Esztergom és Vidéke, 1911

1911-11-05 / 87.szám

AZ ESZTERGOM VARMEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. S-3rkcsztőség és kiadóhivatal: ESZ 1ERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjeleni, vasárnap és csütörtökön Szerkesztik ; ELŐFIZETÉSI ÁRAK: KEMPELEN FARKAS Egész évre . 12 K Negyed évre . . . 3 k és Fél évre . . 6 K Egyes szám ára . 14 f, VARSÁNYI IGNÁC Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. Esztergom.1 ipai-osok. Az alábbiak pedig nem vonatkoznak az összes esztergomi iparosokra, de — sajnos — elég sokra közülök. E sorok Írója saját tapasztalataiból próbál egy kis csokrot összeállítani, amely- lyel annak a vakmerő embernek kedves­kedik, aki városunkban házépítésre gondol. | Tehát: éppen hat hónappal ezelőttjfel- kértem egy jónevii és feltétlen szolidságá­ról ösmert helybeli építési vállalkozót, —| a nevét nem említem — hogy igényeim­nek és zsebemnek megfelelően építsen egy viskót számomra. Megegyeztünk a tervrajzban, árban és abban, hogy folyó évi szeptember 1-én megkapom a kész épület kulcsait. Ma már november hónapot jelez a kalendárium és az én viskóm még mindig nincs készen. Eleintén persze én is dühösködtem ésj ki esik közelebb, mint a vállalkozó ? Szemrehányásokat tettem neki, pörrel fenyegettem, stb. A mint ilyenkor szokás. Védekezéseinek nem igen akartam hi­telt adni mindaddig, atnig lassan saját magam is rá nem jöttem, hogy itt tulajdon­képpen nem egyedül magam vagyok az áldozat, hanem a vállalkozóval ketten va­gyunk. Bele kell mennem a részletekbe, mivel tanulságos a dolog és mert ilyen: közérdekű is. Jobb a más kárán tanulni ! Tehát az én vállalkozóm kőművesei eleintén elég szép számmal láttak a mun­kához, de már rövid idő múltán hihetetle­nül leapadt a számuk. Egy részük Kecskemétre ment, a má­sik Budapestre ; szóval szombati fizetségek után mintha gyököt vontak volna be­lőlük. Az asztalos tízszer annyi munkát vál­lalt, mint amennyit s-negbir, tehát az én házacskám majd csak a kilenc után követ­kezik. A mázoló ma is itt mázol — egyedül, mert segédet nem bir kapni. A szobafestő végzett ugyan, de csak halálos fenyegetésekre jött el egy-egy fél napra dolgozni. Hogy a csokor teljes legyen, megkell még említenem, hogy a költségvetésbe fel­vett asztalosmunkákon kívül szüksége me­rült fel időközben egy és más kisebb munkának. Elmentem az asztalosmesterhez, meg­egyeztem vele szóbelileg, meg is Ígérte, hogy pár nap alatt megcsinálja azt a kis pótmunkát. Tizszeri sürgetésemre mindig újabb és újabb határidőt tűzött ki s mikor végül megsokalva a halogatást, egy hónap múlva személyesen kerestem föl, azzal fogadott, hogy: neki most nagyobb vállalt munkái vannak, tehát az enyémet meg sem csinálja. Mikor én méltatlankodva a megegye­zésünkre hivatkoztam, az asztalos igy szólt: „Írásban van a megegyezés? Ugy-e nincs? Akkor nem is kötelező reám nézve.“ íme kérem, készen van az én csok­rom, ugy-e szép virágokból áll ? Átnyújtanám annak, aki házat akar Esztergomban építtetni, de nem találok senkit. „ESZTERGOM és VIDÉKE“ TÁRCÁJA. Végrendelet. Ha elfogy az utam majd vége szakadtán, Kihűl a szivem és elnémul az ajkam : Ne tegyetek engem hideg sirverembe ! Melegségre vágyó, szegény hülő testem Ott úgy sem pihenne. Rakjatok egy máglyát, tegyetek rá szépen, Lángoló, lobogó nagy tűz hadd emésszen, Gömbölyű vállamnak hófehér halmára Hadd tapadjon tüzcsók, — miről én álmodtam —. Egyszer — utoljára. Ölelő karjai nagy, piros lángoknak Utolsó álmomban óh hadd ringassanak ; Csókolatlan ajkam elhulló rózsája Boldogan fogadja izzó parázs csókját Utolsó útjára. S ha kihűl a máglya elhamvadó íiszke, Porrá lett hamvaim óh szedjétek össze, S szórjátok egy kertbe ; hordja szét a szellő. Legyek újra virág, fehér és illatos, Szerelmet lehellő. Nagy Renée. Észak a dél ellen. Irta: Révész Gyula. Sheridánné és Shintonné csak a nevükben különböznek egymástól, máskülönben teljesen egyformák: özvegyek, egy-egy gyermekük van, sokszoros milliomosok, ötven esztendősök és ami fő, mindaketten jósziviiek. Csodálatos, hogy ennyi | közös tulajdonság mellett mégis gyűlölték egy­mást. Vetélytársak voltak a — jótékonyságban. Abban az amerikai városban, ahol éltek, két nő­egyesület virágzott: az egyiknek Sheridánné az elnöknője, a másiknak pedig Shintonné. Ha az egyik a kegyetlen téli időben kenyeret osztogatott a szegény népnek, a másik húst is adott a ke­nyér mellé. Ilyen körülmények között természete­sen jó dolga volt a népnek, mert a két szék között nem esett a pad alá, hanem a teritett asz­tal mellé . . . Sheridánné dühösen méregette a szobát, mert most értesült titkárától, hogy a Shintonék népkonyhájában tizenhét ebéddel több fogyott el a múlt hónapban, mint az övében. Bosszúért ; lihegett. — Titkár ur, — szólalt meg, — nem va­gyok megelégedve az önök működésével. — Bocsánat, mindent elkövetünk . . . A következő hónapban csakugyan elérte Sheridánné, hogy az ő népkonyháját száztlzenhét ! emberrel több látogatta, mint Shintonnéét. II. Shintonnét ez a vereség nagyon idegessé tette. Előbb keservesen sirt, azután bosszúra gon­dolt. Sokáig tépelődött, inig végre megállapodott hadi tervében. Másnap már öles plakátok hirdet­ték minden utcasarkon, hogy az „Északi Jótékony Nőegyesület“, amelynek Shintonné az elnöknője, december 15-én meleg téli ruhával látja el a város összes szegény gyermekeit. Folyton kiváncsi sokaság olvasta a hirdetést s mindenki csak Shintonné jó szivéről beszélt. A városi tanács aznap ülést tartott, köszönetét szavazott az elnök­A legelegánsabb angol és francia női fel­öltő modellek, valódi szőrme és muffok dús választékban megkaphatok olcsó árért Scheiber Rezső és Társa úri és női divatáru, vászon és női ruhakelme különlegességek tárházában. ESZTERGOM, Széchenyi-tér 24. SSF" Telefon szám 117.

Next

/
Thumbnails
Contents