Esztergom és Vidéke, 1911

1911-11-15 / 81.szám

Társas életunt;. Itt vannak az őszi és téli hosszú esték. Ez alkalommal a fenti, meglehetősen elkopott théma kínálkozik tollúnk alá, hogy a társasélet pangásáról és fellendítésének módjáról elmélkedjünk. Mert tessék elhinni, hogy társaséletünk vagy meghalt, vagy haldoklik. És mi ennek az oka ? A kor utilitáritts jellege. Ma mindenki vagyont gyűjt, vagy adósságot csinál. A régi, hires magyar vendégszeretetet már régen, elnivellálta ennek a kornak önző szelleme, fényűzése, drágasága. A pesti nő jourját kávéházban tartja.; A kis városban pedig a jövedelmek kimértsége, a régi patriarchális egyszerűség átváltozása „fenn az ernyő, nincsen kas"-szerü nagyot mutatáshok, — régen befagyasztották a társaséletet. És amint rendezünk kollektió kiállításokat, kötnek a munkások kollektiv bérszerződéseket : a mulatságodat is ilyen kollektiv rendszerrel tartjuk, vagyis, haj mulatunk : ki-ki a saját zsebére mulat, ha ugyan, a kollektivitás nem a batyubál tisztes alapján mutatkozik. De íjhég ez hagyján. Legalább ezeken a helyeken mulatnak, valamelyes társaséletet élnek, akármennyire elszigetelődnek ott is a társadalmi osztályok és akármily elszigetelten rendeződjenek ezek a mulatságok, a sarok kanapézás, a rangbéli kiválás ég pöffeszkedés bizonnyal megterem ott is. Társaséletünknek megölője, hogy több osztályra tagolódik, mint az állami hivatalnokok státusa. Számbajön a vagyon, születés', társadalmi állás és mivel mindenki maga klasszifikálja magát, majd annyi kotteria létesül, mint ahány ember van a] társadalomban. Nem kész nevetség-e, hogy nemzetiség, vallás, foglalkozás és tudja Isten milyen megkü lönböztetések szerint tagolódik szét a társasélet ? És még az szerencse, ha a katholikus legényegylet mulatságára Mercurius.fiai is meghívást kapnak. Mert rendesen inkább az a divatos, hogy a keresztény-nőegylet, meg a zsidó-nőegylet a maga részére foglalja le a nagy elite vigalmat. Ki lesz az a nagy szervező erő, aki ezt a sokfajta frakciót egyesíteni tudja? Hol vagy te nagy ember, hol késel az éji homályban, aki össze tudnád boronálni a társaséletet minden kasziszerü árnyalat nélkül ? Ez az ember még meg se született. Maradjunk csak a lehetőségnél. A kollektiv vitás alapjára kell helyezkednünk és azt kell óhajtanunk, hogy a meglevő tényezők foglalkozzanak a társasélet fejlesztésével. A kaszinóknak e tekintetben hagyományos rendeltetésük van. Nem arra gondolunk, hogy a tél folyamán egy kaszinóbált rendezzenek, hiszen egy fecske még nem csinál nyarat és különben is a pezsgő társasélet alatt kulturális életet gondolunk. A kaszinó kezdeményezheti sorozatos, népszerű, tudományos előadások ciklusát. Ezeket fűszerezhetik zeneelőadások. Ha a kaszinók Széchenyi eredeti ideáljait megvalósítani nem akarják, vagy nem bírják, iskoláink taniri karának, belevonva a felhasználható erőket, kell kezdeményezne, hogy élénkebb kulturális élet költözzék már hozzánk és kisértsük meg, hogy a kultúra tudná-e társadalmunkat egészében összehozni. Szóval a társasélet fejlesztése körül valamennyünknek van teendője és őszintén szólva, örülnénk is, ha lapunk hasábjain más k is kifejtenék nézeteiket arról, miként lehetne az uj szociális viszonyok között társaséletünket javítani, fellendíteni ? HIRE K. Tisztelettel kérjük hátralékos vidéki előfizetőinket, hogy az előfizetési dijakat mielőbb beküldeni szíveskedjenek. — Áthelyezés. Dr. Vasáry- Dániel áll. fő gimnáziumi tanárt, aki több éven át az itteni tanítóképzőben működött, a vall. és közökt. miniszter Selmecbányáról áthelyezte Zomborba. — Bátorkeszi község alkalmazottainak 20% drágasági pótlékot szavazott meg, mely határozatát a törvényhatóság közgyűlése is jóváhagyta. — A szegénysorsu tüdőbetegek érdekében a József királyi herceg Szanatórium Egyesület akcióját, hogy egy virágszállal kevesebbet kössünk a halottaknak szánt koszorúba, s ennek a virágszáhiak árát ajánljuk föl az élőhalottaknak, a tüdőbetegeknek, — a mi pátriánkon nagy érdeklődéssel fogadták. A társadalom élén állók határozták el, hogy ezt a nemzeti sebei hegesztő szép emberbaráti ügyet, egész szivünk szeretetével eszik gondjukba. A gyűjtés módja intensiv lesz hisszük, hogy a szép cél javára szép sikerrel fog végződni. — Bimbóhullás. Súlyos csapás érte dr. Gedeon Endre főreáliskolai tanárt és fiatal feleségét. Az alig öt hónapos kis Magduskájukaí magához szólította az Ur. Bérmálás. Hajdú Tibor dr. a bencésrend fő'pátja, az egyházmegyéjéhez tartozó Tárkány községben október 1-én szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. — Gyorsírókor a főgimnáziumban. ország több középiskolájának példájára f. 12-én főgimnáziumunkban is megalakulj a gyorsírókor, amelynek célja egyrészt tagjaij

