Esztergom és Vidéke, 1911

1911-09-23 / 75.szám

A változott viszony .k következtében a kérdés immár ugy teendő fel, hogy a rendőrkapitányi hivatal felszaporodott teendőinek akadálytalan ellátása érdekében tényleg szükség van-e még egy fogalmazói szak ellátására is képes munkaerőre a hivatalnál, — s ha igen, ugy alkapitány legyen-e az, avagy fogalmazó ? Az első kérdés eldöntéséhez frázisok helyett álljon itt e statisztika ; A rendőrkapitányi hivatalnál beérkezett ügydarabok száma augusztus hó 31-ig: 1J10. évben 1911. évben kihágási 446 drb. 875 drb. közigazgatási . ... 1365 „ 2182 „ bűnügyi . . . . . . 365 „ 556 „ Összesen: 2176 ,. 3813 „ Az összehasonlításból kitünőleg 1637 ügydarabbal több érkezett be 1911. évben a hivatalhoz, mint az 1910. évben ugyanannyi idő alatt, mely többletből a kihágási ügyekre 429 szaporulat esik. A közigazgatási és bűnügyek tetemes növekedése természetesen szintén jelentékeny munkatöbbletet okoz, de ez ügyek száma évenként változó, hol több, hol kevesebb, azok tehát az illető referensek esetleg még fokozottabb munkássága mellett akadály és megerőltetés nélkül elláthatók. A tényleges munkatöbbletet tehát a kihágási ügyek szaporulata idézi elő, amely ügyeket már egy munkaerő a közérdek követelményeinek megfelelőleg egymaga ellátni phisikailag képtelen. A kihágási ügyeknek e kétszeresére való felszaporodását az uj kihágási eljárás életbeléptetése ered ményezte, amikoron is a közig, hatóságok elé tartozó összes kihágási ügyek a rendőrkapitányság hatáskörébe utaltattak. Az eddigelé beérkezett ügydarabok számát tekintve, a kihágási ügyek egy év alatt 1300— 1400-at tesznek ki; ez ügydarabok a normális számítás alapján legalább nyolc izben térnek vissza a referenshez, — tehát mintegy 11200 érdemű elintézést igényelnek. Már most tekintve azt, hogy városunk közönsége a tapasztalat szerint a jogorvoslatok minden módjával élni szokott, csupán szokásból s a büntető parancsok ellen is tárgyalást kér, — s ez évente 900—1000 tárgyalást jelent, phisikailag lehet-e ez ügyeket egy embernek ellátni ugy, mint ahogy azt a jogkereső közönség érdekei valóban megkívánják ? Hát a városi központi adminisztráció keretében körülbelül ugyanennyi elintézés 4—5 munkaerőt köt le ! Ily körülmények között csak az gördíthet ak tdályokat, akit e kérdésben animositás, személyes érdek vezet, — vagy aki szeret a megismert igazság ellen tusakodni ! Bizton hisszük, hogy az ellenőrző-bizottság is ezt a következtetést fogja levonni tapasztalatai után. Ha már most tényleg szükség van egy uj munkaerőre, — kérdés, mi legyen az, — alkapitány avagy fogalmazó? E kérdésben is útmutatást nyújt erre kis ősszehasonlitás. A betöltendő állások járandósága lenne : alkapitányé: fogalmazóé: fizetésben 2600 K. 2000 K. ! lakbérben . . . . . 700 K. 630 K. Összesen: 3300 K. 2630 K. A különbözet tehát 670 korona. Ezt az öszszeget takarítja meg a város évente, ha nem az alkapitányi, hanem a fogalmazói állást tölti be. Az óhajtott cél teljesen el van érve a fogalmazói állás betöltésével, ha kimondatik a minősítés tekintetében, hogy az állásra csak az elöljárókra nézve előirt képesítéssel és megfelelő gyakorlati ismeretekkel biró egyének pályázhatnak. Mert nem magas fizetésű hivatalnokra, de képzett munkaerőre van a hivatalnak szüksége, már pedig törvények, rendeletek, jogszabályok helyes értelmezését és alkalmazását kívánni négy középiskolával biró egyénektől, egy kissé túlhajtott kívánság. Akkor, amidőn a közterhek alatt roskadó adózó közönség megterheléséről van szó, amely a mindinkább tűrhetetlenné váló drágasági viszonyok miatt existenciáját alig tudja biztosítani, kérdjük, szabad-e a kínálkozó, s egy célt szolgáló megoldás közül a drágábbat választani ? A feleletet azonban az ellenőrző-bizottság bölcs és józan belátására bízzuk ! Gyakorlati antialkoholizmus. A Röchling-féle német vas- és acé^ müvek gyár egyike a kontinens legnagyob ilynemű vállalatainak pár héttel ezelű. a gyár fekete táblájára a következő hirde? ményt akasztotta ki: „Értesítjük munkásainkat, hogy arra/' meggyőződésre jutottunk, hogy a vaskói üzemben ama munkások a legértékesebbéi akik semmiféle szeszes italt nem élvezne? Elhatároztuk tehát, hogy azok a munkásoi akik egy évnél tovább tagjai valamely Goöc Ternplár páholynak, következő jutalomba részesülnek: Azok, kik egy évig tagjai dg páholynak, negyedévenkit 10 márkát kapm^ és e jutalom minden, Good-Templár 'pé holyban eltöltött év után negyedévenkén* márkával emelkedik". A gyakorlati antialkoholizmusnak eckV ez a legracionálisabb cselekedete. Egyálíí Ián ez azon ut, melyen az