Esztergom és Vidéke, 1911

1911-09-17 / 73.szám

szabad akarattal az embert, hogy gondoskodhassak a belső ellenség legyőzéséről; s a nehéz élet szülte minden eshetőségre készenlétben álljon, hogy az ő fegyverével, az ő tudásával legyűrje ellenségeit: a családi élet boldogságát veszélyeztető gondot, nyomort, betegséget bánatot. És mert a modern élet csak ugy önti méhéből ezt a sok rejtett keservet, ezt az irtózatos ellenséget, adjunk a mi kedveltjeinknek, a boldogságra és boldogitásra született édes leányainknak kezébe fegyvert, melynek birtokában tilalomfa gyanánt álljon lelkében a tudat: ide be nem térsz nyomor, nincs helyed hálunk bánat! Természetesen e helyett nem arról a bánatról szólok, mely a legvértezettebb női lélekben is tanyát üthet. Itt a megélhetési gondok szülte bánatról beszélek, mely a nemzet törzsében a középosztályban ma valósággal pestis gyanánt terjed. Figgelem ez osztályt, látom nehéz küzdelmeit s féltem az én kedvenceimet. Ép ezért, szólok hozzájuk ! Amidőn elindul nehéz útjára, hogy megszerezze magának a megélhetésre szolgáló eszközt, vagy képessé tegye magát szükség esetén i arra, hogy hites társának legyen jobb keze a családi jólét megteremtésében, ne higyje, hogy a tudomány arra való, miszerint elménczségét fitogtathassa, tudálékos csevegésével a társaságot élénkítse ! Komoly dolog ez! Annyira komoly, hogy szülő oka e *omba módra termő nőiskoláknak nem 3gyéb, mint meglátása ama szükségnek, nelyet korunk kenyérkereset alakjában a íő gyenge vállaira rak. Komolyan lássanak tehát magukra vál alt munkájukhoz és feleljenek meg derecasan a hozzájuk fűződő reménynek. De nig az iskolai- és az iskolai munkák szükségelte időre tiszta szívből jövő tanácsom tz, hogy a leghivatottabbak komolyságával öltsék azt be, addig nem tudom eléggé íangsulyozni, hogy őrizzék meg naiv, kedves természetességüket. Egy világért le ne vetkőzzék lányos szelidségüket s ne higyjék, hogy e modern életből kihalt az idealizmus. A szelíd, kedves, vidám, néha pajzán, de mindig ártatlan kis lány ideálja ma is a házasulandó férfinak. A tudálékos, felvilágosultságát fitogtató, modern feminista gondolkozású leány elől pedig szökik. Az ilyen leány szórakoztatja, mulattatja a léha ifjúságot, de mig az udvarlók serege megszámlálhatatlan, a házasulandó férfi — láthatatlan pont. Tanuljanak! Legyenek szorgalmasak, törekvők, — bármely pályán keressék megélhetésük eszközét, avagy később családi boldogságuk megóvására szükséges műveltségüket; de ne feledjék egy pillanatra se, hogy a leány legbiztosabb fegyvere az a jóságos szelídsége, az ő tiszta ártatlan kedélye. A modern felvilágos ultság, a szélsőséges feminista eszmék a fi tal leány lelki szépségére egy rut őszi köd, mely megdermeszti fakadó szirmait 3 mindenkire egy erőszakkal nyilasra bírt illatralan, hamar fonnyadó virág hatását 'eszi. Városi közgyűlés. Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete :siitörtökön délután rendes közgyűlést tartott. Az elnöklő Wimmer Imre polgármester ke;yeletes szavakkal emlékezett meg azon veszteégről, mely városunkat, nrgy fiának, Pór Antal :anonoknak elhalálozásával érte. Polgármesterünklek tartalmas, báró Eötvös József stilusára valló ömör, gondolatokban gazdag beszédét itt kö~ öliük. 1 - .... 