na

k gyakorlati kiképzése, másrészt a gyorsírás terj^sz. tése és általánosítása. A kör megalakítása.jParcáany Henrik tanár érdeme. Az alakuló gyűlésen résztvett a kör védője: dr. Molnár Szulpic igazgató ak szép beszédben buzdította a kör tagjaiit a kitartó munkásságra. A körnek az alakuló üléjser megválasztott tisztikara a következő: elnök: Dudich Endre; titkár.; Magos Lajos; h. titkár; Kerschbaummayer Ödön ; előadók : BüUnér Kát 0

J / és Guttmann István ; pénztáros : Buriat^ Klára $ könyvtáros : Philipp Kornél; alkönyvtárod: yj^at? Mihály ; bírálók : Schönbeck Mihály és M*chon Miklós. — Szomorú statisztika. A magyar krrgjyj központi statisztikai hivatal most tette közzé Ü magyar szent korona országainak folyó % évi augusztus havi külkereskedelmi forgalmára vonatkozó adatokat. Ezen adatok szerint behozatalunk értéke az előző évi 1.121.2 millió koronával szemben ez év január augusztus havában 1.240.2 millió koronát ért el s ebből 901.5 millió korona Ausztriából való behozatalunkra esek. Kivitelünk értéke a mult évi 995.8 millió koronával szemben a f. év első nyolc hónapjában 1.004.6 koronát ért el, mely összeghez . Ausztria 740.8 millió koronával járult. Az 1911. első nyolc hónapjában árumérlegünk összesen 235.6 millió korona. Ausztriával szemben pedig 160.8 millió korona behozatali többletet tüntet fel. — A belügyminiszter a színészekért. A belügyminiszter átiratot intézett valamennyi vidéki törvényhatósághoz, a melyben figyelmezteti azokat egy régebb idő óta érvényben lévő belügyminiszteri rendeletre, a mely a színészetre vonatkozik. Ez a rendelet ugy szól, hogy mialatt valamely városban, vagy nagyobb községben egy miniszterileg konczessionált, rendes színtársulat működik, azalatt semmiféle daltársulatnak, cirkusznak vagy bármilyen mutatványosnak nem szabad működési engedélyt adni. A vidéken különösen nemzetiségek által lakott helységekben nagyon indokolt ez a rendelkezés, hogy megvédjék a kultúrát terjesztő magyar színészetet. A vidéki hatóságok azonban igen sokszor eltekintettek ettől a rendelettől és akárhányszor megtörtént, hogy mialatt valamelyik váioskában a magyar Neked nincs! Te isten oltalmában maradtál. — (Azért éhezem annyit? — kérdeztem. Az anyám hallgatott és sirt. Éjszakánként, ha az éhségtől és hidegtől nem tudtam aludni, hallottam, hogy az anyám az ágya széléhez veri fejét és jajgatva mondja: Jaj de megvert engem ... az isten ! Nagyon szerettem az anyámat. És szivemben nagy gyűlölet támadt az Isten ellen, aki veri az anyámat. Akkor öt