik a hatóságok előtt a kereskedő ifjak menháza tárgysorsjátékának húzását. A 3000 értékes nyereményhez azoknak van jussuk, akik igazolják, hogy legkésőbb február 6-án a sorsjegyek árát postára tették. A főnyereménynek az Andrássy-uton állandó nézőközönsége van. Egy fejedelmi brillians-kollié ez, mely. vagyont jelent annak, aki az egy koronás sorsjegy ellenében megnyeri. — A „Vasárnapi Újság" február 5-ki száma gazdag képsorozattal, érdekes cikkel mutatja be Székely Bertalan, elhunyt nagy művészünk festményeinek kiállítását. Szép és érdekes képek mutatják be a Pallavicini-Andrássy esküvőt, a színházak újdonságait s a közelmúlt napok egyéb aktualitásait. Massány Ernő cikke (képekkel) a bádeni tavon berendezett időjárásjelző-állomást ismerteti. Szépirodalmi olvasmányok: Rákosi Viktor regénye, Babits Mihály és Juhász Gyula versei, Koronghy Dénes novellája, Marcelle Tinayre franciából fordított regénye stb. Egyéb közlemények: tárcacikk az esseni Krupp családról, a hétről s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, sakkjáték stb. — A „Vasárnapi Újság" előfizetési ára negyedévre öt korona, a „Világkrónikáival együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság" kiadóhivatalában (Budapest, VI. ker. Egyetem-utca 4. szám). Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap" a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Tarka rovat. A moziban minden csendes. Kép a közel jövőből. A Korona-moziban az elmúlt csütörtökön este az inspekciós rendőrbiztos csendre intette a publikumot, mert beszélgetéssel zavarta az előadást. I. FELVONÁS. (Telt ház. A rendőrbiztos ur szolgálati övvel a derekán belép.) Rendörbizios: Csend, rend, figyelem, aki rossz lesz, megverem. (A közönség egy pillanatigidegesen fészkelődik.) Rendörbizios: (Stentori hangon) Kezet kulcsra! (A közönség halálos csendbe merül.) Mozi bácsi: (Beigazít a villamos zongorába és némán int a gépésznek, hogy kezdje.) (Az előadás megindul, a vászonon megjelenik Linder Max, egy kiválóan realisztikus életképben. Éppen kézzelfoghatólag vall szerelmet egy milliomoslánynak.) Egy prémeskabáiu ur: (önfeledten felkiált) Tyüh az áldóját, ezeknek jól megy! (Két baka csendesen röhög.) Rendőrbiztos: Kuss a keresztapátok mindenét, ne zavarjátok az előadást! (A közönség megnémul az ijedségtől.) (Mégis az előbbi két baka ugy látszik nem respektálván a rend polgári őrét közbeszól) Már ilyet ne mondjon az ur, má hogy is zavarnánk itt az előadást, mikor ott a képen amúgy is németül beszélnek — a fene se érti, hogy mit gajdolnak. Több fiatalember az utolsó sorban csendesen és gúnyosan röhög, Rendörbizios: Mit? Még röhögtök, mindjárt ki foglak üríteni. Majd.megmutatom, mi az, zavarni a művészeket. Mozi bácsi: (Kihúzegy dalt a villamos zongorából, mely önmagában is látványosság.) Ne izéljen biztoskám, hiszen ezek csak képek. Rendörbizios: Nekem mondja a tanárnak ? (Fölényesen nevet.) II. FELVONÁS. Egy prémkabátos ur (Felteszi a két ujját és billeget.) Rendőrbiztos: No mi az már megint, mit zavar már megint? A prémkabátos: Jaj! Juj! Jujuj ki kell...! Rendőrbiztos: Mégysz a fenébe ! mit mersz zavarni ? Na ja ! • A prémkabátos : (Gyanús csendbe merül.) Mozi bácsi: (Megindítja a villamos szellőzőket). Rendőrbiztos: Mit zavar igazgató ur! Azt hiszi hogy magának mindent szabad ! Majd megmutatom. * (PAUZA). A prémkabátos (bánatosan kimegy. A gyerekek röhögnek). III. FELVONÁS. Mozigépész : (Uj képet tesz be a gép zörög. 7 ) Rendörbizios: Mit zörögsz ott fen, mit zavarod az előadást! Mozigépész: (Félelmében sirva) Muszáj zörögni máskép nincs kép! Rendőrbiztos:: muszáj! nekem akarod ezt beszélni. Na ja! Mars le! (lehúzza a gépészt a gépházból, az előadásnak vége, a közönség halálos csendben elvonul). Mit szól a szép tavaszi időhöz? A vidám : Mit szól, kedves uram, ehhez a szép tavaszi időhöz? A szomorú: Kapott már máma pofont? Mert én lemérhetek magának egyet. A vidám (ijedten hátrál): Maga megőrült. A szomorú: Nem, én nem őrültem meg és éppen azért nagyon jól tudom, hogy magát a többi hülye küldte, hogy engem ugrasson. A violám : Engem ? A szomorú : Igen magát. Egy óra óta állok itt és ezalatt az idő alatt legalább tizennégy ember rúgott belém ezzel az ostoba kérdéssel: mit szói ehhez a pompás tavaszi időhöz? Hát . mit szóljak hozzá? Egyszerűen utálatos . . . A vidám: Nem érzi mily lágy szellő lengedez ! A szomorú: De érzem . . . Mintha egy gőzfürdőt szellőztetnének. A vidám : A nap milyen édesen süt . . . A szomorú : Vigyorog . . . nem tudok ránézni. A vidám: Tulajdonképen mi baja magának ? A szomorú : Kitalálhatta volna már ... Jégnapot akarok. Jó hideg időt, hogy szép, kemény, sima jég legyen a sportelepen. A vidám: Ennyire bolondja a korcsolyázásnak ? A szomorú: Ha éppen tudni akarja, hát nem. Nyolc évvel ezelőtt egy kis leány rávett, hogy tanuljak meg korcsolyázni. Vettem egy jegyet drága pénzen és kimentem a jégre. Három napig topogtam, bukdácsoltam, potyogtam a jégen és amikor már annyira vittem, hogy meg tudok állni a lábamon, jött a tavaszi idő és elolvadt a jégA vidám: Ez megesik néha. A szomorú: Néha ? Ez nyolc év óta állandóan megesik velem. Nyolc év óta olyan tél van, hogy soh'se viszem többre potyogásnál. Esztendőről-esztendőre elfelejtem azt a keveset, amit tanultam, azután kezdem újra. De amikor ott tartok, hogy megállok a lábamon és összezúzott testtel el akarok indulni, akkor jön a „mit szól a szép tavaszi időhöz?" és kiolvad alólam a jég, kiolvad a befizetett pénzem és az uj korcsolyakosztümöm. Csak tiz napig tartana még a hideg . . . A vidám : Fagyhat még . . . A szomorú: Dehogy fagyhat, hiszen maguk még Szibériából is kaibaláznák a hideget a maguk ostoba „mit szól a szép tavaszi időhöz?" mondásukkal. A vidám : Hódítsa meg más uton azt a kis lányt. A szomorú: Melyik kis lányt ? A vidám: Aki jégre vitte . . . A szomorú: Azt már nem kell meghódítani . , . Jégre vitt másodszor is . . . feleségül vettem. A vidám: Akkor mit akar a jégtől ? A szomorú: Nagyszerű, ha már igy megjárt ím, legalább a jégvermemet szeretném megtölteni. A vidám: Minő prózai ember maga!