1 Tekintetes képviselőtestület! Városunknak nagy gyásza an. Városunk zülötte, Képviselőtestületünk tagja, Pór Antal, az sztergomi székesfőkáptalan kanonoka pápai »raelatus, apát Prépost, a magyar tudományos kadémia rendes tagja, a- történelmi társulat tagja, Esztergom szab. kir. város volt kegyúri plébánosa és országgyűlési képviselője immár az esztergomi ősvárhegyen épült bazilika sírboltjában alussza örökálmát. Elvesztettük Öt is, vigaszul csak hálával őrzött nagy emléke maradt a mienk. De ez emlék becses nekünk nemcsak az elhunyt életének dicső példája által, mely egész országunké és nemzetünké, hanem és főképen a szeretet összetartozandósága és hü ragaszkodás ama megnyilvánulása által is, melynek életét halálával olyképen pecsételte meg, hógy lefolytatott élete kiválóképen városunkénak bizonyult, mert nagybecsű munkásságának átszállítható egész anyagi jutalmát és gyümölcsét örök emlékül városunknak hagyta. Magyar és lelkes hazafi volt minden előtt. Aranyifjusága buzdulását és reménységét halálra szánt bátorsággal a haza oltárára tette midőn 15 éves korában fegyvert ragadott ahna' szabadságáért; véres csatákon át végig harCohV 1848—49 iki szabadságharcot, melynek lezajlása és szomorú elnémulásával a szárnyaszegett félistenek csüggedéséből az oltárhoz szállott töl vigaszt keresni s ezt megtalálta a papi pályán, melyen hazájáért utolsó lehelletéig imádkozni é dolgozni meg nem szűnt, A jó pap életszabályával holtig tanult és tanított, tanulta és tanulmányozta hazai történetünk eseményeit és belőlük felismerhető okok nyomozásával s ezek ismeretével tanított bennünket a hagy ősök érdemeinek hálás méltánylására s a haza sorsát termékenyítő munkából levonható példák és tapasztalatoknak megértésére és mi képen való buzgó követésére, hasznosítására. Történetírásának érdemeit a legilletékesebb fórumok a Magyar Tudományos Akadémia és a történelmi társulat elismerték és a rendelkezésükre álló módon -erkölcsileg jutalmazták, midőn Pór Antal munkáiért tagjaik díszes sorába vették, hogy neve jeleseink közt minden időre feljegyezve maradjon; s a kitüntető beválasztások közül a Magyar Tudományos Akadémiáé még annyival is megtisztelőbb volt, mert hazánk ezen tudományos vezető intézete benne a kezdetben csak levelező tagsággal megtisztelt tagját emelte utóbb fokozott érdemei elismeréséül rendes tagjává. lm a Tekintetes Képviselőtestület elé állítottam rövid vázlatban annak a férfiúnak alakját és dicsőségét, ki hivatásának magaslatán fényes egyházi állásában és tudománya ragyogásában azzal a végintézkedéssel zárta le a Gondviselés kegyelmes ujmutatását kereső szemeit, hogy mit fáradtságos buzgó t.vékenysége sikereképen anyagiakban Isten segítségével örökül hagyhatott, azt aránylag csekély összegül hagyományok kivételével egy kath. fiuárvaház létesítésére mind és egészében s /.ülővárosa örökéül rendelte. Az örökhagyó ezen végrendelkezéséből városunk legnagyobb jótevőjének képe és emléke emelkedik ki, mert a városi alapításra rendeli örökség tájékoztató számitások szerint egynegyed millió koronát érhet el; oly adomány ez. milyenben vagy ezt megközelítőben városunkat még soha senki nem részesítette. A város tanácsa átérezvén, mivel tartozik közönsége és képviselőtestülete hálás érzelmeinek, a T. Közönsége és Képviselőtestület nevében is mély tiszteletű, őszinte részvéttáviratot intézett a Méltóságos és Főtisztelendő Főkáptalarthoz jeles tagjának elvesztése alkalmából, ugyanazok nevében koszorút helyezett Pór Antal ravatalára, temetésén a Főszékesegyházban megtartott gyászmisén a meghívott T. Képviselőtestület tagjaival megjelent; a