éves voltam. Volt egy kis húgom. Szép szőkehaju baba, alig két éves. Imádtam. Az éhségtől meghalt. Nem tudtam, hogy mi az a halál, de végtelen keserűséget éreztem, hogy nem látom többé az én testvérkémet. Kérdeztem az anyámtól: — [Mi van vele ? Hol van ? — Elvette az isten! — felelte. Újra az Isten! Egyszer durva, haragos emberek törtek be házunkba, elvitték az anyámat. A szomszédok azt mondták, hogy törvény elé viszik, mert kenyeret vitt el onnan, ahol nem adtak neki. Kenyeret, mert éheztem. Lopott. — Az Isten megbüntette! — mondották az emberek. A^z 'anyám nekem akart kenyeret szerezni, mert éhes voltam s ezért az Isten megbüntette. Ekkor láttam, hogy én és az Isten ellenségek vagyunk. Beteges volt az anyám és a börtönben meghalt. És én olyan egyedül maradtam . . . A fiatal gyilkos elhallgatott. Az esküdtbíróság és a törvényszéki tárgyalóterem közönsége borzongva nézte. A gyilkos pedig folytatta vallomását: Az elnök ur azt kérdezte, hogy nem féltem-e az Istentől, amikor gyilkoltam ? Hát megfeleltem. Én gyűlölöm az Istent! Ki az Isten? Én csak akkor hallottam róla, ha valami rosz történt életemben. Miatta is gyilkoltam. Isten! ... Ez a szó megmérgezte a gondolataimat. Láttam a kis testvérkémet, a

1 börtönben meghalt anyámat és önmagamat, aki Isten oltalmában maradtam. E szó miatt gyilkoltam. Egy zöldséges kofánál laktam. Egyszer a kvártélyosom a zöldséges zsákokat rendezte a pincében. Amikor fölemeltük, az asszony felsóhajtott: — Oh Istenem! Megfojtottam. Együtt koldultam egy suhanctársammal. Péternek hívták. Egyszer egy hatost dobtak a kalapjába. — Isten fizesse meg!'— mondotta. Megfojtottam. Napszámba dolgoztam egy ferencvárosi tócsnál. Valamelyik reggel éppen akkor léptem be hozzá, amikor a fejét és balkarját körülsziiazva imádkozott: — Hallgasd meg Izrael, az Ur a mi Istenünk, az Ur az egyetlen. Megfojtottam. Szerettem egy leányt. A közös nyomorúság kenyerén éltünk. Egyszer azzal vigasztalt meg : — Majd megsegít az Isten ! Őt is megfojtottam. De ez egyszer gyönge voltam. Sikoltozott. Meghallották, és tetten értek. — A vádlott elhallgatott. Az orvosszakertők bizonyították, hogy a vádlott elméje tiszta. A vallásos nevelés hiánya s az erkölcstelen légkör voltak a bünszerzők. — A biróság a sok enyhítő körülmény figyelembe vételével ugy határozott, hogy a gyilkos javitó intézetbe küldendő. A gyilkos pedig a javitó intézetben, amikor az intézet papja a vallás vigaszával közeledett hozzá és Isten tiszteletére intette, — megfojtotta a papot. Pakots József.