eddig tuls; gosan kenettelteljes eszközökkel dolgo; antialkoholizmus a gyakorlati tettek mezejére lép. Ugyanerről a Röchling-féle gyárról már régebben olvastunk, hogy a fizetéseket a hét közepén eszközli, mindk'ét dologban például szolgálhat tehát más gyárvállalatnak és hatóságnak. A szerdai fizetés olyan dolog, ami mégcsak egy fillérbe se kerül, tehát ott is megvalósítható, ahol az emberi erő kímélésére, fenntartására röstelnek külön áldozatot hozni, mert az valóság, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztás időnek • előtte elpusztítja az emberi szervezetet s az is való, hogy az alkohol-fogyasztás legkedvesebb napja a fizetés utáni vasárnap, melyet igy — szentelnek meg. Tanuljunk tehát a külföldtől és utánozzuk-a Röchling-cég példáját í HIREK. Gabonamunkások sztrájkja Párkányban 100 ember munka nélkül. A párkányi gabonamunkások szerdán sztrájkba léptek. A párkányi munkásak a közel múltban megalakították a Gabonamunkások Orsz. Szövetsége párkányi fiókját. Alig hogy megalakult a fiók szövetség, azzal kezdte meg áldásos működését, hogy cirka 100 percent béremelést kértek a munkások. Az egyoldalulag megszabott árakat az Orsz. szövetség helyben hagyta és azt a tanácsot adta a csecsemő-szövetségnek, hogy ha a munkaadók nem teljesitik kívánságaikat, lépjenek sztrájkba, amit a munkások sietve mag is tettek. És most: körülbelül 100 munkás áll kereset nélkül. A párkányi gabonamunkások ugyanis eddig akkordban dolgoztak. Ha a munkaadók a béremelést megadnák, egy-egy munkás naponta 30 koronát keresne. —Minek tanulni manapság? Mit ér az egyetemi diploma, mellyel a legtöbb ember csak nyomorog? A párkányi gabonamunkás négyszer annyit s keres, mint egy tanult ember. „Mohács" cimü költeményét; végül Vörös Sándor Petőfi versét: „A magyar ifjakhoz." A következő szombaton vagyis június 21-én szintén üléseztünk, s ez volt sorrendben a tizenhetedik összejövetel. Megbíráltuk a Tantossy Béla és Jánossy János Írásbeli dolgozatait, akik közül az előbbi „Anyám sírján" az utóbbi „Versenyfutás a farkasokkal" cimü kéziratokat nyújtották be. Szavaltak: Vesztróczy István VI. oszt. tanuló; „Kinizsy a hadban" cimü versét, Brühl Antal: „A magyarok istene" címűt Petőfitől, Druga Mihály: „Végszó" cimü verset ugyancsak Petőfitől, s Findura Imre; „Ha nap vagy . . ." Petőfitől; Forster Gyula, meglehet most szavalta el azt amit előzőleg május hó 10-én bejelentett ; végül Benőfi Soma versét: „Nemzeti emlény" Foríuner Gábor V. oszt. tanuló szavalta el. Az utolsó, vagyis a tizenharmadik ülést Péter Pál napja előtt, június 28 án szombaton délután tartottuk, amelynek tulajdonképeni célja az volt, hogy a záróünnepélyt készítsük vele elő. Az elnök szavallatra hivta fel: Acsay János, Vörös Sándor, Forster Gyula, Concilia Emil, Druga Mihály, Muha Pál, Kohn Mór, Rencz János és Petrásövics Endre tanulókat, mint a főgymnásiumi önképzőkör tagjait és jobb szavalóit. Megvannak-e valahol a záróünnepély jegyzőkönyvei az ifjúság könyvtárában vagy magánosok gyűjteményében : megmondani nem tudom ! Az itt elősorolt tanulók nevei közül két olyan egyén emléke maradt fenn jegyzeteimben, akik tagjai voltak ugyan ennek a kis irodalmi körnek, hanem benne tevékeny részt aligha vettek. Ghyczy Vilmos a VI. osztály tanulója az egyik, aki a felsorolt három hónap leforgása alatt se nem szavalt, az írásbeli dolgozatot sem nyújtott be. Paihó Géza, az V. osztály növendéke a másik, aki bejelentette, hogy el fogja szavalni Petőfi költeményét „Egy gondolat _ bánt engemet . . ." hanem, hogy milyen sikert aratott vele, egyidejűleg nem fordul a jegyzetekben elő. Csak nem neheztelt meg érte, hogy Szabó János a kezével ő reá mutatott, mikor június 7-én Petőfi versét „Pathó Pál ur" elszavalta. Ez az ifju, ugy emlékszem a honvédséghez került a kiegyezés alkalmával. Fentebb szóba hoztam, hogy Jánossy tagtársunk gróf Széchenyi emlékére szép gyászbeszédet irt, ugyan akkor az esztergomi polgárok egy nagyobb alapítványra gyüjtőivet köröztek, amelynek kamatait minden esztendőben az esztergomi kaszinó által kitűzendő pályakérdés megoldására ajánlották fel, amely azonban csak a következő évben vált esedékessé. Azóta ötvenedik alkalommal fogja a kaszinó ezt a pályadijat kitűzni, mennyire lélekemelő ez a körülmény azokra is, akik adakoztak; de egyúttal, akik mint nyertesek váltak ki az ifjúság soraiból 1 Vaszary Kolos bíboros hercegprímás pedig megelégedetten, sőt boldogan tekint vissza erre a télszázadra, midőn örömmel tapasztalja,, hogy a kertész keze nem munkálkodott hiában, s Isten bő áldása jutalmazta meg a lankadni nem tudó iparkodást! (Vége.)