város Kegyúri templomában külön gyász Isteni tisztelet tartatott s a város székházára kiűzött gyászlobogót 8 napon át ott lengetni rendelte. A város tanácsának ezen intézkedéseit a izomoru, gyászos eset alkalmából helyeslőleg tuiomásul vétetni s a város boldogult jótevőjének miiekét Képviselőtestületünk mai közgyűlésének egyzőkönyvébe hálásan beiktatni kérem és'indítványozom. A gyászos zászlót székházunk ormáról már íolnap bevonjuk, de éljen és élni fog a város )olgárainak hálás emlékezetében időtlen időkig i város nagy fia és jótevője, Pór Antal. A haláleset fölötti részvétét és a polgárnester szép beszédét a közgyűlés jegyzőkönyvileg 5 megörökítette. Én hiszek, kis Elza. Hiszek a jövőben, j Arthur nem fog meghalni . . . hisz nem is halhat j meg. Arthur ezentúl még jobban fogja magát szeretni. Lássa ő választani akart e becsület és szerelém között. Ott az élet, itt a halál; ott a menekülés, itt a gyalázat. Én nem hiszem, amit rá- j fogtak. Arthur nem hamisíthatott váltót, azt csak ellenségei gondolták ki. Arthur most is szereti magát . . . Tudja, hogy honnét tudom ? ... Az újságok ugyan nem irták, de tudom bizonyosan, hogy betegágyán vágyva gondol az ő kis betegére. Ha maga egészséges lesz, kis Elza, akkor meglátogatjuk Arthurt. Egy nagy palotában lakik, egy nagy fényes palotában . . . Sok kényelme van, gondosan ápolják s neki nem szabad sokáig betegeskednie . . . Istenem kis Elza maga megint olyan szomorúan néz rám . . . már abbahagyom. Nem akarok lelkiösmereti vádat magam ellen. Nem azért beszélek, hogy megszomoritsam, hanem, hogy vigasztaljam . . . Hisz eddig csak én tudtam vigasztalni . . . Majd olvasok újságot. Épen most vannak itt a pesti újságok. Hisz tudja minő mulatságos • emberek azok az újságírók. Ök csinálják a világ folyását s olyan szépen tudnak hazudni . . . Majd j keresek valamit ... Nézze csak kis Elza . . . Mindj rt . . . ] Nézze csak, már megint róla írnak . . . Jót írnak, , szépet irnak ... De más hirt. Szegedről van itt , egy levél. Elolvassam? Miért néz rám kis Elza olyan borúsan ? Talán megbántottam? Elolvassam a szegedi leelet? Nem akarja. Igaz nagyon unalmas lehet, lát a királyi vadászatokat ? Melyiket ? Egyiket se íkarja. Ne szóljon, kis Elza, nem szabad szóllia . . . a doktor ur mondta, hogy még ma em. Róla? Nagyon hosszú a hir. Azután csak z van benne, hogy Arthur javul . . . Elza az istenért . . . Adja kérem vissza az' lapot . . . Elza kérem . . . Majd elolvasom n . . . Nem igy Elza . . .a. hirlap hazudik . . . jihur nem halt meg . Szent Isten, Elza! . . . nézzen rám! . . . igyjen nekem . . . Jön a mamácska is . . . Itt doktor ur is . . . Elza, édes Elzám . . . Csak lég egy szóra . . . Irgalmas ég. hallgasd meg námat! drága kis Elza, nézze csak a mamát. . . ir, zokog, őrjöng. Jó kis Elza, ne hagyjon még I minket! . . . Másnap a ravatalon feküdt. Olyan volt mint szép szobor, nyugodt és hideg. Arthur is akkor :küdt a ravatalon. A halálos seb, melyet golyója között^ egy hónapig haldokoitatta ; megbűnhődött lindenért. Pesten temették el a kórházból. A kis Elzától csak egy emlékem ma-adt. Az vanilia, melyet halálos ágyának hoztam, amely izében volt, mikor a ravatalon feküdt. De maiim a kis csintalan, vidám, boldog és csevegő Iza kapta tőlem, hanem egy haldokló. A kis vanilia hervadásának története nagyon isonlitott a kis Elza liervadásához. Csak ez az jy emlékem van tőle . . . Elhervadt virág egy hervadt leánytól . . .