Esztergom és Vidéke, 1911

1911-02-02 / 10.szám

célját és lényegét; azt nevezetesen, hogy az aranyért sohase kelljen ázsiót fizetni. Mert ezek szerint, ha szükségünk van rá, a papírpénzért nemcsak aranykoronát, de frankot, márkát, sterlingfontot, dollárt vagy hollandi forintot is kapunk aranyban. Már most az egész valutarendezésnek mintegy ünnepélyes betetőzéséhez még egy rendelkezést terveztek. Annak a törvényes kimondását, hogy a bank mindenkinek, aki kívánja, tartozik a bankjegyeit 24 óra alatt arannyal beváltani. Ezt már régen megteszi ugyan, de a törvény mindezideig formaszerint nem kötelezi rá. Ezt már 1903-ban ki akarták mondani. Magyarországon is, Ausztriában is benyújtották a törvényjavaslatot. De Ausztriában huzták-halasztották a dolgot és nem lett belőle törvény. Most pedig az idő nem alkalmas arra, hogy rögtönösen kimondják. Mert az ilyen pénzszük időben, mikor mindenütt, nálunk is a külföldön is magas a kamat, attól tartanak, hogy a külföldiek kiviszik az aranyat az országból. A jegybanknak, hogy az aranyat megvédje, fel kellene emelnie a kamatlábat. Már pedig most ugy is 5 százalék a hivatalos kamat, nem jó volna, ha még többet kellene a kölcsönvevőknek fizetni. * • A készfizetés garanciája. Ezért ezt a rendelkezést most afkalmasabb időre halasztották. De a magyar kormány gondoskodott róla, hogyha az alkalmas idő elkövetkezik, a dolgot akkor huzni-halasztani ne lehessen ugy, mint 1903-ban. Hogy mikor alkalmas az idő, erről magának a banknak kell jelentést és — És könyörögtem azért a megtért lelkű bűnösökért, akiket szabadon bocsájtanak a börtönből. — Áldott jó szive van, — jegyezte meg félénken Aladár. — Elhatároztam, hogy minden szabaduló rabot gazdagon meg fogok ajándékozni, hogy uj életet kezdhessen. Maguk derék fiuk, hiszem, hogy segítségemre lesznek. Ugy-e megteszik azt a szívességet, hogy összeírják ebben az esztendőben, kiknek üt a szabadulás órája? A következő nap mindegyik lovag beszámolt a kiküldetésről. — Az itteni börtönökből — kezdette Miklós — csak egy ember szabadul ki. Ez azonban nem szorul segítségre, mert a bőrtön kapujában már amerikti nagybátyja várja, akit az uj világban műtrágya királynak neveznek. — Én is csak egy szabaduló bűnösről tudok, — folytatta Géza — az én emberemnek nincs szüksége támogatásra. Amikor ugyanis a harisnyakötéssel egy kis pénzt szerzett, sorsjegyet vásárolt s a szerencsés fickó megütötte a főnyereményt. — És mit végzett maga? — fordult az özvegy Aladárhoz. — Oh, az én emberem még jobban járt. De ennek története van. Volt neki egy rettenetes gazdag nagynénje, aki halálát érezvén, magához hivatta és szóbeli végrendeletben ráhagyta egész vagyonát. A szerencsétlen flótást az öröm annyira megrendítette, hogy siketnéma lett. Természetesen pörre került a dolog s az én emberem elvesztette a pört azon az alapon, hogy egy süket örökös nem hivatkozhat szóbeli végrendeletre. Sőt még be is csukták e miatt néhány esztendőre. A mikor most tudatták vele, hogy kegyelmet kapott, az öröm javaslatot tenni, mert ő látja legjobban a pénzpiac helyzetét és mert az ő érdeke, hogy ettől a gondtól mennél hamarabb szabaduljon. Ha pedig megteszi a javaslatát, akkor a két kormány nyomban tárgyal, megállapodik, megteszi a parlamenteknek előterjesztéseit és a két parlamentnek négy hét alatt kell határoznia. Igy rendeli a most benyújtott törvényjavaslat. Szinte mulatságos, hogy micsoda szegény, gondolattalan és tartalmatlan érvekkel küzdenek egy javaslat ellen, mely nehéz küzdelmek után a magyar álláspont teljes diadalát jelenti és a magyar kormány erélyét és minden eshetőséggel számoló előrelátó hazafias gondját dicséri. A községi közigazgatás. Irta: Dr. Kmety Károly egyetemi tanár. (Folytatás.) A jegyzőt, ki a falu közigazgatásának fejévé emelendő föl, hatósággá kell tenni a helyi igazgatásban. A mai jegyző alig részese szóra érdemes jurisdictionak, „de jure" jóformán segédközege a főszolgabírónak, meg a falusi bírónak. Meg kell óvni azután a falu élére helyezendő jegyzőt a főszolgabíró basa-uralmától, mely lealacsonyító és káros befolyásolásra vezető. Decentralizálni kell a főszolgabirák mai joghatóságát, annak jórészét, ideértve mindenesetre a kihágási bíráskodás könnyebb eseteit is, a jegyzőre kell átruházni. Ily hatáskörű jegyző, mint a magyar nemzet orgánuma imponálni és érvényesülni fog. Ma legfölebb az adókivető és adóvégrehajtő közeget rettegik benne a lakosok. Világos, hogy a jegyzői hivatal felemelése esetén a jegyzőt az irodai munka jórésze alól megfelelő segéderő nagyobb mérvű alkalmazásával fel kell menteni. A községi elöljáróságra háruló teendők enélkül csak a törvények és szabályrendeletek élettelen betűi maradnak, egyszerűen az „ad impossibilia non est obligatio" elve szerint. megint annyira megrendítette, hogy elmúlt a baja s igy kiáltott fel: hála Isten, most már megnyerhetem a pörömet! Az özvegy megköszönte a fáradozásukat s azután elment a statisztikai hivatalba. A vöröshaju most már nem jött zavarba, sőt nemcsak székkel, hanem cukorkával is megkinálgatta. Amikor megtudta, hogy miről van szó, hamarosan kisütötte, hogy az idén kerek háromszázkilencvenhét bűnös szabadul ki a börtönből. Babótiné, aki elfogadta a széket és a cukorkát, a búcsúzásnál már nem találta annyira vörösnek a statisztikust s megengedett neki egy kézesókot. Egy kellemes szeptemberi napon ismét együtt volt az özvegy az ő hűséges kísérőivel. Többet sóhajtozott, mint nevetett. — Talán megint templomban volt? — kérdezte szorongva Miklós. — Ott voltam. — És kikért imádkozott? — szólott gyanakodva Géza. — A vén leányokért. Elgondoltam, hogy milyen önző a férfinépség. Csak hozományra vadászik, emiatt mennyi szegény leány hervad el a pártában. Elhatároztam, hogy ha reá megy is a vagyonom, hogy itt a fővárosban minden öreg leánynak adok hozományt. — Hm! — köhintett Aladár. — Remélem, segítségemre lesznek s összeírják a vén leányokat. Napok múlva újra összejöttek. Babótiné fölszólitot'a gavallérjait, hogy számoljanak be külde- j fésűkről. I — Én,találtam egy vén leányt, — szólalt megj A községi reform második főrésze a községi háztartásra essék. A községi pótadóztatás mai nyers alakjában és horribilis magasságában nem maradhat meg, de a közteherviselés egyenlőségének elvével is ellenkezik. A községek közterheit, ha már az állam nem veheti is saját vállaira, legalább a mai kilátó aránytalanságokat és igazságtalanságokat kell megszüntetnie megfelelő községi adóztatás behozatalával és arányos állami segítéssel. A községi választójogot részünkről egyelőre a teljes általános választójog alapjára nem helyeznénk. Mig állami hatásaiban az általános választójogot teljesen megnyugtatónak és üdvösnek mondhatjuk, addig a mi községi életünk viszonyai között annak a községi választások tekintetében való behozatalával még várhatunk. Ez korántsem jelenti azt, hogy a községi választójog mai alakjában és szabályozottságában változatlanul meghagyassák. Ellenkezőleg, a tapasztalat által felmutatott bajok, azután a kulturális és nemzeti érdek e tekintetben is fontos változtatásokat követelnek. Végül még egyet. A magyar sajtó nem eléggé foglalkozik a falu közéletének bajaival, mintha nem volna tudatában annak, hogy a magyar népnek több mint kétharmadrésze, tehát a túlnyomóan nagyobb része a falusi közigazgatásnak van kiszolgáltatva és annak működéséből érzi az állami élet mivoltát és milyenségét. Az állami élet erkölcsi és anyagi előnyei semmivé válnak reá, sőt az állam gyűlöletessé lesz előtte, ha ez a közigazgatás nem munkabíró és legfeljebb csak alkalmatlankodásra zaklatásra képes és még arra, hogy elvegyen, de ne nyújtson az elveszettnek fejében ellenértéket. HÍREK. — Halálozás. Pongrácz Kázmér vármegyei főjegyzőt lesújtó fájdalom érte. Édesanyja, szentmiklósi és óvári Özv. Pongrácz Sándorné szül. szenkvici Palkovics Gizella urnő január 28-án 67 éves korában Pozsonyban elhunyt. A megboldogut úrnőt hétfőn temették el Rajkán s temetésén nagy és előkelő rokonság jelent meg. Vármegyénk főjegyzőjét a kondoleálók serege árasztotta el részvétével. Miklós, — aki azonban kijelentette, hogy sohasem megy férjhez, mert vőlegényét gyászolja, akit a trafalgári tengeri csatában elnyeltek a hullámok. — Én is találtam egyet — folytatta Géza. Tlzonban szintén nem mehet férjhez egy szerencsétlen tévedés folytán, képzelje csak Nagyságos Asszonyom, a határörvidéki anyakönyvben fiúnak van beírva. — Remélem, Aladár, maga nagyobb sikerrel nyomozott. — Oh, igen — szólott a harmadik, — én huszonhárom vén leányra akadtam. — Beszéljen, maga édes, drága Aladár, — sürgette az özvegy abban a hitben, hogy a három lovag közül, ő az igazi, az önzetlen szerelmes. — Huszonhárom vén leáuyra akadtam, de mindegyiknek 100.000 frton felül van hozománya. Babótiné haragosan felugrott, elrohant a bámuló kérők köréből. Egyenesen a statisztikushoz sietett. A vöröshaju a széken és cukorkán kivül virággal is megkínálta s a legrövidebb idő alatt megmondotta, hogy a fővárosban kerek háromezeregyszáztizenhét vén leány van. Az özvegy a búcsúzásnál engedelmet adott a sztatisztikusnak, hogy meglátogassa, mert ugy találta, hogy igazmondása mellett még csinos, szőke haja is van. Este volt és a Vénusz meg a Merkur ismét fényesen ragyogtak az ég boltozatán. Babótiné egy fiatalember vállára hajtotta fejét és ugy bámulta a csillagokat,migvégretekintetemegpihentaMerkuron. — Az én csillagom, — mutatott rá az özvegy. Hát arról mit tud a statisztika? — Semmit — felelte a vöröshaju. — Mégis . . . sorozza be egyik rubrikába. — Melyikbe? — Ahol a házasságközvetitőket tartják számon.